Áttervezték a kínai PL-15-ös aktív radarvezérlésű levegő-levegő rakétát, hogy javítsák az ország lopakodó vadászrepülőinek a szállító képességét, a Chengdu J-20-as és a Shenyang J-35-ös belső rekeszeiben. Ez a jelentős fejlesztés azzal az ígérettel kezdődött, hogy ezek a vadászgépek a jövőben legyenek képesek nagyobb mennyiséget szállítani a nagyon nagy hatótávolságú rakétákból, miközben megőrzik jó lopakodó jellemzőiket.
Az átdolgozott PL-15E teljes méretű makettjeit a China International Aviation & Aerospace Exhibition, ismertebb nevén Zhuhai Airshow China kiállításon mutatták be. Az esemény máris számos meglepetést okozott, köztük az első alkalommal bemutatott J-35A szárazföldi és hordozó-fedélzeti J-11T vadászrepülőgépek új verzióit és egy korábban nem látott drónt.
A PL-15E abban különbözik az előző PL-15-től, hogy behajtható kormányfelületekkel készült, amelyek kedvezőbb elhelyezést biztosítanak a lopakodó vadászgépek belső fegyverrekeszében. Az áttervezett kormányfelületek egyszerűen a hossztengely körül behajlanak, és amint a rakéta elhagyja a fegyverrekeszt kinyílnak. A törzs középrészén elhelyezett szárnyak ugyanakkor kisebb fesztávolságúak, mint az eredeti rakétán.
Az első PL-15-ös változat eredetileg is elfért a J-20-asban, mivel a rakétát kezdettől fogva a J-20-as belső fegyverrekeszéhez tervezték. Az eredeti változat már jellegzetes, kis méretű aerodinamikai felületekkel készült hasonlóan az amerikai AIM-120C-n bevezetett változtatásokhoz.
Az új PL-15E valószínűleg úgy készült, hogy jobban elférjen a kisebb J-35-ös vadászgép fegyverterében is, ugyanakkor növelve a J-20-as által szállítható rakéták számát. Jelenleg az alap változatú PL-15-ök közül négyet lehet szállítani a J-20-as belső fegyverterében.
Bár a J-35-ös fegyverteréről nem készült olyan fénykép, ahol PL-15-ös rakéta lenne függesztve, de jelek szerint talán hat közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta szállítására tervezték, nagy valószínűséggel az áttervezett PL-15E változattal.
Kissé zavaró, hogy bár ez az áttervezett rakéta új, de a PL-15E jelölés nem az. A 2021-es kínai Airshow-n egy PL-15E-t is kiállítottak, amelyet exportváltozatként írtak le. Kicsit csökkentett hatótávolságától eltekintve egyébként külseje hasonlított az alap PL-15-höz.
A kínai levegő-levegő rakétákról szóló írásokban a PL-15-öst, Kína szabványos aktív radarvezérelt légiharc rakétájaként írják le, amely erős hasonlóságot mutat az Egyesült Államokban gyártott AIM-120 rakétához.
A PL-15-ös kettős impulzusú rakétahajtóművel rendelkezik, amely a gyártó szerint 230 km-es hatótávolságot biztosít. Egy másik fontos funkció a kétcsatornás adatkapcsolat, amely lehetővé teszi az indító repülőgép számára, hogy pályakorrekciót biztosítson a rakéta számára.
A rakéta aktív elektronikusan pásztázó (AESA) technológiát használ, aktív és passzív módokkal, és állítólag jobban ellenáll a zavaroknak, mint a korábbi kínai levegő-levegő rakéták.
Amellett, hogy a J-20-as fő fegyvere, a PL-15-öst ma már a legtöbb modern kínai vadászgép is használja, köztük a J-10C, J-11B, J-15-ös és J-16-ös. Az első vevő Pakisztán volt, amely PL-15-öket vásárolt JF-17 Block III-as és J-10C vadászgépeihez.
Összességében elmondható, hogy a PL-15-öst – még alapváltozatában is – széles körben úgy értékelik, mint egy nagyon hatékony levegő-levegő rakétát, amely bizonyos tekintetben valószínűleg jobb, mint bizonyos nyugati megfelelői.
A Royal United Services Institute (RUSI) védelmi és biztonsági agytröszt megállapította, hogy a PL-15-ös túlszárnyalja az Egyesült Államokban gyártott AIM-120C/D AMRAAM változatot, és a Meteorhoz hasonló maximális hatótávolsága van.
A PL-15-ös fejlesztése és szolgálatba állítása volt az egyik fő mozgatórugója annak, hogy az Egyesült Államok elindított egy fejlesztési programot, amelynek az eredményeként megnövelték az AIM-120-as rakéta hatótávolságát, létrehozva a D3-változatot (160 … 180 km), valamint a generálisan új, nagyon nagy hatótávolságú AIM-260-as rakétát, amely széles körben kerül alkalmazásra. Maga az AIM-260-as (260 … 320 km) program is nagyrészt válasz volt a kínai légiharc rakéta fejlesztésekre. Eközben az USA haditengerészetének AIM-174-es (240 … 400 km) nagyon nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétáját kifejezetten a csendes-óceáni térség követelményeihez fejlesztették.
Az az Egyesült Államok amellett, hogy titkos, megnövelt hatótávolságú levegő-levegő rakétákon dolgozik, olyan módszereket is keresett, amelyekkel növelheti meglévő vadászgépei fegyverrekesz mélységét az F-22-es és F-35-ös vadászgépeiben, amelyeknek a szállítóképességét a belső rekesz mérete korlátoz – feltéve, hogy meg akarják őrizni kritikus lopakodó képességüket.
Levegő-levegő konfigurációban az F-22-es hat AMRAAM és két AIM-9 Sidewinder rakétát hordoz. Az F-35-ös azonban csak négy AMRAAM rakétát tud szállítani a belső fegyverterében. A hiányosság a Sidekick fegyverrekesz-adapter fejlesztési programjához vezetett, amely hatra növeli a Joint Strike Fighter által a fegyverterében szállítható AMRAAM-ok számát.
Az Egyesült Államok a belső fegyvertérben szállítható levegő-levegő rakétakapacitás növelésének radikálisabb módjain is dolgozik.
A Raytheon Peregrine egy új, BVR (139 … 185 km) rakéta, amely a kiváló teljesítményt a kis mérettel ötvözi, potenciálisan megkétszerezve az F-35-ös vagy F-22-es belső fegyvertérben szállítható rakéták számát.
A 2010-es évek elején egy hasonló kis méretű, BVR levegő-levegő rakétát fejlesztett a Lockheed Martin Cuda néven, de ez a termék eltűnt a cég marketingjéről. Úgy tűnik, hogy a Cuda rövidebb hatótávolságú fegyver lett volna, mint az AMRAAM, melynél a kontakt találattal való megsemmisítést alkalmazták a méretek csökkentése érdekében.
Meglepő lenne, ha Kína nem dolgozna teljesen új, a J-20-as és a J-35-ös lopakodó vadászgépei belső fegyverrekeszére optimalizált levegő-levegő rakétákon.
Dobos Endre
Kép: TWZ
