A BAE Systems még be sem fejezte hatodik generációs vadászgépét, de a cégvezetők már egy „7. generációs” vadászgépről beszélnek, annak ellenére, hogy szerintük ez a kifejezés valószínűleg elavult lesz, mire szükség lesz az adott vadászgépre.

Mike Baulkwill, a BAE Systems Combat Air Stratégiai Igazgatója, a wartoni gyártási és összeszerelő telephelyen tartott média-kerekasztal beszélgetésen beszélt a légiharc jövőjéről, jelezte „nem tudja, merre tart a 7. generációs repülőgépek fejlesztése”, de hozzátette: „El kell vetnünk a generációs elnevezést, mert a repülőgépek folyamatos fejlesztésen mennek keresztül.”

"Lesz egy alapfelépítés, ami gyorsan és agilis módon lesz fejleszthető" - mondta Baulkwill, de a 6. generáció után következő repülőgépek folyamatosan változnak majd a szoftverfrissítések és a spirális fejlesztések révén.

Baulkwill megérzését támogatta a BAE-nél dolgozó Jonny Moreton, a Future Combat Air System (FCAS) partnerségi igazgatója és katonai tanácsadója, aki egyetértett abban, hogy a generációs nómenklatúra a jövőben eltűnik. "A repülőgépek a bevetés során szoftverekre és küldetési adatokra fognak támaszkodni, hogy válaszoljanak a felmerülő fenyegetésekre" - mondta.

A BAE Systems és Egyesült Királyságbeli iparági partnerei, a Leonardo, az MBDA és a Rolls-Royce vállalatok most 6. generációs képességet fejlesztenek az Egyesült Királyság FCAS-programjában, amely az Olaszországgal és Japánnal kötött háromoldalú Global Combat Air Program (GCAP) keretében készül, és 2035-ben áll szolgálatba.

A BAE Systems bemutatta a Combat Air Continuum (CAC) koncepcióját – lényegében leírva, hogyan látja a vállalat a légierő következő 25 évét, így jelezve, hogy a vállalat hol kívánja lefektetni a kutatási és fejlesztési erőfeszítéseit a jövőben.

A vállalat a következő időszakot a „második korszaknak” nevezi, amely ötödik és hatodik generációs platformok keverékét fogja látni, mindkettőt kiegészítik az úgynevezett autonóm együttműködő platformok (ACP), azaz együttműködő harci drónok. Ezek a rendszerek meghosszabbítanák a régebbi repülőgépek, mint az Eurofighter Typhoon szolgálatban eltöltött idejét.

A negyedik, ötödik és hatodik generációs vadászgépek jövőbeli haderő-összetételére tekintve Baulkwill a „golfzsák megközelítést” javasolta, amely lehetővé tenné a légierő számára, hogy rugalmasan válasszák ki a szükséges vadászgép generációt, amely képes kezelni a különböző fenyegetéseket.

„A legtöbb repülőgépünk képessége messze túlmutat azon, amire tervezték” – mondta, mielőtt felvetette, hogyan lehetne a negyedik generációs gépeket, mint a Typhoon harci tömeg biztosítására használni és a nagy értékű hatodik generációs vadászgépek „védelmére”, mivel a Királyi Légierő (RAF) nem akarja, hogy azok folyamatosan repüljenek.

Moreton szerint egy ilyen vadászgép összetétel viszonylag tartós lehet a következő 15-25 évben, amiről úgy gondolja, hogy a légierő képes lesz „halálos negyedik generációs gépekkel demonstrálni a jelenlétét”.

Ezt követően 2046 és 2055 között egy „harmadik korszak” bontakozik ki, amelyben a nyugati légierő „teljes 6. generációs képességet fog működtetni autonóm harci repülőgépekkel kibővítve, amelyek különböző szerepet töltenek be, mellette potenciálisan dolgozik a 7. generációs vadászgép programok kifejlesztésével a szélesebb körű együttműködés és konszolidáció lehetőségével” – olvasható a vállalat bemutató anyagában.

Baulkwill azt is elmondta, hogy mindig szükség lesz „harci tömegre”, különösen, ha honvédelmi alkalmazásokról van szó: „A Királyi Légierő jelenleg keményen dolgozik, de ezt a koncepciót a védelmi minisztériumnak kell eldöntenie, mert úgy tűnik, hogy a koncepció még kevéssé terjedt el.”

Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a minisztériumnak egyensúlyt kell találnia a technológia, a képességek, a költségek és a tömeg között, bár elismerte, hogy a harci tömeg erősen függ a rendelkezésre állástól.

A BAE bemutatta a legújabb elképzeléseit is, hogy hogyan nézhet ki az együttműködő harci drón projektje, bár a vállalat tisztviselői szerint a Wartonban bemutatott méretarányos modell nem feltétlenül tükrözi a végleges tervet.

A vállalati szakirodalom szerint az együttműködő harci drón szárazföldi vagy tengeri változatban is elérhetővé válhat, pár belső rekesszel és függesztett konténerekkel, amely képes az elektronikai támadások végrehajtására, precíziós levegő-felszín csapásokra; hírszerzés, megfigyelés és felderítés, levegő-levegő és levegő-felszín logisztika támogatására.

„Egyszer eljön a döntés ideje, amikor meg kell változtatnunk a légierő szerkezetét, és meg kell találnunk ezt a pontot” – mondta Neil Appleton, a BAE leányvállalatának, a Malloy Aeronauticsnak a vezérigazgatója, mielőtt jellemezte az együttműködő harci drónt mint ami „célalapú autonómiát tartalmaz, és amely képes független vagy szinkronizált cselekvésre a háborús légtérben”.

Természetesen az elmúlt négy év megmutatta, hogy a beszerzési tervek gyorsan széteshetnek, ha nincs ott az ellátási lánc és a munkaerő. A végrehajtók, amikor nyomást nehezedett rájuk, elismerték, hogy ez valószínűleg továbbra is kihívás marad a jövőben, Baulkwill úgy vélte, hogy ha az Egyesült Királyság rövid távon konfliktusba keveredne, a legnagyobb gondot az anyagok beszerzése jelentené a Typhoon termelési és támogatási kapacitásának növelésére.

A minisztériumban folyamatban lévő megbeszéléseket ismertetve azt mondta: „Többet kell még tenni ahhoz, hogy az Egyesült Királyság a polcra helyezze az alrendszereket és ütemezve gyárthasson repülőgépeket. De igen a megfelelő területeken rendelkeznek a szükséges készségekkel a BAE Systemsel a Leonardo UK-val, az MBDA-val és a Rolls Royce-al.”

 Javasolta, vannak levonható tanulságok az Ukrajnában zajló háború légiharcaiból, de figyelmeztetett: „soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a következő harc ugyanilyen lefolyású lesz.”

Forrás: Breaking Defense

Dobos Endre