Kép: Pakisztáni J-11C vadászgép; China Arms
A május 7-én lezajlott pakisztáni és pakisztáni ellenőrzés alatt álló kasmíri célpontok elleni támadás során India bizonyítottan legalább egy modern francia gyártmányú vadászgépet veszített egy kínai gyártmányú vadászgép által. A veszteség felszólítást jelent Európának, hogy vizsgálja felül saját katonai stratégiáit.
A közösségi médiában rajongók és szakértők osztanak meg fotókat és videókat egy az indiai légierő Rafale vadászgépének roncsairól. Pakisztán harc közben lőtte le a francia gyártmányú gépet, feltehetően egy kínai Chengdu J-10C többcélú vadászgépről indított PL-15E levegő-levegő rakétával.
India számára a „Sindoor” kódnevű hadművelet katasztrófába torkollott. Ahelyett, hogy gyorsan, észrevétlenül és veszteségek nélkül tudták volna megsemmisíteni célpontjaikat – ahogy az amerikaiak és az izraeliek jellemzően tették –, az indiai pilóták heves ellenállásba ütköztek. Iszlámábád azt állítja, hogy összesen három Rafale vadászgépet és két másik orosz gyártású repülőgépet lőtt le, bár ezeket az állításokat nem bizonyították.
A valóságban történtek bizonyítékai mindenki számára nyilvánvalóak voltak. Delhi azonban továbbra is tagadja a veszteségeket, és fenntartja, hogy a Sindoor hadművelet teljes sikerrel zárult. A kormány szerint az Indian Air Force; (IAF) gépei precíz légicsapásokat hajtott végre két pakisztáni terrorista sejt által fenntartott kiképzőtáborok és fegyverraktárak megsemmisítésére. India ezeket a csoportokat teszi felelőssé az április közepén Kasmírban végrehajtott támadásért, amelyben több mint két tucat turista halt meg.
Kevés információ a Rafale légiharci képességeiről
Delhi azt állítja, hogy az iszlámábádi kormány támogatta az áprilisban végrehajtott támadásokat. De ahelyett, hogy válaszával leckét adott volna Pakisztánnak, India súlyos veszteségeket szenvedett. A hír, hogy lelőttek egy Rafale-t, azonnal lenyomta a vadászgép párizsi székhelyű gyártójának, a Dassault Aviationnek a részvényárfolyamát. Ugyanakkor a J-10-est gyártó Csengdu vállalat részvényei emelkedtek.
Nem csak a befektetők nyugtalanok az események miatt. A jelenlegi geopolitikai környezetben a Rafale jelentős stratégiai jelentőséggel bír Európa számára. Mi van, ha a rendszer nem képes levegő-levegő harcba bocsátkozni az orosz és kínai légvédelem ellen? Mit jelentene ez Európa stratégiai autonómiájának elérésére irányuló erőfeszítései szempontjából, amelyek nagymértékben támaszkodnak a Rafale vadászgépre?
Franciaország légiereje, az „armée de l'Air” dedikáltan Rafale vadászgépeket használna, az ország saját ASN4G atomfejes rakétáit hordozó küldetések végrehajtására. Ez azt jelenti, hogy ezek a gépek az ország nukleáris elrettentő képességeinek gerincét képezik. Emmanuel Macron francia elnök felvetette annak lehetőségét, hogy ezt az elrettentő programot, amely nagyrészt Oroszország ellen irányul, egész Európára kiterjesszék. Ez különösen kritikus lenne, ha az Egyesült Államok kilépne a NATO-ból, és Washington visszavonná az európai nukleáris védelemre vonatkozó kötelezettség-vállalását.
Tisztán technikai szempontból a Rafale és a Chengdu J-10C összehasonlítható, de a Rafale-nak vannak előnyei. Mindkét gép az úgynevezett 4.5 generációs vadászgépek osztályába tartozik, ami azt jelenti, hogy folyamatosan fejlesztik őket a legújabb képességekkel, bár nem lopakodó repülőgépek, ellentétben az amerikai gyártmányú F-35-ös vadászgéppel. Többek között a Rafale rendelkezik egy többszenzoros adatfúziós képességgel, amely a pilóták számára több forrásból származó, rendkívül részletes leírást nyújt a taktikai helyzetről, a rendszer pedig automatikusan kombinálja ezeket az információ folyamokat a háttérben.
Nagy a valószínűsége azonban, hogy a J-10C is rendelkezik hasonló rendszerekkel és képességekkel, csak nem ismertek ezeknek a rendszereknek a paraméterei. Hasonló módon a Pl-15-ös rakéta képességei sem ismertek. Ez a helyzet most változhat, hogy indiai területen találtak több PL-15-ös rakétát, ami így megismerhetővé válik.
A narratíva irányítása
A vadászgépekről rendelkezésre álló információk nagy része a gyártók leírásaiból származik. Ez azonban a gyakorlatban keveset mond a gyakorlati légiharc képességeikről. A Rafale vadászgépek május 7-én hajnalban történő bevetéséről napvilágra került információk sokkal árulkodóbb következtetésekre adnak lehetőséget.
Az indiai védelmi minisztérium szerint a küldetés helyi idő szerint hajnali 1:15-kor kezdődött, és pontosan 23 percig tartott. India 1971 óta először hajtott végre támadásokat Pakisztán nemzetközileg elismert határain belül. Ez szándékos provokáció volt, amely a helyzet hiányos felmérésén alapult, mivel India alábecsülte Pakisztán képességeit, és túlságosan támaszkodott saját vélt technológiai fölényére.
Az úgynevezett Ellenőrzési Vonal mögött, amely Kasmír India és Pakisztán által ellenőrzött részei közötti határvonal, Pakisztán integrált, többrétegű légvédelmi képességeket fejlesztett ki. Ezek közé tartoznak a kínai föld-levegő rendszerek és egy olyan repülőtér-hálózat, ahonnan a vadászgépek rövid idő alatt felszállhatnak. A radarrendszerek, a felderítő repülőgépek és esetleg a Kínán keresztül továbbított hírszerzési adatok is nagyon gyors reakcióidőt tesznek lehetővé.
Néhány indiai pilótának sikerült áthatolnia ezen a védelmi pajzson, és végrehajtania küldetését Pakisztánban. Úgy tűnik azonban, hogy heves légiharcok zajlottak indiai területen. Nyílt hírszerzési források szerint körülbelül 100 vadászgép vett részt a harcokban. A Rafale roncsait és a gépet eltaláló kínai gyártmányú rakétát az Ellenőrzési Vonal indiai oldalán fedezték fel és fényképezték. Hogy a pakisztáni légierő üldözte-e a támadókat, miközben azok Indiába siettek vissza, vagy Pakisztán a magas készültségi fokának köszönhetően képes volt-e aktív védelmet felállítani az előretolt területeken, India és Pakisztán között vita tárgya. Mindkét fél igyekezett biztosítani az események narratívájának ellenőrzését.
A hadműveleti tervezés, mint kulcsfontosságú tényező
Május 9-én Újdelhiben tartott sajtótájékoztatón Vyomika Singh parancsnok, az indiai légierő szóvivője elmondta, hogy a pakisztáni hadsereg órákkal a Sindoor hadművelet megindítása előtt drónokkal és ballisztikus rakétákkal támadta Indiát. „Pakisztán nem zárta le polgári légterét” – hangsúlyozta Singh, hozzátéve, hogy Iszlámábád így „polgári repülőgépeket használ pajzsként, teljes mértékben tudva, hogy az India elleni támadása gyors légvédelmi választ fog kiváltani”.
Mindazonáltal végső soron India volt az, amely az eszkalációt vezette. Egy „Sindoor” méretű hadművelet nem hajtható végre spontán módon, mivel bizonyos mennyiségű felkészülési időt igényel. A Rafale vadászgép szakértői szerint a gép lelövéséhez vezető hibák pontosan a hadműveleti tervezés ezen időszakában történtek.
Egyrészt az Indiai Légierő alábecsülhette a J-10C vadászgép és a PL-15-ös irányított rakéta kombinációjának képességeit, valamint azt, hogy Pakisztán és Kína milyen mértékben osztotta meg a hírszerzési információkat. Vélhetően az sem volt ismert, hogy a pakisztáni gépek KG600-as nagy teljesítményű zavaró berendezést hordoznak a légiharc során. Másrészt a Rafale szerepe a támadóalakulatban – vagy csapásmérő kötelékben – kérdéseket vet fel. Nyílt források szerint a francia vadászgépet kettős szerepben használták: elfogó vadászgépként levegő-levegő rakétákkal és földi célok elleni harcban SCALP cirkálórakéták segítségével.
Az ilyen típusú műveleteket jellemzően több harci és speciális repülőgépből álló csapásmérő erők hajtják végre. Ezek gyakran tartalmaznak bombázókat és vadászgépeket, amelyek kísérik az előbbieket az ellenséges vadászgépektől való védelem érdekében, tankergépeket a repülés közbeni utántöltéshez, és repülőgépeket, amelyek az ellenség légvédelmét hivatottak elnyomni. A rendelkezésre álló információk szerint azonban úgy tűnik, hogy az indiai Rafale vadászgépek gyakorlatilag magukra voltak utalva a bevetés kritikus pillanataiban.
Más szóval, még egy élvonalbeli vadászrepülőgép is sebezhető, ha hiányos a helyzetismerete és kockázatos a műveleti tervezése. Szakkiadványok azt is állítják, hogy Pakisztán látszólag jobb repülőgépekkel rendelkezik a levegőben történő korai figyelmeztetéshez és koordinációhoz.
Tanulságok Ausztrália számára
A nyugati légierők és Kína, illetve Európa műveleti környezetében kialakuló potenciális konfliktusok esetén az események számos konkrét tanulsággal szolgálnak:
A hagyományos légi hadviselés nem a múlté, jelenleg az összetett, nagyszabású műveletek nem hajthatók végre kizárólag drónok és új típusú irányított fegyverek használatával. Inkább továbbra is pilóta ítélőképességére van szükség. Tekintettel erre a tényre, a hadseregeknek továbbra is rendelkezniük kell olyan bombázó és vadászgépekkel, amelyeknek a fülkéjében pilóták ülnek.
Kína felzárkózik: Miközben megvédte magát India támadásaitól, Pakisztán a kínai technológia széles skálájából profitált. Nyilvánvalóan lehetségesnek bizonyult Pakisztán számára, hogy hatékonyan hálózatba kapcsolja légvédelmét a földön és a levegőben, hogy az IAF nem tudta teljes mértékben kihasználni saját előnyeit. A NATO-nak és az európai országok hadseregeinek fel kell készülniük arra a tényre, hogy Oroszország is egyre inkább a kínai know-how-ra támaszkodik az ukrajnai háború óta. Ez a valós idejű helyzetismeretet és a hálózatban való titkosított információcserét ugyanolyan fontossá teszi, mint a megfelelő mennyiségű fegyver és lőszer meglétét.
Az F-35-ös vadászgép az európai légierő kulcsfontosságú rendszere: a pilóták az ötödik generációs vadászgép által hordozott érzékelők segítségével messzebbre látnak, mint egy negyedik generációs repülőgép. Ezenkívül, mint egyfajta adatközpont, az F-35-nek sokkal kevesebb kísérő repülőgépre van szüksége a mélyen az ellenséges vonalak mögötti ellentámadáshoz. Ezen tények alapján az európaiak egyelőre az amerikai technológiára lesznek utalva a hagyományos elrettentés terén mindaddig, amig szolgálatba állnak az európai fejlesztésű következő generációs vadászgépek.
Ausztrália, amely közvetlenül ki van téve az indo-csendes-óceáni térségben zajló vitáknak, a légierő doktrínáját következetesen Kína precíz mélységi csapás képességgel való elrettentésére kell, hogy összpontosítsa. Ezek az F-35-ös használatán alapulnak, amely hálózatba kapcsolt platformként képes egyszerre felderítő és támadó küldetéseket végrehajtani. Ausztrália autonóm együttműködő harci drónok használatát is tervezi. Az Egyesült Államokkal és más partnerekkel való szoros együttműködés továbbra is kulcsfontosságú szempont az ország terveiben.
Egyelőre az indiai Rafale vadászgép lelövése figyelmeztetésül szolgál az Európának, hogy a modern technológia önmagában már nem elegendő ahhoz, hogy hatékonyan szembeszálljanak Kínával vagy Oroszországgal. Az események azt mutatják, hogy kulcsfontosságú lesz az erőforrások megbízható partnerekkel való szoros együttműködésben történő bevetése. India megpróbálta egyedül megcsinálni – és kudarcot vallott.
Forrás: nzz.ch
Dobos Endre
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/01/14/a_kinai_lopakodo_j-35a_vasarlas_utan_pakisztan_az_5_generacios_kaan_harci_gepek_beszerzeserol_targya
https://aviatika.blog.hu/2025/05/12/korszeru_radoelektronikai_vedelmi_rendszerek
