Kép: Vectis; Lockheed Martin
A Lockheed Martin híres Skunk Works fejlett projektekkel foglalkozó részlege bemutatta a Vectis névre keresztelt új, csúcskategóriás, lopakodó együttműködő harci repülőgép (Collaborative Combat Aircraft; CCA) típusú drónt. A pilóta nélküli repülőgépet úgy tervezték, hogy nagymértékben alkalmazkodjon az üzemeltető igényeihez, legyenek azok az Egyesült Államokban vagy a világ más részein, és várhatóan két éven belül repülni fog. A Vectis a Skunk Works számára kudarccal végződött alacsony észlelhetőségű CCA program 1. fázis követelményének elvei szerint készült, de a többi, jelenleg tesztelt – YQ-42A; YQ-44A – tervhez képest továbbra is átlagon felüli hangsúlyt fektet a túlélőképességre.
A Skunk Works még nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan mikor kezdődött a Vectis fejlesztése, de egy szélesebb körű fejlesztési filozófia termékeként írta le, amelyet Agilis Drón Keretrendszernek (Agile Drone Framework; ADF) neveznek. A keretrendszer a modularitást és a nyílt küldetésű rendszereket, valamint az olyan területeken való interoperabilitást helyezi előtérbe, mint a parancsnoki és irányítási architektúrák, bármilyen konkrét hardverrel szemben. A Vectis név latinul kart vagy rudat jelent, és a platform által kínált erőt hivatott tükrözni. A Vectis hatótávolságot, kitartást, többcélú rugalmasságot biztosít az amerikai és szövetséges vadászok számára, beleértve a levegő-levegő, a levegő-föld és az hírszerzés-megfigyelés-felderítés (ISR típusú) repüléseket.
Az amerikai hadsereg nyelvezetében az 5. Csoport drónjai a legnagyobbak és a legjobb képességűek, lefedve minden pilóta nélküli repülőgépet, amelynek maximális felszállósúlya 599 kg vagy annál nagyobb, és amely 5500 m vagy annál nagyobb magasságban repülhet. O.J. Sanchez, a Lockheed Martin alelnöke és a Skunk Works vezérigazgatója nem volt hajlandó megadni a Vectis konkrét méreteit vagy egyéb specifikációit. Azt mondta, hogy kisebb, mint egy Lockheed Martin F-16-os vadászgép, de nagyobb, mint a cég Közös Többfunkciós Szállító (Common Multi-Mission Truck; CMMT) rakétaszerű drónjainak egyike, ami egy nagyon széles mérettartományt ölel fel.
A Skunk Works Vectis-ről készült látványtervei egy vezérsíkok nélküli drónt mutatnak lambda szárny alaprajzzal és a törzs felső felületére épített szívócsatornával. A törzs elülső vége körül hangsúlyos gerincvonal, az orr lapátszerű formája, valamint különféle konform antennák és/vagy érzékelőnyílások láthatók, amelyek mind az alacsony észlelhetőségű tervezési megfontolásokra utalnak. Az S alakú szívócsatorna, és a fúvócső burkolata mögött, olyan jellemzők húzódnak meg, amelyek további radarkeresztmetszetet és infravörös jelcsökkentő előnyöket kínálnak.
A Vectis jelenlegi megjelenését tekintve kifutópálya-függő, de a futómű konfigurációját még nem mutatták be. A Vectis alaprajza érdekes módon nagy vonalakban emlékeztet egy lopakodó légi utántöltő koncepciójára, amelyet a Skunk Works tavaly mutatott be először nyilvánosan. Az a repülőgép sokkal nagyobb méretű volt, összhangban a tervezett küldetésével, amelyek lambda szárnyalaprajzzal, és levágott szárnyvégekkel rendelkeztek, valamint kifelé döntött, kettős függőleges vezérsíkkal.
Az utóbbi években egyre többször tapasztalható az új generációs vadászgép és együttműködő harci drón tervek terén, hogy lambda vagy lambda-szerű szárnyalaprajzot alkalmaznak. Ilyen szárny alaprajzot alkalmaztak a kínai tervezők a következő generációs vadászgépük és együttműködő harci drónjuk számára, de az európai Airbus drónja is ilyen szárnyalaprajzzal készült.
A Skunk Works arról sem volt hajlandó részleteket elárulni, hogy a Vectis milyen tervezett teljesítmény jellemzőkkel vagy, hogy milyen hajtóművel rendelkezik majd. A CCA-k alkalmazási területén, operatív elemzések szerint a szuperszonikus sebesség nem szükségszerű követelmény. A Lockheed Martin sajtóközleménye szerint a Vectis „indo-csendes-óceáni, európai és a CENTCOM [USA Központi Parancsnokság] hadszíntereivel kompatibilis hatótávolsággal” rendelkezik, de nem részletezte jobban a drón képességeit.
Az sem ismert, hogy a Vectis milyen támadóeszközök és egyéb hasznos terhek szállítására képes. Egy elképzelés szerint a drónok F-22-es vadászgéppel együttműködve meghatározatlan érzékelőket használnak a légi fenyegetések észlelésére és követésére, mielőtt parancsot kapnának a belső rekeszből levegő-levegő rakéták indítására a kijelölt célokra. A kompakt AESA radarok és/vagy infravörös kereső és követő (IRST) rendszerek logikus érzékelő opciók lehetnek a levegő-levegő szerepkör támogatására. Elektronikai hadviselési és információ továbbító csomagok is szerepelhetnek a Vectis drónok által szállított hasznos terhek között.
A kialakítás „gyorsan fejleszthető és testre szabható, hogy igazodjon a változó fenyegetési környezet prioritásaihoz”. „A Vectis jellemzői és kommunikációja kompatibilis az 5. és a 6. generációs repülőgépekkel. Titkosított, vadászgép-harci drón csapatmunka műveleti elemzést végeztek, F-22-eseket és F-35-ösöket párosítva a Vectis-szel, és az eredmények lenyűgözőek voltak
Sanchez később tisztázta, hogy ezt a műveleti elemzést szimulált környezetben végezték, mivel a Vectis még nem repül. A Lockheed Martin már jól ismert a nem titkosított területen végzett kiterjedt munkájáról a vadászgép-harci drón csapatmunka képességek fejlesztése terén, beleértve a digitális környezeteket és a valós repülési teszteket, valamint a kettőt ötvöző eseteket. Az F-22-es mostantól a légierő együttműködő harci drónjainak (CCA) első légi irányítójaként szolgálhat. A vállalat szerződést kötött az amerikai haditengerészettel is, hogy közös parancsnoki és irányítási architektúrát biztosítson a légierő jövőbeli drónjainak az irányítása számára. Ehhez a Több Tartományú Harcrendszer (Multi Domain Combat System; MDCX) szoftvercsomagján végzett munkát fogja felhasználni, amelyet már integrálnak az amerikai repülőgép-hordozók új drónvezérlő központjaiba.
A Többtartományú Harci Rendszer egy olyan katonai keretrendszer, amely integrálja a képességeket minden hadviselés területén – levegőben, szárazföldön, tengeren, űrben és kibertérben – a stratégiai célok elérése érdekében azáltal, hogy szinkronizált hatásokat hoz létre az ellenféllel szemben. A cél az ezen területek közötti sebezhetőségek kihasználása és előnyös lehetőségek létrehozása a saját erők számára, lehetővé téve számukra, hogy hatékonyabban manőverezzenek és érjenek el célokat, mint a hagyományos, területspecifikus megközelítések.
A Skunk Works egyik pozitív tulajdonsága a nyílt küldetésű rendszerek, és architektúrák iránti elkötelezettsége, amelyek lehetővé teszik, hogy nagyszámú operátor csatlakozhasson. Az interoperabilitás alapvető fontosságú a vadászgépekkel kapcsolatos problémák megoldásához a következő évtizedekben. A Vectis rendszert bármely más platformmal, vagy bárkivel vagy bármivel össze lehet kapcsolni a harctéren.
Az utóbbi években vitatott téma volt, hogy miként történjen a pilóta nélküli repülőgépek irányítása a vadászgépek pilótafülkéjéből. A Skunk Works korábban azt nyilatkozta, hogy a táblagépszerű és más érintőképernyős eszközök alkalmazására összpontosít, de a jövőben más lehetőségek is felmerülhetnek. Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a drónok táblagéppel történő irányítása további terheket ró a pilótákra a küldetések során.
Sanchez nem közölt konkrét költségmutatókat a Vectisre vonatkozóan. A légierő korábban azt nyilatkozta, hogy a CCA program 1. fázisában fejlesztés alatt álló drónok egységköltségét nagyjából 20 millió dollár körülire kívánják beállítani. A szolgálat azt is kijelentette, hogy a tervezett 2. fázishoz olcsóbb (és kevésbé kifinomult) terveket is kidolgozhatnak.
Az 1. fázisban kínált drónok lopakodóképessége magasabb, mint a követelményekben meghatározott, mivel az operatív elemzés meggyőződése az volt, hogy olyasmit építsenek, ami hosszú távon valóban értékes a légierő számára. A Skunk Works legalább bizonyos mértékig áthelyezte a hangsúlyt az opcionálisan feláldozható tervek feltárására, hogy megfeleljen a légierő 2. fázis CCA-követelményeinek, amelynek a véglegesítése folyamatban volt, és amelyeket még nem részleteztek nyilvánosan.
2024 áprilisában a General Atomics és az Anduril szerződést kapott a légierőtől a CCA-terveik fejlesztésének folytatására, amelyek most YFQ-42A, illetve YFQ-44A néven szerepelnek. Mindkét terv kevesebb hangsúlyt fektet a túlélőképességre és a költségekre, mint ahogyan a Vectis jelenleg bemutatásra kerül. A Lockheed Martin mellett a Boeing és a Northrop Grumman is versenyben volt az 1. fázis fejlesztésért.
A Vectis több amerikai és külföldi üzemeltetői igényhez való adaptálhatóságának megvitatása során Sanchez részletesebben is beszélt a drón jelenlegi kifutópálya függéséről, valamint arról, hogy képes kevésbé előkészített helyszínekről is működni. Az Egyesült Államokban az amerikai légierő és különösen az amerikai tengerészgyalogság jelenleg a vadászgéppel és drónnal működtetett légierő tervezési döntéseit arra alapozza, hogy széttagolt, előretolt helyszínekről kell működniük, amelyek közül sok távoli lehet, és korlátozott támogató infrastruktúrával rendelkezik. Ennek az a célja, hogy célpontkeresési kihívásokat teremtsen az ellenség számára, csökkentse a sebezhetőséget, valamint, hogy a repülőgépeket elég közel vigye a célpontokhoz, hogy nagyobb bevetési sebességgel is hatékonyak legyenek, különösen a Csendes-óceánon Kína ellen vívott potenciálisan magas szintű harcok összefüggésében.
„Elemzésünk összhangban van az amerikai légierővel, miszerint a kifutópálya elérhetősége rendkívül fontos minden hadszíntéren, különösen az Egyesült Államok Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának felelősségi területén. Ezért nagyon tudatosan törekszünk arra a rugalmasságra, amelyet ez a rendszer lehetővé tenne az adott hadszíntereken” – magyarázta Sanchez. „Tehát a rendelkezésre álló kifutópályák száma, a megvalósítható rugalmasság mértéke, legyen szó akár egy agilis harci alkalmazási megközelítésről, akár egy központosított rendszerről más országok számára, attól függően, hogy hogyan alakul, a Vectis nagyon alkalmas lesz ezekre a területekre.”
A Skunk Works vezetőjét arról is kérdezték, hogy a Vectis hogyan illeszkedhetne olyan műveleti koncepciókba, amelyekben a harci drón flotta nagy részét raktárban tartanák, ahelyett, hogy a mindennapi repülés során, beleértve a rutinszerű kiképzéseket is, repültetnék. Az amerikai hadseregnek általánosságban még mindig sok kérdése van a CCA-típusú drónok telepítésével, indításával, visszatérésével, támogatásával és műszaki üzemeltetésével, valamint taktikai alkalmazásával kapcsolatban.
A gyártó vállalat beépítette a Vectisbe azt a képességet, hogy naponta repülhessen, megbízhatóan együttműködhessen a vadászgépekkel, hogy integrálódhasson a műveletekbe mind a kiképzés, mind a bevetés során.
A Vectis megjelenése a CCA típusú drónok növekvő térnyerése közepette történik az Egyesült Államokban és világszerte másutt, amelyek már számos különböző mögöttes haderő-tervezési koncepciót tükröznek. Bár az amerikai hadsereg továbbra is kerüli a kifinomultabb, pilóta nélküli harci légi járműveket (UCAV), legalábbis nyilvánosan, az amerikai szövetségesek és partnerek körében világszerte egyre nagyobb az érdeklődés az ilyen kategóriájú tervek iránt. Kína egyre inkább domináns szereplőként, valamint tágabb értelemben a fejlett drónfejlesztések vezetőjévé pozícionálja magát a lopakodó csupaszárny UCAV-k piacán. Oroszország, India, Törökország és Franciaország is csupaszárny UCAV-ok fejlesztésén dolgozik.
A Lockheed Martin évek óta beszél a jövőbeli fejlett drónokról és a vadászgép-drón csapatmunkáról alkotott elképzeléseiről, amelyek számos különböző képességszintet foglalnak magukban. A Vectis biztosan nem az egyetlen drónterv, amin a vállalat dolgozik. Sanchez a múlt héten kiemelte, hogy a Skunk Works tevékenységének nagyjából 97%-ka titkosított. Másrészt a Vectis nyilvános közzététele egyértelművé teszi, hogy a vállalat ezt fontos tényezőnek tekinti a bővülő CCA piacon.
„Jelenleg a Vectis prototípuson dolgozunk. Az alkatrészek megrendelve, a csapat dolgozik, és a következő két évben repülni szeretnénk” – mondta Sanchez. A Vectis számos küldetési területen széleskörű képességeket kínál, amelyek relevánsak lesznek, és olyan nehéz problémákat oldanak meg, amelyeket ilyen együttműködés nélkül nem lehetne megoldani. Tehát a fejlesztés folytatódik.
Dobos Endre