Egy légi, vagy földi cél megtalálása, azonosítása kellő magabiztossággal ahhoz, hogy fegyverekkel megtámadhassuk, majd folyamatos követése, amíg el nem jön a célzás és a támadás ideje. Ezek mind a modern megsemmisítési lánc alapvető elemei. A lánc lezárása kritikus fontosságú, az okozott kár felmérése és annak eldöntése, hogy szükséges-e további intézkedés, ezek a ciklus lezárásának utolsó lépései. Bár ezek lehetnek a megsemmisítési lánc alapvető építőkövei, ez jelentős leegyszerűsítése mindannak, ami ebbe beletartozik. Szóval, hogyan fog kinézni a jövőbeli megsemmisítési lánc – amelynek a távolsága drámaian megnő? Miért lesznek olyan fontosak? És hogyan fejlődhetnek az idő múlásával?
Scott „Frag” Jobe, nyugállományú vezérőrnagy, az erőtervezés, az integráció és a háborús játékok igazgatója volt, mielőtt nyugállományba vonult az Egyesült Államok Légierejétől. Jobe a megsemmisítési lánc mestere, és ma a Boeing titkos Phantom Works fejlesztési program stratégiájának az alakításáért felel.
Ezek a célzási ciklusok érzékelőket, lövészeket, döntéshozókat, összetett kommunikációs kapcsolatokat és fegyvereket igényelnek, és mindegyiknek megvannak a saját speciális követelményei. Az elégtelen sebesség, a gyenge érzékelés és számos hiányosság, beleértve mindenekelőtt az ellenséges akciókat, amelyek megszakíthatják a ciklust, amelyek végső soron kudarchoz vezethetnek. Konkrét taktikai bevetésekben, valamint stratégiai szinten a fejlett ellenfelek kulcsfontosságú elemekben, például adatkapcsolatokban, parancsnoki és irányító csomópontokban keresik a sebezhetőségeket, hogy megszakítsák ezt a rendkívül fontos láncot.
Jobe beszélt a Boeing azon elképzeléséről, hogy a csata megkezdése előtt lezárja a megsemmisítési láncokat, jelentősen megfosztva az ellenséget a megszakításuk lehetőségétől. Ez számos képességet foglal magában, beleértve a pilóta és a drónok közötti csapatmunkát a többi együttműködő harci repülőgéppel együtt támadó és védelmi szerepekben. Az E-7 Wedgetail, mint előretolt parancsnoki és érzékelő csomópont, összhangban az űrbeli és a földi harctéri érzékelő és kommunikációs rétegekkel, mind az egyenlet részét képezi, a Phantom Works pedig a vállalat innovációinak élvonalában áll ezen a kritikus területen – beleértve a fejlett technológiát és a légi dominancia élvonalbeli elemeit, mint a 6. generációs F-47-es vadászgépet.
TWZ: El tudná magyarázni a megsemmisítési lánc kritikus funkcióját?
Jobe: Néhány példát fogok felhozni a közelmúltbeli eseményekből, amelyek segítenek keretet adni a beszélgetésnek. A közelmúltbeli konfliktusokban láthattuk, hogy a célzási ciklus lezárásának képtelensége legalább az egyik fél számára hatalmas kárt okozott. Az úgynevezett „organikus megsemmisítési láncok” – azok, amelyeket egy adott platformon lévő érzékelőből fejlesztenek ki, és egy fegyverhez kötnek a célpontok megtámadására – lezárásának képessége némileg sikeresnek bizonyult.
Ez bonyolultabbá válik, ha operatív szintre emeljük, és hírszerzést, megfigyelést és felderítést (ISR) is bevonunk az információk gyűjtésébe a csatatérről, és ezeket összekötjük a következő manőversorozattal vagy a megtámadni kívánt célpontokkal. Ezután fel kell mérnünk, hogy sikerült-e elérni a kívánt hatást.
Láttunk már olyan erőket, amelyek nem tudták ezt nagy léptékben megtenni, a statikus, lövészárokba kényszerített csatatér eredményeként. Ez olyan taktikákhoz vezetett, mint például több ezer drón kiküldése nagyon apró és különálló cselekmények, például egyes járművek vagy egyes katonák megtámadására. Ha valóban képesek lettek volna ezeket a láncokat operatív szinten lezárni, valószínűleg nem így működött volna, ahogy alakult.
A manőverező képesség és az ellenségre történő hatás képessége annyira degradálódott, hogy hosszú, elhúzódó hadjárattá vált. Az a képesség, hogy meghatározza a harc ciklusának a léptékét kritikus fontosságú.
Az amerikai hadsereg koncepciója „találd meg, azonosítsd, kövesd, célozz, semmisítsd meg, értékeld” vagy (find, fix, track, target, engage, assess; F2T2EA). A célpont észlelésének a képessége az elsődleges követelmény minden megsemmisítési láncban. Ez származhat műholdakról, pilóta nélküli platformok képeiről, egy radarral rendelkező harci gépről – bármiről, ami információkat gyűjt a csatatérről, majd értelmezi azokat.
Ha visszamegyünk John Boydhoz és az általa megfogalmazott figyeld meg, tájékozódj, dönts, cselekedj (observe, orient, decide, act; OODA hurok) ciklushoz, ez a koncepció ma is érvényes –. Ezek a megsemmisítési láncok alapvető elemei, amelyek átkerültek a találd meg, azonosítsd, kövesd, célozz, semmisítsd meg, értékeld mantrába – ezek valójában az alapvető összetevők.
TWZ: Mi a példa arra, hogyan lehet lezárni egy megsemmisítési láncot a csata előtt?
Jobe: A lényeg a hadműveleti terv, a manőver, valamint a megsemmisítési lánc értelmezésének és működésének megértése – az összecsapás előtt. Itt nem csak az érzékelőkről és a támadó eszközökről van szó.
Nemrég láttuk ezt, amikor a vadászok úgy döntöttek, hogy nem szállnak harcba, amikor tudták, hogy hátrányba kerülhetnek. Csak akkor harcoltak, amikor tudták, hogy lezárhatják a célpontkeresési ciklust – és ezeket a döntéseket valószínűleg a felszállás előtt hozták meg. Már előre megvolt a fejükben, hogyan fognak összecsapni, mi a manővertervük, milyen célpontokat támadnak meg, és mikor vállalnak kockázatot, hogy optimalizálják a saját pozíciójukat és minimalizálják az ellenfélét.
Bizonyos helyzetekben ezek a katonai erők félelmetes képességekkel rendelkeztek – a repülőgépekkel, a rakétákkal és a radarokkal. De valójában nem ez döntötte el ezeket az összecsapásokat, hanem az, hogyan fognak összecsapni, és milyen kockázatokat fognak vállalni. Azt hiszem, hogy a pilóták és a parancsnokság már a csatába lépés előtt eldöntötték, hogyan fogják lezárni ezeket a megsemmisítési láncokat.
Biztos vagyok benne, hogy voltak tartalékaik arra az esetre, ha a dolgok rosszul mennének, de így kell valójában megtervezni a küldetést és a manőver tervet. Maga a terv általában meglehetősen alapvető, és soha nem éli túl az ellenséggel való első találkozást. Minden a vészhelyzetekről szól, és arról, hogy mi történik, ha valami nem sikerül.
Szeretném megemlíteni a vietnami háború Bolo hadműveletét is, amelyet akkoriban Robin Olds ezredes vezetett. Ez egy hihetetlen megtévesztő kampány volt, és ők lezárták ezeket a megsemmisítési láncokat, mielőtt összecsaptak volna. Hamis rádióhívásokat generáltak és hamis repülési profilokat, amelyek megtévesztették az ellenséget. Ezt feltérképezték a fejükben, és ezeket az összecsapásokat valószínűleg még a felszállás előtt eldöntötték.
Robin Olds fejlesztette ki ezt a taktikát és ezt a manőver tervet, tökéletesen beállította, hogy az a saját előnyükre váljon, és csak akkor csaptak le, amikor pontosan az volt a lehetőség, amit akartak.
TWZ: El tudná magyarázni, mit jelent a megsemmisítési lánc lezárása?
Jobe: Egy egyszerű példa egy ellenséges jármű megtámadása, a rakéta eltalálja a járművet, a jármű már nem hatékony, vagy megsemmisül. De az értékelés ugyanolyan fontos, mint a célpont megtalálása, rögzítése és megtámadása. Be kell zárni a kört. A Bolo hadművelet sikeres volt taktikai összecsapásként, de stratégiai szinten a vietnami háború kimenetele egészen más volt. A taktikai célpontok megtámadásának értékelése nem terjedt ki a hadműveleti és stratégiai célokra. A megsemmisítési lánc lezárása a teljes ciklus vége. Fel kell mérni, mi történt, és mire van szükség ahhoz, hogy a következő akciósorozat hatékony legyen.
TWZ: Milyen elemek kritikusak egy modern nagy hatótávolságú megsemmisítési láncban?
Jobe: Tegyük fel, hogy van két légi eszköz, egy baráti és egy ellenséges, és mindkettő 12 000 m magasságban repül. Ha a Föld görbületének egy egyszerű heurisztikáját használom, akkor közvetlen rálátásuk lehet egymásra körülbelül 650-700 km távolságig, a globális elhelyezkedéstől függően. Ezen a hatótávolságon túl a görbület két oldalán vannak, és nincs fizikai mód, hogy lássák egymást, hacsak nem rendelkeznek egy horizonton túli radarral, amellyel ma egyetlen légi eszköz sem rendelkezik. Egyszerűen fogalmazva, ha a Föld görbületének másik oldalán vagy, akkor egy nagy távolságú megsemmisítési lánc környezetben vagy.
Ebben az esetben ez nem egy „organikus megsemmisítési lánc”, vagy valami, amit te magad fejlesztesz ki a saját fedélzeti érzékelőiddel. Valami másnak kell érzékelnie a célpontot. Most adatokról beszélünk. A célponttal kapcsolatos információk: a pozíciója, magassága, iránya, sebessége, a célpont típusa – ekkor valamilyen más eszköztől származnak. Tehát nem tudod saját elhatározással lezárni ezt a megsemmisítési láncot.
Ebben a helyzetben valószínűleg egy űrbe telepített eszközzel fogsz dolgozni. Mert az képes érzékelni a célpontot, amikor te nem. Emellett képes lehet nagy mennyiségű adatot gyűjteni, ezeket az adatokat feldolgozni, és a küldetés szempontjából releváns adatokat a küldetés szempontjából releváns sebességgel biztosítani. Tehát ebben a helyzetben a nagy hatótávolságú megsemmisítési lánc alapvető kezdete ismét a célpont érzékelése, de ennek egy külső forrásból kell származnia. Ezután az érzékelőtől származó adatoknak el kell jutniuk a vadászgéphez, aminek van egy fegyvere vagy egy hatása, amivel el lehet távolítani a célpontot. Ebben az esetben tegyük fel, hogy ez egy levegő-levegő rakéta. Még ha a vadászgépnek van is egy olyan rakétája amelyik rendelkezik ilyen hatótávolsággal, szüksége van a célpont adataira, ezért igénybe vesz egy kommunikációs réteget. Ehhez jön még valaki, aki ezt a harcot irányítja, hogy a vadászgépet a célponthoz irányítja a kívánt hatások elérése érdekében, manőver perspektívát, és felhatalmazást ad a támadásra.
A hatalmas hatótávolságok és a hozzájuk kapcsolódó repülési idő miatt valaminek frissítenie kell a támadó rakéta adatait repülés közbeni céladatokkal, mert a fegyverek manőverezése szinte soha nem statikus. Ehhez ugyanaz az érzékelő szükséges, amely a célpontot követi, hogy akár organikusan, akár más mechanizmuson keresztül elküldje a frissítéseket a rakéta számára.
TWZ: Vannak lehetőségek az űrérzékelésen keresztül?
Jobe: Közvetlenül az űrből is megtörténhet a cél észlelése, vagy lehet egy légi eszköz, amely látótávolságon belül van, és rendelkezik egy érzékelővel az észleléshez. Van egy érzékelő réteg az űrben, amely ezeket a dolgokat különböző szinteken tudja megvalósítani, és azt hiszem, a besorolási szintek miatt valószínűleg ennyiben hagyom.
TWZ: Áttérve a kommunikációs oldalra. Biztos vagyok benne, hogy az ellenfelek nagyon kifinomult eszközökkel rendelkeznek a nagy hatótávolságú megsemmisítési láncok működésének a kivédésére a kommunikációs eszközök célba vételével. Mit tesznek ennek kezelésére?
Jobe: Mindenki tudja, hogy a műholdak kétcsatornás vonalakon keresztül kommunikálnak. Ha ezeket zavarják, akkor már nem tudják megmondani egy űrbe telepített eszköznek, hogy mit akarnak tőle, és nem tudják elérni azt az információt vagy küldetéshatást, amelyet a műhold kommunikálni próbál. Ezért folyamatosan fejlesztjük a nagy hatótávolságú megsemmisítési láncaink rugalmasságát – a harci ciklus azon elemeinek az alkalmazása mellett, amelyek már redundanciával vagy zavarással szembeni ellenállással rendelkeznek. Legújabb generációs kommunikációs műholdjaink szoftveresen definiált zavarvédelmi és autonóm önjavító képességekkel rendelkeznek az ellenséges zavarási kísérletek kivédésére. A megsemmisítési láncokban redundancia rétegeknek kell lenniük ahhoz, hogy lezárják őket, és megbízhatóak legyenek.
TWZ: Említette a célpontokat észlelő légi eszközöket, és ez természetesen elvezet minket az E-7A Wedgetail és annak képességeiről való beszélgetéshez.
Jobe: Az E-7A Wedgetail kritikus fontosságú képesség a megsemmisítési lánc lezárásához. Az E-7A Wedgetail rugalmasságot biztosít az ismeretlennel szemben. Irányítja a harcot. A többsávos fejlett érzékelési, parancs- és irányítási rendszer a csatát a javadra fordítja. Lehetővé teszi több célpont leküzdését, több fenyegetés elkerülését és az egyesített erő alkalmazását.
Az E-7A Wedgetail fejlett képességei – az érzékeléstől a több tartományon keresztül végzett adatintegráción át a valós idejű elemzésig a csatatér átfogó képének biztosítása érdekében – hatékony több tartományon keresztül végzett megfigyelési, kommunikációs és hálózatba kapcsolt csatavezetési képességeket és interoperabilitást biztosítanak, amelyek megsokszorozzák az egyesített erők hatékonyságát.
Számos légi és tengeri célpontot képes észlelni és követni, átfogó helyzetismeretet biztosítva hatalmas műveleti területeken. Az integrált érzékelőrendszer lehetővé teszi a repülőgép számára, hogy egyszerre több célpontot figyeljen meg, így felbecsülhetetlen értékű eszköz mind a védekező, mind a támadó műveletekhez.
Képességei túlmutatnak az észlelésen. Kifinomult kommunikációs rendszerekkel rendelkezik, amelyek megkönnyítik a valós idejű adatmegosztást a légi, az űr- és a szárazföldi erőkkel, javítva az együttműködésen alapuló döntéshozatalt. Az E-7A Wedgetail páratlan parancsnoki és irányítási képessége ugyanolyan kulcsfontosságú, és még fontosabbá válik, mivel a teljes területre kiterjedő adatintegráció és a vadászgép-drón csapatmunka egyre nagyobb szerepet kap a műveletekben.
Az E-7A Wedgetail első ilyen jellegű bemutatója során két MQ-28 Ghost Bat drónt (Collaborative Combat Aircraft; CCA) és egy harmadik repülőgépet irányított. Az MQ-28-as drón megfizethető harci tömeget kínál a nagy hatótávolságú megsemmisítési láncok kiegészítésére és fokozására.
Sok vita folyik a CCA-król és általában a vadászgép-drón csapatmunkáról. Már nagyon régóta repülünk távirányítású repülőgépekkel, de a CCA-k bizonyos szintű autonómiával működnek, ami magához a vadászgép platformhoz szervesen kapcsolódik. Ha az E-7A Wedgetailt és az MQ-28 Ghost Bat-eket együtt nézzük példaként, a Wedgetail képesek kommunikálni ezekkel az eszközökkel, és koordinálni a tevékenységüket, ami hatalmas erősokszorozót jelent.
Mostantól ezeket a CCA-kat előre lehet küldeni az ellenség felé, ahol nagyobb a kockázat, anélkül, hogy veszélyeztetnél egy nagy értékű eszközt, mint például az E-7A Wedgetailt, vagy a fedélzeten lévő operátorokat. Ezenkívül a Ghost Bats-ekbe ágyazott autonómia és mesterséges intelligencia is jelen van, ami azt jelenti, hogy képesek ugyanazokat a készségeket elsajátítani, mint egy a légiharcban esetleg megsemmisített drón. A repülőtérről felszálló következő drón pontosan ugyanazokkal a készségekkel rendelkezhet, és az iterációs folyamat sokkal gyorsabb, mint egy ember esetében.
A CCA-k a kockázatszámítást is megváltoztatják. Megengedheted magadnak, hogy elveszítsd az eszközt a hatás elérése érdekében, de anélkül, hogy kockáztatnád egy pilóta elvesztését.
A CCA képes messze elöl repülve rakétát indítani a légi célra vagy érzékelőként működni. Egy CCA-t előre küldhetsz érzékelni és a vadászgépre továbbítani az információt, akár egy E-7A Wedgetailen keresztül, akár közvetlenül. Ezt úgy képzelheted el, mintha a céladatokat visszacsatolnád a vadászgépre rakéta indításhoz.
TWZ: Milyen szerepet játszik ebben a Phantom Works?
Jobe: A Phantom Works a Boeing fejlett kutatás-fejlesztési és gyors prototípus készítési részlege, amelynek küldetése az innováció és a technológia határainak feszegetése. Végső cél a védelem jövőjének átalakítása – amely magában foglalja a küldetéstervezést, a képességeket és a megoldásokat, amelyek segítenek a vadászainknak a csata megkezdése előtt lezárni a megsemmisítési láncolatokat.
A Boeing védelmi üzletágában, amely magában foglalja a Phantom Works részleget is, nagy hangsúlyt fektetünk a rendszercsalád megközelítésre és a nyílt rendszer architektúrára. Ennek a munkának a nagy része a Virtuális Hadviselés Központunkban (Virtual Warfare Center; VWC) kezdődik, vezető modellező és szimulációs környezetben, amelyet arra használunk, hogy közösen fejlesszük ki a legjobb megoldásokat ügyfeleink legnehezebb problémáira. A Phantom Works számos projektet fejleszt jelenleg a tengeri, a légi és az űrkutatás terén – amelyek többsége titkosított.
A Virtuális Hadviselés Központban sok operatív elemzést végzünk, hogy biztosítsuk, hogy mélyen megértsük a viselkedést, és fejlesszük a technológiát, hogy megbízható hatásokat érjünk el, és bizalmat építsünk ki azzal kapcsolatban, hogy mit fognak tenni a CCA-k, amikor már nem „emberekkel kommunikálnak”. Végső soron küldetéstípusú utasításokat kell adni a CCA-knak. Tehát ha nincsenek ott emberek, akik megmondanák nekik, mit tegyenek, akkor is végrehajthatják a küldetés valamely elemét.
Ez a rendszercsalád magában foglalja az E-7A Wedgetail-t a Ghost Bat-tel. Így építjük ki az adatkapcsolataink rugalmasságát és platformjaink túlélőképességét, és hogyan kommunikálunk mind az űrben, de más hadviselési területekkel is, legyenek azok felszíni hajók – cirkálók, anyahajók stb. Ez a rendszercsalád megközelítés azt jelenti, hogy megérthetjük azokat az elemeket, amelyeknek együtt kell működniük. Lehet, hogy az E-7A Wedgetail irányítja a CCA-kat. Aztán talán van egy F-15EX-em, amely nagy hatótávolságú megsemmisítési lánc bevetést végez, hogy nagy értékű célpontokat iktasson ki.
Hogyan integrálhatjuk ezt a rendszercsaládot? Ez hatalmas részét képezi a munkánknak, és ezt építjük a különböző termékszegmensünkbe, az Apache-tól és a Chinooktól kezdve a fejlett vadászgépeinkig, az F-15EX-eken és F/A-18-kon át a fejlett jövőbeli programjainkig.
Mobilitási, felderítő és bombázó portfóliónk is a család része. Például a KC-46A Pegasus esetében azt vizsgáljuk, hogyan tehetjük részleges csatairányítási csomóponttá, mert tanker nélkül sehova sem megyünk. Ha vadászgéppel repülünk, a tankerek jelentik az életünket, mert biztosítják az üzemanyagot. Feltölthetjük a vadászgépeket üzemanyaggal, és ugyanakkor adatokkal is. A KC-46A tanker képes a harctéri információk továbbítására a vadászgépek, anyahajók és a flotta többi tagja között. Tehát a komplex segítségnyújtási megközelítésre összpontosítunk, és arra, hogy megértsük, hogyan illeszkednek ezek egymáshoz.
Visszatérünk oda, amiről korábban beszéltünk. Rugalmasnak kell lenniük a megsemmisítési láncoknak, ami megbízhatóvá teszi őket. Arra összpontosítunk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy értjük az összes lehetséges sebezhetőséget, és hogy ezeket enyhítsük, valamint bizalmat építsünk a rendszerek ökoszisztémájában.
Folyamatosan háborús gyakorlatokat végzünk, hogy megértsük a változó környezetet a fenyegetések szempontjából. Technológiai szempontból nagy hangsúlyt fektetünk a digitális mérnöki és tervezési koncepciókra, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy az új technológiákat, mind hardver, mind szoftver téren gyorsan bevezessünk. Az új szoftverekkel rengeteg képességet szerezhetünk az új fenyegetések mérséklésére. Ilyenek az új algoritmusok, amelyek képesek automatikusan felismerni a célpontokat, akkor is ha az ellenfél megváltoztatja azok elektronikus mintáját, más szóval azt, hogy hogyan milyen képet mutat egy érzékelő számára. Gyorsan be lehet építeni egy szoftvert, hogy ellensúlyozzuk ezt a képességet, amikor az megjelenik.
TWZ: Beszéltünk arról, hogy a csata megkezdése előtt lezárjuk a megsemmisítési láncokat. Mi a Phantom Works jövőképe ezzel kapcsolatban, és hogyan fejlesztik a megsemmisítési láncokat?
Jobe: Aktívan dolgozunk a Harc Menedzsment Parancs, Irányítás, Kommunikáció (Battle Management Command, Control, and Communications; BMC-3) terén. Ennek nagy része olyan fejlett szoftverekről szól, amelyek képesek olyan sebességgel és léptékben működni, amelyet az emberek nehezen tudnak megtenni, hogy tudják, hol vannak a különböző eszközök, milyen különböző érzékelőket tudnak alkalmazni, és hogyan lehet őket integrálni. Így lehetővé teszed az emberek számára a döntéshozatalt, és jobban megértheted a gépek között zajló csatát.
Emellett számos küldetéstervezés is folyik, amely segít jellemezni a fenyegetettségi és a fizikai környezetet. Ilyenek például a terepviszonyok és az időjárás – ezek mind olyan tényezők a valós műveletekben, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak. Ezért rengeteg szoftverfejlesztést és küldetéstervezést, majd csatavezetést végzünk ezen a területen.
Végső soron egy összekapcsolt, alkalmazkodóképes és kész rendszercsaládra összpontosítunk, amely képes elrettenteni és megnyerni a közös harcot. Ez magában foglalja az E-7A Wedgetailt, az MQ-28-ast, a műholdakat, az F-15EX-et, az F-47-et, a küldetés-rendszereket és az alapvető technológiai képességeket, amelyek rendszercsaládunk néhány fontos elemét alkotják.
A Boeing adatokat, platformtudást, integrációt és nyílt rendszer-architektúrát kínál az ügyfeleknek és a potenciális partnereknek, miközben folyamatosan fejlesztjük, prototípusokat készítünk és tervezünk a jövőre nézve. Segítünk az ügyfeleknek felülmúlni a fenyegetéseket a nagy hatótávolságú megsemmisítési lánc tekintetében, és ezt a képességet a jövőben is tovább fogjuk fejleszteni.
Dobos Endre
Forrás: TWZ
