A Trump-adminisztráció egyik megbízottjának az ötlete, hogy az Egyesült Államok vegyen részt az euro-japán (Brit-Olasz-Japán) globális vadászgép-programban (Global Combat Air Program; GCAP), új intrikákát, szkepticizmust és stratégiai kérdéseket vetett fel a transzatlanti védelmi kapcsolatokat illetően.
Ebben a hónapban a Defense News arról számolt be, hogy Paolo Zampolli, Donald Trump amerikai elnök közeli munkatársa és az Egyesült Államok olaszországi különmegbízottja javasolta az Egyesült Államok részvételét az euro-japán közös GCAP programban.
2025 februárjától Zampolli, akit Trump nemrég nevezett ki, megbeszéléseket folytatott olasz tisztviselőkkel, köztük Matteo Salvini miniszterelnök-helyettessel, hogy megerősítse az Egyesült Államok és Olaszország védelmi kapcsolatait.
Az olasz médiával és a Defense News-al folytatott megbeszéléseken Zampolli egy egységes transzatlanti vadászgép-program mellett foglalt állást, azt állítva, hogy az az Egyesült Államok és a GCAP-tagok – az Egyesült Királyság, Olaszország és Japán – javára válna a költségek csökkentése és az együttműködés javítása révén.
Zampolli a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erősítésében rejlő potenciált is hangsúlyozta. Nem derült ki azonnal, hogy Zampolli saját elképzelését vázolta, vagy Trump utasítására vetette fel a közös munka lehetőségét. Az olasz politikusokat, köztük Antonio Tajani külügyminisztert is meglepte Zampolli küldetése, hangsúlyozva a javaslat születőben lévő szintjét. Ezzel kapcsolatban a Lockheed Martin amerikai védelmi vállalkozó fenntartotta megjegyzéseit, és az illetékes kormányokhoz irányította a vizsgálatokat.
A GCAP képességei magyarázatot adhatnak arra, hogy az Egyesült Államok védelmi érdekei hogyan illeszkednek, illetve hogyan állnak ellentétben ezzel a programmal. A Royal United Services Institute (RUSI) 2024 májusában megjelent cikkében Trevor Taylor és Isabella Antinozzi megemlíti, hogy a GCAP program is jelentős ember-gép integrációt tervez, hasonlóan az Egyesült Államok következő generációs légi dominancia NGAD programjához.
Az NGAD program azonban bizonytalan jövő előtt áll, a költségek növekedése, a stratégiai prioritások eltolódása miatt és a drónhadviselés térnyerése megkérdőjelezi életképességét. Az Egyesült Államok légiereje 2024 nyarán felfüggesztette a NGAD programot, újraértékelve, hogy az Egyesült Államok meg tudja-e tartani a légi fölényét a meglévő platformok, mint az F-35-ös, F-15EX és F-22-es kombinációjával és az együttműködő harci drónok (Collaborative Combat Aircraft; CCA) bevonásával.
A költségekkel kapcsolatos aggodalmak a legfontosabbak, mivel minden egyes NGAD vadászgép darabonkánt 250 millió dollárba kerül. Egyes tisztviselők egy kicsinyített, szoftvervezérelt könnyű vadászgépet szorgalmaznak költséghatékony alternatívaként.
Eközben az Egyesült Államok haditengerészete fejleszti F/A-XX programját, ami az F/A-18 Super Hornet utódja lesz, és egyúttal integrálja a drónokkal való együttműködést. A költségvetési korlátok azonban ezt az erőfeszítést is fenyegetik, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának (DOD) tisztviselői arra figyelmeztetnek, hogy a magasabb prioritású tengeralattjáró gyártás „végrehajthatatlanná teheti az F/A-XX-programot”.
Mindeközben az Egyesült Államok légierejének készenléti szintje hanyatlóban van, és a szolgálat az elmúlt évtizedek legalacsonyabb bevetési képességéről számolt be.
Mind a GCAP programot, mind NGAD programot 6. generációs vadászgépnek fejlesztik. Bár nincs egyértelmű konszenzus arról, hogy mi a hatodik generációs vadászgép, a típus opcionálisan pilóta képességgel, pilóta nélküli együttműködési képességgel, valamint új és feltörekvő technológiákkal: mesterséges intelligenciával, adatfúzióval és fejlett kommunikációs berendezésekkel rendelkezhet.
Az amerikai NGAD program legújabb technológiai fejlesztései a GCAP javára válhatnak, segítve az Egyesült Államokat és partnereit a hatodik generációs vadászgépek fejlesztésének felgyorsításában.
Az Air & Space Forces magazin 2025 februárjában arról számolt be, hogy a amerikai légierő jóváhagyta a GE Aerospace és a Pratt & Whitney részletes tervezési felülvizsgálatát a következő generációs adaptív meghajtású (NGAP) hajtóművekre vonatkozóan, ami kritikus lépést jelent a prototípusok gyártása felé. Az Air & Space Forces magazin szerint a GE XA102-es és Pratt & Whitney XA103-as hajtóművei modellalapú rendszertervezési és digitális tervezési eszközöket használva egyszerűsítik a fejlesztést.
A jelentés megemlíti, hogy míg a Pratt & Whitney a 2020-as évek végén megkezdi az XA103-as földi teszteléséhez szükséges hardverbeszerzést, eközben a GE folytatja digitális hajtómű modelljének a finomítását.
Az adaptív ciklusú hajtómű fejlesztése 2007-ben kezdődött, amikor a Rolls-Royce és a GE Aviation 2007 augusztusában szerződést kapott az első fázisban a koncepciók feltárására, a kritikus alkatrészek fejlesztésére és tesztelésére, valamint a hajtómű előzetes tervezésének megkezdésére. 2009 októberében a Rolls-Royce megkapta a II. fázisú szerződést az alkatrészek tesztelésének folytatására és a kifejlesztett technológiák technológiai demonstrációs hajtóműbe való integrálására. Tehát a Rolls-Royce és a GE Aviation párhuzamosan haladt a fejlesztéssel.
A jelentés szerint bár a hajtóművek jobb üzemanyag hatékonyságot, teljesítmény menedzsmentet és túlélőképességet kínálnak a meglévő modellekhez képest, az NGAP hajtómű jövője mégsem egyértelmű, amiatt ahogy az Egyesült Államok légiereje értékelte az NGAD vadászgép megvalósíthatóságát. Hozzátéve, hogy a költségvetési kérdések és a stratégiai újraértékelések is befolyásolják mind a hajtómű, mind a vadászgép jövőjét.
A GCAP amerikai támogatása segítheti a program érintettjeit abban, hogy jobban rálássanak a következő generációs kínai és orosz repülőgép fejlesztésekre.
Kína J-36-os és J-50-es gépeinek bemutatása jelentős előrelépést jelent vadászgép fejlesztési képességeiben. A Chengdu Aircraft Corporation által megalkotott J-36-os három hajtóművel rendelkező csupaszárny konfigurációt mutat be, előtérbe helyezve a lopakodó és a nagy sebességű teljesítményt.
A Shenyang Aircraft Corporation J-50-es gépe kéthajtóműves konfigurációval és a J-36-hoz hasonló széles spektrumú lopakodó képességgel rendelkezik. Ezek a 6. generációs vadászgépekként említett repülőgépek Kína azon törekvését tükrözik, hogy légi fölény terén kihívást jelentsenek az Egyesült Államok dominanciájára.
Ami Oroszországot illeti, Lionel Becher 2024 áprilisában az amerikai Külföldi Katonai Tanulmányok Hivatalának (FMSO) írt cikkében megemlíti, hogy Oroszország aktívan folytatja egy hatodik generációs harci repülőgép fejlesztését, amelynek célja 2050-re egy prototípus elkészítése.
Becher szerint az orosz Állami Repülési Rendszerek Kutatóintézete által vezetett program kiterjedt kutatást és katonai szakértőkkel való együttműködést foglal magában a jövőbeni konfliktusigények előrejelzése érdekében.
Kijelenti, hogy a tervezett repülőgép fejlett digitális funkciókat integrál, beleértve a mesterséges intelligenciát, az adatfúziót, valamint a továbbfejlesztett irányítási, és kommunikációs képességeket. Megjegyzi, hogy a katonai repülésben jelentkező késések és költségtúllépések okozta történelmi kihívások ellenére Oroszország eltökélt szándéka légiharc képességeinek fejlesztése.
Az Egyesült Államoknak a GCAP programba való bevonása azonban alááshatja az Egyesült Királyság elveinek az érvényesülését – az érdekelt felek védelmi képességeivel kapcsolatos stratégiai autonómiát. A Királyi Repülési Társaság 2024 januári cikkében Joe Coles megemlíti, hogy az Egyesült Királyság elkötelezettsége a program mellett abból a vágyból fakad, hogy fenn kívánja tartani védelmi képességei feletti szuverenitását. Coles rámutat, hogy a kizárólag külföldi platformokra, például az amerikai F-35-re való támaszkodás korlátozza az Egyesült Királyság műveleti szabadságát, módosítási lehetőségeit és export autonómiáját.
Azt mondja, hogy bár a történelmileg nemzetközi együttműködések, mint például a SEPECAT Jaguar és az Eurofighter Typhoon kihívásokkal néztek szembe, beleértve a projektek késését és az összetett fejlesztéseket, a résztvevő nemzetek egyesített szakértelmét is hasznosítják.
Lorenzo Cladi és Andrea Locatelli 2023 decemberében a kortárs olasz politika folyóiratban megjelent cikkében megemlíti Olaszország GCAP programra vonatkozó perspektíváját, hogy Olaszország döntése, hogy csatlakozik a GCAP vadászgép-programhoz a francia-német-spanyol jövőbeli légiharc rendszer (FCAS) helyett, az katonai, ipari és stratégiai megfontolások konvergenciájából fakadt.
Cladi és Locatelli szerint annak ellenére, hogy Olaszország történelmileg támogatja az EU védelmi kezdeményezéseit, Olaszország a Brexit után is prioritásként kezelte a folytonosság fenntartását az Egyesült Királysággal, mint régóta meglévő védelmi partnerrel. Megjegyzik, hogy az olasz védelmi-ipari vállalatok, különösen a Leonardo, jelentősebb technológiai és gazdasági előnyöket láttak a GCAP-ban, tekintettel a BAE Systems-szel való szoros kapcsolataira.
Azt is hozzáteszik, hogy az olasz légierő a GCAP programot részesítette előnyben az Egyesült Királysággal folytatott kiterjedt operatív együttműködése miatt.
Japánt a vadászgépek fejlesztése során az Egyesült Államokkal folytatott problémás története arra késztette, hogy alternatív partnerek után nézzen. A Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért (CEIP) 2019 májusában megjelent cikkében Gregg Rubenstein azt mondja, hogy míg az Egyesült Államok a működési követelmények és a szövetségi biztonság terén törekszik összehangra, Japán a hazai védelmi ipar növekedését és autonómiáját helyezi előtérbe a kulcsfontosságú technológiákat illetően.
Rubenstein szerint az Egyesült Államok habozik megosztani a fejlett vadászgép technológiáit egyértelmű stratégiai előnyök nélkül. Felidézi az 1980-as évek FSX programjának feszültségeit, amikor a kereskedelmi aggodalmak háttérbe szorították a katonai prioritásokat. Azt is megjegyzi, hogy Japán részvétele a GCAP programban felvetheti az Egyesült Államok aggodalmát a japán védelmi ipar feletti befolyás elvesztésével kapcsolatban.
Tekintettel ezekre az aggodalmakra, az USA bevonása a GCAP programba újra-definiálhatja a transzatlanti védelmi együttműködést, vagy megingathatja az Egyesült Királyság stratégiai autonómiát, amelyet a program meg kíván védeni.
Forrás: Asia Times
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/02/22/milyen_kepessegei_lehetnek_a_j-36-os_kovetkezo_generacios_kinai_lopakodo_repulogepnek
Dobos Endre
