Kép: Rafale F4; Dassault Aviation
A Journal du Dimanche 2025 március 23-án megjelent interjújában Éric Trappier, a Dassault Aviation vezérigazgatója kifejezte azon szándékát, hogy Portugáliának felajánlja a Rafale vadászgépet. Éric Trappier megerősítette, hogy bár még nem történt megbeszélés, a Dassault Portugáliát – a NATO és az Európai Unió tagállamát – logikus jövőbeli partnernek tekinti. A Rafale ugyanolyan szintű interoperabilitást kínálna Portugáliának, mint amilyet a Szövetség többi tagja élvez. Ez a kilátás a Dassault tágabb stratégiáját tükrözi a Rafale-export Európán belüli bővítésére, különösen akkor, amikor több ország felülvizsgálja védelmi beszerzési elképzelését, az Egyesült Államokban gyártott F-35-ös repülőgépekkel kapcsolatban.
Éric Trappier, a Dassault Aviation vezérigazgatója megerősítette, hogy a vállalat a Rafale termelés növelésére készül, hogy megfeleljen a jövőbeni keresletnek. A vállalat 2020-as havi egynél kevesebb repülőgép gyártásáról 2025-ben havi három repülőgépre növeli a termelést, majd pedig négyre 2028–2029-re. A vállalat azt is vizsgálja, hogy a rendelkezésre álló helytől, munkaerő-kapacitástól, az alvállalkozói felkészültségtől és a hajtóműgyártó reakció-készségétől függően a havi ötdarabos termelési ütem elérhető legyen. Trappier hangsúlyozta, hogy ez kihívás, de nem csak a Dassault számára, hanem a Rafale gyártás teljes ellátási lánc 400 vállalata számára is, amelyeknek koordinálniuk kell a tevékenységüket, hogy időben teljesítsék a szállításokat.
Trappier a bővítési terveket közvetlenül összekapcsolta Emmanuel Macron francia elnök Luxeuil légibázison tett bejelentésével, ahol az elnök bejelentette két további Rafale század szolgálatba állítását Franciaország légi nukleáris elrettentésének megerősítésére. A francia doktrínának ez az összetevője a Rafale vadászgépen alapul, ami aláhúzza a további repülőgépek szükségességét. A bejelentés Trappier szerint két egyértelmű üzenetet is hordoz: az egyik az Egyesült Államoknak – elismerve a nagyobb európai védelmi autonómia iránti felhívást –, a másikat pedig az európai partnereknek, megerősítve Franciaország elkötelezettségét a védelmi rendszer megerősítése mellett.
Az interjúban szó esett az F-35-ös körüli nemzetközi piacról és geopolitikai bizonytalanságról is. Trappier megjegyezte, hogy egyes országok, mint például Kanada, átgondolják F-35-ös programjaikat a hosszú távú kötelezettség vállalásokkal és a politikai kiszámíthatósággal kapcsolatos kétségek közepette. Bár továbbra is óvatos volt a következtetések levonásával kapcsolatban, világossá tette, hogy a Dassault kész válaszolni, ha az országok úgy döntenek, hogy felülvizsgálják vadászgép választásukat. Optimizmusát fejezte ki az Indiával folytatott régóta tartó tárgyalásokkal és a termelés bővítésének lehetőségével kapcsolatban is, hogy az indiai és a tágabb globális igényeket is kielégítse.
Portugália is felülvizsgálja azon tervét, hogy elöregedő F-16-os flottáját F-35-ösre cserélje, tekintettel az Egyesült Államok, mint védelmi partner hosszú távú megbízhatóságára és politikai kiszámíthatóságára. Nuno Melo portugál védelmi miniszter nyilatkozatai szerint a közelmúlt geopolitikai fejleményei a rendelkezésre álló lehetőségek újraértékelésére késztették. A védelmi miniszter hangsúlyozta az Egyesült Államokban gyártott rendszerekre való támaszkodás működési következményeit, beleértve a karbantartással, az alkatrészek rendelkezésre állásával és a szövetségi kötelezettség vállalásokkal kapcsolatos kockázatokat. Ezek a megfontolások azt a szélesebb körű európai aggodalmat tükrözik, hogy a washingtoni politikai elmozdulások hatással lehetnek a védelmi együttműködésre. Ennek eredményeként Portugália most olyan európai alternatívákat fontolgat, mint a Dassault Rafale, az Eurofighter Typhoon és a Saab Gripen. Ez a folyamat összhangban van az Európai Bizottság ajánlásaival is, amelyek arra ösztönzik a tagállamokat, hogy a regionális ipari képességek támogatása és a külső függőség csökkentése érdekében kezeljék előnyben az Európán belüli védelmi beszerzéseket.
Portugáliával kapcsolatban Trappier megerősítette a Dassault azon szándékát, hogy felajánlja a Rafale-t, bár szerinte még a folyamat elején vannak. Az Európai Unió és a NATO tagjaként Portugália számára előnyös lenne a szövetségen belüli többi Rafale-üzemeltetővel való teljes együttműködés. Ez az érdeklődés akkor jelentkezik, amikor az F-35-ös beszerzésének politikai és logisztikai vonatkozásait több fővárosban is fokozottan vizsgálják. Mégis, mivel mindkét vadászgépet az egymást átfedő piacokon ajánlják, továbbra is fennáll a kérdés: vajon a Rafale és az F-35-ös valóban összehasonlítható-e?
Franciaország azon döntése, hogy 1985-ben kilép az európai vadászgép-programból, a Rafale vadászgép megalkotásához vezetett, amelyet kifejezetten a francia katonai küldetések teljes spektrumára szabtak – légi fölény, mélységi csapásmérés, harcászati támogatás, nukleáris elrettentés, felderítés és repülőgép-hordozó alapú műveletek – mindezt egyetlen repülőgépvázon belül. A Dassault Rafale három változatban létezik: az együléses Rafale C, a kétüléses Rafale B és a repülőgép-hordozó fedélzeti Rafale M, melyek mindegyike képes szerepet cserélni a küldetés közben. Az F-35-ös program hasonlóan három változatot fejlesztett: F-35A (hagyományos felszállású), F-35B (rövid felszállás/függőleges leszállású) és F-35C (hordozó fedélzeti). Az F-35-ös változatok között több az eltérés és a specifikus alkatrész, ami bonyolultabbá teszi a logisztikai feladatokat.
Avionikai szempontból a Rafale egy folyamatosan továbbfejlesztett elektronikai harc csomag előnyeit élvezi, nevezetesen a SPECTRA rendszert, amely integrálja az elektronikai hadviselés, fenyegetés-észlelés, zavarás és védelmi képességeket, lehetővé téve a Rafale számára, hogy személyre szabja elektromágneses jelkibocsátását. Az RBE2-es aktív elektronikusan pásztázó AESA radart, a SPECTRA elektronikus hadviselési rendszert, az elektro-optikai (Optronique Secteur Frontal; OSF) rendszert integráló moduláris architektúrájú csomagot valós idejű fenyegetés-elemzése és túlélést biztosító képessége miatt nagyra becsülik.
Az F-35-ös szenzorcsomagja, amely a világ legfejlettebbje, az AN/APG-81 AESA radar, az ASQ-239-es elektronikai hadviselési rendszer, az elosztott kamerarendszer (DAS), az elektrooptikai célzórendszer (EOTS) által biztosított összes információt egyesíti, ami páratlan helyzetismeretet biztosít.
Míg a legtöbb repülőgépen az Electronic Warfare[1] (EW) rendszernek kiegészítő szerepe van, ezt az egységet az F-35-ös rendszerébe kezdettől fogva integrált egységként tervezték, nem csak a repülőgépen belüli más egységekkel, mint az APG-81-es radarral integrálva, hanem más F-35-ösökkel is képes együttműködni a Multi Function Advanced Data Link[2] (MADL)-en keresztül az EW műveletek közös végrehajtása érdekében. Az ASQ-239-nek csak 10 antennára van szüksége nagy pontosság elérésére és a berendezés bebizonyította, hogy képes észlelni és zavarni még az F-22-es radarját is. Az ASQ-239-es képes passzív módon pontosan meghatározni a több száz kilométer távolságban lévő jelkibocsátó földrajzi helyzetét, nagyobb az érzékelési távolsága a fedélzeti radar érzékelési távolságánál, így amikor az ASQ-239-es érzékel egy jelsugárzót, onnantól az APG-81-es radar szolgálja ki az elektronikai harc berendezést.
A Rafale ellenintézkedések megfelelő rugalmasságot kínálnak a vitatott elektromágneses környezetekben, különösen a SEAD-t (Suppression of Enemy Air Defenses) magában foglaló küldetésekben, ahol világos a doktrínák integrációja, különösen az F5-ös változat közelgő fejlesztéseivel kombinálva.
Az F-35-ös azonban egyértelműen vezet a lopakodás terén, ami bizonyos küldetésekben kulcsfontosságú előny. Alapvető jellemzőként alacsony észlelhetőségűre tervezték, optimalizált alakot és radarhullámokat elnyelő bevonatot használtak a radarkeresztmetszet (RCS) minimalizálása érdekében, lehetővé téve a mély behatolást erősen védett légtérben, csökkentve a korai észlelés kockázatát. Az F-35-ös belső fegyverrekeszében hordozza a fegyvereket, megtartva alacsony észlelhetőségét, a fejlett érzékelők-fúziója lehetővé teszi a pilóták számára, hogy egységes taktikai képet kapjanak, csökkentve a kognitív terhelést és javítva a döntési sebességet, így kiválóan alkalmas az első csapásmérő küldetésekre.
A Rafale, amelyet csökkentett radar visszaverő felületű, de nem lopakodó vadászgép, nem rendelkezik ugyanolyan alacsony észlelhetőséggel, ezért az aktív elektronikai hadviselésre támaszkodik a túlélés érdekében. Szupercirkálási képessége (1,4 Mach utóégető nélkül nagy magasságban) szintén figyelemre méltó előny az energia fenntartásában és a fenyegetések elkerülésében, míg az F-35-ös az erős hajtóműve ellenére nem rendelkezik szupercirkáló képességgel a sárkányszerkezet kialakítása és a hűtési kapacitásbeli korlátai miatt. Mindazonáltal mindkét repülőgép képes védett környezetben is működni, bár különböző módszereket alkalmazva: az F-35-ös az aktív zavarásra és a passzív lopakodásra helyezi a hangsúlyt, míg a Rafale az aktív intézkedések és a légvédelem hatókörén kívülről indított fegyverek kombinációjára támaszkodik a hatékonyság megőrzése érdekében.
A Rafale beszerzése és karbantartása általában megfizethetőbbnek tekinthető, mint az F-35-ös, amit az egyszerűsített logisztika és az amerikai szoftverrendszerek hiánya biztosít. A beszerzési költség is kedvező: változattól függően 68-78 millió euró gépenként, szemben az F-35A körülbelül 80-100 millió dollárjával, a karbantartási és repülési költségek pedig lényegesen alacsonyabbak, mint az F-35-é. Ezenkívül a Rafale magas rendelkezésre állási arányt mutatott, a francia haditengerészet 94%-os készültségről számolt be a Charles de Gaulle repülőgép-hordozó fedélzetén végrehajtott egyes bevetések során.
Ezzel szemben az F-35-ös Autonóm Logisztikai Információs Rendszere (ALIS), amelyet most az ODIN (Operational Data Integrated Network) váltott fel, bár kifinomult, de megbízhatósági és átláthatósági problémáktól szenvedett, mivel a fogadó országok az Egyesült Államok karbantartási keretrendszereitől függenek, és a pótalkatrész-ellátási láncok késve alakultak ki, ami negatívan befolyásolta a küldetések teljesíthetőségét. Ez vonzóbbá teszi a Rafale-t a szűkösebb költségvetésű vagy magasabb készenléti szintet igénylő országok számára, bár a közvetlen összehasonlítások a nemzeti számviteli gyakorlattól és az egyedi konfigurációktól függően változnak.
Mind a Rafale, mind az F-35-ös nagy hasznos teherbírást kínál, jelentős eltérésekkel a konfigurációban és a szerkezeti felépítésben. A Rafale 14 függesztési ponttal rendelkezik (13 a Rafale M esetében), és a maximális külső terhelhetősége 9.500 kg. Körülbelül 9.850 kg (Rafale C) és 10.450 kg (Rafale B) üres tömegével és 24.500 kg maximális felszálló tömegével ez azt jelenti, hogy a Rafale a saját üres tömegét meghaladó terheket képes szállítani. Ez a magas hasznos teher/saját tömeg arány lehetővé teszi a Rafale számára, hogy erősen felfegyverzett konfigurációkban működjenek megelőző csapás, mélységi csapás vagy áttelepülések során. Az F-35-ös változattól függően 10 függesztési pontot tartalmaz az F-35A és F-35C (4 belső, 6 külső) és 8 az F-35B számára (2 belső, 6 külső).
Az F-35-ös két függesztési módban működik: egy alacsony észlelhetőségű konfigurációban, csak a belső fegyverrekeszben szállítva, és egy nagy kapacitású külső terhelési konfigurációban, ezt informálisan „bestia módnak” nevezik, amellyel növelhető a gép tűzereje a lopakodási képesség csökkenése árán. Ez utóbbi konfigurációban az F-35-ös mind belső, mind pedig külső tartóival, körülbelül 8160 kg-os maximális fegyverterhelést tesz lehetővé. Az F-35A üres tömege körülbelül 13.290 kg, a maximális felszálló tömege pedig 31.800 kg. Az F-35C ugyanazzal a maximális felszálló tömeggel rendelkezik, de üres tömege magasabb, 15 785 kg. Az F-35B a függőleges emelőventilátorának köszönhetően a maximális felszálló tömege 27.200 kg, üres tömege pedig 14.650 kg. A Rafale csak külső függesztő pontjait használja, míg az F-35-ös a belső rekeszeit részesíti előnyben, hogy megőrizze az alacsony észlelhetőségét.
Harci konfigurációban az F-35-ös gyorsabb, mint a legtöbb 4. generációs platform, amelyek harci teherrel meg sem tudják közelíteni a végsebességüket. Például az F-15-ös végsebessége 2,4 Mach-ról 1,8 Mach-ra csökkent, amikor 4 db AIM-7 és 4 db AIM-9 rakétával repül. Az Eurofighter Typhoon végsebessége 2 Machról 1,6 Machra csökken, amikor 4 db BVR és 2 db WVR[3] rakétával repül. Az F-18 Super Hornet végsebessége 1,6 Mach-ra csökken, ha mindössze 2 db AIM-120 és 2 db AIM-9X-szel repül. Az 5 db AMRAAM, egy Targeting pod[4] és egyetlen 480 gallon üzemanyagtartállyal a Super Hornet végsebessége 1,4 Mach-ra csökken. Ez csak a levegő-levegő rakétákkal van így, a levegő-föld fegyverzet hatása ennél sokkal nagyobb.
A Rafale kompatibilis egy sor nemzetközi levegő-levegő, levegő-föld és stratégiai fegyverrel, hogy lehetővé tegye a felhasználók számára nemzeti vagy nem francia fegyverek integrálását korlátozott külső jóváhagyási folyamatokkal, mint például a Meteor és MICA levegő-levegő rakéták, SCALP/Storm Shadow cirkálórakéta, AM39 Exocet hajó elleni rakéta, az ASM-PA, valamint a jövőbeli ASN4G nukleáris cirkálórakéta a nukleáris elrettentéshez. Ezzel szemben az F-35-ös az Egyesült Államok és a NATO szabvány szerinti fegyverzetének eltérő, de ugyanolyan halálos arzenálját támogatja, beleértve az AIM-120 AMRAAM-ot, az AIM-9X Sidewindert, a GBU-31/32 JDAM-ot, a GBU-53/B StormBreaker-t és a B61-12 taktikai nukleáris bombát. Az F-35-ös szoftveresen definiált architektúrája lehetővé teszi a központosított felügyeletet és frissítéseket, valamint biztosítja az Egyesült Államokhoz igazodó koalíciókon belüli interoperabilitást, de az Egyesült Államok F-35 Közös Programiroda jóváhagyására is szükség van további vagy nem egyesült államokbeli fegyverzet integrálásához.
A költségek és a késések miatti kritikák ellenére az F-35-öst az Egyesült Államok és 19 szövetséges nemzet elfogadta, és több mint 1130 repülőgépet szállítottak le, amelyek több mint 1 millió repülési órát gyűjtöttek össze. Összesen 4141 darab F-35-öst terveznek világszerte szolgálatba állítani, ebből az Egyesült Államok 2456 repülőgépet (59,3%), a nemzetközi üzemeltetők pedig 1685-öt (40,7%) szereznek be. Az F-35A a legszélesebb körben használt változat, 3186 tervezett és leszállított repülőgéppel, amelyből az Egyesült Államok légiereje 1763-at (55,3%), míg más üzemeltetők, köztük Ausztrália, Izrael, Japán és számos európai nemzet, például Belgium 1423-at (44,7%) állított szolgálatba.
Az F-35B változatból összesen 542 gépet terveztek szolgálatba állítani, ebből az amerikai tengerészgyalogság 280-at (51,7%), a nemzetközi üzemeltetők, például az Egyesült Királyság, Olaszország, Japán, Szingapúr és Dél-Korea pedig 262-t (48,3%) állított szolgálatba. Az F-35C-ből, amelyet hordozó fedélzeti hadműveletekre terveztek, 413 gépet terveznek szolgálatba állítani, ebből 273 (66,1%) az Egyesült Államok haditengerészetének, 140 (33,9%) pedig az amerikai tengerész-gyalogságnak, jelenleg egyetlen más országban sem működik ez a változat. A visszaigazolt rendelések között szerepel 105 darab F-35A és 42 darab F-35B Japán, 75 darab F-35A és 40 darab F-35B Olaszország, 60 darab F-35A Dél-Korea, 34 darab F-35A Belgium és 72 darab F-35A Ausztrália számára.
Ezzel szemben 2025 márciusáig a Rafale kilenc országból összesen 507 megrendelést halmozott fel. A Dassault Aviation több országból szerzett megrendeléseket, köztük Egyiptomból (54 darab), Indiából (36), Katarból (36), Görögországból (18), Horvátországból (12), Indonéziából (42), az Egyesült Arab Emírségekből (80) és Szerbiából (12). Franciaország 234 repülőgépet rendelt a Francia Légi- és Űrerőnek és a Francia Haditengerészetnek, köztük a közelmúltban 42 darab Rafale -t, az 5. változatból ismert, a Francia Légi- és Űrhaderő megerősítésére. Ezek a megrendelések hozzájárultak Franciaország védelmi exportjához, amely 2024-ben meghaladta a 18 milliárd eurót (18,6 milliárd USD), ami a rekord második legjobb éve volt, nagyrészt a Rafale eladásainak köszönhetően.
A Rafale kiterjedt harci tapasztalatokat is felhalmozott több régióban, köztük Afganisztánban (2002–2014), Líbiában (2011), Maliban (Serval hadművelet), Irakban és Szíriában (Chammal hadművelet), valamint a tengeri bevetéseken, következetesen többcélú alkalmazási hatékonyságot mutatva magas intenzitású környezetben. Végül a két platform működési visszajelzései továbbra is meghatározzák a jövőbeli frissítéseket: a Rafale F4-gyel (2023–2025), F5-sel (2030 után) és a kapcsolódó drónokkal, valamint az F-35 Block 4-es frissítésekkel és a Joint All-Domain Command and Control (JADC2) architektúrába integrálva.
A Dassault Rafale-t két Snecma M88-2 kétáramú hajtómű hajtja, amelyek mindegyike 75 kN tolóerőt biztosít utóégetővel, ami körülbelül 1,8 Mach (1912 km/h magasságban) maximális sebességet tesz lehetővé. A repülőgép 1,4 Mach körüli sebességgel képes szupercirkáló repülést folytatni utánégető használata nélkül, és 15.240 méter a maximális repülési magassága. Delta szárnnyal és canard szárnnyal ellátott repülőgépváza nagy mozgékonyságot és +9g maximális terhelhetőséget kínál. A digitális fly-by-wire rendszer és a csökkent statikus stabilitás fokozza a Rafale azonnali fordulási sebességét és nagy állásszögű képességeit. A tolóerő-tömeg aránya körülbelül 1,1 értéket mutat 50%-os üzemanyag és légiharc rakétaterhelés mellett.
Ezzel szemben az F-35A-t egyetlen Pratt & Whitney F135-PW-100 hajtómű hajtja, amely 191,3 kN tolóerőt produkál utóégetővel. Végsebessége hozzávetőlegesen 1,6 Mach (1975 km/h), nincs publikált szupercirkáló képessége. A repülőgép maximális magassága 15.240 méter körül van, névleges legnagyobb g-terhelése pedig +9 g, megegyezik a Rafaléval. Az F-35-ös kevert szárny-test kialakítást alkalmaz belső fegyverterekkel, hogy csökkentse a hullámellenállást és a visszavert radarjelet.
Látótávolságon belüli légiharc körülmények között a Rafale előnyére válik az alacsonyabb szárnyterhelés, bizonyos terhelések mellett a nagyobb tolóerő/tömeg arány, valamint nagyobb energiafenntartás a vízszintes manővereknél, míg az F-35-ös a helyzetismeretet és az érzékelők fúziót helyezi előtérbe, nem pedig a közeli forduló teljesítményt. Független értékelések azt sugallják, hogy a Rafale előnyben részesítheti a tartós fordulóteljesítményt és az orr célon tartó képességet, míg az F-35-ös előnye az első észlelés, első lövés képességében rejlik az érzékelőkészletének segítségével.
Végezetül nagyon fontos, hogy ne felejtsük el, hogy az egyes platformok más-más működési követelményeket elégítenek ki, amelyek jobban megfelelnek az adott ország akkori igényeinek, rövid-, közép- és hosszú távon egyaránt: a Rafale rugalmasságot, fejlesztési autonómiát és a nemzeti védelmi stratégiákkal való kompatibilitást kínál, míg az F-35-ös alacsony észlelhetőséget, szenzorintegrációt és multinacionális keretrendszert biztosít.
Az európai fejlesztésű következő generációs vadászgépek 2035 és 2040 között állhatnak szolgálatba és az Egyesült Államokhoz hasonlóan még hosszú ideig számítanak a 4. generációs vadászgépek alkalmazására közös hadműveletekben hasonlóan az együttműködő drónokkal. Ugyanilyen együttműködést tervez Svédország is erősokszorozóként számolnak a Gripennel és a drónokkal.
Dobos Endre
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/20/franciaorszag_uj_legibazison_boviti_nuklearis_elrettento_erejet
https://aviatika.blog.hu/2025/02/06/franciaorszag_bejelentette_egy_uj_lopakodo_harci_dron_kifejleszteset_a_super_rafale_f5-os_vadaszgepe
