Kép: J-17-es vadászgépre függesztett KG600 elektronikai harc berendezés; Pakistan Defence
Pakisztáni tisztviselők szerint kínai gyártmányú J-10 és JF-17 vadászgépek, valamint amerikai gyártmányú F-16 Viperek vettek részt a május 6-ról 7-re virradó éjszaka az indiai erőkkel vívott légi harcokban. Pakisztán elismerte a kínai gyártmányú PL-15E rakéták bevetését is. A pakisztáni hatóságok azt állítják, hogy 42 vadászgépük 72 indiai repülőgéppel ütközött meg, és a harc során öt ellenséges repülőgépet – három francia gyártmányú Rafale-t, egy orosz gyártmányú Szu-30MKI Flankert, egy orosz gyártmányú MiG-29 Fulcrumot és egy drónt – lőttek le.
Pakisztán állításai nagyrészt megalapozatlanok. A pakisztáni tisztviselők most nyilvánosságra hozták a radaradatokat és hangfelvételeket, de ezeket nem ellenőrizhetők független vizsgálók által. Vizuális bizonyítékok vannak arra, hogy legalább egy indiai Rafale elveszett. Több jelentés is érkezett az indiai légierő veszteségeiről, meg nem nevezett amerikai, francia és indiai tisztviselőkre hivatkozva, de ezek nem értenek egyet a pontos számokkal és körülményekkel.
Röviden ennyi, amit tudni lehet a május 6-ról 7-re virradó éjszaka eseményeiről.
A lezajlott légiharc meglepte a szakembereket és a katonai repülés követőit. A Rafale SPECTRA védelmi rendszerére mindenki úgy gondolt, mint az egyik legjobbra a kategóriájában. Mi okozhatta a Rafale elvesztését?
A repülőgép fedélzeti radarzavarókat jellemzően önvédelmi zavarókként vagy támogató zavarókként osztályozzák. Az önvédelmi zavarók, ahogy a nevük is sugallja, a célpont kijelölésének és a célba vételnek a középső vagy késői szakaszában lévő ellenséges vadászgépek, vagy légvédelmi radarok zavarásával védik a vadászgépet, például célpontfelderítést, célkövetést vagy tűzvezetést végeznek a rakéta számára. Ezek a zavarók, amelyek jellemzően 1 GHz és 20 GHz közötti működési tartománnyal rendelkeznek, ellehetetlenítési és megtévesztési technikák kombinációját alkalmazzák, amelyek megakadályozzák, hogy a radar kövesse a célzott repülőgépet.
A támogató zavaró néhány szempontból különbözik az önvédelmi zavarótól. Magasabb sugárzási teljesítményt (ERP) biztosít, hogy fedezze a szétszórt támadó repülőgép köteléket, hogy az ellenséges radarok (repülőgép fedélzeti, földi) ne tudják észlelni és követni őket. Jellemzően az ellenséges integrált légvédelmi rendszer (IADS) alacsonyabb frekvenciájú korai figyelmeztető radarjainak és megfigyelő radarjainak kiiktatására is összpontosít, valamint kommunikációs zavarást használ a radarok közötti C2-kapcsolatok megzavarására. Egy támogató-zavaró repülőgép jellemzően egy fejlett rádió-elektronikai támogató rendszerrel (ESM) rendelkezik, amely sokkal nagyobb távolságból érzékeli, azonosítja és geolokálja az ellenséges radarokat, mint egy fedélzeti radarsugárzás figyelmeztető vevő (RWR) vagy egy önvédelmi zavaró ESM rendszer.
A közelmúltig az önvédelmi és a támogató zavarók szerepe (és kialakítása) meglehetősen elkülönült egymástól. A gallium-nitrid félvezető adó/vevő elemekkel működő ASEA zavarók megjelenésével azonban, amelyek nagyobb sugárzási teljesítményre képesek egy fókuszált nyalábban, a csapásmérő repülőgépekre telepített újabb önvédelmi zavarók elegendő energia leadására képesek nagyobb távolságból ahhoz, hogy korlátozott támogató zavaró szerepet töltsenek be. Ezenkívül a vadászrepülőgépeken található legújabb AESA radarok némelyike képes önvédelmi zavarást biztosítani bizonyos frekvenciákon. A lényeg az, hogy az önvédelmi zavaró, a támogató zavaró és a radar közötti hagyományos különbségek némelyike kezd elmosódni.
Tehát egy önvédelmi zavaró sugárzási teljesítménye általában alacsonyabb, (néhány 100 W) mint egy támogató zavaróé (10kW). A zavarónak olyan zavaróteljesítményt kell generálnia, amely nagyobb, mint a repülőgépről visszavert jel (RCS). Az önvédelmi zavarók általában a repülőgép sárkányszerkezetén belül helyezkednek el, míg a nagyobb teljesítményű támogató zavarók külső függesztményként kapcsolódnak a repülőgép rendszeréhez.
A Gripen E Arexis önvédelmi Electronikai Harc rendszere
Az Elektronikai Harc rendszer (Electronic Warfare; EW) három különböző szegmensre osztható: Electronic protection EP elektronikai védelem; Destruction of Enemy Air Defenses DEAD elektronikai támadás és Suppression of Enemy Air Defenses SEAD ellenséges légvédelem elnyomása, amelyhez belső érzékelőket és külső elemeket szereltek fel és végül az Electronic Support Measures ESM, amely lehetővé teszi a repülőgépek fenyegetéseinek megértését. Ezek mindegyike be van építve a Gripen E változatba és lehetővé teszik a rakétatámadás végrehajtásához megfelelő minőségű céladatok megszerzését, amelyek szükségesek, hogy a rakéta támaszkodhasson a megszerzett metaadatokra, vagy egy együttműködő repülőgép által biztosított metaadatokra.
A Gripen E a legújabb generációs Arexis EW rendszerrel van felszerelve, amely képes megbirkózni a legújabb fenyegetésekkel. „Ami korábban egyszerű volt, hogy a kommunikációs jelek nagyon alacsony frekvenciájúak, a radarok magasabb frekvenciájúak az megváltozik, a kommunikáció és a radarok közötti határok elmosódnak, a radarok megpróbálják álcázni magukat a kommunikációs jelek közé, így a helyzet egyre bonyolultabb. ” – mondja Mikael Corp, az EW értékesítési igazgatója.
A rendszer szférikus lefedettséget biztosít a repülőgép manővereitől függetlenül, széles sávban működik és a lehető leghamarabb digitalizálja a jeleket, betáplálja azokat a feldolgozó egységbe, amely mesterséges intelligencia alapú algoritmusokat használ az azonnali azonosításhoz és szükség esetén figyelmeztetéshez. A mesterséges intelligencia jelentős segítséget nyújt az azonosítási folyamatban: „hagyományosan az azonosítás paraméter alapú volt, de manapság, mivel a fenyegetések próbálnak elrejtőzni, nem csak a paramétereket, hanem a viselkedést is meg kell vizsgálnunk” – magyarázza Mikael Corp, és ebben az mesterséges intelligencia kulcsfontosságú elem.
Antennák a szárnyvégeken és a függőleges vezérsíkon
Egy másik előrelépés az AESA antennák használata, amelyek lehetővé teszik a szabványos antennákhoz képest nagyobb teljesítményszint irányítását: nem csak a nyaláb, a frekvencia és egyéb paraméterek vezérlését, több nyaláb létrehozását, gyors frekvenciaváltást tesznek lehetővé, hanem finom degradációt is biztosítanak. Mikael Corp szerint a Gripen E-ben alkalmazott integrált megoldás biztosítja a legjobb pontosságot a cél iránymeghatározás módban, köszönhetően a szárnyvégekre és a függőleges vezérsíkra szerelt számos antennának (ezek száma titkos), lehetővé téve a fázisváltozás mérését.
A Gripen E-n a szárnyvégek alakja és mérete megváltozott, nagyobbak, mint a Gripen C-n így nagyobb szenzorok és nagyobb teljesítményű berendezések voltak elhelyezhetők. Az rádióelektronikai támogatási intézkedések (ESM) – katonai hírszerzési adatok nyújtása elektromágneses megfigyelő és gyűjtő eszközök széles skáláján keresztül, időszerű betekintést nyújt a döntéshozóknak a rádióelektronikai védelem, a rádióelektronikai támadás vagy más elektronikai hadviselési rendszerek felhasználásába.
Az Arexis európai felhasználói
A Saab megrendelést kapott az Airbus Defence and Space-től Arexis elektronikai hadviselés (EW) szenzorcsomagjára, jelentette be a svéd vállalat 2024. március 26-án.
A rendszert a német védelmi beszerzési hivatal 2023 júniusában választotta ki a Luftwaffe Eurofighter Elektronischer Kampf (EK) repülőgépének felszerelésére, amelyből 15 példányt vásárolnak be Eurofighter EW változatként a Luftwaffe Tornado Electronic Combat/Reconnaissance (ECR) repülőgépeinek helyettesítésére. A 15 Eurofighter EK-változat beszerzését a német Bundestag költségvetési bizottsága 2023 novemberében hagyta jóvá.
Az Arexis rendszereket a 2024-2026 közötti időkeretben szállítják, a szerződés értékét nem hozták nyilvánosságra. Az Arexis EW szenzorcsomagot a Helsing német partner támogatja, amely mesterséges intelligencia (AI) funkciókkal látja el a rendszereket. A legújabb szenzorokkal és önvédelmi képességekkel rendelkező Arexis programcsomag lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy összetett és zsúfolt elektromágneses környezetben észlelje, megkeresse és azonosítsa a radarsugárzókat. Moduláris jellegű, szinte bármilyen modern légiharci platformhoz illeszthető.
Micael Johansson, a Saab vezérigazgatója és elnöke elmondta: „A légi fedélzeti platformok elektronikai hadviselési rendszereinek fejlesztésében szerzett szilárd tapasztalatunk és az Airbusszal való hosszú távú együttműködésünk kulcsfontosságú lesz az Eurofighter EK német légierőhöz való eljuttatásában. A fejlett hardvert és a mesterséges intelligencia-kompatibilis szoftvert ötvözve az Arexis szenzorcsomag a következő évtizedekben jövőbiztos elektronikai hadviselési képességekkel erősíti a német védelmet.
Az Arexis, az ALQ-99 és Barracude elektronikai harc berendezések közötti különbségek
Arról nincs információ, hogy a Gripen E vadászgép, vagy elődje biztosított volna bárkinek is kíséret során támogató elektronikai zavarást. Elképesztő látni a Gripen-E kiváló EW csomagjának a képességeit. Igen, radarja GaN adó/vevő modulokkal készült, amelyek 4-7-szer nagyobb teljesítmény-sűrűséget tesznek lehetővé a GaAs adó/vevő modulokhoz képest (és ez az oka annak, hogy ezek a félvezetők egyre gyakrabban jelennek meg az elektronikai rendszerekben). A Gripen-E EW csomagja még GaN modulokkal is néhány száz wattos zavaró teljesítményre korlátozódik. Összehasonlítva a Typhoon GaAs modulokkal rendelkező szárnyvégen elhelyezett zavaró berendezései 50 wattos kimenettel rendelkeznek.
A ~200 – 400 Watt meglehetősen jelentős egy önvédelmi zavaró berendezésnél, de közel sincs a különálló EW-platformokon szállított támogató zavaró függesztmények teljesítményéhez, még kevésbé az F-35-ös EW-képességéhez. Az EA-18G Growler ALQ-99-es konténereiben lévő zavaró berendezés csúcsteljesítménye 11 kW, és egy Growler egyszerre akár 5 darab ALQ-99-est is képes szállítani.
Az F-35 esetében az APG-81-es radar a Barracuda EW csomag elsődleges jelsugárzója. A radar puszta látószöge hatalmas előnyt biztosít az F-35-nek a teljesítmény tekintetében. Az APG-81-es 10-szer hatékonyabb sugárzott teljesítményt ad az F-35-nek, mint az ALQ-99-el rendelkező EA-18G Growler.
Az F-35-ös radarja 2°-os sugárszélességgel rendelkezik, szemben az ALQ-99-hez hasonló zavaró konténerrel, amelynek valahol 40° körül van a sugárszélessége, ami azt eredményezi, hogy a Growler zavaró jele 20-szor nagyobb területen oszlik el. A különbség akkora, hogy ha az F-35-ös radarja a csúcsteljesítményének töredékét tudná használni, még mindig többszöröse a célra sugárzott zavaró ereje, mint az EA-18G Growlernek.
A kínai J-10C vadászgép KG600 elektronikai harc berendezése
A pakisztáni védelmi miniszter szerint a Pakisztáni Légierő J-10CE vadászgépei KG600 konténerezett elektronikai harc berendezése képes volt zavarni a Kashmir légterében járőröző indiai légierő orosz és francia vadászgép fedélzeti radarberendezését és kommunikációját. Mivel a kínai haditechnikai eszközökről nem állnak rendelkezésre információk, csak annyi ismert, hogy a KG600 egy függesztett konténeres, ezért vélhetően támogató zavaró berendezés, amelynek a teljesítménye 10 kW körül lehet.
A Rafale SECTRA védelmi rendszere
A Spectra 3 radarjel érzékelő antennával rendelkezik, amelyek közül kettő előre néz, egy pedig a hátra.
A Rafale Spectra önvédelmi berendezése, hasonlóan más 4. generációs vadászgéphez fázisvezérelt adóegységeket használnak a zavaráshoz, és mint minden más belső elektronikai hadviselés eszköz, csak önvédelemre szolgálnak, ezért a teljesítménye néhány 100 W körüli.
Az önvédelemhez használt elektronikai hadviselés eszközök, mint például a Spectra, nagymértékben támaszkodnak a megtévesztő zavarásra, mint például a Digitális Rádiófrekvenciás Memória (Digital Radio Frequency Memory; DRFM), amely hatékony a legtöbb fenyegetéssel szemben, de nagyrészt hatástalan a modern AESA radarokkal szemben, amelyek szélessávú zavarást igényelnek.
A DRFM digitalizálja a vett jelet, és egy koherens másolatot tárol a digitális memóriában. Szükség szerint a jelet lemásolja és újraküldi. Mivel az eredeti jel koherens reprezentációja, az adó radar nem lesz képes megkülönböztetni azt más, általa vett és célpontként feldolgozott legitim jelektől.
A Spectra az 5. generációs tervezés bizonyos aspektusait valósítja meg, mivel erősebb, mint a korábbi radarjel érzékelők.
Ha a kínai gyártmányú KG600 nem önvédelmi, hanem támogató típusú zavaró berendezés és nagyságrenddel nagyobb teljesítményű zavarást alkalmazott, elképzelhető, hogy a Rafale RBE2 radarját blokkolni tudta, védtelenné téve a Rafale vadászgépet.
Dobos Endre
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/01/08/a_bae_systems_felkeszul_az_f-15-os_harci_gepek_elektronikai_hadviselesi_keszletenek_a_szeriagyartasa
