Kép: Rafale vadászgép konform üzemanyagtartállyal; TWZ
A Dassault konform üzemanyagtartályokat, vagy CFT-ket szerelt fel az egyik Rafale többcélú vadászgépére, ami jelentős javulást ígér a hatótávolságban, miközben növeli a repülőgép függesztett fegyverek szállításának képességét is. Bár a CFT-ket korábban már tesztelték a Rafale-on, az ötlet most újra népszerűvé vált, aminek jelentős hatása lehet a francia vadászgép jövőbeli képességeire nézve. Ez hatással lehet a gépek exportlehetőségeire is.
A fotó egy kétüléses, CFT-kkel felszerelt Rafale B-ről nemrég kezdett terjedni a közösségi médiában. A tartályok a Rafale gerincének mindkét oldalán kapcsolódnak a repülőgép teherviselő rendszeréhez. A különleges repülőgépet a Párizsi Légibemutató statikus kiállításán észlelték, amely június 16-án kezdődik a francia fővárosban.
Nincs információ arról, hogy a Rafale CFT-jei teljesen működőképesek-e, vagy csak reprezentatív makettek. De érdekes, hogy a Rafale esetében a CFT-k akkor jelentek meg újra, amikor más rivális gyártók úgy tűnik, meghatározott okokból felhagytak azzal a tervükkel, hogy negyedik generációs vadászgépeiket ezzel az opcióval kínálják.
Érdekes módon a Rafale B01-es prototípust már 2001-ben is CFT-kkel repülték, de ez a konfiguráció nem vonzott egyetlen ügyfelet sem. Azóta a Dassault szerint az összes Rafale-t CFT-k hozzáadásának opciójával kínálják, bár nem világos, hogy mennyi módosítási munkára lenne szükség. Kétségtelen azonban, hogy a CFT-k jelentős előnyöket kínálnak a Rafale-nak a hatótávolság és a teljesítmény tekintetében a függesztett tartályokkal szemben. A CFT-kkel felszerelt vadászgépek több támadóeszközt szállíthatnak a szárny és a törzs alatti pilonokon, amelyeket egyébként a póttartályok szállítására kellene használni.
Ez utóbbi pont különösen releváns a Rafale-ra, amelyet rendszeresen három 1250 literes póttartállyal függesztve lehet látni, kettővel a szárnyak alatt és egyel a törzs alatt. Ez a függesztési konfiguráció hat levegő-levegő rakéta vagy nyolc, sokkal ritkábban túlterheléses konfigurációban történő szállítására korlátozza a vadászgépet. Ami a kritikus fontosságú, vizuális hatótávolságon túli Meteor rakétát illeti, a Rafale jelenleg legfeljebb négyet tud szállítani, de a CFT-k valószínűleg lehetővé tennék ennek a számnak a növelését.
A légiharcban a függesztő pilonok és indító sínek mennyisége alapvető fontosságú, amely meghatározza, egy repülőgép azon képességét, hogy milyen mennyiségű függesztett támadóeszközt tud hordozni. Erre jó példa a közelmúltbeli Izrael elleni iráni drón és cirkálórakéta támadás. A cirkálórakéták és drónok elfogása során az amerikai légierő F-15E vadászgépe volt az a típus, amely a legtöbb rakétát volt képes harcba vinni. Az amerikai légierő most kisméretű lézerirányítású rakétákkal szereli fel vadászgépeit, hogy drasztikusan növelni tudja a drónok ellen alkalmazható rakétáinak mennyiségét.
Nem ismert, hogy a CFT-k mennyivel növelnék a Rafale hatótávolságát, ezzel szemben a gép akciórádiusza 1850 km a három 1250 literes póttartállyal.
Összehasonlításképpen, a Boeing korábban azt állította, hogy egy két AIM-9X Sidewindert, két AIM-120 AMRAAM és két 2000 fontos osztályú precíziós irányítású bombát szállító F/A-18E/F Super Hornet akciórádiusza 1100 km lenne, ha csak a belső tartályokban lévő üzemanyag és egy ledobható póttartály lenne a törzs alatti tartón. CFT-kkel egy ugyanilyen konfigurációjú Super Hornet akciórádiusza 1322 km lenne.
A CFT-k alkalmazását az amerikai haditengerészet F/A-18E/F repülőgépeinek Block III-as fejlesztési csomagjába a tesztelés során felfedezett különféle problémák után elvetették. Ebben az esetben a problémák valószínűleg a CFT-vel felszerelt Super Hornet-nek a repülőgép-hordozókról történő üzemeltetésével voltak összefüggésben, nevezetesen azzal, hogy az átalakított repülőgép hogyan kezelte a katapultindítások és az elfogó rendszerrel történő leszállások terhelését. A Dassault korábban azt nyilatkozta, hogy a repülőgéphordozó üzemeltetésre tervezett Rafale M verzióra is kínálja CFT-ket.
A Boeing korábban is kínált CFT-kkel felszerelt Super Hornet gépeket, nevezetesen Kanadának (szárazföldi formában) és Indiának, de egyikük sem döntött a repülőgép megvásárlása mellett.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy a CFT-k egészen különleges hátrányokkal járnak. A ledobható póttartályokkal ellentétben ezektől nem lehet megszabadulni, például egy légiharc vagy valamilyen vészhelyzet esetén az agilitás fokozása érdekében. Saját teljesítménybeli hátrányuk is van, még üresen is növelik a légellenállást és a súlyt.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a Rafale CFT-jeit a legújabb Standard F5-ös konfigurációhoz is kínálják.
Egy 2023-as interjúban az AirForces Monthly magazinnak Guilhem Reboul, a francia védelmi beszerzési ügynökség, a Direction Générale de l’Armement (DGA) Rafale programjának akkori vezetője elmondta, hogy a Standard F5-ös esetében „a repülőgép törzsének módosításait is fontolóra veszik, beleértve a konform üzemanyagtartályok és a radar-keresztmetszet csökkentő megoldások bevezetését a Rafale lopakodó képességének növelése érdekében”.
A Rafale legújabb változata a drónokkal való együttműködésen alapuló harcra fog összpontosítani, valamint új generációs fegyvereket is tartalmazni fog, köztük az ASN4G-t, a következő generációs nukleáris fegyvert.
A Standard F5-ös változat további új fegyverei között várhatóan szerepelni fognak a SCALP hagyományos cirkálórakéta és az Exocet hajóelleni rakéta utódai is, utóbbi követelmény teljesítése érdekében egy hiperszonikus kialakítást is vizsgálnak. A levegő-levegő rakéták között szerepel egy továbbfejlesztett Meteor látótávolságon túli rakétának. Nagyon fontos, hogy az F5-ös verziót és egy új, francia fejlesztésű, pilóta nélküli harci légi járművet (UCAV) közösen tervezik majd bevetni.
A fent említett Super Hornet Block III-as mellett korábban az Eurofighter Typhoonhoz is terveztek CFT-ket.
Az Eurofighter végül arról számolt be, hogy a Typhoonhoz készült CFT-k iránt nincs vevői érdeklődés, bár meg nem erősített jelentések szerint aerodinamikai problémákat is feltártak a szélcsatorna-tesztelések során. A CFT-k alkalmazása helyett az Eurofighter úgy döntött, hogy más, a hatótávolságot növelő változtatásokat vezet be, beleértve az Aerodinamikai Módosító Készlet, amely törzsbordák és LERX hozzáadását foglalja magában a maximális felhajtóerő növelése, valamint a teherhordó képesség és az agilitás javítása érdekében.
Eközben az F-15-ös és F-16-os gépeket már régóta sikeresen üzemelteti számos különböző légierő, harci műveletekben is felszerelt CFT-kkel. A CFT-k az 1970-es évek óta opcióként szolgálnak az F-15-ös vadászgépekhez, és az Izraeli Légierő úttörő volt a használatukban, a vadászgépeket nagy hatótávolságú csapásmérő platformokká alakítva át. Figyelemre méltó az is, hogy az amerikai légierő F-15E gépekről ma már gyakrabban távolítják el a CFT-ket, kifejezetten a bizonyos levegő-levegő küldetéseknél a nagyobb teljesítmény elérése érdekében. Mivel a Rafale korábbi tesztrepülései már befejeződtek, érdekes lesz látni, hogy a Dassault leküzdi-e azokat a technikai kihívásokat, amelyek akadályozták a CFT-k bevezetését a Super Hornet és a Typhoon gépeken.
Bár még várat magára, hogy Franciaország vagy a Rafale üzemeltetőinek bővülő családja a jövőben CFT-ket választ-e, az a tény, hogy ezek látszólag bármelyik meglévő Rafale repülőgéphez hozzáadhatók, vonzóbbá teszi ezt a lehetőséget. Emellett olyan időszakban is újra megvizsgálják őket, amikor a jelentős exportsikerek után a Rafale hírnevét némileg beárnyékolta – akár jogosan, akár nem – a közelmúltbeli indiai-pakisztáni összecsapásokban nyújtott teljesítménye. A repülőgép aktualitásának megőrzése az új fejlesztésekkel minden eddiginél fontosabb.
Dobos Endre
Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/04/26/francia_rafale_vadaszgepek_svedorszagba_telepultek_kozos_hadgyakorlatra
