Foto: A Temepest többcélú harci gép koncepció makettje; Leonardo
A Tempestnek a „nagyobb bot” biztosítása kritikus fontosságú ahhoz, hogy lépést tartsanak az ellenfél, különösen Kína légierejének gyors fejlődésével.
Új részletek derültek ki az Egyesült Királyság következő generációs Tempest lopakodó vadászgépéről, amelyet a Global Combat Air Program (GCAP) keretében fejlesztenek. A repülőgép fejlesztésének számos aspektusáról a három partnerország – az Egyesült Királyság, Japán és Olaszország – dönt, így arról is, hogy a jelenleg szolgálatban álló rakéták hatótávolságánál nagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakétákra van szükség.
A közzétett alsóházi bizottsági jelentés a GCAP-programról ajánlásokat fogalmaz meg az Egyesült Királyság kormánya számára.
Mindazonáltal Richard Berthon, az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumának Future Combat Air igazgatója azt mondta a bizottságnak, hogy a három partnerország megállapodásra jutott az általános rendszer követelményekről. Berthon megjegyezte, hogy a követelmények körüli eltérések azok a dolgok, „amelyek általában aláássák a nemzetközi partnerségeket”.
Ami az új Tempest repülőgép tervezését meghatározó legfontosabb követelményeket illeti, a légierő főnöke, Sir Richard Knighton légi főmarsall ismertette ezeket a bizottsággal. Némely követelmény eleve várható volt, így a nagyobb hatótávolság, ami a vadászgép nagy méretében is megmutatkozik, legalábbis az eddig megjelent koncepciós alkotásokban, modellekben és makettekben.
Knighton azt is elmondta, hogy a Tempest továbbfejlesztett lopakodó funkcióval fog rendelkezni, anélkül, hogy további részleteket közölt volna arról, hogyan érhető el, és kiemelte az érzékelők adatfúziójának központi jelentőségét. Valójában az érzékelőktől folyamatosan érkező hatalmas mennyiségű információ egyesítése és integrálása lesz az egyik fő különbség a Tempest és a harci repülőgépek korábbi generációi között, állítja a jelentés.
Knighton azt is elmondta, hogy várható, hogy hosszabb távon kifejlesztik a Tempest pilóta nélküli változatát.
Ami a nagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakétát illeti, az a jelenlegi harci repülőgépek által kínáltnál nagyobb hasznos terhelést jelent majd a gép számára.
A múltban az Egyesült Királyság Future Combat Air System (FCAS) programjáról szóló kijelentések utaltak egy új brit légiharc kezdeményezésre, amely magában foglalja a Tempest harci gépet, az együttműködő harci drónokat, a következő generációs fegyvereket, valamint hálózaton keresztüli adatmegosztást. Azonban az új generációs rakétákról nagyon kevés részletet közöltek.
Jelenleg az Egyesült Királyság és Olaszország rendelkezésére álló legnagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakéta a páneurópai MBDA Meteor, amely az Eurofighter Typhoon fegyverzete közé tartozik, és integrálva lesz az F-35-ös fegyverrendszerébe is.
A ramjet hajtóműves Meteort úgy tervezték, hogy hatótávolsága és általános kinematikai teljesítménye jobb legyen, mint az Egyesült Államokban gyártott AIM-120 AMRAAM rakétáé, amely a Typhoon és az F-35-ös egyik fő fegyvere.
A Meteor hatótávolságáról a közösségi médiában megjelent adatok nagymértékben különböznek, és a tényleges szám szigorúan titkos. Általában azonban feltételezik, hogy a rakéta az indító repülőgéptől akár 209 km-re lévő célpontokat is képes eltalálni. Összehasonlításképpen, az AMRAAM nagyobb hatótávolságú D-modellje általában 160-180 km körüli hatótávolságú. A gyakorlatban egy levegő-levegő rakéta hatótávolsága nagymértékben függ számos tényezőtől, beleértve a cél mozgását, hogy az közeledő vagy távolodó-e az indító platformhoz képest, valamint az indítóplatform repülési magasságát és sebességét.
Japán légiereje is használja az AMRAAM-ot, valamint egy másik közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát a hazai fejlesztésű Mitsubishi AAM-4-est. A jelentések szerint ennek a hatótávolsága körülbelül 120 km, és ez volt az első levegő-levegő rakéta, amely aktív elektronikusan pásztázó (AESA) kereső fejjel készült. Japán F-15J és Mitsubishi F-2-es vadászgépei alkalmazzák a Mitsubishi AAM-4-est, de túlságosan nagyméretű ahhoz, hogy a Japán légierő által is üzemeltetett F-35-ös belső fegyverrekeszében elférjen.
A Meteor, az AMRAAM és az AAM-4-es célkereső és követő rendszere aktív radar-rávezetésű, amely „tüzelj és felejtsd el” képességet biztosít, de a pálya egy bizonyos szakaszán frissítések szükségesek ahhoz, hogy a pontosságát biztosítsák, és megbízhatóvá tegyék a nagy hatótávolságú célelfogást.
A GCAP programban részt vevő három nemzet messze nem az egyetlen, amely új, nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétafejlesztést folytat.
Az elmúlt hónapokban az amerikai haditengerészet – legalábbis korlátozott szinten – bemutatta a Standard Missile-6 (SM-6) vadászgépre kifejlesztett változatát AIM-174B jelzéssel. A rakétának a hatótávolsága természetesen titkos, de külső méreteit tekintve jóval meg kell haladnia az AIM-120D hatótávolságát, valószínűleg 240+ km nagyméretű célpontok ellen. Eközben az amerikai haditengerészet és az amerikai légierő közösen fejleszti az AIM-260-as levegő-levegő rakétát, amely a jelenlegi AIM-120D hatótávolságát kétszeresen meghaladó, de legalább 320 km hatótávolságú, és továbbfejlesztett képességeket kínál. Fontos kritérium azonban, hogy ezek a rakéták a képességeiket az AIM-120-hoz hasonló méretű rakétában biztosítsák.
A NATO országok által új megnövelt hatótávolságú rakétáknak a fejlesztését az Oroszországban és Kínában kifejlesztett hasonló képességű légiharc rakéták megjelenése vezérelte.
A gyártó adatai szerint az orosz R-37M, legalábbis export formájában, akár 200 km-es távolságra lévő „bizonyos típusú” légi célokat képes megsemmisíteni. Ez valószínűleg csak a nagyméretű, kevésbé manőverező – légi utántöltő, vagy AWACS – repülőgépekre vonatkozik. Ennek ellenére az ukrajnai háború tapasztalatai azt mutatják, hogy a rakéta jelentős fenyegetést jelent a vadászgépekre.
Eközben az Egyesült Államok légiereje nyilvánosan kijelentette, hogy a kínai PL-15-ös, egy nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéta, amely kétimpulzusos rakétahajtóművel rendelkezhet, kulcsfontosságú tényező volt az AIM-260-as program elindításában.
A Royal United Services Institute (RUSI) védelmi és biztonsági agytröszt megállapította, hogy a PL-15-ös túlszárnyalja az Egyesült Államokban gyártott AIM-120C/D AMRAAM sorozat tagjainak a hatótávolságát, és a Meteoréhoz hasonló maximális hatótávolsággal rendelkezik.
A PL-15-ös már szolgálatban áll, és Kína további nagyobb hatótávolságú rakéták fejlesztésén dolgozik, köztük a sokkal nagyobb hatótávolságú PL-17-en, amelyet elsősorban nagy értékű eszközök, mint légi utántöltők és korai előrejelző és légtérellenőrző repülőgépek elfogására szánnak.
Az Egyesült Államok légiereje arra számít, hogy 2050-re lesznek olyan repülőgép elleni rakéták, amelyek akár 1600 km távolságból is képesek lesznek elfogni repülőgépeket, ami óriási előrelépés a légtérvédelmi képességek terén ahhoz képest, amire a légvédelmi rakéták ma képesek. Az előrejelzés nagyon világosan megmutatja a fejlődés irányát a hadviselés ezen területén.
Az egyik lehetőség, hogy a Tempest harci gépet nagyobb hatótávolságú levegő-levegő rakétával lássák el, hogy az Egyesült Államokból vásárolnának ilyen új típust, bár a függesztendő rakéta méretkorlátja kizárja az AIM-260-ast. Másrészt ismeretes, hogy az Egyesült Államokban más nagyon-nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétaprogramokon is dolgoznak.
A levegő-levegő rakéták hatótávolságának növelésére különböző módok léteznek, de ez a folyamat mindig könnyebb, ha a rakéta méreteit megnövelik. A nagyobb méretek nagyobb hajtóművet, több üzemanyagot, többfokozatú rakétahajtóművet, hagy levegőt beszívó hajtóművet jelenthetnek, mint a Meteorban használt ramjet hajtómű. Az Egyesült Államok által megvizsgált további hatótávolság növelési lehetőségek közé tartoznak a fojtható többimpulzusos szilárd rakétahajtóművek, az egzotikusabb hajtóanyagok, szemcsekonfigurációk, égőterek és bélések, amelyek mindegyike nagyobb hatótávolságot és sebességet képes biztosítani a meglévő rakétákhoz képest.
Nem túl régen az Egyesült Királyság és Japán közös program keretében egy új generációs levegő-levegő rakéta kifejlesztésébe kezdett. A kétoldalú együttműködés során az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma támogatta Japán közös új JNAAM levegő-levegő rakétaprogramját. A program titkos, és a feltételezések szerint Japán fejlesztette a kifinomult AESA célkereső és követő fejet, Nagy Britannia pedig hozzá illesztette a Meteor eredeti sugárhajtóművét.
Douglas Barrie, a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének (IISS) katonai repülésért felelős főmunkatársa azt mondta, úgy véli, hogy a JNAAM program „bizonyos mértékig” sikeres volt, de nem lépett túl a technikai feltáráson.
Barrie szerint, hogy a JNAAM-programot teljesítmény okok miatt állították le, mivel a rakéta maximális sebessége valószínűleg 4 Mach alatt volt, és valószínűbb, hogy a 3,5 Mach tartományban, tehát lassabb volt, mint a Meteor.
Időközben az Egyesült Királyság tovább dolgozott a Meteor élettartam frissítésén, és ez a lehetőség továbbra is mérlegelés alatt áll. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a felújított Meteor még mindig nem felel meg a Tempest számára tervezett rakéta teljesítmény követelményeknek, mivel a hatótávolsága nem nagyobb, mint a jelenlegi Meteoré.
Ami a Meteort illeti, bár ez a rakéta kiváló a jelenlegi fenyegetések ellen, sokkal nagyobb kérdés, hogy alkalmas lesz-e a 2030-as évek végére és a 2040-es évek elejére várható fenyegetések leküzdésére, amikor a Tempest szolgálatba áll.
Ekkorra a Meteor konstrukciója körülbelül 40 éves lesz, és az új kínai rakéták kihívást jelentenek majd a nyugati vadászgépek számára a Csendes-óceánon. Ha a Meteoron túltekintünk, az Egyesült Királyság védelmi tisztviselőinek a megjegyzései szerint „úgy tűnik, hogy valami újdonságra van szükség” a Tempest felfegyverzéséhez, mondja Barrie.
Ha eltekintünk a kínai PL-17-től, amely Barrie szerint „nagyon specifikus értékkészletre” van optimalizálva, a mai PL-15-ös is nagyon erős fegyver, és „bizonyos mértékig jobb, mint Oroszország jelenleg légiharc rakétája”.
Valószínűleg hamarosan elkészül a jelenleg PL-16-os névre keresztelt rakéta, amelynek kialakítását úgy tűnik, a kínai J-20-as lopakodó vadászgép belső fegyverrekeszéhez igazítják, hogy hat nagyobb hatótávolságú rakétát tudjon befogadnia a jelenleg szállított négy PL-15-ös helyett. A PL-16-os valószínűleg meglehetősen hasonlít a PL-15-höz, de egy zömök rakéta lesz. Barrie úgy gondolja, hogy a rakéta aktív, elektronikusan pásztázó érzékelő fejjel, Mach 5+ sebességgel, sok nagyon jól működő fedélzeti szoftverrel nagyon ellenálló lesz az elektronikus zavarokkal szemben.
A Nyugat számára még riasztóbb az a lehetőség, hogy nagyszámú, még nagyobb méretű levegő-levegő rakétát szállíthatnak a múlt hónapban megjelent új kínai harci repülőgépek tágas fegyverterében, amelyet előzetesen J-36-nak neveztek. Amint arra a debütáláskor rámutattunk, ennek a repülőgépnek a nagy mérete azt sugallja, hogy valós aggodalomra ad okot a hosszú repülési idő és a viszonylag hatalmas belső térfogat, hogy elférjen a nagyon nagy üzemanyag-terhelés, valamint a rengeteg nagyméretű fegyver.
Ugyanakkor továbbra is vannak kérdések a GCAP és a Tempest programok életképességével kapcsolatban.
A Tempest koncepciót bemutató gép a tervek szerint 2027-ben fog megjelenni, Richard Berthon pedig azt mondta a bizottságnak, hogy ez nem prototípus lesz, hanem „meglehetősen jól reprezentálja azokat a jellemzőket, amelyek a GCAP platformba is be fognak épülni”.
Ezt követően a Tempest várhatóan 2035-re áll majd szolgálatba, de addig még rengeteg technikai és politikai kihívás lesz. Még ha túl is éli a lehetséges politikai akadályokat, egy vadonatúj vadászgép létrehozásának folyamata, különösen a lopakodó technológiákkal, hosszadalmas fejlesztési időt és magas költségeket igényel. A Tempestet a tervek szerint fejlett, pilóta nélküli repülőgépek is támogatják majd, nem beszélve az új generációs légi indítású fegyverekről, amelyek mindegyikének megvan a maga kockázati eleme – és még több költség.
A belső fegyverszállításra vonatkozó követelmények nagyon fontos tényezői a következő generációs harci gép méreteinek a meghatározásakor. Úgy tűnik, ez a helyzet a J-36-os esetében is, és az Egyesült Államok légierejének következő generációs légi dominancia (NGAD) harci gép esetében is. Úgy néz ki, hogy a Tempest is kifejezetten nagyméretű harci gép lesz, hogy alkalmas legyen a nagyobb hatótávolságot biztosító üzemanyag elhelyezése és a nagyon-nagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták befogadása.
További cikkek:
https://aviatika.blog.hu/2024/11/13/megjelent_a_kinai_pl-15-os_legiharc_raketa_lopakodo_vadaszgepekre_szabott_uj_verzioja
https://aviatika.blog.hu/2024/09/29/nagy-britannia_olaszorszag_es_japan_kovetkezo_generacios_vadaszgepenek_fejlesztesi_filozofiaja
https://aviatika.blog.hu/2024/09/24/hogy_nezhet_ki_egy_jovobeli_csucskategorias_legiharc
Dobos Endre
