Kép: Az Anduril YFQ-44A drónja; USAF
Az Anduril YFQ-44A vadászdrónja
Az amerikai légierő és az Anduril bemutatta az YFQ-44A drón, más néven Fury gyártásra kész példányát. A General Atomics is közzétett egy új képet az YFQ-42A-ról, de nem világos, hogy a vállalat egy repülésre kész prototípust mutat-e a képen. Mindkét drónt a légierő Együttműködő Harci Repülőgép (Collaborative Combat Aircraft; CCA) programjának 1. fázisa (Increment 1.) keretében fejlesztik.
A légierő ma bejelentette, hogy megkezdte a CCA tervek 1. fázisában fejlesztett drónok földi tesztelését, amelyek várhatóan még idén felszállnak. A szolgálat azt is bejelentette, hogy a kaliforniai Beale légibázis ad otthont az első drón Repülőgép Felkészítő Egységnek (Aircraft Readiness Unit; ARU).
David Allvin tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke kedden a közösségi médiában azt mondta, hogy küszöbön áll egy fontos bejelentés a CCA programmal kapcsolatban. A légierő tavaly a General Atomics és az Anduril vállalatokat választotta ki az 1. fázisban kifejlesztett drónok prototípusainak gyártására. A szolgálat márciusban jelentette be a két új vadászrepülő-drón, röviden vadászdrón FQ-megnevezését.
Tehát hivatalosan is megkezdődött a CCA programban fejlesztett drónok földi tesztelése. „Ez egy hatalmas mérföldkő és egy újabb lépés az első repülés és a légierőhöz való gyors leszállítás felé” – jelentette ki Allvin tábornok az X-en közzétett bejegyzésében. „Ezek a pilóta nélküli vadászgépek kemények lesznek!” – állította a tábornok.
A földi tesztek megkezdése kulcsfontosságú mérföldkő a drónprogram 1. fázisa számára. Ez a fázis áthidalja a szakadékot a tervezés és a repülés között, csökkenti a biztonsági kockázatokat, növeli a bizalmat, és lefekteti az alapokat a sikeres első repüléshez és vadászgépként való alkalmazáshoz.
A drónok földi tesztelési fázisa magában foglalja az YFQ-42A és YFQ-44A reprezentatív tesztjárművek – amelyeket a General Atomics, illetve az Anduril fejlesztett ki – szigorú értékelését a meghajtási rendszerekre, az avionikára, az autonómia integrációjára és a földi irányítási interfészekre összpontosítva. Ezek az értékelések minősítik a teljesítményt, visszacsatolást adnak a jövőbeli tervezési döntésekhez, és felkészítik a rendszereket az idei évben végrehajtandó későbbi légi tesztelésre.
Korábban csak az YFQ-42A és az YFQ-44A modelljeit és látványterveit mutatták be nyilvánosan. Különösen érdekes az YFQ-44A prototípus reprezentatív változata ma.
A tesztdrón orra tetején egy előre néző kamerarendszerrel rendelkezik, amelyet korábban nem mutattak a látványterveken és a terv makettjein. Az Anduril vállalat képviselője elmondta, hogy jelenleg nem tud részleteket közölni a drón küldetési rendszereiről, de egy orra szerelt kamera legalább vizuális bemeneteket biztosítana az irányításhoz és a helyzetismerethez a kezdeti tesztelés során. A sorozatgyártású repülőgép félautonóm (közel autonóm) működésű lesz, tehát a repülőgépet hagyományos értelemben véve nem irányítja távolról ember. Az YFQ-44A orra elejére egy repülési tesztadat-szondát is telepítettek, ami gyakori az első repülésre készülő repülőgépeken és a repülési tesztek kritikus szakaszaiban.
Az YFQ-44A orra tetején elhelyezett infravörös kereső- és követő (IRST) érzékelővel is rendelkezhet. Az Anduril tavaly bemutatta az Iris nevű passzív infravörös érzékelő családot. Az Iris érzékelő rendszert elsősorban hagyományos vadászgépen és drón-repülőgépeken való használatra szánják, amely a vállalat szerint rakétaközeledés jelző vagy célzórendszerek részeként is felhasználható lenne. Azt is érdemes megjegyezni, hogy egy IRST érzékelő korábban már megjelent hasonló helyen az egyik ausztrál MQ-28 Ghost Bat drónon. A passzív érzékelő képességek, beleértve az IRST-ket is, várhatóan a jövőbeli drónok kulcsfontosságú jellemzői lesznek, és a légierő ezeket a képességeket más drónokon is tesztelte a programhoz kapcsolódó szélesebb körű munka részeként.
Új pillantást vethetünk az YFQ-44A levegő-szívócsatornájára is, amelynek hangsúlyosabb szögletes alakja van, mint amit korábban láttunk. A kialakításnak van néhány kevésbé látható (lopakodó) jellemzője, beleértve az előredöntött éleket is. Tisztán látható a drón háromkerekű futóműve és a gondolák, az orrfutómű-gondola ajtaja egyértelmű trapéz alakú, ami a lopakodó kialakításra utal. A törzs tetején látható néhány borításba beágyazott antenna, két Pitot-cső valamint egy kiegészítő levegőbeömlő. Van legalább egy további kis, vélhetően hűtőlevegő beömlő, valamint egy nyitott rész, az orr-rész oldalán.
Az Anduril vállalat Fury néven is ismert formatervezése a 2010-es évek végére és a Blue Force Technologies nevű vállalatra vezethető vissza. 2023-ban az Anduril felvásárolta a Blue Force Technologies vállalatot.
„Ma, mindössze egy évvel azután, hogy az Andurilt kiválasztották a CCA program reprezentatív prototípusainak gyártására, a Légierő bejelentette, hogy az Anduril YFQ-44A repülőgépe megkezdte a földi tesztelést” – mondta Dr. Jason Levin, az Anduril Air Dominance & Strike alelnöke egy nyilatkozatban. „A tervek szerint idén nyáron repülni fog az YFQ-44A.”
Az Anduril és az Egyesült Államok Légiereje közösen úttörő szerepet játszik egy új generációs félautonóm vadászdrón kifejlesztésében, amely alapvetően alakítja át a légiharcot. Az YFQ-44A nagy teljesítményű, tömeggyártásra alkalmas és megfizethetőbb vadászgép képességet biztosít, amely nagy sebességgel és megfelelő mérettel rendelik, hogy mindig a fenyegetések előtt járjon. A bizalomépítés alapvető fontosságú minden esetben, amikor új képességek jelennek meg a harceszközök alkalmazásában. Azzal, hogy az YFQ-44A drónt példátlan gyorsasággal szállítják, biztosítják a szolgálat számára, hogy bőséges lehetősége legyen kísérletezni és kiépíteni a bizalmat, mert az együttműködő fegyveres drónok az évtized vége előtti operatív alkalmazásra kerülnek.
A General Atomics YFQ-42A vadászdrónja
A General Atomics közzétett egy új képet az általa fejlesztett YFQ-42A drónról, amely nagyrészt a vállalat által korábban kínált dizájnnal kapcsolatos nézeteket tükrözi. Úgy tűnik, hogy az orr alatt egy új idom látható. A dizájn felhasználja a vállalat által az XQ-67A-val egy pilóta nélküli repülőgéppel eddig elvégzett munkát, amely már repülőképes, és amelyet eredetileg a légierő Fedélzeten Kívüli Érzékelő Állomás (Off-Board Sensing Station; OBSS) programjához fejlesztettek ki.
Az OBSS programból kikerülő pilóta nélküli repülőgépek elosztott érzékelő platformként használhatók. A légierő az elosztott érzékelő hálózatok használata felé halad a szélesebb körű Fejlett Harcirányítási Rendszer (Advanced Battle Management System) programjának részeként. Egy ilyen keretrendszerben különféle típusú pilóta nélküli platformok használhatók a magas fenyegetettségű területeken harctéri információk gyűjtésére és ezen információk továbbítására más eszközökhöz vagy parancsnoki központokhoz, amelyek ezen információk alapján hozhatnak döntéseket, vagy megoszthatják azokat további erőkkel.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az OBSS-szerű drónrendszerek hálózatba kapcsolásával hatalmas területeket lehet rövid idő alatt megfigyelni, ami gyors hírszerzési és célzási képességeket biztosít. Ha egy drón elveszett, a raj valós időben optimalizálhatja magát, hogy kompenzálja a kiesett drónt és biztosítsa a folyamatos megfigyelés fenntartását. Ezt az elosztott képességet a háborúban játékszabályokat megváltoztatónak tekintik, és több fronton is törekednek a fejlesztésére.
„A CCA program úttörő korszakot jelent a harci repülésben, amellyel továbbra is a tervek szerint haladunk az YFQ-42A tesztelésével és repülésével az elkövetkező hónapokban” – mondta David R. Alexander, a General Atomics Aeronautical Systems, Inc. részlegének elnöke egy nyilatkozatban. Az elmúlt három évtizedben a GA-ASI több mint két tucat különböző pilóta nélküli repülőgéptípust fejlesztett ki az Egyesült Államok és szövetségesei számára, köztük több ma is repülő pilóta nélküli harci repülőgépet, melyek közel 9 millió repült órát teljesítettek összesen.
Alexander megjegyezte, hogy vállalata egy teljes méretű YFQ-42A modellt fog bemutatni egy közelgő közösségi rendezvényen a Beale Légierő Bázison, tovább hangsúlyozva a bejelentett döntést fontosságát.
Az együttműködő fegyveres drón-képességek működőképessé tétele felé tett további előrelépést demonstrálva a Légierő Minisztériuma a kaliforniai Beale Légibázist választotta a drón Repülőgép Készenléti Egység (ARU) elhelyezésére alkalmas preferált légibázisnak. Az ARU küldetése, hogy harci repülőgépeket tartson készenlétben, amelyek „egy pillanat” alatt világszerte bevethetők – áll a Légierő közleményében. A drónok félig autonóm jellegűek, így az ARU-gépeinek nem kell jelentős számú napi repülést végrehajtaniuk a készenlét fenntartása érdekében. A repülőgépeket minimális repülési időt teljesítve repülésre kész állapotban tartják, így a flotta támogatásához szükséges pilóták száma lényegesen alacsonyabb lesz, mint más fegyverrendszerek esetében.
A Beale légibázis jelenleg a Légierő U-2S Dragon Lady kémrepülőgép flottájának központjaként szolgál, de a gépeket a jövő évben nyugdíjazni kívánják. 2022 előtt a bázis adott otthont a szolgálat RQ-4 Global Hawk drónok nagy részének is. Az utóbbi években a program a legénység nélküli repülőgépek fejlesztésével is összefüggésbe hozható, egy rendkívüli titkosítású, extrém lopakodó képességű és nagy magasságban repülő drónnal, amelyet általában RQ-180-ként emlegetnek, bár a program jelenlegi állapota nem világos.
Az ARU bázissal kapcsolatos bejelentése különösen jelentős, tekintve azokat a fő kérdéseket, amelyekre a légierőnek, valamint az amerikai tengerész-gyalogságnak és az amerikai haditengerészetnek még mindig választ kell adnia azzal kapcsolatban, hogy a jövőbeli drónokat hogyan integrálják a tágabb haderő struktúráikba. További kérdés, hogyan üzemeltetik és tartják fenn a legalapvetőbb szinteken, nem is beszélve arról, hogyan lehetne őket a tényleges harcban felhasználni.
Brannon tengerészgyalogos ezredes nemrég arról beszélt, hogy továbbra is nagy kihívást jelent a drónok és a humán irányítású vadászgépek közvetlen közelben történő közös repülése anélkül, hogy ütköznének. Brannon egy tengerészgyalogsági szervezet, a Cunningham Group vezetője, amelynek feladata a szolgálat átfogó jövőbeli repülési víziójának kidolgozása.
A légierő már létrehozott egy Kísérleti Műveleti Egységet (Experimental Operations Unit; EOU) a nevadai Creech légibázison, hogy segítsen a drónműveletek koncepcióinak és a kapcsolódó taktikáknak, technikáknak és eljárásoknak a fejlesztésében és finomításában. A szolgálat évek óta különféle humán irányítású és pilóta nélküli repülőgépeket használ drón-helyettesítőként.
„A versenyképes 1. fázisú drónok gyártásáról szóló döntés várhatóan a 2026-os pénzügyi évben várható” – közölte a légierő, de továbbra is kérdések merülnek fel a szolgálat drónbeszerzési terveivel kapcsolatban. A légierő tisztviselői a múltban azt mondták, hogy legalább 100 … 150 darab 1. fázisban gyártott drón vásárlása lehetséges. A szolgálat további drónok beszerzését is tervezi később. A 2. fázisban fejlesztett drónok várhatóan jelentősen eltérő követelményeit most véglegesítik.
„Gyorsan haladunk, mert a vadászoknak szüksége van erre a képességre” – mondta Allvin tábornok. A drónok alkalmazásának a célja, hogy döntő előnyt biztosítsanak egy erős ellenséges környezetben. A program innovatív tervezési és beszerzési stratégiákon keresztül felgyorsítja a harctéri felkészülést, és mindkét szállító eléri vagy meghaladja a kulcsfontosságú mérföldköveket. Ezek a repülőgépek segítenek nekünk abban, hogy a készenlétet műveleti dominanciává alakítsuk.
Az 1. fázisú drónok egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy valóban felszálljanak a levegőbe.
Dobos Endre
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/09/a_usaf_hivatalosan_vadasz_dron_nevet_adta_az_uj_egyuttmukodo_harci_dronjainak
