Kép: Az F-15 Eagle evoluciója; Boeing
A légierő főként lopakodó, hálózatba kötött és precíz helyzetismerettel rendelkező F-22-es és F-35-ös vadászgépekből álló csapatot tervezett. De az F-22-es gyártásának idő előtti leállítása, az F-35-ös szállítási késései és a több évtizedes vérszegény beruházások miatt az USAF-nek az 1980-as évek negyedik generációs repülőgépeire kell hagyatkoznia az elkövetkező években.
Annak érdekében, hogy az F-15-ösök és F-16-osok releváns vadászgépek legyenek, megerősítik a szerkezetüket, és olyan avionikát kapnak, amellyel közel repülhetnek a harctérhez. Annak érdekében, hogy a 4. generációsok mélységi csapásmérést is végrehajthassanak az USAF lopakodó rakétákat szerzett be.
„A negyedik generáció velünk lesz a 2030-as években” mondta az USAF vezérkari főnöke az Air Force Magazine-nak adott interjújában. Ez komoly kihívást jelent a Nemzetvédelmi Stratégia végrehajtásában, mert a vadászflotta átlagos életkora „a valaha volt legöregebb”, miközben a versenytársak légvédelme folyamatosan javul, az ellenfél légiflottája pedig új repülőgépekkel bővül.
Még ha évente 48 vagy 60 darab új F-35-öst adnak is át, az sem javítja jelentősen a vadászflotta 28 éves átlagéletkorát. Ahhoz, hogy ezt a számot valami kezelhetőre csökkentsék, a szolgálatnak évente 72 új repülőgépet kell vásárolnia, és az F-35-ös gyártósor még nem termel ezen a szinten.
Az évi 48, 72 vagy akár 100 darab új vadászgéppel hosszú ideig a 4. és az 5. generációs gépek keveréke lesz – mondta az USAF légiharc-parancsnokság főnöke.
A 4. és 5. generációs repülőgépek aránya a vadászgépeknél 82-18 % – mondta David A. Deptula nyugalmazott altábornagy, az AFA Mitchell Repülési Tanulmányok Intézetének dékánja. „Nem minden eshetőséghez lesz szükség 5. generációs képességekre” – tette hozzá. "A 4. generáció elég lesz a viszonylag gyengén védett légtérben. De a légierőnek fenn kell tartania a légi fölényét a konfliktusok teljes spektrumában”.
A Légierő Anyagi Parancsnoka (Air Force Materiel Command; AFMC) Heath A. Collins dandártábornok, a vadászgépek és bombázók programjának végrehajtó tisztje elmondta, hogy a légierő a meglévő vadászgépei módosításai programjába fektet be. Elmondta, hogy a bemutatóját megelőző évben 970 módosítást hajtottak végre az F-15-ön, és 281 módosítást az F-16-osokon. A régebbi vadászgépek fejlesztésének felgyorsítása érdekében Collins elmondta, hogy az AFMC igyekszik új információs technológiákat és eszközöket integrálni, korszerűsíteni létesítményeit, és a lehető leggyorsabban új tehetségeket felvenni.
F-15 EX Eagle II
A valaha épített legfejlettebb és egyúttal 2004 óta az első Eagle F-15-ös vadászgépek kerültek a légierőhöz, melyek a 200 darab F-15EX vadászgépből álló, a következő 15 évben bővítendő flotta részei lesznek.
Az F-15EX szinte „minden extrát” tartalmaz, amire az Eagle pilótái valaha is vágytak: fly-by-wire vezérlés, két új fegyvertartó, új elektronikai hadviselési képesség, fejlett radar, hipergyors számítógép, konform üzemanyagtartályok és megerősített szerkezet.
Mindezek ellenére ez még mindig egy negyedik generációs vadászgép, nem lopakodóbb, mint az 1974-ben bemutatott F-15A. Az alacsony észlelhetőség kulcsfontosságú a modern ellenséges légvédelem közelében való működéshez, ezért ennek az új vadászgépnek nagyrészt az ellenség légterén kívül kell maradnia, amíg meg nem semmisítik a légvédelmet.
Az F-15EX 2018-ban került be a légierő költségvetésébe, amikor az akkori védelmi miniszter, James Mattis a Pentagon elemzőinek tanácsára úgy döntött, hogy a modernizált, negyedik generációs Eagle II megnövelheti a szükséges kapacitást.
Heather Wilson, a légierő akkori titkára később elismerte, hogy az USAF nem kereste az F-15EX-et. Az USAF-nak 2004 óta az volt a politikája, hogy ne vásároljon „modernizált, de régi konstrukciójú” repülőgépeket, hanem az 5. generációs gépekre koncentráljon.
Most azonban, hogy bekerült a költségvetésbe, a légierő felkarolja az F-15EX-et, hogy megerősítse vadászerejét, szembenézve azzal a kemény valósággal, hogy egyszerűen nincs elég pénze ahhoz, hogy más megoldást válasszon. Az USAF soha nem kapta meg azt a 381 darab F-22-est, amelyeket F-15C/D-jei lecserélésére és a légi fölény 2040-ig tartó fenntartására terveztek, mindössze 186 Raptort. Ahhoz, hogy megfeleljen a globális haderőigényeknek, több mint 200 legfiatalabb vagy legkevesebb repült idővel rendelkező F-15C-t kellett megtartania jóval a tervezett élettartama után.
Tizenegy évvel később ezek az F-15C/D-k annyira elhasználódtak, hogy a légierő tisztviselői szerint már nem költséghatékony megjavítani őket. Ahhoz, hogy biztonságban maradjanak, állandó és költséges ellenőrzésekre és javításokra van szükség annak biztosítására, hogy az elfáradt szerkezeti elemek továbbra is életképesek legyenek.
Az Eagle flotta és más régi platformok fenntartásának költségei „elevenen esznek meg” – mondta David S. Nahom altábornagy, a tervekért és programokért felelős vezérkari főnök-helyettes.
A régebbi repülőgépek több szempontból is akadályozzák a légierőt, mondta Nahom egy interjúban. „Nemcsak túl sok pénzünkbe kerülnek, de túl sok kockázatot is vállalunk” az elavult felszerelések és az életkorral összefüggő repülési korlátozások miatt.
A Boeing az F-15EX egy példányára 80 millió dolláros árat ajánlott, nagyjából ugyanannyit, mint amennyibe az F-35A kerül. De a működési költségekben van különbség. Az F-35-ös óránkénti repülési költsége, körülbelül 35 000 dollár, ami jóval meghaladja az F-15-ös óránkénti 27 000 dolláros repülési költségét. A légierő azt is szeretné, ha flottája nagyrészt az F-35 Block 4-es változatából állna. Ez a repülőgép fejlettebb érzékelőkkel rendelkezik, és többféle fegyvert képes szállítani. A USAF több most fejlettebb konfigurációjú gépet kaphat, és kevesebbet költhet a korábbiak utólagos felszerelésére.
Charles Q. Brown Jr. tábornok korábbi vezérkari főnök számára a kérdés nem az egyik, vagy a másik. „Ez képesség és kapacitás”. Míg Brown szerint: „nagyra értékeljük az F-35-öst”, az F-15EX-et pedig „lehetőségnek” nevezte. Mivel a külföldi ügyfelek jelentős összegeket fektettek be az F-15-ös modernizálásába, a légierő kihasználhatja ezeket a befektetéseket, és olyan repülőgépet szerezhet, amely olyan jó, mint egy negyedik generációs repülőgép, anélkül, hogy sok dollárt áldoznának fejlesztésre vagy szerszámozásra – szögezte le Brown.
Szaúd-Arábia és Katar együttesen mintegy 5 milliárd dollárt költött saját F-15-ös változatuk fejlesztésére – mondta egy interjúban Prat Kumar, a Boeing alelnöke, az F-15-ös program vezetője. A légierő profitálhat ebből a befektetésből.
Az F-15EX szinte teljesen megegyezik a Katar számára készülő F-15QA-val. A repülőgép a Szaúd-Arábiának kifejlesztett F-15SA-ra épít, amely elsőként cserélte le a régi hidraulikus kormányvezérlő rendszerét egy digitális, fly-by-wire rendszerre. A Boeing tesztpilótái arról számoltak be, hogy az F-15QA nagyon hasonlít az F-15C/D és E modellekhez, de képesek gyorsabban elérni a teljesítmény-korlátaikat.
A szolgálat illetékesei azt mondják, hogy még mindig azon dolgoznak, hogyan alakítsák a jövő haderejét, és pillanatnyilag az F-15EX egyszerűen az F-15C/D küldetésébe fog beleilleni. Egy magas rangú tisztviselő azt mondta, hogy az EX-változat a 2030-as években az E-modell több földi célok elleni támadási küldetésére is áttérhet, mivel annak a repülőgépnek az élettartama lejár. Az EX-nek kétüléses pilótafülkéje van, de az USAF hivatalosan közölte, hogy egyetlen pilótával kívánja repülni a gépet.
„Az EX minden fegyvert hordozhat, amire egy Strike Eagle képes, plusz még néhányat” – mondta a Boeing egyik tisztviselője. „Úgy gondolom, hogy valószínűleg erőteljes beszélgetésre kerül sor… arról, hogy a küldetés szempontjából az EX mire képes és mire nem… és mi az, ami hozzáadott értéket képvisel, és mi nem.”
A légierő lehetővé teszi a Pratt & Whitney számára, hogy versenyképes erőművet kínáljon a gyártási programhoz, mindaddig, amíg a Pratt saját költségén tanúsítja hajtóművét az F-15EX-en.
A közös jellemzők miatt az F-15C/D század a megszerzésüktől számított körülbelül három hónapon belül át tud állni az F-15EX-ekre. Ezzel szemben egy egység F-15C/D-ről F-35-re való átállása több évig is eltarthat, tekintettel az egyedi felszerelésre, és a képzésre. Az USAF vezetői ezt a gyorsaságot az EX program legvonzóbb részeként említik.
A legkorszerűbb küldetési rendszerek mellett az F-15EX modern technológiákkal készül, és azzal a gondolattal, hogy gyakran frissítik majd.
Továbbfejlesztették a szárnyat, hogy kiküszöböljék az alapszintű és a programozott depó karbantartást. A digitálisan újratervezett szárnyakat a Boeing St. Louis-i üzemében egy tucatnyi technikusból és robotból álló csapat építi, szemben a korábbi tervezéshez szükséges 86 emberrel. A digitális építési módszer minimálisra csökkenti a hibákat és az utómunkálatokat.
A repülőgép nyílt küldetési rendszerekkel és nyílt architektúrával rendelkezik majd, ami úttörő a légierő agilis szoftverfejlesztési megközelítése terén. A DevSecOps néven ismert folyamat, felgyorsítja a szoftverfejlesztést és kiadást azáltal, hogy lebontja a fejlesztők, biztonsági szakemberek és üzemeltetők közötti akadályokat.
Az F-15EX-et „az első naptól való folyamatos fejlődésre tervezték”, és képes lesz lépést tartani a szolgálat által létrehozott, gyorsan változó kommunikációs és adatmegosztási rendszerekkel. Az operációs rendszer „képes lesz illeszteni harmadik féltől származó alkalmazásokat” és új szoftvereket futtatni „anélkül, hogy nagyon kiterjedt repülési és regressziós teszteken kellene keresztülmennie.
Az F-15EX „gyorsan alkalmazhatja a jövő technológiáit”, lehetővé téve, hogy „a légierő szélesebb körű technológiai tesztpadjává váljon” Ezek nem csak azokat a technológiákat foglalhatják magukba, amik az EX jövőbeli verzióiba bekerülhetnek, hanem más technológiákat is, tekintettel arra, hogy a „leggyorsabban repülő processzorral”, valamint száloptikai hálózattal rendelkezik.
Az F-15EX-et az Eagle Passzív Aktív Figyelmeztető Túlélést biztosító Rendszer (Eagle Passive Active Warning Survivability System; EPAWSS), egy új elektronikai hadviselési csomag védi. Míg az EPAWSS funkciói továbbra is titkosak, a tisztviselők szerint képes lesz különféle fenyegetési rendszereket észlelni, lokalizálni, azonosítani és elektronikusan kezelni. A Boeing tisztviselői szerint nyolc teszt EX-modell több EPAWSS tesztelési kapacitást biztosít a légierő számára. Az EPAWSS-rendszerrel az F-15E-modellt is felszereli. Az EPAWSS az F-15EX árában benne van, csakúgy, mint a Raytheon APG-82(V) 1 radar is, amelyet a légierő már sok C/D és E-modelljébe telepített.
A 80 millió dolláros árban benne lesz még a Suite 9 közös operatív repülési program, valamint a Többfunkciós Információ Megosztó Rendszer/Egyesített Taktikai Rádió Rendszer (Multifunctional Information Distribution System/Joint Tactical Radio System; MIDS/JTRS) szoftverrel programozható rádió. A sisakra szerelt célmegjelölő rendszer (Joint Helmet-Mounted Cueing System) képességet is beépítik, de a sisak a kormány által fizetett felszerelés lesz.
A Boeing egyik tisztviselője szerint azonban nem lesznek benne további érzékelők, mint Sniper vagy Litening berendezés, vagy Legion Infrared Search-and-Track (IRST) berendezés.
A Boeing szerint az F-15EX hasznos teherbírása 28 %-kal nagyobb, mint az F-15E, és két fegyvertartóval több.
Egyes hadszíntéri légi parancsnokok „különböző terheléseket akartak, amelyek jobban alkalmazhatók” a régiójukban. Amikor egy repülőgép, hét 900 kg-os függesztményt képes szállítani, amit egy EX képes, nagy különbséget jelent. Más hadszíntéren, ahol sok célpont van, ott ésszerűbb 28 SDB bombát alkalmazni. Az EX-modell négy légiharc rakétát tud szállítani, miközben földi célok elleni támadóeszközöket szállít.
A légierő kezdetben arra számít, hogy az EX-et levegő-levegő platformként használja, közvetlenül helyettesítve az F-15C-modellt. Ebben a szerepkörben 12 levegő-levegő rakétát tud szállítani, az új tartókon pedig akár az AIM-120-as, akár az AIM-9-es rakéta szállítható.
Az Air Force Association korábbi légi, űrkutatási és kiber-konferenciáján a Boeing kiállításán egy hiperszonikus fegyvert indító F-15EX képe szerepelt. A repülőgép központi tartóján 6,7 m hosszú, 3200 kg tömegű fegyvert hordozhat. Egy Boeing tisztviselő azt mondta, hogy „alkalmassági ellenőrzéseket” végeztek egy meg nem határozott rakétával. „Ezzel kapcsolatban a szimulátoron dolgoztunk” – mondta a tisztviselő.
Az F-15EX tesztprogram időt és pénzt takarít meg, mivel számos rendszert, mint a fly-by-wire kormányvezérlő rendszert és a pilótafülke kijelzőit már tesztelték az F-15SA és F-15QA modelleken Szaúd-Arábia és Katar exportügyfél finanszírozásával. Az F-15EX 1. integrált tesztelési és értékelési fázisa, amely fegyverpróbákból, ötödik generációs vadászgépekkel való integrációból és küldetési rendszerek teszteléséből állt, 2023 augusztusában fejeződött be. A 2. fázist törölték a repülőgépek későbbi tételeinek tervezett korszerűsítése miatt, és a tervek szerint egy további üzemi teszt és értékelés (FOT&E) is készül.
Folyamatban van a típus átadása a repülő századoknak. 2024. június 5-én Oregon 142. százada megkapta első F-15EX-ét a vadászgéppel a portlandi légi nemzeti gárda bázisán, míg a második egy hónappal később érkezett meg. A kezdeti működési képességet 2024. július 10-én nyilvánították ki.
F-16 Fighting Falcon fejlesztések
A légierő legnagyobb számú vadászgépe, az F-16-os számtalan képesség fejlesztésen, javításon, válaszfalerősítésen és élettartam hosszabbításon esett át, amióta az 1980-as években és a 90-es évek elején évente több százat állítottak szolgálatba.
A légierő 5,4 milliárd dollárt tervezett költeni az F-16-os fejlesztésére 2018-tól 2023-ig, a legnagyobb fejlesztést az AESA radar beépítése jelentette, amellyel 2025-ig a Falcon flotta teljesen fel lesz szerelve.
Az F-16-os Auto Ground Collision Avoidance System (Auto-GCAS) rendszert már telepítették néhány repülőgépre, és 2025-ig a teljes flottát fel kell szerelni. A moduláris küldetésszámítógép a végső fejlesztése befejeződött.
A további fejlesztések közé tartozik az új digitális radarbesugárzás figyelmeztető, az új operatív repülési program, a MIDS/JTRS és a kommunikációs programcsomag frissítése, amelyek teljes flottára kiterjedő telepítés a 2020-as évek végén befejeződött.
A légierő emellett törekszik a B61-12 taktikai nukleáris fegyver integrálására az F-16-ra, valamint az Advanced Precision Kill Weapon System integrálására, amely egy új precíziós keresőfej a Hydra rakétához.
A radar és a digitális radar-figyelmeztető vevő frissítése biztosítja, hogy az F-16-os képes felismerni a modernebb fenyegetéseket, míg az új számítógép összekapcsolja ezeket az információkat. A Northrop Grumman által gyártott AN/ALQ-257 Integrated Viper Electronic Warfare Suite (IVEWS) digitális radar-figyelmeztető és aktív zavarási képességet biztosít egy csomagban, hogy az F-16-os megőrizze csapásmérő képességét 2046 után is. A szolgálat megjegyezte, hogy a technológia interoperábilis a fedélzeti APG-83 Active Electronically Scanned Array (AESA) radarral.
Lopakodó rakéták
A légierő a közelmúltban azt is felfedte, hogy jelentősen megnövelte az AGM-158 Joint Air-to-Surface Standoff Missile (JASSM) tervezett beszerzését, egy nagy hatótávolságú, lopakodó fegyvert, amelyet egy 4. generációs repülőgép is indíthat az ellenséges légvédelem hatókörén kívülről. A légierő közel megduplázza tervezett beszerzését, 4000-ről több mint 7200-darabra. A gyártást a leghosszabb hatótávolságú változatra, az AGM-158D-re állítják át.
A JASSM meglehetősen fontos cirkálórakéta, amely hasznos elrettenteni az ellenfeleket. Az AGM-158 Joint Air-Surface Standoff Missile (AGM-158 JASSM) egy alacsony felderítési valószínűségű, légi indítású cirkálórakéta, amelyet a Lockheed Martin fejlesztett ki az Egyesült Államok fegyveres erői számára.
Ezzel az eszközzel az USAF-nak nem kell áttörnie az ellenséges légvédelmi rendszert. Az ellenfelek mobil légvédelembe, műholdelhárító rendszerekbe és hadszíntéri ballisztikus rakéták fejlesztésébe invesztálnak. E célpontok megtámadásához vagy pontos információra van szükség a mozgásukról, vagy egy platformra, amely képes közel repülni a felderítés esélye nélkül.
Az ilyen célok megtámadása megvalósítható 4. generációs repülőgépek által indított AGM-158D JASSM cirkálórakétával, vagy egy 5. generációs repülőgéppel, amely közelről indított olcsóbb eszközzel semmisíti meg a célt. Azokra a küldetésekre, amelyeket a 4. generációs repülőgép nem tud teljesíteni, az 5. generációs repülőgépek elérhetőek lesznek. Mindig lesznek olyan helyek, ahová nem mehetnek, és vannak dolgok, amelyeket nem tudnak megtenni, amit az 5. generációs repülőgépek megtehetnek.
Viszont az 5. generációs repülőgépek kevesebb támadóeszköz szállítására képesek megtartva lopakodási jellemzőiket, míg a 4. generációsok jóval nagyobb mennyiséget szállíthatnak, amikor az ellenséges légvédelem már működésképtelen.
Forrás: AIR & SPACE FORCES MAGAZINE
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/07/az_f-22_raptor_hat_tesztrepulest_vegzett_a_beepitett_uj_erzekeloivel
Dobos Endre
