Az Egyesült Államok Légiereje előkészíti a jövőbeli AIM-260 Joint Advanced Tactical Missile[1] (JATM) rakéta felgyorsított sorozatgyártását. A szolgálat ezt részben azért teszi, hogy biztosított legyen elegendő ezekből a levegő-levegő rakétákból ahhoz, hogy felfegyverezze a magas szintű autonómiával rendelkező, fejlett drónokból álló flottáját.

Ezekkel a rakétákkal felfegyverezett drónok, amelyek várhatóan szorosan együttműködnek a jelenlegi 5. generációs F-35-ös és a fejlesztés alatt álló 6. generációs NGAD harci repülőgépekkel, jelentősen támogatják a humán irányítású vadászgépek hatékonyságát. Ez a megoldás drasztikusan növelheti a közös harci alkalmazás erejét és adott esetben a vadászgép pilótájának a túlélési esélyeit.

Az év elején Frank Kendall légierő miniszter bejelentette, hogy szolgálata legalább 1000 drón, valamint mintegy 200 darab 6. generációs harci repülőgép beszerzését tervezi. Mindkét program a Next Generation Air Dominance (NGAD) elnevezésű nagyobb, sokrétű modernizációs program része. Az 1000 drón egy olyan koncepción alapult, amely magában foglalja harci gépenként két drónnak 200 darab NGAD harci repülőgéppel és a 300 darab F-35A Joint Strike Fighter-rel való együttes harci alkalmazását.

A szolgálat összesen nagyjából 1,5 milliárd dollárt kér, hogy szilárd pályára állíthassa további AIM-120 AMRAAM-ok, valamint az AGM-158 Joint Air-Surface Standoff Missile (JASSM) sorozatú cirkálórakéták és az AGM-158C Long példányok vásárlását.

Az AIM-260-as rakétáról szóló részletek, beleértve a várható képességeit és a szolgálatba állítás időpontját, titkosak. A légierő 2019-ben hozta nyilvánosságra az AIM-260-as program létezését, amelyet az Egyesült Államok haditengerészetével közösen irányít. A szolgálat akkor azt közölte, hogy a rakéta első repülési tesztje 2021-ben fejeződik be, majd valamikor 2022-ben megkezdődik az alkalmazási tesztelés. Tavaly Kevin Autrey légierő őrnagy F-22 Raptor hadműveleti tesztpilótája elmondta, hogy folyamatban vannak az előkészületek, hogy 2023 nyarán elkezdjék az éles teszteket.

Egyébként a rakéta fejlesztését komoly titok övezi ezért a légierő körülbelül 6,5 millió dollárt kért a 2020-as pénzügyi évben, hogy különleges, biztonságos tárolót építsen számukra a Hill légibázison.

Az AIM-260-as rakétaprogram fő célja a hatótávolság jelentős növelése. Ésszerűnek tűnik, hogy a AIM-260-nak nagyobb a hatótávolsága, mint az AMRAAM legújabb AIM-120D-3 változatának, amelynek hatótávolsága 120 és 160 km között van az indítás feltételeitől függően.

A légierő tisztviselői korábban azt mondták, hogy a kínai extra nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták fejlesztései, és különösen a PL-15-ös rakéta, amelynek hatótávolsága akár 200 km is lehet, kulcsfontosságú hajtóerő volt az AIM-260-as létrehozásában. Azt még nem hozták nyilvánosságra, hogy az AIM-260-as milyen fejlett meghajtási elrendezést fog alkalmazni ennek a hatótávnak az elérésére, de a torló-sugárhajtóművek és a kétimpulzusos rakétahajtóművek kerültek képbe, mint lehetséges opciók.

Nagyon valószínűnek tűnik, hogy az AIM-260-as duál keresőrendszerrel rendelkezhet: aktív radarral és képalkotó infravörös keresővel. Ez javítaná a rávezetés pontosságát és a rádióelektronikai hadviselés támadásaival és más ellenintézkedésekkel szembeni ellenállását. Ha a radar-irányítási rendszeren kívül más is használható, az különösen hasznos lehet, ha lopakodó célokat kell elfogni.

A megnövelt hatótávolsága okán egészen biztosnak tűnik, hogy a AIM-260-as kétirányú adatkapcsolattal rendelkezik, akárcsak az AIM-120D-3-as rakéta. Egy ilyen kapcsolat lehetővé teszi a fegyver számára, hogy pálya közbeni céladat frissítéseket, vagy akár teljesen új céladatokat kapjon.

Mindezek a funkciók várhatóan elférnek az AIM-260-as rakétában, amelynek fő méretei hasonlóak, ha nem azonosak az AIM-120D-3-as változataival. Ez rendkívül fontos annak biztosítására, hogy a légierő F-22 Raptor lopakodó vadászgépei, valamint a különböző F-35-ös változatok is szállíthassák. Ez alapvető elvárás, mivel a lopakodó harci repülőgépek a rakétákat belső fegyverrekeszben szállítják, hogy maximalizálják lopakodó képességeiket.

Az F-22-es várhatóan az egyik, ha nem az első repülőgép lesz, amelyet AIM-260-al felfegyvereznek. Tervezik továbbá az F-35-ös mindhárom változatába való integrálását, valamint a légierő F-15EX Eagle II és az Egyesült Államok haditengerészetének F/A-18E/F Super Hornet vadászgépeibe való integrálását is.

Brown tábornok bejelentése arról, hogy a légierő leendő együttműködő drónjait várhatóan AIM-260-asokkal is felfegyverzik, új, de nem meglepő. A szolgálat többször is jelezte, hogy ezeknek a fejlett, személyzet nélküli repülőgépeknek az elsődleges szerepe az 5. és 6. generációs lopakodó vadászgépek támogatása légi harcban. Az együttműködő drónokat várhatóan más küldetésekre is felkészítik majd, így képesek lesznek negyedik generációs harci repülőgépekkel is bevetéseket végrehajtani.

Háromféle alapvető küldetés képzelhető el az együttműködő drónokkal. Az első a csapásmérő erő növelésének képessége rakétahordozóként. A második az elektronikai hadviselés képessége, a harmadik pedig az a képesség, hogy érzékelőként működjenek a harctéren.

Ha ehhez az egyenlethez hozzáadjuk az AIM-260-as rakéta megnövelt hatótávolságát, az tovább bővítheti a jövőben a vadászgépek és drónok által ellenőrzött légtér méreteit.  Ezek a személyzet nélküli repülőgépek várhatóan jóval (100 … 200 km) a velük egy kötelékben repülő vadászgépek előtt repülnek majd, tovább bővítve a teljes területet, amelyet a kötelék ellenőrizhet. A fedélzeten kívülről biztosított céladatok, amelyeket közvetlenül a drónoknak továbbítanak, még nagyobb esélyt adhatnak olyan fenyegetésekkel szemben, amelyeket esetleg még saját érzékelőik sem jeleznek.

"Az általunk végzett elemzés azt mutatja, hogy az ellenfélnek minden egyes drónt „tisztelnie” kell, mivel azok teljes fenyegetést jelentenek. És ez nagy előnyt jelent a drónok költségeihez képest" – mondta Kendall légierő miniszter

Mindez összességében a drónok szélesebb körű várható előnyeiről szól. Például, amikor egy nagyobb, hálózatba kapcsolt vadászgép-drón kötelék vesz részt egy bevetésen, akkor csak néhány drónt kell radarral vagy más érzékelővel felszerelni. A többi drón pedig pusztán fegyverszállító funkciót tölt majd be, amely a vadászgépről kapott céladatok alapján indítja el a rakétáit. Ez csökkenti a bonyolultságukat és az alkalmazási költségeiket.

"Elemzésünk azt mutatja, hogy a személyzettel rendelkező vadászgépek viszonylag olcsó drónokkal való kiegészítésével nettó harci képesség növekedést kapunk, ami sokkal jelentősebb, mintha ugyanazt a bevetést személyzettel rendelkező vadászgéppel megpróbálnánk megtenni" - mondta Kendall légierő miniszter.

Ennek az elgondolásnak az egyik megoldása, hogy a rakéta, amely eddig a vadászgép szárnya alá volt felfüggesztve, most az együttműködő drónok belső rekeszében repül, amelyet a vadászgép pilótája távolról indít a célra. Az egyik ilyen rakéta az AIM-260-as lesz, ami csak tovább növeli a drónok által kínált harci képességeket.

Dobos Endre

Kép: Boeing koncepció