Az Egyesült Államok légiereje nem vetette el a fejlett, következő generációs NGAD vadászrepülőgép megépítésére irányuló programját, de az áttervezését várja, hogy kordában tartsa a költségeket és hatékonyabban használhassa a tervezett együttműködő drónokat – mondta Frank Kendall légierő miniszter.
Frank Kendall miniszter azt is elmondta, hogy az áttervezett NGAD vadászplatform kevésbé bonyolult, kisebb hajtóművel sikeres lehet, eltérően az eredetileg tervezett hajtóműtől, hogy megpróbálja visszafogni az árát.
„A NGAD rendszerkoncepció családja él és virul” – mondta Kendall június 28-án. „Elmondhatom, hogy megvizsgáljuk az NGAD platform tervezési koncepcióját, hogy kiderüljön, ez a koncepció megfelelő -e vagy sem. Azt vizsgáljuk, hogy tudunk-e valamit csinálni, ami olcsóbb, és tudunk-e ott kompromisszummal élni.”
Az NGAD célja az F-22 Raptor vadászflotta leváltása a 2030-as években. Ez egy magasan minősített program, amely egy humán irányítású, hatodik generációs vadászgépet tartalmaz adaptív hajtóművekkel, amelyek a repülési körülmények változásával a leghatékonyabb konfigurációra válthatnak. Az erőfeszítésekhez autonóm drónokra is szükség van – úgynevezett együttműködő harci repülőgépekre vagy CCA-ra, és más új rendszerekre, például csúcstechnológiás szenzorokra, fegyverekre és technológiára, amely javítja a vadászgép műholdakkal és más repülőgépekkel való kapcsolódási képességét.
A légierő vezető tisztviselői többször is hangsúlyozták, hogy a harci gépeknek az ilyen együttműködő hálózatára, beleértve az ötödik generációs F-35-ös repülőgép képességeit meghaladó repülőgépekre szükség lesz a háborúk megnyeréséhez.
„Tiszta világos számunkra, hogy ahhoz, hogy a 2030-as évek elejére-közepére olyan erővel rendelkezzünk, amelyik képes nyerni, el kell jutnunk egy hatodik generációs vadászgéphez, ez pedig a NGAD” – mondta Richard Moore nyugalmazott altábornagy, aki a légierő tervekért és programokért felelős vezérkari főnök-helyettese volt 2023 áprilisában.
Egy ilyen rendszer árcédulája azonban régóta fenyegető buktató, és az elmúlt hetekben olyan pletykák keringtek, hogy az NGAD veszélybe kerülhet, amikor a pénzszűkében lévő légierő kidolgozza 2026-os költségvetését.
A Légi- és Űrerők Szövetségének júniusi rendezvényén David Allvin, a légierő vezérkari főnöke nehéz helyzetbe került, amikor arról kérdezték, hogy a szolgálat folytathatja-e az NGAD-projektet, tekintettel a szűkös költségvetésre. Később azt mondta újságíróknak, hogy a szolgálat még fontolgatja, hogy milyen irányba haladjon a programmal.
Kendall azt is elmondta az Aviation Weeknek, hogy a szolgálatnak át kell gondolnia a 2026. pénzügyi évre vonatkozó kiadási terveit, mivel a versengő prioritások nőnek, és meg kell határoznia a domináns légierő biztosításához szükséges rendszer keverékét.
A Pentagonban a Defense News-nak adott interjújában Kendall elmondta, hogy az NGAD várhatóan nagyjából háromszor annyiba kerül, mint egy F-35 Joint Strike Fighter. Mivel az F-35-ösök körülbelül 80-100 millió dollárba kerülnek, ez azt jelenti, hogy a NGAD vadászgép ára 300 millió dollár körül mozoghat darabonként, ami jelentősen korlátozná a potenciális flotta méretét.
„Ez egy nagyon drága platform” – mondta Kendall. „Ez nagyjából háromszor annyi, mint egy F-35-ös, és csak kis számban engedhetjük meg magunknak.”
Arra a kérdésre, hogy mekkora költséget szeretne az NGAD számára, Kendall azt mondta, hogy a légierő még nincs olyan „távolságban”, hogy ilyen célt tűzzön ki – de kuncogva hozzátette: „Ideális esetben szeretném lecsökkenteni az F-35-ös áránál alacsonyabbra, vagy legalábbis egy F-35-ös árkategóriára. Amint tudják, az F-35-ösök sem olcsó repülőgépek.
Kendall megismételte, hogy a légierő egy következő generációs humán irányítású vadászgép platformot fog építeni, és elmondta, hogy úgy véli, hogy az az Aerospace Innovation Initiative program számára kifejlesztett technológiákon fog alapulni. Ez a kezdeményezés egy stratégia volt, amelyet Kendall korábbi pozíciójában, a Pentagon beszerzési vezetőjeként indított el, és a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége kezdetben a légierő és a haditengerészet mellett vezetett – X-repülőgépek prototípusának és egy következő generációs hajtóműnek a kifejlesztésére. A projekt a jelenlegi NGAD erőfeszítéshez vezetett.
Kendall azt mondta, hogy a költségek csökkentésének módjait keresve, a légierő biztosítani akarja, hogy a NGAD teljes mértékben kihasználhassa a drónok által nyújtható előnyöket az újratervezés során. Megjegyezte, hogy a drónok alkalmazásának a koncepciója azután jelent meg, hogy a szolgálat elkezdett dolgozni az NGAD fejlesztésén. Fontos lett, hogy a NGAD vadászgép képességei legyenek optimalizálva a drónokkal való együttműködésre.
Kisebb, olcsóbb hajtómű?
A légierő az NGAD legmodernebb meghajtórendszerét – egy úgynevezett adaptív hajtóművet – is vizsgálja, miközben újragondolja jövőbeli vadászgép-koncepcióját – mondta Kendall.
Arra a kérdésre, hogy a meghajtórendszer költségei megnehezítik-e a légierő számára az NGAD projekt futását, Kendall így válaszolt: „… az a hajtómű a platform legköltséghatékonyabb meghajtórendszere.”
A légierő továbbra is szeretné használni az általa kifejlesztett hajtómű technológiákat, hogy az NGAD nagyobb hatótávolságot és üzemanyag-hatékonyságot biztosítson. Kendall szerint az NGAD költségei csökkenthetők: "ezt úgy kell megtenni, hogy csökkentik a hajtómű bonyolultságát, de a méretét is."
Míg az NGAD vadászgépnek szánt hajtómű és más rendszerek technológiai ugrást jelentenek, az adaptív hajtómű technológia, amely az NGAP alapját képezné, forradalmi. A General Electric Aerospace, valamint a Pratt & Whitney mindegyike kifejlesztette a saját adaptív hajtómű változatát. Hinote szerint a hajtóműnek azon képessége, hogy a lehető legjobban reagáljon az adott repülési helyzetre, nagy előrelépést jelentene a meghajtási technológia terén.
Ha a repülőgépnek nagy távolságra kell hatékonyan nagy magasságban eljutnia a célpont közelébe, akkor az adaptív hajtómű olyan konfigurációra vált, amely nagyon hasonlít egy nagy kétáramúságú hajtóműhöz.
Amikor a pilótának nagy tolóerőre van szüksége, és szuperszonikus sebességet kell elérnie, akkor a hajtómű megváltoztatja a külső és belő levegőáramlás arányát, mintha egy kis kétáramúságú hajtómű lenne, alkalmazkodva a pilóta által támasztott igényekhez.
Amikor a hajtómű projekt potenciálisan magas költségeiről kérdezték, Pratt & Whitney azt mondta a Defense News-nak, hogy a légierővel együttműködve digitális tervezést és korszerű karbonmátrix anyagokat alkalmaztak a költségek csökkentése érdekében.
A légierő azt reméli, hogy a 2025. pénzügyi évben több mint 2,7 milliárd dollárt költ az NGAD kutatására és fejlesztésére, további 557 millió dollárt pedig a drónokra. A szolgálat előrejelzése szerint az NGAD-ra fordított kutatási és fejlesztési kiadásai folyamatosan növekedni fognak az elkövetkező években, amelyek a 2029-es pénzügyi évben több mint 8,8 milliárd dollárt tesznek ki, és mellette további 3,1 milliárd dollárt a drón költségek.
A légierő többször is igyekezett „nyugdíjazni” körülbelül 32 régebbi Block 20-as F-22A Raptor vadászgépet – ami a szolgálat szerint túl sokba kerülne ahhoz, hogy harcképessé tegyék –, hogy dollármilliárdokat szabadítson fel az NGAD számára. Moore 2023-ban azt mondta, hogy ezeknek az F-22-eseknek a kiírtása körülbelül 2,5 milliárd dollárt takarít meg öt év alatt. A Kongresszus azonban tavaly elutasította a légierő F-22-es nyugdíjazási javaslatát, és úgy tűnik, hogy ismét meggátolja ezeket a terveket a 2025-ös pénzügyi év költségvetésében.
A légierő jelentős lépést tett előre az NGAD program terén 2023 májusában, amikor minősített felhívást küldött az iparnak a program mérnöki és gyártási fejlesztésére. A Northrop Grumman kizárta, hogy az NGAD-ért versenyezzen fővállalkozóként, így a Lockheed Martin és a Boeing vállalat marad a két valószínű esélyes.
A légierő tavaly azt mondta, hogy 2024-ben szándékozik odaítélni a szerződést.
Arra a kérdésre, hogy ez a szerződés még idén megszületik-e, Kendall azt mondta: "Még nem állok készen arra, hogy konkrét változásokról beszéljek."
Miért van szüksége az Egyesült Államok légierejének NGAD-ra?
A légi fölény megőrzése kritikus fontosságú. Az Egyesült Államok Légierejének Légi Egyeteme a légi fölényt úgy definiálja, mint „egy erő által a légtér ellenőrzésének mértékét, amely lehetővé teszi a hadműveletek végrehajtását egy adott időben és helyen anélkül, hogy a légi- és rakétafenyegetés akadályozná”.
Ellentétben az Öböl-háborúkkal és az afganisztáni hadműveletekkel, az Egyesült Államok légi fölényének elérése már semmiképpen sem garantált. Egy kifinomult integrált légvédelmi rendszerrel (IADS) és vadászhaderővel rendelkező ellenféllel szembeni konfliktusban a légi fölény mind földrajzilag, mind időben korlátozott lesz, amelyet számos olyan képesség befolyásol, amelyek összehangoltan dolgoznak a küldetés céljainak megvalósítása érdekében.
Amerika leglátványosabb légi fölényének eszköze jelenleg az F-22 Raptor, amely a harctéri helyzetismeret, a lopakodás és a sebesség kombinációjában azt eredményezi, hogy az ellenfél repülőgépeit úgy célozzák meg és semmisítik meg, hogy a fentebb említettek szerint alig vagy egyáltalán nem vesznek tudomást a közvetlen veszélyről. Sajnos a 125 harci kódolású F-22-es készlet ehhez nem elegendő. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején a program a beszerzendő gépek számának folyamatos csökkenését mutatta, de nem a követelmények változása miatt, hanem a repülőgép léte iránti politikai szándék változása miatt, amely az általa nyújtott képességek gyenge megértését tükrözte.
Még a jelenleg elérhető korlátozott számú F-22-es sem lesz életképes örökké. Ahogy a platform eléri szerkezeti élettartamát, képességei a frissítések ellenére is kevésbé lesznek hatékonyak, ahogy az ellenfél képességei és taktikái fejlődnek és alkalmazkodnak. Ez az oka annak, hogy a légierő 2014-ben kezdeményezte a Következő Generációs Légifölény (Next Generation Air Dominance NGAD) vadászgép képesség alternatíváinak elemzését. A NGAD „szükségletének időpontja” a 2030-as évek eleje, ez az időpont rohamosan közeleg.
Az NGAD egy úgynevezett rendszercsalád. A program fő működési elve, hogy könnyen módosítható legyen az új technológiák idővel történő beépítése révén és a technológiai elavulás elkerülése érdekében. A NGAD rendszer két fő eleme a 2 … 4 drón, és a központi elem a humán irányítású vadászgép. Manapság a drónokat jellemzően Együttműködő Harci Repülő (Collaborative Combat Aircraft, CCA) névvel illetik, amely képes az NGAD vadászgéppel formációban repülni, de a platformtól külön is működik.
A drónok vitatott légi környezetben való használatának képessége igazi játékszabályokat megváltoztató képesség. Ha a NGAD pilóta túl veszélyesnek ítéli meg a légteret ahhoz, hogy bemerészkedjen, de egy vagy több drónt irányíthat a légtérbe, hogy megsemmisítse az ellenséges integrált légvédelmi rendszert, vagy más platformokat, többek között olyan feladatok mellett, amelyek lehetővé teszik az NGAD és további erők küldetésének folytatását.
Egyesek megkérdőjelezik, hogy miért van egyáltalán szükség NGAD képességre, ha egyszerűen drónokat küldhetünk a küldetés teljesítésére. A drónok alacsonyabb költsége olyan tévhitet generálhat, miszerint csak a drónfejlesztés optimális megoldásnak tűnik, és lehet, hogy nincs is szükség hatodik generációs vadászgépre. A technológia alkalmazható a még fejlesztés alatt álló B-21 Raiderrel, és integrálható az F-35-tel.
Ez a gondolkodás tévesen azonosítja a B-21-est és az F-35-öst az NGAD vadászgép megfelelő helyettesítőjeként. Ez a két platform nem rendelkezik azokkal a képességekkel, amelyeket a NGAD vadászgéptől elvárnak. A B-21-es egy bombázó. Hiányzik belőle a sebesség és az érzékelés képessége ahhoz, hogy olyan fenyegetett területen működjön, ahol drónokat alkalmazhatna. A B-21-es pilóta sem lesz jártas a levegő-levegő és az ellenséges légvédelmi (SEAD) rendszer elnyomására kidolgozott küldetések teljesítésében.
Hasonlóképpen, az F-35-öst nem szabad összetéveszteni F-22-es vadászgéppel. Az F-35 egy csapásmérő vadászgép. A rendszer a két géppel képez egy egészet, az F-22-es légifölény vadászgéppel és az F-35-ös csapásmérésre optimalizált géppel, hasonlóan az F-15-ös és F-16-os gépek alkalmazásához. Igaz, az F-35-ös képes teljesíteni levegő-levegő és SEAD küldetéseket, de végsebessége az F-22-hez képest sajnálatos módon csekély, ami korlátozza a megengedett közelségét az ellenfél vadászgépéhez. A 2030-as évek közepén az F-35-ös saját technológiai elavultságával is szembesül.
A légierőnek ki kell vívnia a légi fölényt, ha meg akarja nyerni a jövőbeni konfliktusokat. A NGAD a következő technológiai evolúció, amely kulcsfontosságú lesz egy olyan képesség számára, amelyet a rövidlátó politikai döntéshozatal miatt sajnálatos módon elhanyagoltak.
Dobos Endre
Forrás: DefenseNews; Kép: Collins Aerospace
