Kép: E-scan radar; New Electronics
Németország régóta várt 20 darab új Eurofighter Typhoon harci repülőgép pótmegrendelésének jóváhagyására, ami döntő lépést jelent az európai vadászrepülőgép-ipar fenntartása és a Luftwaffe elektronikai hadviselési képességei generációs ugrásának biztosítása érdekében is.
A Bundestag befolyásos Költségvetési Bizottsága által október 8-án jóváhagyott 4,35 milliárd dolláros megállapodás 20 darab korszerű Tranche 5-ös Eurofighter Typhoon beszerzését fedezi, beleértve a hajtóműveket, alkatrészeket és a kapcsolódó rendszereket.
A szállítások 2031 és 2034 között esedékesek, az új repülőgépeket pedig az Airbus dél-németországi manchingi üzemében fogják gyártani.
A jóváhagyás egy 14 elemből álló katonai beruházás szélesebb körű csomagjának a része, amely magában foglalja az új repülés-szimulátorokra szánt 412 millió eurót (480 millió dollárt) és az ellenséges légvédelem elnyomására szolgáló németországi képességekkel való korszerűsítésre szánt 1,13 milliárd eurót (1,3 milliárd dollárt). A német védelmi minisztérium szerint a legújabb megrendelés lehetővé teszi az elavult Tornado elektronikai harci és felderítő (ECR) szerepének fokozatos áthelyezését az Eurofighter platformra, biztosítva, hogy Berlin továbbra is teljesítse a NATO-elektronikai hadviselési kötelezettségeit.
„Az Eurofighter a német harci repülőgép-flotta alappillére” – áll a minisztérium közleményében. „A Tranche 5-ös repülőgépek beszerzése a Luftwaffe elektronikai harc és felderítő képességeinek megerősítését szolgálja, miközben biztosítja Németország NATO-kötelezettségeit.”
Az új repülőgépeket E-Scan aktív elektronikusan pásztázó (AESA) radarokkal, AREXIS önvédelmi elektronikai felszerelésekkel, valamint precíziós levegő-föld fegyverek SEAD/DEAD küldetésekhez történő telepítésének képességével szerelik fel, ami Németországban hiányzik, mióta nyugdíjba vonult néhány Tornado elektronikai hadviselési század.
A jóváhagyás ugyanakkor kritikus pillanatban érkezik az európai repülőgépipar számára is. Németország megrendelése a 2020 végén aláírt, folyamatban lévő Quadriga Projektet követi, amelynek keretében az Airbus már 38 darab Tranche 4-es Eurofighter repülőgépet gyárt – 30 együléses és nyolc kétüléses –, amelyeket 2025 és 2030 között szállítanak le.
Ezek a repülőgépek váltják majd fel Németország legkorábbi Tranche 1-es típusú repülőgépeit. Mivel azonban a Quadriga gyártása az évtized végére leáll, az új Tranche 5-ös megrendelés biztosítja az Eurofighter gyártósor működési folytonosságát, amely Európa-szerte több ezer szakképzett munkavállalót foglalkoztat.
Németország a legnagyobb megrendelő Európa legnagyobb védelmi ipari együttműködésében, egy négy nemzetet érintő programban, amelyben Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország vesz részt, fő gyártópartnerei pedig az Airbus, a BAE Systems és a Leonardo. A konzorcium becslések szerint 100 000 szakképzett munkahelyet biztosít szerte a kontinensen.
Giancarlo Mezzanatto, az Eurofighter vezérigazgatója „nagyszerű hírnek” nevezte az új német megrendelést az Eurofighter program és ipari partnereink számára, hozzátéve, hogy ez „aláhúzza Németország hosszú távú elkötelezettségét az Eurofighter iránt, amely az elkövetkező évtizedekben is Európa védelmének gerincét képezi majd”.
Berlin számára a vásárlás nemcsak a képességekről szól, hanem a folytonosságról is. Az új megrendelés egy tudatos „híd a jövőbe” stratégia részét képezi, amelynek célja Németország és Európa vadászgép-gyártási szakértelmének megőrzése a Future Combat Air System (FCAS) megérkezéséig, a Franciaország, Németország és Spanyolország által a 2040-es évekre közösen fejlesztett következő generációs repülőgépig.
Az iparági elemzők szerint a Quadriga szállításai után akár egy évtizedes termelési hiány is kialakulhat, veszélyeztetve Európa vadászgép ökoszisztémáját.
A védelmi tisztviselők becslése szerint további, körülbelül 100 darab Tranche 5-ös Eurofighter megrendelésre lenne szükség – 50 darabot Németországban szerelnek össze, 50-et pedig Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban lebonyolított potenciális exportszerződésekből – ahhoz, hogy Európa gyártási kapacitása életképes maradjon az átmenet során.
A német törvények értelmében minden 25 millió eurónál (vagy 29 millió dollárnál) nagyobb értékű katonai beszerzéshez parlamenti jóváhagyás szükséges.
A Költségvetési Bizottság törvényhozói hangsúlyozták, hogy az Eurofighter vonal fenntartása nemcsak a Luftwaffe-t, hanem Németország stratégiai autonómiáját is támogatja a NATO-n belül, azáltal, hogy csökkenti a külföldi platformoktól, mint az amerikai gyártmányú F-35A-tól való függőséget, amelyet szintén Berlin vásárolt a nukleáris csapásmérő képesség fenntartására.
Ettől a különleges beszerzéstől eltérően a Tranche 5-ös Typhoonokat Németország rendes védelmi költségvetéséből finanszírozzák, nem pedig az Oroszország teljes körű ukrajnai inváziója után létrehozott 100 milliárd eurós (116 milliárd dolláros) külön alapból, jelezve, hogy az Eurofighter továbbra is a nemzetvédelmi tervezés alapvető, hosszú távú pillére.
Az Eurofighter program eredete az 1990-es évekre nyúlik vissza, amikor az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország és Spanyolország közösen fejlesztette a többcélú vadászgépet. Idővel az egymást követő szakaszokon (Tranche) egyre több alapvető fejlesztés történt:
Tranche 1. (2000-es évek eleje): Alapvető légi fölény képesség.
Tranche 2. Korlátozott pontosságú levegő-föld csapásmérés.
Tranche 3A: Bővített többcélú funkcionalitás, modern bevetési számítógépek és fegyverintegráció.
Tranche 4. (Quadriga): Fejlett avionika, radarfejlesztések és digitális architektúra.
Tranche 5.: Elektronikai hadviselés, SEAD/DEAD képesség, új bevetési rendszerek és teljes integráció a NATO adathálózataival.
Az Eurofighter továbbra is az egyik legsikeresebb kereskedelmi európai vadászgép, kilenc nemzet, köztük Szaúd-Arábia, Kuvait, Katar és Omán rendelt belőle 680 repülőgépet.
Az új repülőgépeken túl Berlin 478 millió dollárt különített el fejlett repülési és taktikai szimulátorokra. Ezek elengedhetetlenek lesznek a pilótaképzéshez és minősítéshez, az időjárástól független forgatókönyvek reprodukálásához, valamint a jövőbeli E-Scan radar és EW funkciók integrálásához.
A Védelmi Minisztérium szerint az ilyen rendszerek „gazdaságos és hatékony kiképzési lehetőséget” jelentenek, amelyek biztosítják az új Eurofighter-változatok bevethetőségét.
A Tranche 5-ös változat megrendelése erősíti az Airbus manchingi üzemét, mint az európai vadászgép-gyártás horgonya a következő évtizedre.
Eközben Spanyolország folytatja Halcon I-es és II-es programjait, 45 új Eurofighter repülőgépet vásárolva az elöregedő F/A-18-asok lecserélésére, míg Olaszország és az Egyesült Királyság a konzorciumon keresztül hozzájárul a közös fejlesztésekhez. A tágabb európai repülőgépipar számára Berlin döntése biztosítja a régóta keresett tervezési stabilitást. Bevezetése után két évtizeddel az Eurofighter Typhoon továbbra is Európa légvédelmének és a NATO előretolt elrettentésének sarokköveként fejlődik.
Az új fedélzeti radarberendezés
Az Euroradar konzorcium – amely a Leonardo, a német Hensoldt és a spanyol Indra, valamint brit és olasz vállalkozásait foglalja magában – több mint két évtizede dolgozik az Eurofighterrel egy új generációs, több üzemmódú AESA radar kifejlesztésén, amely a Typhoon jelenlegi Captor mechanikusan pásztázó radarját váltaná fel. Számos technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységet, valamint az export alap Captor-E AESA rendszer fejlesztését követően az átfogó Európai Közös Radarrendszer program 2020-ban kristályosította ki azt az ütemtervet, amely az Eurofighter partnerországok működési igényeinek kielégítésére irányult két pályán.
E terv értelmében a Captor-E-ből lett az ECRS Mk 0, Németország és Spanyolország egy Mk 0-ból továbbfejlesztette, az ECRS Mk 1-est, míg az Egyesült Királyság egy lényegesen eltérő, többfunkciós ECRS Mk 2-est finanszíroz, hogy megfeleljen a RAF speciális igényeinek. Érdekes, hogy mind az ECRS Mk 1-es, mind a Mk 2-es az Elektronikai Támadás (Electronic Attak; EA) funkcionalitását testesíti meg a hagyományos levegő-levegő és levegő-föld radar üzemmódok mellett.
A Hensoldt (mint tervező) és az Indra az Airbus Defence and Space-szel kötött szerződés keretében fejleszti az ECRS Mk 1-est. Az ECRS Mk 1-es radar az Mk 0 szabványra épül, de egy új, többcsatornás digitális vevőt és új, szélessávú adó/vevő modulokat (TRM) épít a rendszerbe.
Hensoldt szerint a kezdeti ECRS Mk 1-es Step 0 alapvetően az ECRS Mk 0 radar, amelyet felkészítettek a jövőbeni frissítésekre (beleértve a szélessávú antennát is). Ezt követi az ECRS Mk 1 Step 1 konfiguráció, amely tartalmazza az új többcsatornás vevőt. Az EA funkcionalitás szoftverfrissítésen keresztül valósul meg (a többcsatornás vevő tartalmazza az összes EW-specifikus hardvert).
Az ECRS Mk 1-est jelenleg 110 Luftwaffe Tranche 2-es és Tranche 3-as Typhoonra tervezik utólagos felszereléssel. A vállalat ECRS Mk 1-est szállít 38 Tranche 4-es repülőgép felszerelésére is, amelyeket a Luftwaffe a Quadriga projekt keretében szerez be. Spanyolország ECRS Mk 1-es radarokat vásárol a Halcón program keretében 2026-tól leszállítandó 20 új építésű Tranche 4-es Typhoon repülőgéphez, valamint további 25 repülőgépet a Halcón II-es program keretében 2030 és 2035 között.
A Hensoldt 2025 februárjában 350 millió eurós szerződés-hosszabbítást kapott az Airbustól. Ez magában foglalja egy Airbus A320-as repülőgép D-ATRA tesztrendszereinek leszállítását, valamint az Mk 1 Step 1-es radarrendszer felülvizsgálatát. A cél az, hogy a felülvizsgált radar repülési tesztjeit 2025 végén megkezdjék, megnyitva az utat az ECRS Mk 1 Step 1-es német Quadriga repülőgépekre történő telepítése előtt 2027 folyamán.
A Leonardo UK által fejlesztés alatt álló ECRS Mk 2-es egy teljesen más multifunkcionális rádiófrekvenciás architektúrát testesít meg, amely a korábban az Egyesült Királyság korábbi Advanced Radar Targeting System (ARTS) és Bright Adder radar tesztrendszerei keretében végzett kutatást és fejlesztést hasznosítja. Az ARTS 2007-ben kezdte meg a repülési kísérleteket, bevetéseket hajtottak végre mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban, a 2010-ben indult „Bright Adder” technológiai demonstrátor program célja a nagy teljesítményű EA technikák radarrendszerbe való integrálásának bemutatása volt.
A RAF követelményei egy olyan ECRS Mk 2-es megoldást eredményeztek, amely képes nagy teljesítményű, szélessávú EA effektusok generálására a hagyományos radarfunkciókkal összefonódva. E célok elérése érdekében az ECRS Mk 2-es egy új, nagy teljesítményű, többfunkciós AESA antennával rendelkezik, amely a Leonardo szerint lényegesen több TRM-et tartalmaz az antenna előlapján, mint a hasonló AESA radarok. A nagy antenna és a nagyobb sávszélesség kombinációja lehetővé teszi a pilóta számára, hogy egyidejűleg levegő-levegő, levegő-föld, elektronikai hadviselés és EA funkciókat hajtson végre a fedélzeti radarral.
Egy szárazföldi tesztelési és értékelési időszakot követően a Typhoon ZK355 teszt- és értékelő repülőgép és az ECRS Mk 2-es prototípus repülési tesztjei 2024 szeptemberének végén fejeződtek be a BAE Systems wartoni repülőterén. A prototípus készlet a meglévő Bright Adder antennarendszert a Captor-E/ECRS Mk 0 radarrendszerével ötvözi. A kezdeti repülési tesztek 2025 márciusának végére fejeződtek be.
A sorozatgyártású radarok új többcsatornás vevővel, nagy kapacitású többcsatornás processzorral, valamint antenna tápegységgel és vezérlőegységgel rendelkeznek, hogy teljes mértékben kihasználják az új többfunkciós antennarendszer és az EA-képességek teljesítményét. A többcsatornás vevő mellett az ECRS Mk 2-es egy dedikált elektronikai hadviselés vevőt és egy EA-technikai generátort is integrál, amelyet a Leonardo lutoni elektronikai hadviselés üzletága fejlesztett ki. Az ECRS Mk 2-est jelenleg 40 darab, RAF szolgálatban álló Tranche 3-as Typhoon repülőgépre tervezik utólag felszerelni. A kezdeti működőképességet várhatóan 2030-ra érik el.
Ezzel a rendszerrel a Typhoon az amerikai F-35-ös radarjának a képességeit igyekszik elérni egy 4.5 generációs vadászgépnél
Az Arexis elektronikai harc berendezés
Az ellenséges légvédelem képességeinek elnyomását nagyrészt a NATO Európában állomásozó amerikai speciális repülőgépei biztosítják. Rendkívül fontos, hogy Európa hozza létre saját SEAD-képességeit Oroszország elrettentése érdekében, és a Saabbal kötött legújabb szerződés az Arexis elektronikai hadviselési egységgel támogatja ezt az igényt.
A német légierő készen áll arra, hogy mesterséges intelligenciával felszerelt elektronikai hadviselési (EW) egységeket állítson szolgálatba egy november 14-én a Saabbal kötött új szerződés értelmében. A svéd vállalatot 2023-ban választották ki, hogy Arexis EW csomagját biztosítsa az ország Eurofighter repülőgépeinek korszerűsítéséhez azzal a céllal, hogy helyreállítsa az ellenséges légvédelemmel szembeni elvesztett képességek egy részét. Abban az időben a Saab és a Helsing együttműködött a feltörekvő vállalat egyik legkorábbi projektjében. A cél az volt, hogy a Helsing mesterséges intelligenciáját integrálják az Arexis berendezésbe, hogy „lehetővé tegyék a repülőgépen gyűjtött radaradatok elemzését, és milliszekundumok alatt precíz önvédelmi intézkedéseket hozzanak a modern ellenséges radarok ellen” – áll a Helsing sajtóközleményében. Az Eurofighter elsődleges gyártója, az Airbus 2024-ben egy további szerződést kötött, amelynek értéke 549 millió euró (363,3 millió dollár).
A megrendelés két részre oszlik, az első az Arexis függeszthető EW konténereit tartalmazza, a második pedig a Helsing mesterséges intelligenciáját tartalmazza. Az első értéke 291 millió euró, a másodiké 258 millió euró. A szállítás 2025 és 2028 között várható, áll a Saab sajtóközleményében. A Saab nem közöl részleteket a mennyiségről, de az eredeti Helsing sajtóközlemény kifejti, hogy 15 Eurofightert terveznek frissíteni az új elektronikai hadviselési rendszerrel. Úgy tudni, hogy ez a Helsing szerződésbeli részesedéséhez kapcsolódik, és összesen akár 35 Eurofighter is felszerelhető Arexis rendszerrel, a fennmaradó 20 pedig a Tranche 5-ös gyártási szakaszból származik. Úgy tűnik, hogy további repülőgépek is korszerűsíthetők, amint a rendszer üzembe áll. Akárhogy is, az Arexis berendezés jelentősen javítani fogja a német légierő képességét az ellenséges légvédelmi rendszerek elleni fellépése során. Különösen akkor, ha a beszámolók szerint az AARGM radarelleni rakétával kombinálják.
Ahogy a fejlett radarok esetében egyre gyakoribb, az Arexis gallium-nitrid GaN aktív elektronikusan letapogató (AESA) antennákat használ, amelyek javítják a berendezés teljesítményét és érzékenységét a korábbi GaSi adó/vevő elemekhez képest. A teljesítmény különösen fontos a radarok zavarása szempontjából, mivel a nagyon erős radarok egyszerűen „átégethetik” a zavarást, ha a forrás túl gyenge. Az Arexis digitális rádiófrekvenciás memóriákat (DRFM) is használ, amely hasonló technológia, mint amelyet az Egyesült Királyság StormShroud pilóta nélküli repülőgépének elektronikai hadviselési berendezésében használnak.
A DRFM fogadja a radarjeleket, majd a radar kialakítása alapján egy válaszjelet generál, amely hamis képet fest a repülőgépről. Ez például azt jelezheti, hogy nincsenek a vélt helyen a repülőgépek, vagy egy másik helyen vannak, más sebességgel, és így tovább. Ideális esetben mindez anélkül történne, hogy a légvédelmi személyzet tudatára ébredne annak, hogy hamis jeleket érzékel a földi radarjuk.
A Saab saját termékprofilja is alátámasztja ezt az értékelést, miszerint: „Az Arexis fejlett kísérőzavaró képességei lehetővé teszik, hogy taktikai előnyre tegyen szert az ellenfelek aktív zavarásával, megtévesztésével és félrevezetésével.” A rendszer a Svédországban szolgálatban lévő Gripen flottánál is jól bevált, és anekdotikus bizonyítékok azt mutatják, hogy ezeknek a repülőgépeknek az elektronikai hadviselés csomagja valóban nagyon is hatásos. A Helsing mesterséges intelligencia lehetővé teszi a rendszer számára, hogy gyorsabban feldolgozza és megértse a fenyegetési jeleket, és az adott radarra szabott választ adjon rájuk. Ez javíthatja a rendszer azon képességét, hogy személyre szabott megtévesztéssel csökkentse az ellenséges légvédelem hatékonyságát.
Miért fontos ez?
Az orosz légvédelem meglehetősen hatékony, és a légiereje is. Egy NATO-val való konfliktus esetén valóban szükség lenne arra, hogy a NATO légiereje áttörje Oroszország légvédelmét, hogy megtalálja légierejét és nukleáris erőit, és megpróbálja megakadályozni, hogy hozzájáruljanak a konfliktushoz. A NATO ellenséges légvédelem elnyomására szolgáló (SEAD) képességének nagy részét jelenleg az Európában állomásozó, egyre zsugorodó amerikai speciális SEAD repülőgép-állomány biztosítja. Ez két pontot vet fel: Először is, ezek nem lennének elegendőek egy NATO-szerte zajló SEAD-kampány támogatására. Másodszor, kivonhatják őket Európából, hogy támogassák az amerikai műveleteket az Indo-Csendes-óceán térségében, ahol egyedi képességeik ugyanolyan kritikusak. Tehát Európának létre kell hoznia saját SEAD-kapacitását, és ezt gyorsan kell megtennie.
Dobos Endre
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/07/01/az_eurofighter_agressziv_termelesi_novekedest_es_felidos_fejleszteseket_produkal
