Az amerikai haditengerészet új ötleteket kér az F/A-18E/F Super Hornet vadászrepülőgépek és az EA-18G Growler elektronikai harc repülőgépek légi utántöltés nélküli hatótávolságának növelésére. A szolgálat műszaki és egyéb problémákra hivatkozva közel négy éve tervezi, hogy a Super Horneteket hatótávolságnövelő konform üzemanyagtartályokkal (CFT) látja el. A haditengerészet MQ-25 Stingray légi utántöltő drón programja is jelentős késésekkel, valamint költségnövekedéssel halad.
A Naval Air Systems Command (NAVAIR) felhívást adott ki, amelyben arra kérte a harci repülőgép fejlesztésben tapasztalatokkal rendelkező partnereit, hogy tegyenek javaslatot a Super Hornet és Growler flottái hatótávolságának növeléséhez szükséges innovatív koncepciókra.
Ennek az információkérésnek az a célja, hogy betekintést nyújtson a platformok hatótávolságának növelésére vonatkozó potenciális képességekbe, hogy a koncepció hogyan integrálható a haditengerészet taktikai repülőgépeibe (TACAIR), és a megfontolásokba a megbízhatóság és a hordozó alapú repülésekre való alkalmasság tekintetében. Ennek az a célja, hogy széles mozgásteret biztosítson a válaszadóknak, hogy több mérnöki tudományterületről olyan koncepciókat nyújtsanak be, amelyek megnövelt hatótávolságot biztosítanak.
Példaterületek, amelyekre ezek a koncepciók vonatkozhatnak (de az információkérés nem korlátozódik csak ezekre a módszerekre): amelyek növelik a felhajtóerőt, csökkentik a légellenállást, növelik a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségét, csökkentik az üzemanyag-felhasználást, növelik a hajtómű teljesítményét, és/vagy az alrendszer-integráció és/vagy az architektúra vagy a fejlett repülésvezérlés módosításai.
A NAVAIR weboldala az F/A-18E/F maximális harci hatótávolságát 2346 kilométerben adja meg, de mindössze két AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakétával. A Boeing, a Super Hornet gyártója korábban azt mondta, hogy a repülőgép hatótávolsága körülbelül 2200 kilométer: két AIM-9X Sidewinder és két AIM-120 Advanced Medium Range Air-Air rakétával (AMRAAM), két 900 kg tömegű precíziós irányítású bombával és egy 1817 literes ledobható törzs alatti póttartállyal.
Ugyancsak a NAVAIR adatai szerint az EA-18G operatív hatótávolsága három AN/ALQ-99 zavarókonténerrel, két AIM-120-as, két radarromboló AGM-88-as sorozatú rakétával és két 1817 literes ledobható póttartállyal több mint 1574 kilométer.
Mint már említettük, a Boeing CFT-ket fejlesztett ki az F/A-18E/F típushoz, amelyek nagyobb hatótávolságot és nagyobb sebességet kínálnak a nagyobb légellenállású hagyományos ledobható póttartályokhoz képest. A két konform tartály, amelyeket úgy terveztek, hogy a Super Hornet gerincének két oldalára szereljék őket, összesen 1949 liter üzemanyagot tud tárolni. A vállalat korábban azt közölte, hogy ezek a tartályok 2644 km távolságra növelhetik a Super Hornet hatótávolságát, amelyeken egy pár AIM-9X, egy pár AIM-120-as rakéta, egy pár 900 kg tömegű precíziós irányítású bomba és egy törzs alatti tartály van függesztve. A CFT-k használata felszabadíthatná azokat a szárny alatti tartókat, amelyeket korábban a ledobható póttartályok foglaltak el.
A haditengerészet eredetileg azt tervezte, hogy a CFT-ket alkalmazza az új gyártású Super Hornet Block III-on, és egyúttal a régebbi repülőgépeket is az új szabványnak megfelelő szintre fejleszti. Lehetőség volt arra is, hogy CFT-ket szereljenek az EA-18G változatokra is.
2021 januárjában azonban a haditengerészet leállította a Super Hornet CFT-jeivel kapcsolatos munkát, részben arra hivatkozva, hogy technikai akadályok merültek fel a hordozó-alapú műveletek során.
Nem világos, hogy pontosan mi lehet a probléma vagy problémák oka, amelyeket a haditengerészet tapasztalt a CFT-kkel kapcsolatban, bár a szolgálat korábban azt mondta, hogy „műszaki, szerkezeti és fenntartási” problémák merültek fel a hordozó-fedélzeti környezetben végzett tesztelés során.
Lehetséges, hogy a probléma a CFT-vel felszerelt repülőgépek azon képességével függ össze, hogy elviselik-e a repülőgép-hordozókról történő leszállás vagy felszállás során fellépő nagy igénybevételeket, beleértve azt is, hogy maguk a tartályszerkezetek hogyan viselik el ezeket a terheléseket. Az sem világos, hogy a CFT-k hogy viselik a rutin karbantartást vagy más feladatokat, esetleg rendszeres eltávolításuk és újra-felszerelésük okoz-e problémát, ami költséges és időigényes megoldás lehet.
A NAVAIR megemlíti, hogy a hajtómű tolóerő növelése lehet az F/A-18E/F és EA-18G teljesítmény növelésének egy másik lehetséges útja. Korábban felvetődött a Super Horneteket és a Growlereket meghajtó General Electric F414-es hajtóművek fokozott tolóerejű (EPE) változatának az elkészítése. Az F414-EPE program az előrejelzések szerint 20 %-kal nagyobb tolóerőt, és 1,0 %-kal csökkentett üzemanyag felhasználást eredményezne.
Nem világos, hogy a NAVAIR ajánlattételi felhívásában említett módosítások mennyire lehetnek költséghatékonyak és életképesek a repülőgép fizikai struktúrájára nézve, beleértve az alrendszerek elhelyezését, és más potenciális hatótávolság-növelő módszereket. A haditengerészet meglévő Super Hornetjei az elmúlt években már költséges és időigényes élettartam hosszabbító és frissítő programokon mentek keresztül. Ugyanakkor új gyártású repülőgépek gördülnek le a gyártósorról, amelyet a Boeing 2027-ben tervez teljesen bezárni.
Ezzel egyidőben a szerényebb változtatások – mint az örvénygenerátorok és a légellenállás-csökkentő technikák –, együtt a számítógép által vezérelt továbbfejlesztett repülési rendszerekkel, új taktikákkal, technikákkal és eljárásokkal párosuló viszonylag csekély hatékonyság növekedés is javíthatja a gazdaságosság és hatótávolság mutatóit.
Egyértelmű, hogy a haditengerészet továbbra is jelentős érdeklődést mutat az F/A-18E/F és EA-18G repülőgépek hatótávolságának bővítése iránt. Mindez az egyre terjeszkedő orosz és kínai légvédelmi és hajóelleni ökoszisztéma közepette, amely egyre nagyobb kihívásokat jelent a hordozóról üzemeltetett repülőgépek és a hordozó csapásmérő csoportokba tartozó hajók számára. Kína levegő-levegő, föld-levegő és hajóelleni rakétáinak egyre nagyobb képességű arzenálja, valamint egyéb területvédelmi képességei különösen aggasztóak az amerikai hadsereg számára. Ez a valóság szükségessé teszi, hogy növekedjen a távolság, ahonnan a repülőgép-hordozóknak el kell indítaniuk repülőgépeiket a sebezhetőség csökkentése érdekében, és aközött, ahol a repülőgépek várhatóan találkoznak az ellenség légi és földi eszközeivel.
A haditengerészeti légierőn belül jelentős fejlesztések folynak, amint az történt a többcélú szabványos (SM-6) rakéta légi indítású AIM-174B változatának fejlesztése során is. Az F/A-18E/F jelenleg az egyetlen ismert indítóplatform a különösen nagy méretű és légellenállású, súlyos AIM-174B rakéták számára, ami aláhúzza az új hatótávolság növelési lehetőség értékét, különösen a hagyományos póttartályok alternatívájaként.
Jelenleg a Super Hornetek az indító platformjai a haditengerészet Hypersonic Air-Launched Offensive Anti-Surface Warfare (HALO) hiperszonikus hajóelleni cirkálórakétája számára, amely egy másik várhatóan viszonylag nagyméretű fegyver.
Szintén szóba került a haditengerészet azon törekvése, hogy új infravörös kereső és követő (IRST) szenzorokat építsenek be – csökkentve ezzel az üzemanyagkapacitást –, módosított törzs alatti póttartályok mellső terébe. A passzív üzemű IRST-szenzorok már most is a legfontosabb képességet jelentik a taktikai vadászgépek számára.
A haditengerészet egyúttal az EA-18G új generációs elektronikai hadviselési egységei új családjának bevezetésén is dolgozik. A Raytheon ALQ-249(V)1 Next Generation Jammer-Mid Band (NGJ-MB) konténerei nagyobb légellenállást generálnak, mint a meglévő AN/ALQ-99-es konténerek, csökkentve ezzel a gép hatótávolságát. A tömeg és légellenállási kérdések is közrejátszhattak abban, hogy a haditengerészet úgy döntött, hogy az L3Harris és a Northrop Grumman NGJ-MB (NGJ-LB) konténere számára teljesen külön dizájnt választott a Raytheon NGJ-MB javaslata helyett.
A haditengerészet továbbra is folytatja a pilóta nélküli MQ-25 Stingray légi utántöltő flotta fejlesztését – amely egy másik Boeing termék –, hogy segítsen növelni a hordozó-felületű taktikai repülőgépei hatótávolságát. A Stingray alapvető követelményei közé tartozik, hogy a repülőgép-hordozótól képesek legyenek legalább 6350 kg üzemanyagot (potenciálisan akár 7257 kg-ot) 926 kilométerre szállítani. Az MQ-25-ösök másodlagos feladatként hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) képességgel is rendelkeznek, és a jövőben más küldetéseket is teljesíthetnek, beleértve a csapásmérést.
Ugyanakkor a sorozatos késések legalább 2026-ig eltolták az MQ-25-ös első szolgálatba állításának az ütemtervét. Az MQ-25-ös program költségnövekedése szintén komoly aggodalmat okoz. 2023 augusztusában a Kormányzati Elszámoltatási Hivatal (GAO), a Kongresszus felügyeleti szerve becslése szerint a Stingray program teljes költsége megközelíti a 15 milliárd dollárt, beleértve 76 drón tervezett vásárlását. A GAO korábbi becslései, amelyek a különböző bázisokon végzett építési munkákat is magukban foglalják, a program várható árát 16,5 milliárd dollár körülire teszik.
A Boeing bejelentette, hogy 2024 harmadik negyedévében 2 milliárd dolláros veszteséget szenvedett el védelmi portfóliójának különböző programjaiban, beleértve az MQ-25-ös programot. Ez a vállalat csaknem 6,2 milliárd dolláros teljes veszteségének része volt a harmadik negyedévben, ami tovább növelte a több milliárd dollárnyi már bejelentett pénzügyi veszteséget az évben.
A fent említett fenyegetés ökoszisztéma azt jelenti, hogy az üzemanyagra éhes amerikai taktikai repülőgépeknek meg kell küzdeniük azzal, hogy a harctér miként korlátozza majd a hagyományos légi utántöltési támogatáshoz való hozzáférést, amelynek kapacitását eleinte várhatóan korlátozzák a műveleti igények. Ez új hangsúlyt fektetett mind a humán irányítású és/vagy drón légi-utántöltő gépekre, amelyek a működési helyek szélesebb körét használhatják, valamint újszerűbb képességeket kínálhatnak.
A haditengerészet hordozó-fedélzeti harci gépei tágabb értelemben fontos átmeneti időszakban vannak. A szolgálat azt tervezi, hogy az elkövetkező években egy új F/A-XX hatodik generációs humán irányítású lopakodó harci repülőgéppel és Collaborative Combat Aircraft (CCA) együttműködő harci drónokkal egészíti ki hordozó-fedélzeti flottáját. A haditengerészetnek már régóta az a célja, hogy hordozó-fedélzeti flottája a jövőben hatvan százalékban személyzet nélküli eszközökből álljon. A drónok általában nagyobb hatótávolsággal rendelkeznek, mint a humán irányítású többcélú harci társaik. Ezzel a struktúra váltással, a személyzet nélküli platformok arányának növelése segíthet több száz kilométerrel megnövelni a hordozó-fedélzeti flotta hatótávolságát.
Ugyanakkor a Super Hornetek és a Growlerek várhatóan a belátható jövőben is a haditengerészet hordozó-fedélzeti flottának az igáslovai maradnak. Mint ilyen, továbbra is nagyon fontos, ha nem kritikus fontosságú, megtalálni a lehetőségeket, hogy kiterjesszék a működési területüket és csökkentsék a sebezhetőségüket.
Kapcsolódó cikkek:
https://m.blog.hu/av/aviatika/postimage/f_a-xx_6th_generation_fighter_navy_1729603437.jpg
https://aviatika.blog.hu/2024/08/29/eloszor_keszult_fenykep_az_usa_aim-174-es_raketajarol
Dobos Endre
Kép: USN
