Az Egyesült Államok haditengerészetének hordozója, a USS Abraham Lincoln az Omani -öböl közelében hajózik. A harci gépek kötelékébe elektronikai harcra felkészített EA-18G Growlerek is tartoznak, amelyek új AN/ALQ-249(V)1-es következő generációs elektronikai harc berendezésekkel vannak felszerelve. A berendezések hatalmas ugrást jelentenek az előző generációs EA-18G-hez képest a jobb zavarási és elektronikai támadási képességek terén.
Az új eszközzel rendelkező Growlerek most, az első éles bevetésük során szerezhetnek tapasztalatot az eszköz hatékonyságáról, az Izraelt célzó esetleges iráni megtorló támadáskor. Ha bármiféle eszkaláció következne, beleértve az Egyesült Államok és Irán közötti közvetlenebb konfrontációt, vagy akár egy olyan forgatókönyvet, amelyben az Egyesült Államok nem kinetikai képességekkel támogatja az izraeli műveleteket, az AN/ALQ-249 lenne Amerika egyik legerősebb fegyvere az iráni légvédelem ellen.
Az Abraham Lincoln, amely júliusban indult a tervezett csendes-óceáni bevetésre, elektronikai harcra felkészített „Varázslók százada” EA-18G-gépekkel rendelkezik. A hordozó állományában további F/A-18E/F Super Hornet vadászrepülőgépek, E-2D Hawkeye légi korai figyelmeztető és irányító repülőgépek, C-2 Greyhound szállító repülőgépek és MH-60R/S Seahawk helikopterek is megtalálhatók. Egy század F-35C Joint Strike Fighters század is települt a hordozóra. A Growler új zavaró berendezése és az F-35C-k közötti együttműködés különösen hatékony, ha a fejlett légvédelmi hálózatokba való behatolásról van szó.
Az AN/ALQ-249(V)1 berendezés képességeivel kapcsolatos részletek korlátozottak, de a gyártó Raytheon vállalat úgy jellemzi, mint „fejlett elektronikai támadórendszert, amely blokkolja, zavarja és rombolja az ellenséges technológiát, beleértve a kommunikációs eszközöket és a légvédelmi rendszereket”. Lehetőségei közé tartozik a „jelentősen megnövelt hatótávolságú működés” és „több cél egyidejű támadása”.
A Pentagon Működési Tesztelési és Értékelési Igazgatói Hivatalának legfrissebb éves jelentésében az új elektronikai harc berendezésről azt mondja, hogy „a berendezés az EA-18G képességeinek a növelésére szolgál a modern, fejlett RF (rádiófrekvenciás) fenyegetésekkel, kommunikációval, adatkapcsolatokkal, és a nem hagyományos rádiófrekvenciás célpontokkal szemben.” A berendezések új módot kínálnak a haditengerészet számára, hogy „reaktív és megelőző zavarási technikák alkalmazásával blokkolja, vagy megtévessze az ellenség elektromágneses spektrumban működő eszközeit, miközben javítja a baráti erők elektromágneses spektrumú eszközeinek a használatát” – teszi hozzá a jelentés.
Az új elektronikai harc berendezés aktív elektronikusan szkennelő (AESA) antennáinak használata, ami a régebbi AN/ALQ-99-eken nem található meg, valamint moduláris, nyitott architektúrájú kialakítása számos új és továbbfejlesztett képesség előtt nyithat ajtót.
Ezek a kiegészítő képességek magukban foglalhatják a rendszer lehetőségét távoli kibertámadások indítására ellenséges légvédelmi hálózatok ellen, a Growler vagy más baráti repülőgépek saját jeleinek a meghamisítását, fejlettebb jelfelderítő küldetések végrehajtását, vagy akár az ellenséges jelkibocsátók nagy teljesítményű mikrohullámú energiasugárzással való megsemmisítését. Az AESA antennák nehezen felderíthető, hihetetlen kommunikációs képességgel is rendelkeznek.
Fontos megjegyezni, hogy az új generációs elektronikai harc berendezéseket (NGJ-MB) csak bizonyos frekvenciasávokban való működésre tervezték. Az L3 és a Northrop Grumman egy teljesen különálló, kis hullámhosszon működő (NGJ-LB) berendezést fejlesztett ki a középső sáv kiegészítésére. A haditengerészet emellett arra törekszik, hogy az NGJ-MB nagyobb lefedettséget biztosítson a magasabb frekvenciasávokban is, ami most egy NGJ-MB Extended (MBX) alváltozathoz vezet.
Egy jelentős iráni támadás során a Growlerek nem-kinetikus elektronikai támadásokkal megzavarhatják az ellenséges kommunikációt, és bizonyos ellenséges fegyverrendszereket is, beleértve a repülő drónokat is. Az Egyesült Államok korábbi afganisztáni és iraki hadműveletei során kiderült, hogy az EA-18G-k, valamint az általuk lecserélt EA-6B Prowlerek elektronikai hadviselési csomagjaikat használták annak megakadályozására, hogy a fegyveresek távolról robbantsanak fel rögtönzött robbanószerkezeteket. A lényeg az, hogy ezek az új konténerezett berendezések olyan képességekkel rendelkeznek, amelyekről semmit sem tudunk, és a használatuk mögött meghúzódó taktika gyorsan fejlődik.
Mint már említettük, az EA-18G és az NGJ-MB berendezés használata különösen hasznos az Egyesült Államok és más baráti erők védelmére, az iráni légvédelemtől abban az esetben, ha egy szélesebb regionális konfliktus kirobbanna. Ebben a forgatókönyvben kulcsszerepet játszanak a Lincoln által behajózott, lopakodó F-35C harci gépek is. Nem meglepő módon az EA-18G kulcsfontosságú küldetése az ellenséges légvédelem radarjainak a teljes elnyomása az ellenséges területekre behatoló repülőgépek közvetlen kísérése közben, és távoli működés során.
A haditengerészet EA-18G gépei kinetikus támadások indítására is képesek földi célpontok ellen az AGM-88-as rakétacsaláddal és a levegőben az AIM-120 rakétákkal. Az iráni támadóeszközök elfogására az F/A-18E/F Super Hornet repülőgépeket most csak AIM-120D és AIM-9X rakétákkal légiharcra készítik fel.
Az új generációs AN/ALQ-249(V)1-es berendezéssel elektronikai harcra felkészített Growlerek most a Közel-Kelet térségében vannak, ahol vélhetően tevékenykedni fognak a Vörös-tenger medencéjében és környékén folyó huthik elleni hadművelet részeként és az Izrael irányába indított iráni támadóeszközök elfogásában.
Dobos Endre
