Kép: Northrop Grumman elképzelése a rakétahordozó vadászdrónról

Az Egyesült Államok Légiereje egy olyan új légiharc rakétát keres, amely viszonylag olcsó, nagy sebességű és elég kicsi ahhoz, hogy az új Együttműködő Harci Repülők (Collaborative Combat Aircraft; CCA), más néven drónok szállíthassák őket. Az amerikai hadsereg most általánosságban méri fel a légiharc rakétákkal kapcsolatos jövőbeli igényeit, így a lopakodó repülő eszközök (vadászgépek, drónok) belső rekeszeiben szállítandó kisebb méretű támadóeszközökre vonatkozó igényt. Úgy tűnik, hogy ez az első olyan program, amely konkrét követelményt tartalmaz a drónok felfegyverzésére.

A floridai Eglin Légibázis Fegyverzeti Igazgatósága által május 2-án közzétett információ kérés (RFI) részleteket tartalmaz arról, hogy mi iránt érdeklődik a légierő. Konkrétan az információ kérés az iparág lehetőségeit vizsgálja egy alacsony költségű, nagy sebességű légiharc rakéta szállítására, két különböző méretben. Az egyik rakéta formai követelménye hasonló lesz a jelenleg is szolgálatban lévő AIM-120 AMRAAM-hoz, „hogy alacsony költségű megoldást biztosítson maximális hatótávolsággal”. Ez várhatóan az F-16-os és az F-15E vadászgépek rakétája lesz, és tükrözi az amerikai hadsereg szélesebb körű ambícióját a nagyobb hatótávolságú légvédelmi rakéták (AAM) telepítésére, különösen a Kína által jelentett fenyegetés fényében.

Talán érdekesebb az információ kérésben felvázolt második rakéta, amelytől azt várják, hogy szintén egy olcsó fegyver, de fele akkora legyen mint egy AMRAAM, amellyel megduplázhatják a repülőgépekre függeszthető rakéták mennyiségét, miközben maximalizálják a hatótávolságot a tervezés során. A megnövelt mennyiségre való utalás egy másik aktuális aggodalomra utal, nevezetesen a vadászgépek tárhelyének méretére, azaz a viszonylag kis számú légiharc rakétára, amely jelenleg függeszthető a belső rekeszekbe, és egy erősebb ellenféllel való konfliktusban könnyen elmaradhat a követelményektől.

Ugyanakkor a kisebb rakéta alkalmas lenne a drónok felfegyverzésére is, bár az információ kérés megjegyzi, hogy más indítóplatformokat is fontolóra vesznek, beleértve a LongShot drónt is, amelyet kifejezetten légi indítású, drónrepülőgépként fejlesztenek, amely képes légiharc rakéták indítására. Ezen rakéták földi indítását is fontolóra veszik.

Az Egyesült Államok Védelmi Fejlett Kutatási Projektek Ügynöksége (FRA) a General Atomics vállalatot bízta meg egy légi indítású, pilóta nélküli repülőgép megépítésével a LongShot program részeként, amely képes levegő-levegő rakéták kilövésére.

A LongShot program célja a légi harci műveletek paradigmájának felforgatása egy pilóta nélküli, levegőből indítható jármű bemutatásával, amely képes a jelenlegi légiharc rakéták alkalmazására, jelentősen növelve a harci hatótávolságot és a küldetés hatékonyságát. Ez a drón rugalmasságot biztosíthat a vadászgépeknek és bombázóknak a nagyobb távolságokon történő légi fenyegetések leküzdésében.

A célpontok tekintetében az információ kérés elsősorban negyedik generációs repülőgépeket határoz meg, valamint nagy repülőgépeket, mint légi korai figyelmeztető és irányító platformokat, bombázókat és tanker gépeket. Ez azt jelzi, hogy a légierő által keresett rakéták az alacsony költségek mellett a hatótávolságot helyezik előtérbe a rakéták agilis manőverező képessége helyett.

Az információ kérés összesen 1000 darab rakéta gyártási kapacitását határozza meg, legkésőbb a vállalkozó kijelölésétől számított 24 hónapon belül. A program teljesen összeszerelt formában szállított rakétáról szól, kivéve néhány gyorsan csatlakoztatható alkatrészt, mint a szárnyakat és a kormányfelületeket. A program célköltsége nem haladja meg a 250 000 dollárt. Ez ellentétben áll egyetlen AIM-120D AMRAAM valamivel több mint 1 millió dolláros árával, vagy egy rövid hatótávolságú AIM-9X Sidewinder körülbelül 450 000 dolláros árával.

Amennyiben egy terv kiválasztásra kerül, és az eljut a gyártási fázisba, az Egyesült Államok kormánya egy olyan ütemtervet javasol, amely két hat hónapos tervezési ciklust, majd egy 12 hónapos gyártási ciklust tartalmazna.

Az információ kérés azt is kimondja, hogy a javasolt rakétaterveknek nyitott rendszer-architektúrát, lehetőség szerint kiforrott hardvert kell tartalmazniuk, beleértve a keresőtechnológiát is, azzal a lehetőséggel, hogy adatkapcsolatot lehessen létrehozni a hordozórakétával való kommunikáció számára ha szükséges. Egy nagy hatótávolságú rakéta esetében a kétirányú adatkapcsolat előfeltételnek tűnik, amely lehetővé teszi a fegyver számára, hogy pályája közbeni célfrissítéseket kapjon, vagy legyen átirányítható új célra.

A légierő maximálisan preferálja a meglévő alkatrészek felhasználását, ahol az lehetséges.

Bizonyos szempontból az információs kérés legkevésbé meglepő aspektusa a légierő nagy hatótávolságú légiharc rakétákra vonatkozó követelménye, bár ennek paraméterei nincsenek pontosan meghatározva.

Az AMRAAM legújabb AIM-120D-3-as változatának hatótávolsága titkosított, de egyes források szerint legalább 160 km az indítás feltételeitől függően.

A légierő és a haditengerészet már közösen fejleszti az AIM-260-ast, egy új légiharc rakétát, amelynek célja, hogy sokkal nagyobb hatótávolságot biztosítson, mint a jelenlegi AMRAAM, valamint más új és továbbfejlesztett képességeket is. Fontos, hogy az AIM-260-as (hatótávolsága legalább 200 km) egy olyan rakétát eredményez, amelynek méretei hasonlóak az AIM-120-hoz. Időközben, talán hiánypótlásként az AIM-260-as érkezéséig, vannak jelek arra, hogy az AMRAAM-nak egy új AIM-120E változata fejlesztés alatt állhat, ismét megnövelt hatótávolsággal.

A haditengerészet a közelmúltban egy alternatív magoldást is kidolgozott egy nagyon nagy hatótávolságú légiharc rakéta alkalmazására, legalább korlátozott mértékben, bevezetve a Standard Missile-6 (SM-6) légi indítású változatát AIM-174B megnevezés alatt. Ennek a rakétának a hatótávolsága (legalább 240 km) titkosított, de jóval meghaladja az AIM-120D-ét.

Eközben aggodalomra ad okot, hogy az ellenséges légvédelmi rakéták 2050-re akár 1600 kilométeres hatótávolságból is fenyegetést jelenthetnek az amerikai légierő gépeire.

A légiharc rakéták méret-csökkentésének egyik módja a kontakt találat koncepció alkalmazása lenne, ahol eltávolítanák a rakéta harci részét, hogy maximalizálják a rakétatestben elhelyezhető hajtóanyag mennyiségét.

Az információ kérés alacsony költségű légiharc rakéta iránti felhívása összhangban van a rakéták elérhetőségével és a termelés gyors, megfizethető felpörgetésének lehetőségével.

A légierő nagy figyelmet fordított az alacsony költségű légi járművekre, amelyek viszonylag olcsó cirkálórakétákká fejlődhetnek, beleértve a kiválasztott típusok gyártásának felfuttatására vonatkozó terveket a Pentagon Replicator programjának segítségével. Összességében az amerikai hadseregnél egyre nő a kereslet az olcsóbb rombolóeszközök iránt, és logikus, hogy ez a jövőbeli légiharc rakéták esetében is kulcsfontosságú tényező lesz. A rakéták elfogásonkénti költségének növekvő problémáját emelte ki a Vörös-tengeren történt közelmúltbeli drón- és cirkálórakéta elfogások eredménye. Az ilyen nem manőverező légicélok esetében nincs szükség csúcskategóriás, agilis légiharc rakétákra.

Ami a szükséges méret tényezőt illeti, legalábbis a kisebb rakéták esetében, ez sok szempontból a követelmény legérdekesebb része.

Ahogy korábban említettük, a légierő harci repülőgépeinek belső rekeszmélységével kapcsolatos aggodalmak már egy ideje fennállnak, bár a közel-keleti harci műveletekben szerzett közelmúltbeli tapasztalatok további lendületet adtak az ebbe az irányba mutató fejlesztéseknek.

Az F-35-ös lopakodó vadászgép gyakran szerepelt a fegyverrekesz méretével kapcsolatos viták középpontjában, mivel mindössze négy AMRAAM rakéta szállítására képes. Ez nyilvánvalóan elégtelen, így a probléma az F-35A és C változatoknál a Sidekick rakéta-adapter kifejlesztéséhez vezetett, hatra növelve a repülőgép által a rekeszben szállítható AMRAAM rakéták számát.

Azonban sem az F-35-öst, sem az F-22-est nem említik az információ kérésben, az új rakétákat csak az F-16-os és az F-15E számára kérték. Figyelembe véve azonban, hogy a két rakéta közül még a nagyobbik is azonos méretű lesz az AMRAAM-mal, valószínűnek tűnik, hogy ezek a rakéták a lopakodó vadászgépekben is hordozhatók lennének.

A lopakodó vadászgépek esetében vonzó lenne, hogy sokkal közelebb kerüljenek az ellenséges repülőgépekhez az elfogás során. Kombinálva a lopakodási képességet a nagyobb mennyiségű, de kisebb hatótávolságú rakétával, pozitív végeredményt jelentene. Az információs kérelemben az F-15EX sem szerepel, de hatalmas teherbírásával a kétszer annyi légiharc rakéta szállításának lehetősége fele árért valószínűleg nagyon csábító lenne.

A légierő érdeklődése a kisebb méretű légiharc rakéták iránt már egy ideje ismert.

2019-ben a Raytheon bemutatta új közepes hatótávolságú rakétáját, a Peregrine-t, amely nagyjából feleakkora, mint az AMRAAM. Állítólag a Peregrine teljesítménye egyenértékű, sőt bizonyos esetekben jobb a régebbi rakétánál. Ami ugyanilyen fontos, az új fegyver lehetőséget kínált arra, hogy megduplázza a lopakodó (F-35, F-22) vadászgépek belső rekeszében szállítható rakéták számát.

Még ezt megelőzően a Lockheed Martin a 2010-es évek elején egy nagyon hasonló, mini, látótávolságon túli légiharc rakétát fejlesztett, a Cudát, de az évtized végére ez a rakéta eltűnt a vállalat marketingjéből.

A közelmúltban, 2022-ben a légierő bejelentette, hogy egy vadászgépről tervezi tesztelni az új moduláris kialakítású fejlett rakétát. Ezt megelőzően megerősítést nyert, hogy a Boeing szerződést kapott kompakt és nagyon nagy hatótávolságú légiharc rakéták kifejlesztésére, amelyek ugyanazon moduláris rakétakoncepció alapján készülnek.

E fejlemények óta rengeteg munka folyik a „Loyal Wingman” drónokon, beleértve a légierő jelenlegi fegyveres drónprogramját is, amelyek közül legalább néhány, olyan drónokon alapul, amelyek képesek légiharc rakétákat, valamint egyéb támadóeszköz készletet szállítani. Légiharc kontextusban a fegyveres drónok szorosan együttműködnek majd a humán irányítású vadászgépekkel, jelentősen kiterjesztve azok hatótávolságát, miközben fokozzák a támadás hatékonyságát és a túlélőképességet.

Jelenleg a fegyveres drónok elsődleges feladata a vadászgépek támogatása „rakéta teherszállítóként”, amit a General Atomics YFQ-42A és az Anduril YFQ-44A (FQ-Fighter Drone; az Y-jelölés a fejlesztési státuszra utal) megnevezései is tükröznek. A légierő 2023-ban kijelentette, hogy fel kívánja gyorsítani a jövőbeli AIM-260-asok gyártását, hogy a vadászgépek ellátása mellett elegendő rakéta álljon rendelkezésre a fejlesztés alatt álló drónflottái felfegyverzésére.

Nem világos, hogy ez a terv megváltozott-e mára, vagy a prioritások tolódtak el. Talán az AIM-260-as elsődleges felhasználói az F-35-ös és F-22-es vadászgépek lesznek, majd további rakétákat a drónok és más platformok ellátására terveznek.

A légierő 100 … 150 darab 1. fázisú drón beszerzését tervezi, de a múltban azt nyilatkozta, hogy végül legalább 1000 vadász drónt szerezhet be a program végéig. Ez még a Longshot drón felfegyverzésének figyelembevétele előtti állapotot jelent, amelyet kifejezetten légiharc „rakéta teherszállítónak” fejlesztenek.

Bár még nem tudni, a légierő miként használja fel információ kérésből származó adatokat, és hogy az majd prototípusokhoz, és sorozatgyártású rakétákhoz vezet-e, de aláhúzza a haderő azon elképzelését, hogy a drónok fegyverplatformként szolgáljanak a vadászgépek, köztük a jövőbeli F-47-es vadászgépek támogatására.

Nagy kérdés, hogy mindezeket a drónokat elegendő légiharc rakétával lássák el, még akkor is, ha mindegyiknek csak viszonylag korlátozott a fegyverhordozó kapacitása.

Ugyanakkor az információ kérés nagy hatótávolságú, csökkentett méretű és alacsony költségű légiharc rakétákra való összpontosítása is nagyban utal a hadsereg jövőbeli elképzeléseire ebben az osztályban.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/05/06/elso_pillantas_a_usaf_uj_egyuttmukodo_vadaszdronjaira

https://aviatika.blog.hu/2025/03/22/a_boeing_nyerte_a_legiero_kovetkezo_generacios_legi_dominancia_vadaszgep_ngad_szerzodest

 https://aviatika.blog.hu/2025/03/06/az_f-22_raptor_pilotak_vegre_megkapjak_a_sisakra_szerelheto_kijelzoket

Kép: Az Anduril YFQ-44A drónja; USAF

Az Anduril YFQ-44A vadászdrónja

Az amerikai légierő és az Anduril bemutatta az YFQ-44A drón, más néven Fury gyártásra kész példányát. A General Atomics is közzétett egy új képet az YFQ-42A-ról, de nem világos, hogy a vállalat egy repülésre kész prototípust mutat-e a képen. Mindkét drónt a légierő Együttműködő Harci Repülőgép (Collaborative Combat Aircraft; CCA) programjának 1. fázisa (Increment 1.) keretében fejlesztik.

A légierő ma bejelentette, hogy megkezdte a CCA tervek 1. fázisában fejlesztett drónok földi tesztelését, amelyek várhatóan még idén felszállnak. A szolgálat azt is bejelentette, hogy a kaliforniai Beale légibázis ad otthont az első drón Repülőgép Felkészítő Egységnek (Aircraft Readiness Unit; ARU).

David Allvin tábornok, az amerikai légierő vezérkari főnöke kedden a közösségi médiában azt mondta, hogy küszöbön áll egy fontos bejelentés a CCA programmal kapcsolatban. A légierő tavaly a General Atomics és az Anduril vállalatokat választotta ki az 1. fázisban kifejlesztett drónok prototípusainak gyártására. A szolgálat márciusban jelentette be a két új vadászrepülő-drón, röviden vadászdrón FQ-megnevezését.

Tehát hivatalosan is megkezdődött a CCA programban fejlesztett drónok földi tesztelése. „Ez egy hatalmas mérföldkő és egy újabb lépés az első repülés és a légierőhöz való gyors leszállítás felé” – jelentette ki Allvin tábornok az X-en közzétett bejegyzésében. „Ezek a pilóta nélküli vadászgépek kemények lesznek!” – állította a tábornok.

A földi tesztek megkezdése kulcsfontosságú mérföldkő a drónprogram 1. fázisa számára. Ez a fázis áthidalja a szakadékot a tervezés és a repülés között, csökkenti a biztonsági kockázatokat, növeli a bizalmat, és lefekteti az alapokat a sikeres első repüléshez és vadászgépként való alkalmazáshoz.

A drónok földi tesztelési fázisa magában foglalja az YFQ-42A és YFQ-44A reprezentatív tesztjárművek – amelyeket a General Atomics, illetve az Anduril fejlesztett ki – szigorú értékelését a meghajtási rendszerekre, az avionikára, az autonómia integrációjára és a földi irányítási interfészekre összpontosítva. Ezek az értékelések minősítik a teljesítményt, visszacsatolást adnak a jövőbeli tervezési döntésekhez, és felkészítik a rendszereket az idei évben végrehajtandó későbbi légi tesztelésre.

Korábban csak az YFQ-42A és az YFQ-44A modelljeit és látványterveit mutatták be nyilvánosan. Különösen érdekes az YFQ-44A prototípus reprezentatív változata ma.

A tesztdrón orra tetején egy előre néző kamerarendszerrel rendelkezik, amelyet korábban nem mutattak a látványterveken és a terv makettjein. Az Anduril vállalat képviselője elmondta, hogy jelenleg nem tud részleteket közölni a drón küldetési rendszereiről, de egy orra szerelt kamera legalább vizuális bemeneteket biztosítana az irányításhoz és a helyzetismerethez a kezdeti tesztelés során. A sorozatgyártású repülőgép félautonóm (közel autonóm) működésű lesz, tehát a repülőgépet hagyományos értelemben véve nem irányítja távolról ember. Az YFQ-44A orra elejére egy repülési tesztadat-szondát is telepítettek, ami gyakori az első repülésre készülő repülőgépeken és a repülési tesztek kritikus szakaszaiban.

Az YFQ-44A orra tetején elhelyezett infravörös kereső- és követő (IRST) érzékelővel is rendelkezhet. Az Anduril tavaly bemutatta az Iris nevű passzív infravörös érzékelő családot. Az Iris érzékelő rendszert elsősorban hagyományos vadászgépen és drón-repülőgépeken való használatra szánják, amely a vállalat szerint rakétaközeledés jelző vagy célzórendszerek részeként is felhasználható lenne. Azt is érdemes megjegyezni, hogy egy IRST érzékelő korábban már megjelent hasonló helyen az egyik ausztrál MQ-28 Ghost Bat drónon. A passzív érzékelő képességek, beleértve az IRST-ket is, várhatóan a jövőbeli drónok kulcsfontosságú jellemzői lesznek, és a légierő ezeket a képességeket más drónokon is tesztelte a programhoz kapcsolódó szélesebb körű munka részeként.

Új pillantást vethetünk az YFQ-44A levegő-szívócsatornájára is, amelynek hangsúlyosabb szögletes alakja van, mint amit korábban láttunk. A kialakításnak van néhány kevésbé látható (lopakodó) jellemzője, beleértve az előredöntött éleket is. Tisztán látható a drón háromkerekű futóműve és a gondolák, az orrfutómű-gondola ajtaja egyértelmű trapéz alakú, ami a lopakodó kialakításra utal. A törzs tetején látható néhány borításba beágyazott antenna, két Pitot-cső valamint egy kiegészítő levegőbeömlő. Van legalább egy további kis, vélhetően hűtőlevegő beömlő, valamint egy nyitott rész, az orr-rész oldalán.

Az Anduril vállalat Fury néven is ismert formatervezése a 2010-es évek végére és a Blue Force Technologies nevű vállalatra vezethető vissza. 2023-ban az Anduril felvásárolta a Blue Force Technologies vállalatot.

„Ma, mindössze egy évvel azután, hogy az Andurilt kiválasztották a CCA program reprezentatív prototípusainak gyártására, a Légierő bejelentette, hogy az Anduril YFQ-44A repülőgépe megkezdte a földi tesztelést” – mondta Dr. Jason Levin, az Anduril Air Dominance & Strike alelnöke egy nyilatkozatban. „A tervek szerint idén nyáron repülni fog az YFQ-44A.”

Az Anduril és az Egyesült Államok Légiereje közösen úttörő szerepet játszik egy új generációs félautonóm vadászdrón kifejlesztésében, amely alapvetően alakítja át a légiharcot. Az YFQ-44A nagy teljesítményű, tömeggyártásra alkalmas és megfizethetőbb vadászgép képességet biztosít, amely nagy sebességgel és megfelelő mérettel rendelik, hogy mindig a fenyegetések előtt járjon. A bizalomépítés alapvető fontosságú minden esetben, amikor új képességek jelennek meg a harceszközök alkalmazásában. Azzal, hogy az YFQ-44A drónt példátlan gyorsasággal szállítják, biztosítják a szolgálat számára, hogy bőséges lehetősége legyen kísérletezni és kiépíteni a bizalmat, mert az együttműködő fegyveres drónok az évtized vége előtti operatív alkalmazásra kerülnek.

A General Atomics YFQ-42A vadászdrónja

A General Atomics közzétett egy új képet az általa fejlesztett YFQ-42A drónról, amely nagyrészt a vállalat által korábban kínált dizájnnal kapcsolatos nézeteket tükrözi. Úgy tűnik, hogy az orr alatt egy új idom látható. A dizájn felhasználja a vállalat által az XQ-67A-val egy pilóta nélküli repülőgéppel eddig elvégzett munkát, amely már repülőképes, és amelyet eredetileg a légierő Fedélzeten Kívüli Érzékelő Állomás (Off-Board Sensing Station; OBSS) programjához fejlesztettek ki.

Az OBSS programból kikerülő pilóta nélküli repülőgépek elosztott érzékelő platformként használhatók. A légierő az elosztott érzékelő hálózatok használata felé halad a szélesebb körű Fejlett Harcirányítási Rendszer (Advanced Battle Management System) programjának részeként. Egy ilyen keretrendszerben különféle típusú pilóta nélküli platformok használhatók a magas fenyegetettségű területeken harctéri információk gyűjtésére és ezen információk továbbítására más eszközökhöz vagy parancsnoki központokhoz, amelyek ezen információk alapján hozhatnak döntéseket, vagy megoszthatják azokat további erőkkel.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az OBSS-szerű drónrendszerek hálózatba kapcsolásával hatalmas területeket lehet rövid idő alatt megfigyelni, ami gyors hírszerzési és célzási képességeket biztosít. Ha egy drón elveszett, a raj valós időben optimalizálhatja magát, hogy kompenzálja a kiesett drónt és biztosítsa a folyamatos megfigyelés fenntartását. Ezt az elosztott képességet a háborúban játékszabályokat megváltoztatónak tekintik, és több fronton is törekednek a fejlesztésére.

„A CCA program úttörő korszakot jelent a harci repülésben, amellyel továbbra is a tervek szerint haladunk az YFQ-42A tesztelésével és repülésével az elkövetkező hónapokban” – mondta David R. Alexander, a General Atomics Aeronautical Systems, Inc. részlegének elnöke egy nyilatkozatban. Az elmúlt három évtizedben a GA-ASI több mint két tucat különböző pilóta nélküli repülőgéptípust fejlesztett ki az Egyesült Államok és szövetségesei számára, köztük több ma is repülő pilóta nélküli harci repülőgépet, melyek közel 9 millió repült órát teljesítettek összesen.

Alexander megjegyezte, hogy vállalata egy teljes méretű YFQ-42A modellt fog bemutatni egy közelgő közösségi rendezvényen a Beale Légierő Bázison, tovább hangsúlyozva a bejelentett döntést fontosságát.

Az együttműködő fegyveres drón-képességek működőképessé tétele felé tett további előrelépést demonstrálva a Légierő Minisztériuma a kaliforniai Beale Légibázist választotta a drón Repülőgép Készenléti Egység (ARU) elhelyezésére alkalmas preferált légibázisnak. Az ARU küldetése, hogy harci repülőgépeket tartson készenlétben, amelyek „egy pillanat” alatt világszerte bevethetők – áll a Légierő közleményében. A drónok félig autonóm jellegűek, így az ARU-gépeinek nem kell jelentős számú napi repülést végrehajtaniuk a készenlét fenntartása érdekében. A repülőgépeket minimális repülési időt teljesítve repülésre kész állapotban tartják, így a flotta támogatásához szükséges pilóták száma lényegesen alacsonyabb lesz, mint más fegyverrendszerek esetében.

A Beale légibázis jelenleg a Légierő U-2S Dragon Lady kémrepülőgép flottájának központjaként szolgál, de a gépeket a jövő évben nyugdíjazni kívánják. 2022 előtt a bázis adott otthont a szolgálat RQ-4 Global Hawk drónok nagy részének is. Az utóbbi években a program a legénység nélküli repülőgépek fejlesztésével is összefüggésbe hozható, egy rendkívüli titkosítású, extrém lopakodó képességű és nagy magasságban repülő drónnal, amelyet általában RQ-180-ként emlegetnek, bár a program jelenlegi állapota nem világos.

Az ARU bázissal kapcsolatos bejelentése különösen jelentős, tekintve azokat a fő kérdéseket, amelyekre a légierőnek, valamint az amerikai tengerész-gyalogságnak és az amerikai haditengerészetnek még mindig választ kell adnia azzal kapcsolatban, hogy a jövőbeli drónokat hogyan integrálják a tágabb haderő struktúráikba. További kérdés, hogyan üzemeltetik és tartják fenn a legalapvetőbb szinteken, nem is beszélve arról, hogyan lehetne őket a tényleges harcban felhasználni.

Brannon tengerészgyalogos ezredes nemrég arról beszélt, hogy továbbra is nagy kihívást jelent a drónok és a humán irányítású vadászgépek közvetlen közelben történő közös repülése anélkül, hogy ütköznének. Brannon egy tengerészgyalogsági szervezet, a Cunningham Group vezetője, amelynek feladata a szolgálat átfogó jövőbeli repülési víziójának kidolgozása.

A légierő már létrehozott egy Kísérleti Műveleti Egységet (Experimental Operations Unit; EOU) a nevadai Creech légibázison, hogy segítsen a drónműveletek koncepcióinak és a kapcsolódó taktikáknak, technikáknak és eljárásoknak a fejlesztésében és finomításában. A szolgálat évek óta különféle humán irányítású és pilóta nélküli repülőgépeket használ drón-helyettesítőként.

„A versenyképes 1. fázisú drónok gyártásáról szóló döntés várhatóan a 2026-os pénzügyi évben várható” – közölte a légierő, de továbbra is kérdések merülnek fel a szolgálat drónbeszerzési terveivel kapcsolatban. A légierő tisztviselői a múltban azt mondták, hogy legalább 100 … 150 darab 1. fázisban gyártott drón vásárlása lehetséges. A szolgálat további drónok beszerzését is tervezi később. A 2. fázisban fejlesztett drónok várhatóan jelentősen eltérő követelményeit most véglegesítik.

„Gyorsan haladunk, mert a vadászoknak szüksége van erre a képességre” – mondta Allvin tábornok. A drónok alkalmazásának a célja, hogy döntő előnyt biztosítsanak egy erős ellenséges környezetben. A program innovatív tervezési és beszerzési stratégiákon keresztül felgyorsítja a harctéri felkészülést, és mindkét szállító eléri vagy meghaladja a kulcsfontosságú mérföldköveket. Ezek a repülőgépek segítenek nekünk abban, hogy a készenlétet műveleti dominanciává alakítsuk.

Az 1. fázisú drónok egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy valóban felszálljanak a levegőbe.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/09/a_usaf_hivatalosan_vadasz_dron_nevet_adta_az_uj_egyuttmukodo_harci_dronjainak

https://aviatika.blog.hu/2025/01/29/az_egyesult_allamokban_sikeresen_demonstraltak_az_f-35-os_mesterseges_intelligencia_mi_kompatibilis_

https://aviatika.blog.hu/2024/11/20/egyuttmukodo_harci_dronok_beszerzeserol_dontott_az_usaf_a_tesztelesi_folyamat_fellenditesere

 https://aviatika.blog.hu/2024/11/14/az_egyesult_allamok_uj_haditengereszet_repulogepei_megvaltoztatjak_a_kozel-keleti_muveletek_vegrehaj

Egy a Tempest vadászgép jövőbeli követelményeinek meghatározásáért felelős tiszt szerint a fejlesztési program legfontosabb prioritása a nagy hasznos terhelés, ami nagyjából kétszerese lehet az F-35A lopakodó vadászgépének. Ugyanakkor a légierő igazán extrém hatótávolságot vár az új repülőgéptől, potenciálisan elegendő belső üzemanyaggal ahhoz, hogy légi utántöltés nélkül legyen képes átrepülni az Atlanti-óceánt. Ezen követelmények alapján elképzelhető a 6. generációs lopakodó vadászgép mérete és képességei, amellyel párhuzamba állíthatók az Egyesült Államok Légierejének aggodalmai is a Boeing F-47-es fejlesztésével kapcsolatban.

Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumának Követelmény- és Koncepciócsoportját vezető tiszt osztotta meg a fenti információkat. Ennek a csoportnak a feladata meghatározni, azokat a képességeket, amelyekre a Tempestnek szüksége van ahhoz, hogy megfeleljen a Királyi Légierő változó operatív követelményeinek.

A Globális Légiharc Program (Global Combat Air Program; GCAP) keretében fejleszti az Egyesült Királyság a Tempest következő generációs vadászgépet Olaszországgal és Japánnal együtt. Meglehet, hogy amikor a gép szolgálatba áll, nem feltétlenül fogják Tempestnek nevezni, bár ez még mindig a legvalószínűbb névnek tűnik a Királyi Légierő számára.

A Tempest program demonstrátora jelenleg építés alatt áll, bár a végleges repülőgéppel való pontos kapcsolata nem teljesen világos. A repülőgép várhatóan 2027-ben emelkedik a levegőbe.

Eközben egy Boeing 757-es átalakításából nyert, Excalibur nevű tesztrepülőgépen már tesztelik a Tempest érzékelőit, és amelybe a tervek szerint beépítik a Leonardo vállalat többfunkciós rádiófrekvenciás (Multi-Function Radio Frequency System) radarját, valamint kommunikációs rendszereit és elektronikai hadviselési berendezéseit.

Az Egyesült Királyság számára, a Tempest a Future Combat Air System (FCAS) program része lesz, amely egy széles körű légiharc fejlesztési program, és magában foglalja a következő generációs fegyvereket, pilóta nélküli platformokat vagy drónokat, hálózatokat és adatmegosztást. A fejlesztők a Tempest vadászgépet, mint a szélesebb FCAS program rendszerek-rendszerének központi platformját, quarterback-nek, vagy irányítónak nevezték. Ez a kifejezés korábban is felmerült, amikor a jövőbeli harci repülőgép küldetéseit fogalmazták meg.

Ez a gép kiváló helyzetismereti képességét és túlélőképességét használják fel arra, hogy elsődleges műveletekkel tevékenykedjen a kevésbé hatékony 4. generációs eszközök számára. A 6. generációs taktikai repülőgépek esetében ez a pilóta nélküli együttműködő harci repülőgépek vagy drónok, valamint a hálózatba kapcsolt fegyverek irányításának képességére is utal.

A központi szerepet játszó vadászgép pilótájának fontos képességeket kell ellátnia, rendelkeznie, stratégiai vízióval és eszközökkel ahhoz, hogy képes legyen kezelni a harctéren kialakuló helyzetet, majd eldönteni, hogyan fogja átadni a feladatokat az alacsonyabb képességű együttműködő-támogató partnereknek, hogy képes legyen ellenőrizni, mi történik, és eldöntse, hogyan éri el a kitűzött célt. Megfelelő túlélőképességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szükség esetén elviselje a kapott sérülést. Legfontosabb feladata az első csapásmérés, de a további cél az, hogy összehangolja az komplex rendszer a működését.

A fenyegetett környezet megközelítése, a légvédelem áttörése és a feladat végrehajtása miatt a megnövelt hatótávolság mint követelmény nagyon fontossá vált. A 6. generációs harci repülőgép-programokban világszerte felismerték ezt a tényt, legyen szó akár az Egyesült Államok következő generációs légi dominancia (NGAD) programjáról, akár a nagyjából hasonló kínai fejlesztésekről.

A Tempest program esetében a tervezett fenyegetett környezet azt jelenti, hogy a vadászgépnek valószínűleg jelentősen el kell távolodnia a tankergéptől a különböző harci forgatókönyvek szerint. Ez igényli az extrém hatótávolság szükségességét. Ehhez az előd Typhoonnak három vagy négy légi utántöltésre lenne szüksége ugyanazon távolság megtételéhez. A légi utántöltés azonban veszélyezteti mind a tankert, mind pedig a lopakodó vadászgépet az extrém nagy hatótávolságú rakéták megjelenése óta.

A fejlesztők most olyan repülőgépet építenek, amelynek hatalmas hatótávolsága lesz, de a követelménylista élén a gép hasznos terhelése áll.

A Tempest hasznos teherbírása nagyjából kétszerese lesz egy F-35A teherbírásának. Nem világos, hogy ez hogyan oszlik meg az üzemanyag és függesztmények tekintetében, de az F-35A esetében a belső és külső függesztmények tekintetében ez több mint 8 000 kg-ot jelent a gyártó szerint. A Tempest fent leírt küldetését figyelembe véve az adat valószínűleg a belső hasznos terhelésre utal, ami körülbelül 4500 kg-ot tenne ki, szemben az F-35A 2200 kg-os belső fegyver-terhelésével, ami két 900 kg-os irányított bombát és egy pár AIM-120-as rakétát jelent. Ez lenyűgöző fegyverterhelés lenne, és a Tempest számára jelentős arzenált biztosítana.

Nagyméretű, új típusú, jelenleg fejlesztés alatt álló rakéták fogják megtölteni a fegyverrekeszeket, amelyek várhatóan ultranagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták lesznek.

A Tempest nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétáinak fejlesztési tervei az év elején jelentek meg. A fejlesztők szerint a Tempestet nem szabad kifejezetten a látótávolságon túli harc specialistájaként jellemezni, de egyértelmű, hogy az elvárás, hogy a légi fenyegetéseket nagyobb távolságon győzze le, mint jelenleg a Typhoon.

Azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy az ellenséget nagy túlterhelésű fordulóval győzzünk le, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy feltétlenül így akarjuk-e, hogy a Tempest harcoljon? Ne feledjük, hogy ilyen kijelentést már egyszer tettek az 1960-as években a Phantom esetében, ahol azt mondták, hogy a manőverező képesség már nem számít, és hogy a rakéták a radarral képesek lesznek elvégezni a feladatot. Ez téves elképzelésnek bizonyult, és egy egész ciklus kellett, hogy felismerjék a légi támadó eszközök korlátait. Rengeteg elemzés áll a fejlesztők mögött, és egyáltalán nem gondolják a GCAP-t csak nagy hatótávolságú platformként kell elképzelni.

A Tempest hatalmas hasznos terhelése nem csak üzemanyagból és fegyverekből fog állni. Ugyanilyen fontosak lesznek az érzékelők is, amelyek a Tempest tervezett irányítói szerepét segítik majd.

A Tempest az érzékelői segítségével képet alkot az őt körülvevő harctérről, hogy támogassa partnereit, hogy kiaknázhassa és felhasználhassa képességüket. Ezek az érzékelők azt is jelentik, hogy amikor a Tempest mélyen behatol az ellenséges területre, és nem vehet igénybe segítségét, vagy ha nincs kapcsolata az E-7 Wedgetail-el, akkor is be tudja fejezni a feladatát, tehát képesnek kell lennie valamit megtalálni, azonosítani, megtámadni, és ellenőrizni a csapás hatékonyságát.

A Tempest hasznos teher összetevőinek utolsó darabja a gép különleges funkciója lesz, amit „repülő szerverként” írnak le, amely kifejezetten az együttműködő fegyveres drónok és más autonóm képességű eszközök támogatására szolgál, amelyek messze a vadászgép előtti légtérben tevékenykednek majd.

A Tempest fogja vinni a számítási kapacitást, és a „szervert”. Ha alacsony költségű autonóm rendszereket akarunk, szükség van egy információs csomópontra, és érzékelőkre, hogy az együttműködő harci drónok képesek legyenek elvégezni a feladatot. Tehát az irányítónak nagyon fontos szerepe lesz, mert az hordozza az érzékelőket és a számítási kapacitást, hogy lehetővé tegye a rendszer működését.

A Tempest fontossága, mint adatgyűjtő és adatmegosztó központ, szintén összefügg a tervezett irányítói szerepével, amely funkció kritikussá válik, tekintve, hogy a repülőgép különféle képességeit, így a lopakodást, a passzív érzékelőit és kommunikációs eszközeit is használnia kell mélyen az ellenséges légtérben.

Ami alapvető fontosságú az a Tempesthez való információ visszacsatolás. Ezért nevezzük ezt a repülőgépet irányítónak. A Tempest az a platform, amely fenn fog tartani egy helyi hálózatot az együttműködő eszközökkel.”

Az F-35-ös jó példa egy olyan repülőgépre, amely hatalmas mennyiségű adatot képes gyűjteni és ezt más eszközökhöz eljuttatni, bár a Tempest ezt egy lépéssel tovább fogja vinni.

A Tempest és a 6. generáció gépei számára az együttműködés a partnerekkel valami olyasmi, ami több, mint a rendszer részeinek összege, és ez minden területre igaz, tehát a tengeri, a szárazföldi, az űrbeli és más légi eszközök között. A kapcsolattartási képesség alapvető fontosságú lesz a siker érdekében. Amikor a Tempest a fenyegetett környezeten kívül kerül, nagyon széles, nagy sebességű, nagy sávszélességű módon kapcsolódik az együttműködő eszközökkel, amikor pedig ellenséges területre megy, ugyanezt leszűkítve végzi a túlélés érdekében.

Az a tény, hogy a parancsnoki központhoz vagy más távoli műveleti csomóponthoz való visszacsatolás nem mindig garantálható, az oka annak is, hogy legalábbis egyelőre a Tempestnek pilótája lesz. A Tempestnek egyetlen fő személyzete lesz, aki funkcióját tekintve inkább egy fegyverrendszer-tiszt (WSO) és egy hagyományos pilóta funkcióját látja el.

A vállalat felkészült a gép pilóta nélküli változatának a kifejlesztésére, ahol a rutinfeladatokat a mesterséges intelligencia kezeli majd. Az év elején Sir Richard Knighton, a légierő törzsfőnöke azt mondta, hogy nagyon valószínű, hogy hosszú távon a Tempest pilóta nélküli változatát kifejlesztik.

Egy vadászgép áráért egy légierő talán 10 000 drónt is meg tud vásárolni, de a jövőbeli fenyegetési környezet fogja megkövetelni, hogy hol lesz a magas és az alacsonyabb szintű képességek egyensúlya. Végül is a légiharc megvívása számára a legfontosabb követelmények, a nagy hatótávolság, a nagy sebesség, és a magas szintű lopakodási képesség úgy a vadászgép, mint a drónok szempontjából.

Amikor elkészül a nagy hatótávolságú, nagy sebességű, valamilyen szintű lopakodó és feláldozható drón, a fejlesztők eljutnak egy bizonyos képesség és költségszinthez, ami nem feltétlenül az, amire szükség van. Tehát van egyensúly a képességek és a költségek terén. Ha alacsonyabb költségű drónok fejlesztése a cél, akkor a drónok nem hordoznak a szenzorokat, hanem a Tempest deríti fel a célokat, és továbbítja a céladatokat a drónokhoz. Ha intelligensebb drónok alkalmazása a cél, a szenzorokat – infravörös, rádióelektronikai stb. – a drónokra telepítik, a vadászgép pedig információs csomópontként működik.

Az autonóm és feláldozható drónrendszerek alkalmazásában a lopakodás, az ellenség rádióelektronikus eszközeinek az elnyomása és a légvédelem rendszereinek a túlterhelése rendkívül hatásos technikák, amelyeket a jövőben alkalmazni fognak.

Újabb információk szerint a Tempest a 2040-es években váltja fel a Királyi Légierő Typhoonját, míg a korábbi hivatalos nyilatkozatok 2035-ös üzembe helyezési dátumról szóltak.

Ebben az esetben kétségtelen, hogy a tervezett egzotikus technológiák teljes skálájának időben és megfizethető módon történő kifejlesztése továbbra is komoly feladat lesz majd.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/23/a_kovetkezo_generacios_tempest_vadaszgep_radarja_masodpercenkent_egy_varos_informacio_aramlasanak_me

https://aviatika.blog.hu/2025/03/14/a_bae_systemsnek_vannak_elkepzelesei_arrol_hogy_ez_hogyan_nezhet_ki_7_generacios_vadaszgep

https://aviatika.blog.hu/2025/01/19/az_egyesult_kiralysag_hangsulyozza_hogy_a_tempest_lopakodo_harci_gep_szamara_nagyobb_hatotavolsagu_l

 https://aviatika.blog.hu/2025/01/09/az_egyesult_kiralysag_japan_es_olaszorszag_tovabbi_partnereket_keres_a_gcap-programhoz_szaud-arabia_

Kép: Rafale vadászgép ASMP-A nukleáris rakétával a törzs alatt; TWZ

A Francia Légi- és Űrhaderő Rafale vadászgépei részt vesznek a NATO-hoz alig több mint egy éve csatlakozott Svédország légterében végrehajtandó hadműveletekben. A Pégase (Pegazus) legutóbbi gyakorlata az európai NATO-tagok elrettentő képességének az Egyesült Államoktól független megerősítését teszteli, és Franciaország áll ennek az új felállásnak a középpontjában.

A manőverek a gyakorlat részei, amelynek során a francia katonai repülőgépeket rövid idő alatt alternatív repülőterekre telepítették, amire például szükség lenne egy Oroszországgal folytatott nagyszabású konfliktusban.

A Francia Légi- és Űrhaderő közzétette a Pégase 25 hadgyakorlat részleteit, amelynek során repülőgépek szálltak fel a Mont-de-Marsan, Istres, Saint-Dizier és Orléans légibázisról. A hadgyakorlatban hat Rafale vdászgép, két A400M szállítógép és egy A330 többcélú légiutántöltő-szállítógép (Multi-Role Tanker Transportből; MRTT) vesz részt.

A Pégase Grand Nord fázisban, amelyet a szolgálat éves „erődemonstráció” küldetésként jellemez, ezek a repülőgépek Svédország felégterébe repültek, melynek során azt kívánták bizonyítani, hogy a Francia Légi- és Űrhaderő Rafale gépei képesek rövid idő alatt elérni távoli repülőtereket és fenntartani az önálló bevetési képességüket.

A manővert a Francia Légi- és Űrhaderő stratégiai gyakorlatnak minősítette, amelynek célja „jelenlétünk és partnerségeink megerősítése, valamint az európai biztonság iránti elkötelezettségünk bizonyítása szövetségeseink felé”.

Etienne Marcuz az FRS francia agytröszt munkatársa – aki stratégiai rendszerek és nukleáris elrettentés elemzésével foglalkozik – az X-közösségi oldalon megjegyezte, hogy a Pégase 25 hadgyakorlat keretében telepített hat Rafale közül legalább néhány a francia nukleáris elrettentés légi komponenséből származik. Pontosabban, ezek a gépek a Saint-Dizier-ben állomásozó Stratégiai Légierő 4. vadászrepülőgép (4e Escadre de Chasse) századának részei.

Franciaország körülbelül 50 kétüléses Rafale B harci gépet tart szolgálatban ASMP-A nukleáris fejjel szerelt szuperszonikus rakétákkal felfegyverezve nukleáris küldetésre, amelyet a bevetése során A330 MRTT légi utántöltő gépek flottája támogat. Ezek a repülőgépek azonban kettős szerepet töltenek be, és a stratégiai csapásmérő szerepük mellett levegő-föld küldetések széles skálájára, vagy légvédelmi küldetésre is képesek.

Jelenleg nem világos, hogy a repülőgépek milyen konkrét küldetésekben vesznek részt a Pégase 25 során. Ami a Pégase Grand Nord komponenst illeti, úgy tűnik, hogy a francia repülőgépek közül legalább néhány Svédországban szállt le, és a svéd légierő gépeivel együtt vesz részt gyakorló küldetéseken. Nem világos azonban, hogy egy ideig Svédországban maradnak-e, vagy egy másik országba repülnek tovább.

A gyakorlat általános stratégiai jellegét tükrözi, hogy a Pégase 25 gépei egy második manőversorozatot is végrehajtanak Exercise Jade néven (a Jailissement d'Escadre, vagy „századkitörés” fedőnéven).

A Jade-gyakorlatokon a Francia Légi- és Űrhaderő arra törekszik, hogy a repülőgépeket otthoni bázisaikról alternatív repülőterekre küldje, tükrözve azt a fajta gondolkodást, amely a hidegháború alatt jellemző volt, de az azt követő években háttérbe került.

A repülőgépek elosztása nagyobb számú bázison, beleértve azokat is, ahol nincs állandó harci repülőgép jelenlét szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy elkerüljék az agresszor által indított kezdeti támadások miatt a repülőgépek megsemmisülését. Ezek a taktikák kulcsfontosságúak voltak az ukrán légierő túlélése szempontjából, és most az USAF ACE és tengerészgyalogság EABO hadgyakorlatok forgatókönyvei erősítik meg az Egyesült Államok csendes-óceáni légiharc doktrínáját.

A legutóbbi Jade-manőverek során, amelyek a héten kezdődtek, elrendelték, hogy előzetes értesítés nélkül a Nancy légibázis összes működő Mirage 2000D és Mirage 2000B repülőgépei települjenek át öt másik repülőtérre. Ezek az alternatív repülőterek két kiképzőbázist jelentettek, amelyek általában nem fogadnak vadászrepülőket.

A repülőgépek rövid időn belüli széttelepítésének a képessége különösen fontos a Stratégiai Légierő számára biztosítva a francia elrettentés hitelességét. Ez csökkenti annak kockázatát, hogy a nukleáris képességű Rafale vadászgépek megsemmisüljenek egy megelőző csapás során.

A repülőgépek ilyen módon történő széttelepítése során potenciálisan használatba veszik a polgári repülőtereket is, ami sokkal több lehetőséget nyit meg a Francia Légi- és Űrhaderő eszközei biztonságának szavatolására azáltal, hogy az ellenfél számára sokkal nehezebb egyidejűleg megsemmisíteni őket.

Ugyanakkor a Rafale és a támogató eszközök Svédországba telepítése lehetőséget teremt arra, hogy ezeknek a repülőgépeknek a tevékenységét Franciaországon kívüli repülőterekre kiterjesszék. Ennek több előnye is lehet a megnövekedett feszültség idején. Amellett, hogy tovább bonyolítja az ellenfél célzási terveit, a harci repülőgépek Svédországba telepítésével közelebb kerülnek a potenciális oroszországi célpontokhoz. Ez egyben egyértelmű jelzés is, hogy Franciaország támogatni fogja NATO-szövetségeseit, ha azokat támadás érné.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a Pégase 25 hadgyakorlat helyszínéül Svédországot választották, amely sokkal közelebb van Oroszországhoz, és amely stratégiai helyen fekszik a balti régióban és a Távoli-Észak közelében.

Összességében a Pégase 25 és a Jade hadgyakorlat azt jelzi, hogy Franciaország nagyszabású katonai vészhelyzetekre készül fel, amelyek mind saját területén, mind Európa-szerte bekövetkezhetnek.

Marcuz számára nem volt meglepetés, hogy a Francia Légi- és Űrhaderő harci repülőgépeket – kifejezetten nukleáris fegyverhordozókat – küld Svédországba, tekintettel a szélesebb körű biztonsági helyzetre.

„Február végén a Stratégiai Légierő repülőgépeinek Európa keleti határaira történő kiküldését az első lehetséges lépésként jelöltem meg afelé, hogy elrettentő erőnket szomszédainkra is kiterjesszük” – mondta Marcuz. „Akkoriban egyetlen hosszú repülést képzeltem el, de egy olyan küldetés, amely több napon keresztül tart, mint a Pégase 25, azzal az előnnyel jár, hogy országokat látogatunk meg, és mélyebb kiképző repülést végzünk szövetségeseinkkel.”

Attól függően, hogy meddig tart a Pégase 25, más országok légitámaszpontjait is meg tudjuk látogatni, növelve a kooperatív képzés lehetőségeit, valamint hangsúlyosabb üzenetet küldve a potenciális ellenfeleknek.

"Azonban meg kell várnunk a további, valószínűleg egy magasabb szintű kommunikációt, hogy megtudjuk, van-e hivatalos "nukleáris" jellege ennek a küldetésnek, vagy megmarad egy burkolt – megfelelően gyengébb üzenet" - tette hozzá Marcuz.

Bármi legyen is a nukleáris elrettentés sajátos funkciója a Pégase 25-ön belül, ez egy olyan terület, ahol Franciaország jelenleg terjeszkedni kíván, hogy megfeleljen az újraéledő orosz fenyegetésnek.

Franciaország egy újabb nukleáris légibázist hoz létre – a negyediket –, amelyet a Rafale legújabb verziójának két századával szerelnek fel. Az új nukleáris bázis a kelet-franciaországi Luxeuil lesz, amely csatlakozik a Saint-Dizier-ben, Istres-ben és Avordban már működő hasonló funkcióval bíró bázisokhoz. A luxeuili nukleáris bázis a tervek szerint a fejlesztés fázisában lévő, a francia fegyveres erők következő generációs hiperszonikus sebességre képes nukleáris ASN4G rakétával felszerelt fejlett Rafale F5-öseit fogja állomásoztatni.

Az a tény, hogy Franciaország független nukleáris elrettentő erővel rendelkezik, ez a képessége az utóbbi hónapokban előtérbe került.

Franciaország eközben rendelkezik tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákkal és saját tervezésű, levegőből indítható nukleáris rakétákkal. Ennél is fontosabb, hogy ezek a fegyverek technikailag függetlenek a NATO nukleáris tervezésétől, ellentétben a brit nukleáris elrettentő erőtől, amely szorosan összefonódik az Egyesült Államokéval. Nem világos, hogy mindez hogyan működne egy a NATO-t érintő nukleáris konfliktus esetén, de legalább nagyobb rugalmasságot biztosít Párizsnak, amikor arról van szó, hogy nukleáris ernyőjét hogyan lehetne kiterjeszteni az európai NATO-szövetségesekre.

Az év elején arról számoltak be, hogy Franciaország levegőből indítható nukleáris fegyverek telepítésének lehetőségét vizsgálja Németországban. Ezt az elképzelést az aggodalmak vezérelték, hogy az Egyesült Államok már nem garantálja Európa biztonságát a NATO keretében. Mielőtt Friedrich Merz-et megválasztották német kancellárnak, tárgyalásokat folytatott brit és francia kollégájával az európai „nukleáris megosztásról vagy legalábbis a nukleáris biztonságról”.

A The Telegraph című brit lap februári jelentése egy meg nem nevezett francia tisztviselőre hivatkozott: „Néhány francia nukleáris vadászrepülőgép Németországba telepítése nem lenne nehéz, amelynek célja Európa nukleáris elrettentő erejének erősítése, amely ugyanakkor erős üzenet lenne Oroszország számára”.

Általánosságban elmondható, hogy Franciaországban jelenleg egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek Európa azon képességének kiépítésére, hogy védőbástya legyen Oroszországgal szemben, amelyet jelentős mértékben az Egyesült Államok biztonsági garanciáival kapcsolatos aggodalmak hajtanak. Természetesen ez magában foglalja a hagyományos képességek széles skáláját, amelyeket végül a nukleáris feladatot ellátó Stratégiai Légierő támaszt alá.

A Pégase 25 gyakorlatok fontosságát a tágabb európai biztonsági kontextusban a Francia Légi- és Űrhaderő saját nyilatkozata is világossá teszi a manőverekkel kapcsolatban: „A Pégase 25 több mint gyakorlat: konkrét elkötelezettség az európai biztonság, és szövetségeseink mellett. Elrettenteni, védeni, együtt cselekedni.”

Bár nem tudjuk biztosan, hogy a Pégase 25 hadgyakorlat milyen mértékben fókuszál a nukleáris háborúra, fontos, hogy a nukleáris harcra alkalmas Rafale vadászgépek és azok stratégiai támogató eszközei fontos részei a gyakorlatnak. Általánosságban véve figyelemre méltó, hogy a manővereket a szélesebb körű európai NATO-biztonság iránti francia elkötelezettség kifejezett demonstrációjaként emelik ki.

Forrás: TWZ

Dobos Endre

Hasonló írások: https://aviatika.blog.hu/2025/04/15/az_erosen_tovabbfejlesztett_mirage_2000d_rmv_megnovelt_csapasmero_kepesseggel_all_szolgalatba

https://aviatika.blog.hu/2025/03/30/milyen_kepessegekkel_rendelkezhet_a_rafale_f5-os_vagy_super_rafale

https://aviatika.blog.hu/2025/03/20/franciaorszag_uj_legibazison_boviti_nuklearis_elrettento_erejet

https://aviatika.blog.hu/2025/02/06/franciaorszag_bejelentette_egy_uj_lopakodo_harci_dron_kifejleszteset_a_super_rafale_f5-os_vadaszgepe

https://aviatika.blog.hu/2025/03/11/a_flygsystem-2020-es_a_saab_6_generacios_vadaszgepe_lesz

Kép: F-35 JSF; USAF

A Lockheed Martin azt állítja, hogy a tömeggyártású F-35 Joint Strike Fighter az F-47 következő generációs légi dominancia (Next Generation Air Dominance; NGAD) vadászrepülőgép képességeinek 80%-át feleakkora áron tudja biztosítani. Ez hatalmas állítás, amelynek célja, hogy az F-35-ös releváns maradjon az elkövetkező évtizedekben, és potenciális alternatívát nyújtson az F-47-el szemben. Ezt úgy lehetne elérni, hogy a Lockheed által a NGAD vadászgép program keretében kifejlesztett technológiákat be kell építeni az F-35-be. A kisebb módosításokon túlmenően az F-35-ös egy „NASCAR frissítést” kapna az alap sárkányszerkezet felhasználásával. Ez az 5+ generációs átdolgozás az NGAD keretében kifejlesztett új anyagokat, geometriát és ellenintézkedés csomagot tartalmazhat.

A felvetés részletei közvetlenül Jim Taiclettől, a Lockheed Martin vezérigazgatójától származtak.

A terv az, hogy a NGAD-projekt számára kifejlesztett technológiákat alkalmazzák a jelenlegi rendszerek képességnövelésére, így a már bevált vadászgépet még relevánsabbá tesszik a jövő szempontjából, valamint bővítik a folyamatos és jövőbeli fejlesztések során biztosított képességeit. A NGAD versenybe való befektetésekből nyert tudás és technológiai fejlesztés megerősítette a meggyőződésüket, hogy az F-35-ös képességeit 5+ generációs szintre emelik. Ez egy kihívás a fejlesztő csapat elé, hogy biztosítsák a 6. generációs képesség 80%-át a költségek 50%-ért. A költségek 50%-a mellett, a diszruptív innováció alkalmazásával, valamint a közelmúltban kialakított belső képességekre és a mesterséges intelligenciára, csapatmunkára, valamint a teljes vállalatra kiterjedő irányítási rendszerre építve kívánják megvalósítani.

A vállalatnak van egy viszonylag jelentős fejlesztése, amelynek az eredményeit vissza kívánják forgatni a meglévő vadászgépeikbe, az F-35-be és az F-22-be, hogy hatékonyabbá tegyék őket. Ugyanakkor felkészültek arra az eshetőségre, hogy azonnal megvalósítsák a fejlesztéseiket, ha az F-47-es nem kerül gyártásba.

A vállalat vezetése nem tiltakozott az Egyesült Államok kormányának NGAD-döntése ellen.

A munka megy tovább, és elkezdik alkalmazni az összes NGAD-ajánlatukhoz kifejlesztett technológiát az F-35-ös és F-22-es bázisán. Ezek közül számos fejlesztés már alkalmazásban van a Block 4-es F-35-ön. További új technológiákat is alkalmazásra ajánlanak fel a védelmi minisztériumnak, hogy megvegye azokat és alkalmazza a jövőben. Ez egy erős 5+ generációs koncepció az F-35-ös számára, amely a NGAD-technológiákba való befektetés révén az elmúlt néhány évben végrehajtott kutatás és fejlesztés eredményeként jött létre, de most közvetlenül erre a sárkányszerkezetre fog vonatkozni.

Figyelembe véve, hogy a Lockheednek továbbra is jó kapcsolatot kell fenntartania a szúrós Trump-adminisztrációval, kockázatos lépés lett volna az F-47-es megrendelés odaítéléséről szóló döntés megtámadása. A vállalat számos más terméket is eladhat elsődleges ügyfelének, az Egyesült Államok Szövetségi Kormányának. Ez magában foglalja a teljes NGAD program számos más aspektusát is, a pilóta nélküli rendszerektől a fegyvereken át a parancsnoki és irányítási architektúrákig. Egy kihívás veszélybe sodorhatja a vállalatnak az adminisztrációval való jövőbeli és folyamatban lévő üzleti helyzetét. Ez csak egy a sok tényező közül, amelyek belejátszottak a hivatalos tiltakozás ejtésére vonatkozó döntésben.

A platform olyan, mint egy rendkívül alkalmazkodó vászon, amelyre a légierő felfestheti egy vadászgép képességére vonatkozó igényeit. Ezt szem előtt tartva, valószínűleg nem telik el sok idő, amíg a Lockheed átfogóan hozzákezd a Block 4-es utáni F-35-ös további fejlesztéséhez, ami a képességek szempontjából egzotikusabb lehet, mint amit sokan feltételeztek az NGAD harci repülőgépek versenyének elvesztése előtt.

Az USAF tavaly javasolt egy sokkal olcsóbb alternatívát a jelenlegi F-47-hez képest. Egy alaposan átdolgozott F-35-ös volt az elképzelés, amit a légierő akkori titkára és az NGAD harci repülőgép keresztapja, Frank Kendall kifejezetten támogatott januárban. Akkoriban olyan elképzelés is felmerült, hogy a vadászgép képességeinek a csökkentésével tegyék olcsóbbá a gépet és az elvesztett képességeket alkalmazzák inkább az együttműködő harci drónokban.

A Lockheed nem fog visszatekinteni az elvesztett NGAD projektre, és továbblép, hiszen a portfóliójában két 5. generációs vadászrepülő programot tudhat a magáénak, amelyek közül az egyikből több mint 1100 példányt gyártott, és amelyek iránt továbbra is erős a kereslet. Bár az NGAD program vadászgép komponense lehet a legkiemelkedőbb, de sok más lehetőség is rejlik a széles körű programon belül, amelyek pilóta nélküli komponensei vitathatatlanul a legfontosabbak a jövőbeli növekedés szempontjából.

A Lockheed már tett erőfeszítéseket az F-22-es modernizálására, amely eddig is már a repülőgép jelentős áttervezésével járt, és amellyel támogatta az NGAD-projekt fejlesztési munkáit.

Arra a kérdésre, hogy az NGAD technológiákat és azok migrációját hogyan finanszíroznák, és hogy a vállalat mennyire bízik abban, hogy integrálja őket az F-35-be, Taiclet sokkal több részletet adott arról, hogy ez valójában hogyan is nézhet ki:

"A cégnél 70 000 mérnök és tudós dolgozik folyamatosan igazán érdekes dolgokon. Az 5+ generációs megoldáskészlet egy részét pedig már az Egyesült Államok kormánya és maga az F-35-ös program is finanszírozza. Vannak olyan összetevők, amelyek egy része minősített, így nem tudom megosztani azokat.”

„Csak általában beszélek arról, hogy vannak kulcsfontosságú technikák és megközelítések, amelyekkel egy vadászpilótának versenyképesnek kell lennie és győznie kell, de biztosak lehettek abban, hogy mi is és a kormány is közösen fektet be ezekbe a dolgokba. Ezen elemek némelyike ​​ismét csak az F-35-ös programon keresztül valósul meg a mai állapotában. Ennek egy része a kormány által finanszírozott befektetés a NGAD kutatás-fejlesztésébe, csak a versenyfolyamat volt az, amelyet a kormány, valamint a Lockheed Martin és a Boeing is finanszírozott éveken keresztül. És közben önálló befektetéseket is végrehajtottunk mindkét programban.”

Tehát nincs tiszta százalékos arány, de van közös befektetés azokban a technológiákban, amelyekről beszélek az Egyesült Államok kormánya, szövetségeseink és a Lockheed Martin között.”

Vannak kiemelt fejlesztési irányok, amelyek a szenzorok területére koncentrálnak, hogy a pilóta nagyobb távolságból legyen képes érzékelni az ellenséget, mint ahonnan az érzékelni tudja őt. Az ilyen kiemelt eszközök a radar, és a passzív infravörös érzékelők. A passzív infravörös érzékelés nagyon fontos, mert ha radar működik, akkor van esélye, hogy az ellenség elektronikai hadviselési szakembere észlelni fogja a gép radarját. Ha pedig észlelik, akkor van esélye, hogy lelőhetik.

Tehát jobb, ha van egy infravörös érzékelő berendezés, ami passzív, és azzal derítik fel nagy távolságból a célokat, valamint egy csúcskategóriás fedélzeti radar. A levegő-levegő harc felderítési és rakétaindítási távolsága jelentősen kitolódott. Az F-35-ös működő elektronikai harc rendszere passzív módon több, mint 300 km távolságból érzékeli egy másik repülőgép bekapcsolt radarját, és képes rakétát indítani a célra.

A pilótának a kritikus érzékelőket használva kell megtalálnia a célokat. Fontos, hogy az ellenség ne legyen képes erre. Ez a lopakodó technológia. Vannak olyan technikák, amelyeket a vállalat a NGAD-ajánlatában megjelenített, és amelyek alkalmazhatók, legyen szó akár anyagokról, akár geometriákról, akár lopakodó ellenintézkedésekről.

„Ez olyan, mint egy NASCAR-frissítés, ahol az F-35-re alkalmazzák a NGAD és az F-35-ös program által társfinanszírozott technológiákat, és az lesz a kihívás a fejlesztő csapat számára, hogy építsék meg a 6. generációs képesség 80%-át fél áron. Ez a legjobb ár-érték arányú megközelítés, amelyet a Lockheed Martinnál az elmúlt négy-öt évben igyekeztünk elérni. Hogyan érhetjük el a legjobb értéket a korlátozott költségvetéssel és növekvő fenyegetettséggel rendelkező ügyfélnek?

A digitális technológiák alkalmazásával. Alkalmaznak valamit az egyik rendszerből a másikba, és valójában megpróbálják létrehozni a legjobb értékegyenletet.

Méretezhetőnek kell lennie, megfizethetőnek kell lennie, és minden alkalommal működnie kell. Ez a cél.”

Összességében a világ legnagyobb védelmi vállalkozója most újragondolta az F-35-öst, amely a nem túl távoli jövőben egészen másképp nézhet ki, mint most, legalábbis koncepcióját tekintve. Azzal kapcsolatban, hogy a Joint Strike Fighter-t olyasmivé alakítják, amely közel áll a versenytársakhoz egy évtizedekkel újabb, jövőbeli fenyegetésekre szabott dizájnnal, várnunk kell, és meglátjuk, de ennek az igénynek a teljesítése nagyon nehéz feladat lesz.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/22/a_boeing_nyerte_a_legiero_kovetkezo_generacios_legi_dominancia_vadaszgep_ngad_szerzodest

https://aviatika.blog.hu/2025/03/07/az_f-22_raptor_hat_tesztrepulest_vegzett_a_beepitett_uj_erzekeloivel

https://aviatika.blog.hu/2024/09/24/hatodik_generacios_vadaszgep_f-35-os_aron_ez_nem_fog_mukodni_mondjak_az_ipar_kepviseloi

https://aviatika.blog.hu/2024/09/23/az_obss_program_jelentosege_az_usaf_szamara

Kép: KF-21-es Boramae; Aviacionline

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Arab Emirátusok (EAE) érdeklődik a dél-koreai KF-21 Boramae vadászgépek iránt, mivel a két állam szorosabb védelmi kapcsolatokat épít.

Az Egyesült Arab Emírségek és a Dél-Koreai Légierő szándék-nyilatkozatot írt alá a dél-koreai vadászgépekkel kapcsolatos átfogó együttműködésről.

A megállapodást a Koreai Köztársaság Légierejének (RoKAF) vezérkari főnöke, Lee Young-su tábornok és az Egyesült Arab Emírségek Légierejének parancsnoka, Rashed Mohammed A. Al Shamsi tábornok írta alá, az utóbbi látogatása során a KF-21-es vadászgépeket és az FA-50-es könnyű támadórepülőket gyártó Korea Aerospace Industries (KAI) vállalatnál.

A megállapodás nem részletezte, hogy az Egyesült Arab Emírségek a repülőgépek konkrét megrendelése miatt érdeklődik Dél-Koreánál, mindazonáltal úgy vélik, hogy a szándéknyilatkozat előkészítheti az utat egy jövőbeli megállapodáshoz.

Az Egyesült Arab Emírségek először 2023-ban mutattak érdeklődést a KF-21-es iránt, a következő generációs vadászrepülőgépek beszerzésére irányuló terve részeként. Akkoriban a jelentések megjegyezték, hogy az Egyesült Arab Emírségek Tawazun Gazdasági Tanácsa levelet küldött a Dél-Koreai Nemzetbiztonsági Hivatalnak, amelyben kijelentette, hogy Abu Dhabi közvetlen együttműködést folytat a KF-21-es programmal kapcsolatban.

Az érdeklődés elmélyülhetett, miután az Egyesült Arab Emírségek légierejének légvédelmi parancsnoka és Kang Gu-young, a KAI elnöke februárban találkozott az Abu-Dzabiban megrendezett IDEX 2025 kiállításon, ahol a KAI főnöke tájékoztatta az Egyesült Arab Emírségek légierejének parancsnokát a KF-21-es jelenlegi állapotáról és fejlesztési lehetőségeiről a mesterséges intelligencia (AI) jövőbeli alkalmazása révén.

A KAI igyekszik helyet biztosítani magának a közel-keleti exportpiacon, ahol számos ország igyekszik korszerűsíteni hadseregét az állami szereplők növekvő biztonsági fenyegetései közepette, de a nyugati felszerelések vásárlásával járó korlátozások nélkül.

Az Egyesült Arab Emírségek delegációjának látogatásáról szólva Kang a KAI elnöke kijelentette: „A légierő parancsnokának látogatása lehetőséget adott arra, hogy bemutassuk a KAI magas szintű repülőgép-fejlesztési technológiáját, és megalapozhassuk a jövőbeli védelmi együttműködés bővítését.” "Továbbra is törekszünk a Közel-Keletre és Afrikába irányuló exportra."

Az Egyesült Arab Emírségek légiereje elsősorban a Mirage 2000-est és az F-16 Fighting Falcont üzemelteti, fejlettebb harci repülőgépeket keresnek, mióta az Egyesült Államokkal az F-35-ös lopakodó vadászgépekről folytatott tárgyalások megszakadtak.

Az Emirátus Királyság korábban 50 darab F-35 Lightning II-es vadászrepülőgépet, 18 darab fejlett drónt, és egyéb rakétákat tartalmazó csomag megvételét tervezte. A királyság később azonban úgy döntött, hogy felhagy a projekttel, miután az amerikai tisztviselőkkel folytatott tárgyalások holtpontra jutottak, és lassítani kezdték az értékesítési folyamatot.

Az Egyesült Államok vonakodása a repülőgépek Egyesült Arab Emírségek számára történő eladásáról az Egyesült Arab Emírségeknek Kínához fűződő szoros kapcsolatainak, valamint az Egyesült Államok azon kötelezettségének tulajdonítható, hogy Izrael megőrizze minőségi katonai előnyét a régióban.

Mivel az F-35-ről szóló tárgyalások elakadtak, az Egyesült Arab Emírségek megállapodást írt alá a francia Dassault Aviation társasággal 80 darab Rafale F4-es vadászgép vásárlásáról 2021 decemberében – amely a legnagyobb Rafale-megrendelés a világ bármely országától. Az első ilyen vadászgépet 2025 januárjában adta át a gyártó a királyság légierejének.

Nevezetesen, az Egyesült Arab Emírségek és a Dél-Koreai Légierő közötti szándéknyilatkozatot hónapokkal azután írták alá, hogy az Egyesült Arab Emírségek 2024 szeptemberében bejelentette, hogy nem kívánják újraindítani az F-35 Lightning II vadászrepülőgépek esetleges megvásárlásáról szóló tárgyalásokat.

A dél-koreai KF-21-es mellett az Emirátus érdeklődést mutatott egy másik fejlett generációs vadászgép, a török ​​KAAN iránt is. Világos, hogy a királyság már elvetette az amerikai 5. generációs repülőgépbeszerzés lehetőségét.

Az Egyesült Államok hagyományosan az Egyesült Arab Emírségek elsődleges fegyverszállítója, 2019 és 2023 között az Emirátus fegyverimportjának 57%-át adta. Úgy tűnik azonban, hogy az ország most eltávolodik az Egyesült Államoktól, amint azt az F-35-ös alternatívái iránti érdeklődése mutat.

KF-21-es a dél-koreai vadászgép

A KF-21-es, egy fejlett szuperszonikus vadászgép a tervek szerint a dél-koreai légierő elöregedő F-4-es és F-5-ös flottáját váltja fel. A KF-21 Boramae vadászrepülőgép a tervek szerint a dél-koreai légierő elsődleges repülőgépe lesz, és várhatóan jelentősen javítani fogja az ország három lábon álló védelmi rendszerét, amely az Észak-Korea potenciális fenyegetéseinek elhárítására szolgál.

Tavaly a KF-21 Boramae, amelynek fejlesztését kilenc éve kezdték meg, jelentős mérföldkőhöz érkezett, amikor Dél-Korea és a KAI megállapodást írt alá 20 darab gép gyártásáról. Ezeket a vadászgépeket a tervek szerint 2026 végén adják át a Koreai Köztársaság légierejének (RoKAF).

A KAI főnöke, Kang a repülőgépet jobb alternatívának tartja, mint az európai 4.5 generációs vadászgépeket.

Kang, a légierő nyugalmazott hadnagya, aki korábban az F-4-es vadászgéppel repült, azt mondta: „Azt mondják, a KF-21-es egy 4.5 generációs vadászgép, de szerintem ezzel alulértékelik a gépet. A 4.5 generációs francia Rafale-hoz és az európai Eurofighter Typhoonhoz képest a teljesítménye kiemelkedő. Szóval én 4.9 generációs vadászgépnek tartom, ami közelebb áll az 5. generációhoz” (teljes lopakodó képességekkel rendelkező vadászgép).

Rámutatott a repülőgép radar-keresztmetszetére (RCS), amely közelebb pozícionálja a KF-21-est az ötödik generációs vadászgépekhez. Ezenkívül olyan fejlett funkciókkal is rendelkezik, mint az aktív elektronikusan pásztázó (AESA) radar és különféle elektronikai hadviselési berendezések.

A KF-21-es azonban távol áll az F-35-ös képességeitől, annak ellenére, hogy a repülőgép alakja erős hasonlóságot mutat az F-22-es vadászgéppel, de jelenleg nem rendelkezik belső fegyverrekeszekkel. Ez azonban a jövőbeli fejlesztések során változhat, ami a repülőgép generációs átértékeléséhez vezethet az ötödik generációs vadászrepülőgépek közé.

Nagy kérdés azonban, hogy a gép fejlesztői milyen hajtóművel kívánják elérni az 5. generációs szintet, mert a jelenlegi F414-GE-400-as hajtómű egy régi konstrukció, amelyet nem lopakodó gép számára fejlesztettek. Egy 5. generációs hajtóműnek nagyobb tengelyteljesítményt kell biztosítania, a nagyobb hűtési és fedélzeti elektromos rendszer teljesítmény-igényeihez mérten.

Ha ez megtörténik, a KF-21-es a negyedik ország lehet, amely 5. generációs harci repülőgépet fejleszt és üzemeltet. Jelenleg, konfigurációtól függően, a repülőgép kilenc-tíz külső fegyverfüggesztési ponttal rendelkezik.

A repülőgép levegő-levegő rakétákkal, bombákkal és M61A2 Vulcan gépágyúval van felszerelve. Tavaly a KF-21-es végrehajtotta az első éles fegyvertesztjét a nagy hatótávolságú levegő-levegő Meteor rakétával, valamint az IRIS-T rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétával, tovább emelve a vadászgép képességeit.

A KF-21-nek több változatát tervezik:

·        KF-21N haditengerészeti változat megerősített szerkezettel és 20%-al megnövelt szárnyfelülettel

·        KF-21EA kétüléses elektronikai harc változat, hasonlóan az EA-18G Growlerhez

·        KF-21EX a megcélzott 5. generációs változat, ahol a rakéták, bombák már a belső rekeszben foglalnak helyet

·        KF-21SA az eredeti konstrukció exportváltozata a vevő igényei szerint.

Sok szakértő úgy látja, hogy a KF-21-es a globális fegyverpiac potenciális sztárja, gyors fejlődése és esetlegesen gyors szállítási képessége miatt. Ez a lehetőség Dél-Koreának, mint jelentős globális fegyverexportőrnek a sikereiből fakad, különösen az elmúlt évtizedben az FA-50-es könnyű támadó repülőgépekre vonatkozó több jelentős exportszerződése okán.

Kang kijelentette, hogy a KF-21-es egyik legfontosabb előnye a költséghatékonyság, mivel körülbelül 30-40%-kal olcsóbb, mint versenytársai.

A gyártási folyamatok továbbfejlesztett automatizálása révén erőfeszítések folynak az ár további csökkentésére. Egy dél-koreai tisztviselő anélkül, hogy egyetlen országot is megnevezne, elmondta, hogy számos közel-keleti nemzet figyelemreméltó és növekvő érdeklődést mutat az FA-50-es iránt.

Dobos Endre

Az EuroDASS konzorcium, az Eurofighter Typhoon „Praetorian” védelmi csomagért felelős ipari együttműködés a tervezési munka és a technológiai repülési kísérletek befejezését követően nyilvánosságra hozta a Typhoon érzékelő és zavaró képességei következő generációjának részleteit. Az EuroDASS partnerei, a Leonardo, az ELT Group, az Indra és a Hensoldt, Európa önálló elektronikai hadviselési szakértelmére támaszkodva, a rendszerintegrátor BAE Systems-szel együttműködve fejlesztik a rendszert a Typhoon Next Generation program támogatására.

A Praetorian rendszer egy moduláris rendszer, amely elektronikai ellenintézkedések (ECM), elektronikai támogató intézkedések (ESM), rakéta közeledés figyelmeztető rendszerek (MAW), lézeres figyelmeztető vevők (LWR) és vontatott radarvezérlésű rakéta csali (TRD) antennáiból áll. A rendszer 20 fő cserélhető egységre (LRU) van felosztva, és az összes alkatrészt egy Teldix GmbH Defensive Aids Computer (DAC) vezérli.

A DASS rendszer elektronikai támogatási intézkedés csomagot (ESM) tartalmaz, és radarsugárzás-érzékelő vevőantennákkal (RWR) van felszerelve. Az RWR-t úgy tervezték, hogy digitális vevőantennák segítségével észlelje a fenyegetést okozó radarokat, amelyek a szárnyvégi áramvonalas konténerekben helyezkednek el, így teljes 360°-os lefedettséget biztosítanak 1°-nál jobb pontossággal azimut szerint. Ezek a passzív antennák 100 MHz-től 10 GHz-ig képesek azonosítani a rádiófrekvenciákat, ami szinte minden típusú radarrendszer észlelésére elegendő, sőt más rádiófrekvenciás források, például rádiók vagy adatkapcsolati rendszerek észlelésére is alkalmas.

A rendszer az érzékelt adatokat összehasonlítja az elektronikai támogató intézkedés csomag (Electronic Support Measures Suite, ESM) radarjel adatbázisával. Ezen információk felhasználásával az ESM lehetővé teszi a radar és így a platform azonosítását, majd folyamatosan megjeleníti azt egy mozgó térképen vagy többfunkciós kijelzőn. Ez valójában egy 360°-os repülőgép körüli fenyegetéskép, beleértve az azonosított célokkal, azok aktív zónáival együtt. Ez lehetővé teszi a pilóta számára, hogy ezen zónák ismeretében repüljön, hogy elkerülje az észlelést vagy a támadást. Így a rendszer nem csak figyelmezteti a pilótát, hanem segít a potenciális célok felkutatásában, azonosításában.

Az Eurofighter Typhoon rendelkezik egy belső elektronikai ellenintézkedési rendszerrel (ECM), amely digitális rádiófrekvenciás memóriát (DRFM) és digitális frekvencia-generátort használ, hogy egyszerre és nagy hatótávolságból legyen képes zavarni több légi és földi radarrendszert. Minden adó- és vevőmodul (T/R) Vivaldi antennákból áll, amelyek passzív módon meg tudják határozni az adók helyét. Az antennák a szárnyvégeken lévő áramvonalas konténerei előtt, mások pedig a bal oldali konténer hátsó felületénél helyezkednek el, így biztosítva a 360°-os lefedettséget. A radar T/R moduljai gallium-arzenid (GaAs) alapúak és a 6-18 GHz-es frekvencia-tartományban működnek. A modulonkénti kimenet 50 Watt sugárzási teljesítményű.

Lehetséges, hogy az Elettronica által kifejlesztett Cross Eye (X-Eye) rendszert utólag integrálják egy második antenna beillesztésével a jobb oldali szárnyvégi konténerbe A Phase 1 Enhancement (P1E) részeként a Typhoon új antennákat kapott, amelyek szélesítették a frekvencia-tartományt, növelték a teljesítményt, valamint továbbfejlesztették a rádiófrekvenciás memóriát és ECM-technikákat.

A következő generációs jövőbiztos elektronikai hadviselési rendszer biztosítja a helyzetismeretet és a túlélést az új és folyamatosan változó fenyegetésekkel szemben egészen 2060-ig és azt követően.

A legfontosabb jellemzők közé tartozik a fejlett komplex fenyegetés jellemzés, a digitális rádiófrekvenciás memória (DRFM) képességei és interfészek biztosítása egy külső, nagy teljesítményű elektronikai támadóegység számára az ellenséges légvédelmi (SEAD) rendszerek elleni küldetésekhez, ami kulcsfontosságú NATO-követelmény. A szélessávú aktív elektronikusan pásztázó (AESA) radar elektronikai ellenintézkedései (ECM) megnövelt teljesítménnyel működnek az önvédelem érdekében.

A Typhoon új védelmi támogató-alrendszerét (Defensive Aids Sub-System, DASS) utólag illesztik a gép rendszerébe, amely a római elit testőrségtől származó Praetorian nevet kapta. Nem lesz hatással a Typhoon külső formájára, és nem jelent korlátozást a jelenlegi repülési jellemzőire. Ez biztosítja az új építésű repülőgépekbe való egyszerű integrálást, valamint a már üzemben lévő repülőgépekre való utólagos felszerelést. A Typhoon jobb képességű, nagyobb túlélő képességgel rendelkező és könnyebben bevethető gép lesz, és az elkövetkező évtizedekben kielégíti a légierő hadműveleti igényeit szerte Európában és a Közel-Keleten.

Az EuroDASS konzorcium már befejezte a következő generációs rendszer fejlesztésének jelentős részét, beleértve a „Praetorian eVolution” koncepciós fázist és az új berendezés repülési próbáját.

A koncepció véglegesítését követően a 2023-as kísérletek során digitális vevő- és sávszélesítő technológiákat vezettek be és teszteltek egy speciális tesztrepülőgépen. Aztán 2024-ben sikeresen végrehajtották a repülési próbákat egy Eurofighter Typhoon fedélzetén. A képességek további érlelése mellett a partnerek jelentős adatokat gyűjthettek reprezentatív fenyegetési forgatókönyvekről a további fejlesztés támogatása érdekében.

Mivel az elkövetkező évtizedekben a repülőgépek elleni fenyegetések várhatóan gyorsan fejlődnek, a Typhoon új védelmi képességeit adatközpontú architektúrával tervezik.

Ez magában foglalja a nagy sebességű, nagy sávszélességű infrastruktúra biztosítását, amely nyers jeladatokat továbbít egy fejlett központi feldolgozó központba. Ez lehetővé teszi a pilóták számára, hogy egyszerre több nagyobb távolságban lévő összetett fenyegetést azonosítsanak és rangsoroljanak. A kognitív elektronikai hadviselési egység (CEW), a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás segítségével feldolgozza a rögzített, nagy pontosságú adatokat, és reagál az új fenyegetésekre, amint azok megjelennek.

A már működő Praetorian rendszer több mint 30 éve védte a repülőgépet az olyan fenyegetésektől, mint az infravörös és radarvezérelt rakéták. A folyamatban lévő Eurofighter négy országra kiterjedő Phase 4 Enhancement (P4E) csomag keretében ezt a rendszert továbbfejlesztik, hogy a lehető legtöbbet hozhassák ki a Typhoon AESA radarjának a lehetőségeivel együtt, beleértve a már üzemben lévő európai közös radarrendszert (ECRS).

Forrás: Leonardo UK

Dobos Endre

Kapcsolodó írás: https://aviatika.blog.hu/2025/04/19/az_eurofighter_typhoon_hosszu_tavu_fejlesztesi_programja_biztositja_a_gep_jovobeli_bevetesi_kepesege

Kép: A Typhoon új kijelzője; BAE Systems

A Hosszú Távú Fejlesztés (Long Term Evolution; LTE) és Technológia Érettséget biztosító Fázis (Technology Maturation Phase; TMP) programok az Eurofighter Typhoon új pilótafülkéjén, küldetésszámítási rendszerén, repülésirányító rendszerén, a kommunikációs berendezések és fegyverzetvezérlő rendszerek fejlesztésén keresztül fogja növelni a gép, mint fegyverrendszer kapacitását

Az Eurofighter Typhoon jelentős fejlődésen megy keresztül az LTE és a TMP programok megvalósítása révén, amely biztosítja, hogy a négy európai nemzet által kifejlesztett többcélú vadászrepülőgép a 2060-as évekig szolgálatban maradjon.

Az LTE és TMP-szerződések aláírását és a német parlament jóváhagyását követően megkezdődött az Eurofighter Typhoon legújabb technológiával való felszerelési programja.

Az LTE és TMP programok végrehajtása során a gép új pilótafülkéjének, küldetésszámítási rendszerének, repülésirányító számítási rendszerének, kommunikációs berendezéseinek és fegyverzetvezérlő rendszereinek a kifejlesztésével növeli az Eurofighter fegyverrendszerének kapacitását.

Az LTE és TMP programra vonatkozó szerződést az Eurofighter vezérigazgatója, Giancarlo Mezzanatto és a NETMA (NATO Eurofighter and Tornado Management Agency) AVM vezérigazgatója, Simon Ellard írta alá.

„Az LTE TMP program az Eurofighter Typhoon jelentős közép-élettartamú technológiai frissítése lesz, amely számos jelentős fejlesztést vezet be a repülőgépen – különösen annak repülés-elektronikai architektúrájában” – mondta Mezzanatto.

Új koncepciók alkalmazása a cél, amelyek még nagyobb harci előnyt biztosítanak a Typhoon számára, mint az új, nagy felületű kijelző a hatalmas adatmennyiségek leegyszerűsítésére és az új processzorok, amelyek a mai technológiánál 200-szor gyorsabban képesek feldolgozni az adatokat.

A nagy felületű kijelző különösen fontos előny a jövőbeli ECRS2-es AESA radarral felszerelt Typhoon számára. A radar széles sávú képességei lehetővé teszik a nagyobb hatótávolságú érzékelést, a nagyfelületű kijelző pedig átfogó képet ad a taktikai helyzetről.

Az egyenlethez hozzáadódik, hogy a Striker II-es sisakot úgy tervezték, hogy a képernyőn 2D-ben megjelenített információk nagy részét átvigye a háromdimenziós külvilágba. A sisak-kijelző jelentősen javítja a pilóta helyzetismeretét hatékonyan kiterjesztve a külső teret. Röviden, ez megkönnyíti a pilóták számára a célok észlelését. Ez pedig kritikus helyzetekben értékes extra másodperceket ad a pilótának a mindenkori helyzet gyors áttekintésére, a döntésre és a reagálásra.

"Az LTE és TMP szerződés aláírása tükrözi elkötelezettségünket az Eurofighter Typhoon és programja folyamatos hatékonyságának biztosítására az elkövetkező években. Légierőink változó igényeire is választ fog adni" - tette hozzá Mezzanatto.

Az LTE és TMP-megállapodás az alapja annak, hogy az Eurofighter Typhoon a 2060-as években is működőképes maradjon. Az LTE program kulcsfontosságú elem az Eurofighter képességeinek növelésében, mint híd a hatodik generációs vadászrepülőgépek felé.

A programon keresztül bevezetett fejlesztések biztosítják, hogy az Eurofighter Typhoon továbbra is az innováció élvonalában maradjon, technológiai fölényt és élvonalbeli teljesítményt nyújtva üzemeltetői számára.

Az Eurofighter Typhoon Phase 4 Enhancement (P4E) SD csomagját úgy tervezték, hogy javítsa a repülőgép működési képességeit, meghosszabbítva élettartamát. A frissítési csomag legfontosabb fejlesztései a következők:

·        Automatizált érzékelőkezelés – Ez a funkció optimalizálja az összes Eurofighter Typhoon radar, különösen az Active Electronically Scanned Array (AESA) radar használatát, lehetővé téve a repülőgép számára, hogy egyidejűleg több feladatot hajtson végre csökkentve a pilóta munkaterhelését.

·        Továbbfejlesztett pilótafülke interfész – Az ember-gép interfész (HMI) frissítései intuitívabb vezérlést és jobb helyzetismeretet biztosítanak a pilóták számára, javítva a küldetés általános hatékonyságát.

A világ különböző légierőinél hozzávetőleg 608 Eurofighter Typhoon repülőgép áll szolgálatban. Az Egyesült Királyság az Eurofighter Typhoon legnagyobb üzemeltetője, melynek állományában 137 repülőgép áll szolgálatban.

Dobos Endre

Kép: Mirage 2000D az Iniochos éves többnemzetiségű légi gyakorlat során, amelyre az elmúlt hetekben Görögországban került sor; Rich Cooper

A Francia Légi- és Űrerő nem régen egy ünnepség keretében hivatalosan is újra bemutatta a modernizált Mirage 2000D RMV csapásmérő repülőgépet. Az idei év végéig a haderő 50 továbbfejlesztett példányt vesz át a deltaszárnyú repülőgépből, amely kora ellenére továbbra is rendkívül hatékony hagyományos csapásmérő és harcászati támogató eszköz. A továbbfejlesztett típus legalább 2035-ig marad szolgálatban, amikor is végül a Rafale veszi át a szerepét – várhatóan egy harci drón repülőgéppel (UCAV), majd végül egy teljesen új páneurópai repülőgéppel is kiegészítve.

A Mirage 2000D RMV (RMV a Rénovation Mi-Vie vagy az életciklus félidejében történő frissítés) modernizálás számos új fegyveralkalmazást tesz lehetővé: levegő-föld opcióban az Egyesült Államokban gyártott 1000 font/454 kg tömegű GBU-48, 500 font/227 kg tömegű GBU-49 és 2000 font/907 kg tömegű GBU-50 Enhanced Paveway II nagy pontosságú bombákat. A saját fejlesztésű bombák tekintetében létezik a helyben gyártott AASM rakétahajtóművel hajtott bomba lézervezérelt változata, amelynek változatait Ukrajnában széles körben használták. További támadó lehetőségek közé tartozik a Thales/TDA ASPTT (Air-Sol Petite Taille Tactique) könnyű, lézervezérelt, levegő-felszín bomba, más néven BAT-120LG.

A Mirage 2000D most először rendelkezik csöves fegyverzettel, a CC422-es típusú 30 mm-es konténerezett gépágyút a bal oldali szívócsatorna alatti tartóra lehet függeszteni. A repülőgép-fedélzeti gépágyúk ma is értékes támogató eszközei lehetnek a vadászgépnek. Mivel azonban a Mirage 2000D a nukleáris csapásmérő Mirage 2000N repülőgépvázból származik, így ezt a változatot soha nem szerelték fel belső gépágyúkkal.

A továbbfejlesztett Mirage rendszereit jól felkészítették az új a fegyvereknek a használatára, köszönhetően a Rafale-on használt, modernebb nagy hatótávolságú függesztett elektro-optikai TALIOS berendezés bevezetésének. Ez felváltja az öregedő ATLIS II, PDL CTS és Damocles berendezéseket, amelyeket korábban a Mirage 2000D használt. A TALIOS egy kétfunkciós eszköz, amely taktikai felderítési és célzó funkciókkal rendelkezik. A berendezés felderítő üzemmódban nagy felbontású színes képeket készít, amelyek valós időben továbbíthatók a Link 16-os adatkapcsolaton keresztül.

A Mirage 2000D RMV egy új törzs alatti póttartályt kapott, amely üzemanyagot szállít, ugyanakkor beépített infra- és rádió zavaró töltet tárolóval is rendelkezik. Ezzel megduplázódott a gép által szállított zavaró töltetek száma. Az speciális törzs alatti póttartály elektronikus intelligencia (ELINT) berendezést is tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a repülőgép ilyen típusú küldetéseket nagyobb hatótávolságban is végre tud hajtani. Korábban a régebbi ASTAC berendezést kellett a törzs alatti tartóra függeszteni, elvéve a lehetőséget a törzs alatti póttartály alkalmazására.

Ezeken a fegyvereken kívül a Mirage 2000D RMV modernizált pilótafülkét is tartalmaz, beleértve az intuitívabb digitális műszerfalat. A hírek szerint a modernizált repülőgép pilótái a Thales Scorpion sisakra szerelt kijelzőt is megkapták, amelyet a francia Rafale legénysége már egy ideje használ, és amelyet az Egyesült Államok Légierejének A-10-es és F-16-os közössége is átvett.

A többi kulcsfontosságú avionika – köztük az Antilope 5 domborzatkövető radar – azonban változatlan marad. Mindez körülbelül 530 millió eurós, azaz nagyjából 590 millió dolláros költséggel valósul meg.

A Mirage 2000D a Mirage 2000N kétüléses, minden időjárási körülmények között bevethető nukleáris csapásmérő repülőgép rugalmasabb, hagyományos fegyverzetű változataként jelent meg.

Eredetileg a Mirage 2000N nem volt képes precíziós támadásokat végrehajtani hagyományos fegyverekkel, a Mirage 2000D változatot azonban erre tervezték.

A D-változat külsőleg nagyon hasonlít a Mirage 2000N-re, az eredeti D-modell egy teljesen átdolgozott pilótafülkével is rendelkezik, valamint korszerű kijelzőkkel, és a HOTAS elveit megvalósító gázkarral és botkormánnyal. A célzást segítő berendezések mellett a Mirage 2000D továbbfejlesztett elektronikai önvédelmi csomaggal is bővült.

A Mirage 2000D kezdeti támadófegyverei a lézervezérelt AS30L rakéta, a BGL 1000 lézervezérelt bomba (LGB), valamint az Egyesült Államokban gyártott 500 font/227 kg tömegű GBU-12 és a 2000 font/907 kg tömegű GBU-24 Paveway II bombák voltak. A Mirage 2000D egyetlen SCALP-EG vagy APACHE rakétát is hordozhat a törzs alatti tartóján. Az APACHE rakétát, amely repülőterek elleni kazettás lőszereket szállított, azóta kivonták a szolgálatból, míg Franciaország SCALP-EG cirkálórakétáiból jelentős mennyiséget adott Ukrajnának.

A Mirage 2000D gyártása 1993-tól 2001-ig tartott, és ez idő alatt 86 darab készült. Ezek hamarosan a francia légierő igáslovai lettek kiterjedt hadműveletei során Afganisztán felett, Afrika Száhel-övezetében a Barkhane hadműveletben, valamint a Közel-Keleten a Chammal hadműveletben.

Fontos szerepüket tükrözve a Mirage 2000D-t már a DRMV program előtt is fokozatosan frissítették, új fegyverekkel, köztük kettős üzemmódú GBU-49 lézer/GPS-vezérelt bombák alkalmazásának a lehetőségével, valamint Link 16-os adatkapcsolattal, továbbfejlesztett adatmodemmel és titkosított rádiókkal.

Amellett, hogy a Mirage 2000D RMV program késésben van, az érintett mennyiséget a program elindítása óta csökkentették 71 korszerűsített repülőgépről a jelenlegi 50-re, amelyet a Francia Légi- és Űrhaderő kap. A repülőgépekre azonban továbbra is nagy az igény a nagy intenzitású konfliktusokban, amelyekre a NATO európai légiereje készül az egyre növekvő orosz fenyegetés miatt.

Az első modernizált Mirage 2000D RMV-t 2021 elején adták át a Francia Légi- és Űrerőnek, amelyet akkor tesztelésre és értékelésre használtak. A Mirage 2000D flottát az északkelet-franciaországi Aérienne 133 Nancy-Ochey bázisról üzemeltetik. A bázis három százada 67 darab Mirage 2000D-vel van felszerelve.

A folyamatban lévő műveletek során, különösen a Közel-Keleten, a továbbfejlesztett Mirage 2000D RMV-ket valószínűleg inkább előbb, mint utóbb bevetik, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a gépek új képességeiből.

Jelenlegi állapotában a Mirage 2000D lesz az utolsó a Francia Légi- és Űrhaderőt kiszolgáló deltaszárnyú harci repülőgépek közül. A Mirage 2000N-t 2018-ban nyugdíjazták, majd ezt követte 2022-ben az alapváltozat Mirage 2000C légiharcra tervezett vadászgép. Mára a továbbfejlesztett Mirage 2000-5F vadászgép flottát állítják le, de néhány példányt ezek közül Ukrajnának adományoznak. A különböző verziójú Mirage-ok 1961 óta állnak szolgálatban a francia légierőnél, amikor is az első generációs Mirage III-as szolgálatba állt.

Megfelelően modernizálva a Mirage 2000D RMV 2035-ig folytatja a francia élvonalbeli szolgálatot. Ekkorra a Rafale olyan számban lesz elérhető, hogy a Mirage D-modell végre kivonható lesz. A Francia Légi- és Űrerő körülbelül ugyanebben az időkeretben tervezi, hogy az új a Next Generation Fighter (NGF), valamint az együttműködő harci drónok szolgálatba állnak.

Bárhogyan is alakulnak ezek az ambiciózus tervek, úgy tűnik, hogy a Mirage 2000D végül lenyűgöző négy évtizedes szolgálatot teljesít majd.

Dobos Endre