A svéd Saab védelmi vállalat bemutatta egy potenciális új generációs humán irányítású harci repülőgép, és drón elképzelését. A hazai harci repülőgépek fejlesztésének nagy múltjával rendelkező vállalat hatodik generációs vadászrepülőgépe és együttműködő lopakodó drónjai értelmet nyernek Svédország számára, bár komoly kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az elképzelés reális-e más országokkal való együttműködés nélkül.

A jövőbeli koncepciót a svéd SVT televíziós csatorna egy szegmensében mutatták be, ahol Peter Nilsson, a Saab vállalat fejlett programjainak igazgatója beszélt róluk. A felvétel egy átfogó víziót tartalmaz a jövőbeli harci repülőgépek ökoszisztémájáról, amely egy humán irányítású és több együttműködő pilóta nélküli drónból áll.

Ebben a nagyon korai szakaszban az elképzeléseket erősen ideiglenesnek kell tekinteni, de feltétlenül tükrözik azokat a tervezési megfontolásokat, amelyekkel a Saab már foglalkozik Svédország következő generációs légiharc követelményeivel kapcsolatban.

Az ökoszisztéma Saab F-sorozat címmel és „Ugyanaz az agy különböző testekben” alcím alatt jelent meg:

·        egy humán irányítású jövőbeni vadászgépből áll,

·        egy pilóta nélküli platformból, amelynek tömege legfeljebb öt tonna,

·        a meglévő Gripen E többcélú harci gépből,

·        egy szuperszonikus, pilóta nélküli platformból, amelynek tömege több, mint öt tonna

·        és egy olcsó, egy tonnánál kisebb tömegű szubszonikus, pilóta nélküli platformból áll.

Ezek közül a Gripen E – amely Svédországban és Brazíliában is szolgálatban áll – már jól ismert.

A Saab által javasolt utód, a Gripen F a jövő humán irányítású vadászgépeként jelenik meg, amelyet úgy tűnik, hogy nagy sebességűre és alacsony észlelhetőségűre alakítanak. Elegáns, kevert szárny/törzs konfigurációval és nyílszerű alaprajzi alakkal rendelkezik, ami némileg hasonlít a hidegháborús Saab Draken vadászgépre jellegzetes dupla delta szárnyával. Úgy tűnik, hogy a törzsön érvényesül a területszabály a szuperszonikus hatékonyság érdekében. A gép kifelé döntött függőleges kormányfelületei vízszintes stabilizátorként is működésűek.  

Ugyanazok a jellemzők, amelyek a humán irányítású jövőbeli vadászgép koncepciójában megtalálhatók – nevezetesen a teljes kevert szárny/test és a levágott szárnyvégek – megjelennek a szuperszonikus, pilóta nélküli platformon is, bár ez valamivel kisebbnek tűnik, és nem látszanak vezérsíkok.

A szuperszonikus pilóta nélküli platform (tömege több, mint öt tonna) koncepciót a törzs kétoldalán lévő ék alakú szívócsatorna belépő élek, és egy jól látható kiemelkedés jellemez, ami a hajtómű fúvócső felett látható, de funkciója nem egyértelmű. A drón alulnézeti képe jelentős belső fegyver és üzemanyag kapacitásra utal, bár a fegyverrekesz részletei nem láthatók.

A szuperszonikus pilóta nélküli platformban ugyanazt az utánégetős General Electric F414-GE-39E hajtóművet tervezik használni, mint a Gripen F-változatban, közös avionikai és más egységekkel. Az alacsony észlelhetőségű repülőgépváz, a gép digitális gerince, a kommunikációs rendszerek, az érzékelők és a mesterséges intelligencia technológiák mind új fejlesztések lesznek.

Ami a könnyebb (tömege legfeljebb öt tonna) szubszonikus, pilóta nélküli platformot illeti, ez összességében sokkal közelebb áll egy tipikus ötödik generációs humán irányítású vadászgéphez, hasonlóan az Egyesült Államokban gyártott F-35-öshöz vagy a kínai J-35-öshöz. A gépnek viszonylag kicsi delta szárnyai és kifelé döntött függőleges vezérsíkjai vannak.

A tervezési koncepciók közül talán a legáltalánosabb az alacsony költségű szubszonikus pilóta nélküli platformé, amelynek széles hengeres, esetleg kissé lapított törzse és mérsékelten nyilazott szárnya van. Úgy tűnik, hogy kifelé döntött függőleges vezérsíkokkal rendelkezik, de ezek inkább egyenesek, mint nyilazottak. Összességében a megjelenése inkább egy szubszonikus cirkálórakétára emlékeztet, de nagy szárnyfesztávolsággal. Súlyosztálya szerint – egy tonnánál kevesebb – sokkal inkább a cirkálórakéta kategóriába tartozna ez a sokoldalú repülő szerkezet valahol a rakéta és a drón között.

A relatív méreteket tekintve semmi sem utal arra, hogy ezek az ábrázolások méretarányosak lennének, a megadott súlycsoportok pedig nagy teret adnak a valós különbségeknek, különösen a szuperszonikus, pilóta nélküli platformok felső kategóriájában.

A szuperszonikus pilóta nélküli platform koncepciónak kevert szárny/törzs konfigurációja, és kifelé döntött függőleges vezérsíkjai vannak. Itt is a csonka delta szárny kialakítás érvényesül, bár ez összetettebb, kilépő élénél fogazott kialakítású, viszonylag nagy vezérlőfelületekkel. Érdemes megjegyezni, hogy a szélcsatorna modell természetéből adódóan szükségszerűen részletesebb jellemzőkkel rendelkezik – beleértve a fegyverrekeszeket is –, és közelebb áll egy lehetséges kész formához, míg a Gripen F koncepció sokkal általánosabbak.

Az F-sorozat megjelenése azonban maga is érdekes, tükrözve a Saab Future Combat Air System (FCAS) programjával kapcsolatban fejlődő terveit.

Zavarba ejtő, hogy az FCAS-nómenklatúrát a rivális brit és páneurópai jövőbeli légiharc-kezdeményezések is használják, melyek mindegyikében egy humán irányítású vadászgép áll a központban, valamint számos támogató drón és más fejlett technológiák. Ez talán összefügg azzal, hogy a Saab korábban részt vett a brit FCAS programban, mielőtt kilépett volna onnan.

A Saab FCAS erőfeszítéseinek egyik figyelemreméltó jellemzője az a szándék, hogy a személyzettel és személyzettel nem rendelkező platformon is azonos rendszer-komponenseket használjanak fel. Különösen érdekes a nem lopakodó Gripen E és a lopakodó szuperszonikus, személyzet nélküli platform közötti sok közös vonás. Összességében egy ilyen filozófia segít lecsökkenteni a költségeket, lerövidíteni a fejlesztési időt, valamint csökkenteni a karbantartási és logisztikai terheket.

Az ökoszisztéma rajza alapján az is látszik, hogy a Saab a drónokat nagyon is az FCAS kezdeményezés középpontjában tartja, ami talán nem azonnal nyilvánvaló a rivális brit és páneurópai programoknál, ahol a vadászgép áll – jelenleg – nagyon is a középpontban.

Nilsson arról beszél, hogy olyan drónokat is terveznek, amelyek „csak csali célpontok lesznek és amelyek nagy valószínűséggel elvesznek a küldetés során, de amelyek segíthetnek abban, hogy sikeres legyen a küldetés”. Ez egy olyan vízióra utal, amely a feláldozható drónokra vonatkozik – olyanokra, amelyek elég olcsók ahhoz, hogy ne legyen katasztrófa az elvesztésük a nagy kockázatú küldetések során, miközben eléggé alkalmasak arra, hogy relevánsak legyenek ezekben a küldetésekben. Ez azért is figyelemreméltó, mert az Egyesült Államok légiereje most távolodik ettől az elképzeléstől, és a feláldozható drónok egyre inkább átadják a teret a „megfizethető tömeg” elérését célzó terveknek, rámutatva az erő-sokszorozó drónokra, amelyek jó egyensúlyt kínálnak a megfizethetőség és a képesség között.

A svéd FCAS program néhány egyéb részlete is bemutatásra került a televíziós tudósításokban, beleértve azt a törekvést, hogy a következő 25 éven belül – vagy 2050 körül – lecseréljék a Gripeneket. Ez a svéd FCAS-t valamivel hosszabb idővonalra helyezi, mint azt a britek és az európai programban tervezték. Terv szerint mindkét program vadászgép komponense valamikor 2030 és 2040 között áll szolgálatba.

A tévéadás azt is világossá teszi, hogy az F-sorozat csak egy a Saab azon lehetőségei közül, amelyeket a Gripen utódjának kifejlesztése során vizsgál.

Az SVT jelentése szerint a következő néhány évben döntést kell hozni a svéd FCAS program elemiről. Ellenkező esetben Svédországnak kész megoldást kell beszereznie, vagy valószínűleg újra csatlakoznia kellene a brit FCAS vagy a páneurópai kezdeményezéshez.

Svédország egyik kulcsfontosságú törekvése, hogy FCAS-programja pénzügyileg továbbra is életképes maradjon, még akkor is, ha nem sikerül export-megrendeléseket elérnie. Ez hihetetlenül ambiciózus tervnek tűnik, szem előtt tartva a lopakodó harci repülőgép-platformok kifejlesztésének hatalmas költségét, nem is beszélve a személyzettel és személyzet nélküli lopakodó platformokról. A Saab vállalat Gripenekkel kapcsolatos tapasztalatai azt is mutatják, hogy bármilyen képességű is legyen a termék, az exportértékesítés korántsem egyszerű, figyelembe véve a versenytársak képességeit.

Egy másik lehetőség lehet, hogy a Saab kizárólag egy vagy több következő generációs lopakodó drón koncepciót alkalmaz, a Svéd Highly Advanced Research Configuration (SHARC) kísérleti drónnal szerzett tapasztalataira, valamint a francia Dassault nEUROn-ban való részvételére építve. Egy ilyen út lehetővé tenné, hogy ezeket a pilóta nélküli platformokat a Gripenekkel párosítsák, ami sokkal nagyobb túlélési esélyeket biztosítana, miközben export szempontjából is nagyobb piaca lenne.

A svéd FCAS program jövőjével kapcsolatban a még meghozandó döntések határozzák meg, hogy a Gripen F-változat felvázolt koncepciói közül melyik válik prototípussá és melyik sorozatgyártású repülőgéppé. Egyelőre legalábbis érdekes betekintést nyújtanak egy technikailag és gazdaságilag fejlett ország gondolkodásába a légiharc rendszerek jövőjéről.

Dobos Endre

Kép: SAAB