Kép: A B-21-es bombázó; Northrop Grumman
Az Egyesült Államok légierejének jövőképébe új követelmények kerülhetnek a még fejlesztés alatt álló B-21 Raider bombázók alkalmazására vonatkozóan. A még mindig mélyen fejlesztés alatt álló B-21-es bombázónak várhatóan rendkívül hosszú a tankolás nélküli hatótávolsága a jelentős belső üzemanyag kapacitásnak, a hatékony aerodinamikai kialakításának, és a fejlett hajtóműveknek köszönhetően. A Raider légi utántöltésére vonatkozó igény a légierő új, Következő Generációs Légi utántöltési Rendszer (NGAS) programjának bizonytalansága közepette tört a felszínre.
Randall Reed légierő tábornok, az Egyesült Államok Szállítási Parancsnokságának (TRANSCOM) vezetője a B-21-es légi utántöltési követelményeiről beszélt, miközben a hét elején a szenátus fegyveres szolgálatai bizottságának tagjai előtt tett jelentést.
„Amikor a B-21-es bombázó szolgálatba áll, amely modernizálja és növeli bombázóflottánkat, gondoskodnunk kell arról is, hogy megfelelő tankerflottával rendelkezzünk a platform és az általa végrehajtandó fontos küldetések támogatására. Értem, hogy a légierő fogja meghozni a végső döntést a légi utántöltő beszerzési stratégiáról, de szeretném jobban megérteni, hogyan működik együtt a TRANSCOM a légierővel, hogy kommunikálja a követelményeit. Kifejezi az igényeit a légierő felé, hogy mire van szüksége egy atombombázó haderő támogatásához, hogy az hatékony és hiteles elrettentő erő maradjon világszerte? – kérdezte Reedtől Deb Fischer, nebraskai republikánus szenátor.
A TRANSCOM és a STRATCOM (U.S. Stratégiai Parancsnokság), parancsnoka tárgyalásokat folytatott, melynek során feltárták, hogy mire van szüksége a légierőnek, hogyan tervezik az új repülőgépeiket alkalmazni, ami más megközelítést jelent a támogatók felé. Ez magasabb követelményeket fog támasztani, az üzemanyag biztosítás terén.
A TRANSCOM vezetője nem közölt részleteket a légi utántöltés követelményeiről a jövőbeli B-21-es műveletek támogatásával kapcsolatban. Nem világos, hogy Reed megjegyzése a „kicsit magasabb követelményekről, különösen az üzemanyag biztosításban” összefügg-e a tankerek üzemanyag-töltési sebességével, a szállításra rendelkezésre álló teljes üzemanyag-kapacitással vagy mindkettővel.
Ami az üzemanyag töltési sebességet illeti, „a nemzetközi Légi utántöltési Rendszerek Tanácsadó Csoportja által meghatározott iránymutatások olyan gyakorlatot írnak elő, amelyek támogatják az 4500 liter/perc töltési sebességet, ami megfelel körülbelül 3600 kg mennyiségű JP-8-as repülőgép üzemanyagnak.
A B-21-es tömege és üzemanyag-kapacitása nem ismert, de az új bombázó tömegét általában a B-2A tömege kétharmadának tekintik. Egyetlen B-2A akár 75.750 kg üzemanyagot is képes szállítani. Ennek megfelelően 4500 liter/perc töltési sebesség mellett körülbelül 17 percig tarthat, hogy a KC-46-os légi utántöltő teljesen feltöltse a B-2A üzemanyag-kapacitásának 80%-át.
Azon időszak, amikor bármely utántöltő repülőgép és a bombázó összekapcsolódik, és elkezdődik a töltés, sebezhetővé teszi mindkét repülőgépet. Az olyan lopakodó platformok, mint a B-21-es, további észlelési kockázattal szembesülnek, ha nem lopakodó üzemanyagtöltőktől kapnak kerozint. A Raider kialakítása segíthet enyhíteni ezeket a problémákat azáltal, hogy az ellenséges légvédelmi hálózatoktól távolabb is képes tankolni, de a fenyegetések hatótávolsága is növekszik. Az a távolság, ahonnan a nem lopakodó repülőgépek észlelése lehetséges, évről évre intenzíven növekszik. A töltési sebesség növelése azt is jelenti, hogy több kerozint lehet áttölteni anélkül, hogy az megnövelné a légi utántöltés teljes időtartamát. Összességében a Raider rekeszes tartályainak feltöltéséhez szükséges teljes idő csökkentése fontos szempont lehet a légierő számára.
Ennél is fontosabb, hogy a B-21-esben elhelyezett üzemanyag teljes mennyisége további légi utántöltési kapacitásigényt jelenthet. A Raiders bombázók tervezett mennyisége más típusokhoz képest egyedülállóan nagy tankercsoport igényt jelent a hadműveletei támogatásához. A légierő és a TRANSCOM már évek óta figyelmeztet a légi utántöltés hiányosságaira, amelyek részben a növekvő békeidő igények miatt következnek be. A B-21-es szükségleteihez és a közös küldetési profilokhoz igazodó, nagyobb üzemanyag kapacitású tartálygépek beszerzésével kevesebb tartálygépre lehet szükség a B-21-esek globális küldetései során. Ez felszabadítja az eszközöket más feladatokra.
A légierő meglévő bombázói maratoni bevetéseken vesznek részt, amelyek egy napnál is tovább tartanak, és amint már említettük, a B-21-es várhatóan jelentősen nagyobb hatótávolságú műveletekre lesz képes, mint a B-2-es bombázó. Ezek valószínűleg extrém tartós, nem feltétlenül bombázó küldetéseket jelentenek, mint felderítés vagy hálózati támogatás, valamint a jövőben lehetnek más küldetéstípusok is. A Raider általános kialakítása hatékony, nagy magasságban, nagy hatótávolságú repülésre van optimalizálva. Ez magában foglalja a B-2-eshez képest szűkített belső fegyvertereket, hogy nagyobb belső üzemanyag kapacitást biztosítson annak ellenére, hogy összességében kisebb méretekkel bír. Más szavakkal, a repülőgépet extrém hatótávolságú műveletekre optimalizálták, és ezeknek a követelményeknek köszönhetően olyan, mint egy lopakodó repülő kerozintartály.
Továbbra sem ismert, hogy milyen hajtóművek hajtják a B-21-est, de a bombázóban valószínűleg csak kettő van belőlük a B-2-es négy hajtóműve helyett, és magas szintű üzemanyag hatékonyságot kínálnak.
A B-21-es alapjaiban változtatja meg a hadviselés dinamikáját és azt, ahogyan erre gondolunk. Egy minden szempontból élvonalbeli, az ellenséges légvédelmi rendszeren áthatoló platform épül, amely rendelkezik hatótávolsággal, behatoló képességgel és hasznos teherrel, hogy megfeleljen nemcsak a mai, hanem a jövőbeli fenyegetéseknek is. Nyílt rendszer-architektúrája révén alkalmazkodó lesz. Alkalmazható lesz a kommunikáció és a hálózatépítés terén, és adaptálható lesz egy egész rendszer-családhoz, fegyverekhez, érzékelőkhöz, platformokhoz, és az űrhadviselés terén.
A B-21-sel egyszerre hozzák létre és fejlesztik a legbonyolultabb fegyverterhelést, amely a hadviselés történetében valaha is látható volt egy platformon. Gondoljunk a hagyományos-nukleáris integrációra, vagy az elektronikai hadviselésre, és az összes ilyen képesség egyetlen platformba csomagolva.
A repülőgép valójában csak egy része egy nagyobb Nagy Hatótávolságú Rendszercsaládnak (Long-Range Strike; LRS) rendszercsaládnak, amelynek részletei továbbra is szigorúan titkosak. Az LRS ökoszisztéma magában foglalja a hamarosan megjelenő, nukleáris fegyverzetű lopakodó Nagy Hatótávolságú Stand Off (Long Range Stand Off; LRSO) cirkálórakétát.
A B-21-es még mindig a fejlesztés utolsó fázisában halad, mielőtt várhatóan még ebben az évtizedben üzembe helyeznék. A légierő jelenleg repülési teszteket végez az első, nullszériás B-21-sel. Öt másik nullszériás B-21-es az építés különböző szakaszában van. Egy pár repülőgépvázat pedig a tesztmunkák támogatására használnak.
Teljesítmény tekintetében a tesztek szorosan illeszkednek digitális adatokhoz. A digitális tervező modellek között szoros összefüggés van.
Az első tesztgép 200 repülést teljesített, több mint 1000 repült órával, ahol hardvert, szoftvert, érzékelőket, navigációt és kommunikációs csomagokat tesztelték. A küldetésrendszer-integráció az egyik legbonyolultabb feladat, ez az a terület, ahol sok felfedezés történhet. Több mint 1000 órányi mérési eredmény és küldetési rendszerintegráció áll a fejlesztők mögött.
Az Egyesült Államok hadserege és a Kongresszus tagjai a B-21-est régóta olyan mintaprogramként emlegették, amely bonyolultsága és az út során feltárt problémák ellenére is a költségvetés és az ütemezés tekintetében terveken belül maradt.
A B-21-es programtól elkülönülve, de azzal összefonódva, különösen a Raider légi utántöltési szükségleteiről szóló hírekkel, szóba került a légierő NGAS kezdeményezése is. Az NGAS egy új generációs légi utántöltő rendszer, amelynek középpontjában az új, lopakodó tartálygépek állnak, de jelen pillanatban ezek jövője homályos. A közeljövőben vizsgálni fogják a kompromisszumokat aközött, hogy milyen hosszú legyen a kifutópálya, mennyi üzemanyagot tud szállítani a tanker gép adott távolságon, és a lopakodási képességét, hogy meddig repülhet előre a fenyegetettségi környezetben.
A légierő más lehetőségeket is vizsgált a légi utántöltési képességek és kapacitások javítására és bővítésére, valamint azok túlélhetőbbé tételére a fokozottan veszélyeztetett területeken. Ebbe beletartoznak a vadászgép méretű repülőgépekre felszerelhető üzemanyag-áttöltő rendszerek is.
Az NGAS, valamint a légierő más kiemelt fontosságú modernizációs erőfeszítései számára továbbra is nagy kérdés a költség. Tavaly komoly aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a szolgálat megengedheti-e magának a lopakodó tartálygép (NGAS), a Next-Generation Air Dominance (NGAD) kezdeményezés keretében kifejlesztett új, hatodik generációs lopakodó harci repülőgépek és a Collaborative Combat Aircraft (CCA) drónok együttes beszerzését. Ezek a repülőeszközök a légi dominancia kivívásának egyenértékű elemei és fejlesztésük jelentős pénzügyi fedezetet igényel külön-külön is.
A jelenleg szüneteltetett NGAD harci repülőgép-tervek alapos áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy a repülőgépek legalább egy részének beszerzése létfontosságú lesz annak biztosításához, hogy a légierő a lehető legjobban tudja biztosítani a légi fölényt a legalacsonyabb kockázat mellett, különösen a jövőbeli csúcskategóriás harcokban. Az ehhez szükséges dollármilliárdok miatt aztán más erőfeszítések kerülhetnek nehéz helyzetbe, mint az NGAS program.
A légierő már megküzdött a Sentinel interkontinentális ballisztikus rakéta (ICBM) program költségeivel. A Pete Hegseth vezette védelmi minisztérium jelenleg már meglévő programokat keres, hogy több milliárd dollárt szabadítson fel Trump-adminisztráció új prioritásaira, mint a Golden Dome rakétavédelmi program.
A B-21-es flotta optimális méretéről folyó vitának megvannak a maga költségvetési hatásai. A jelenlegi terv szerint legalább 100 Raidert vásárolna a légierő, de szóba került ennek a számnak a növelése.
Bármennyire sok B-21-est is tervez beszerezni a légierő, a Raider jelentős hatással lesz a szolgálat haderejének szerkezetére, és ahogyan működik a jövőben, beleértve a bombázó most nyilvánosságra hozott légi utántöltési igényeit is.
Dobos Endre
