Ahogy a légierő újragondolja a következő generációs NGAD vadászgép követelményeit, úgy tűnik, hogy átgondolja a szükséges B-21-es bombázók számát is.

Kathy Warden, a Northrop Grumman – a B-21-et gyártója – vezérigazgatója szerint a légierő pontosan azt vizsgálja, hogy mennyi bombázóra lesz szüksége. A légierő elvégez egy haderőszerkezet tervezési felülvizsgálatot, melynek során a miniszter megvizsgálja a haderő méretének növelésére kínálkozó különféle lehetőségeket, amelynek a NGAD-rendszer és a B-21-es program is fontos eleme.

A légierő a Kongresszus által felhatalmazott haderőszerkezeti felülvizsgálat kellős közepén tart, és ezzel egyidejűleg teljes erővel halad a NGAD követelmény elemzésének befejezése felé, amelyet azután rendeltek el, hogy Frank Kendall Légierő Miniszter szünetelteti az NGAD-programot, mielőtt a két benyújtott tervről szóló döntést meghoznák. Az NGAD-rendszert mindig is a B-21-es rendszercsalád kiterjesztésének tekintették, ami egy szükséges kiegészítés annak biztosításához, hogy a B-21 Raider elérje célját, és a feladata végrehajtása után biztonságosan hazatérjen.

A légierő tisztviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy 100 darab Raider elegendő és kielégíti a jelenlegi igényeket, bár mások több gép építése mellett érveltek. De Warden október 24-én azt mondta, hogy a B-21-es flotta mérete az egyik tényező a szélesebb körű követelmények felülvizsgálatában.

A költség fontos tényező. Kendall szünetelteti az NGAD-programot a repülőgépek darabára miatt. Miután korábban azt mondta, hogy minden egyes 6. generációs repülőgép több (240 … 300) százmillió dollárba kerülhet, szeptemberben azt mondta, hogy legszívesebben nem fizetne többet egy F-35-ös áránál, vagyis 80-100 millió dollárt gépenként.

A 200-250 vadászgépből álló flotta gépeire elosztva a módosított árat, az árkülönbség tízmilliárdos megtakarítást eredményezne. Itt jön képbe a B-21-es. Az október 24-i megbeszélés során megkérdezték, hogy a NGAD megtakarításaiból több B-21-est finanszírozhatnak-e.

A légierő 2010-et használja bázisévként a B-21-es költségek kiszámításához, amikor a bombázónkénti egységköltséget a szerződésben 550 millió dollárban határozták meg. Ez a jelenlegi költségszinten körülbelül 780 millió dollár. Kendall azonban áprilisban azt mondta a Kongresszusnak, hogy a B-21-es költsége a kezdeti gyártási körülmények között a tervezett költségszint alatt volt. A költségplafon a következő repülőgépeknél emelkedni fog.

"Korai lenne arról beszélni, hogy mi lesz a végeredménye a haderőszerkezet tervezési felülvizsgálatnak" - mondta Warden a légierő tanulmányáról. "De úgy gondolom, hogy az elkövetkező hónapokban pontosabb információt kaphatunk a légierőtől arra vonatkozóan, hogy hosszú távon hogyan gondolkodnak a B-21-es flotta méretéről."

Márciusban az akkori tervezési főnök-helyettes, Richard G. Moore Jr. altábornagy azt mondta a törvényhozóknak, hogy csak a 2030-as években kell dönteni egy nagyobb flottáról. Egy hónappal később a vezérkari főnök, David W. Allvin tábornok azt mondta, hogy nem szeretne 100-nál több B-21-est vásárolni, mert a technológiai fejlesztések valami jobbat hozhatnak létre mire az összes repülőgépet megépítik.

Mások azonban több Raider mellett érveltek. Anthony J. Cotton légierő tábornok, az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnokságának vezetője kijelentette, hogy szeretne több B-21-es bombázót.

„Ha megnézzük a légierő valós bevetési követelményeit, a tervezők teljesen megértik, hogy a légierő harci kapacitásának növekednie kell” – mondta Mark Gunzinger nyugalmazott ezredes, a Mitchell Repülési Tanulmányi Intézet munkatársa az Air & Space Forces Magazine-nak. „Ha a kihívás az, hogy ma este harcolni kell, és globális hatótávolságon keresztül kell reagálni, az megköveteli a nagyobb hatótávolságú képességek, a nagyobb hasznos terhelés és az erősen fenyegetett környezetben is fenntartott működőképesség iránti igényt. Ez a bombázók előírása. Ez egy nagyon józan érv arról, hogy miért kell újjáépíteni a bombázó erőnket.”

Gunzinger azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak fel kell lépnie, hogy elrettentse két hasonló ellenségét Oroszországban és Kínában, és hogy több B-21-es, gyorsabb beszerzése a legjobb módja ennek.

"Ennek a legköltséghatékonyabb módja a B-21-es flotta növelése, mivel ez egy kettő az egyben üzlet" - mondta Gunzinger. "Fokozza a hagyományos védelmet és fokozza a nukleáris elrettentést."

Gunzinger azonban megkérdőjelezte a kiadások NGAD-ról a B-21-re való átcsoportosításának ötletét.

„Nem hiszem, hogy az NGAD-rendszerben keresett képességek azt jelentenék, hogy azt (a középpontban álló vadászgép és az együttműködő harci drónok) a B-21-re lehetne cserélni, vagy fordítva” – mondta Gunzinger. „A tény az, hogy a légierő olyan kicsi és a gépek olyan régiek, hogy mindkettőre szüksége van, és nagy mennyiségben.”

Egy másik elemző, Christopher Bowie azt mondta: „Terveznünk kell, hogy a jelenleg könyvben szereplő 100-nál többet építsünk, mert bármilyen képességű is legyen egy repülőgép, egyszerre csak egy helyen lehet.”

A Mitchell Institute, a MITER Corporation és a Center for Strategic and Budgetary Assessment tanulmányára hivatkozva Gunzinger úgy értékelte, hogy a légierőnek legalább 300 repülőgépből álló bombázóflottára van szüksége, amelyek közül körülbelül 200 olyan lopakodó, behatoló bombázó, mint a B-2-es vagy B-21-es.

Mindez a vita megelőzte Kendall azon döntését, hogy szüneteltesse az NGAD-programot, ahelyett, hogy elkötelezné magát egy terv mellett. Jelenleg felsőbb szintű testület – amelyben a légierő három korábbi főnöke és a Vezérkar egykori alelnöke – vizsgálja a lehetőségeket, és döntést ígért az év végére. Ha a felsőbb szintű testület a NGAD-program újratervezését és új versenyt indít el, az évekkel vetheti vissza a programot.

Nem meglepő, hogy Warden azt mondta, a Northrop készen áll a B-21-es gyártásának növelésére, ha arra kérik. „Rövid távon továbbra is nagy hangsúlyt fektetünk az opcionális lehetőség biztosítására. Az általunk nyújtott teljesítmény olyan képességet biztosít számukra, amely jelenleg gyártás alatt áll, és jóval a platform költségcélja alatt van” – mondta. "És úgy gondoljuk, hogy ez az ipar szerepe, hogy választási lehetőségeket adjon a kormánynak, miközben gondolkodik a haderőről."

Warden azt várja, hogy a légierő még az év vége előtt odaítél egy második kisszériás gyártási szerződést. A bombázó tavalyi első repülése után a szolgálat odaítélte az első kezdeti kisszériás gyártási szerződést, bár a tisztviselők nem voltak hajlandók pontos adatokat közölni az ügylet méretéről és a lefedett repülőgépek számáról.

Dobos Endre

Forrás és kép: AIR & SPACE FORCES