Egy légi, vagy földi cél megtalálása, azonosítása kellő magabiztossággal ahhoz, hogy fegyverekkel megtámadhassuk, majd folyamatos követése, amíg el nem jön a célzás és a támadás ideje. Ezek mind a modern megsemmisítési lánc alapvető elemei. A lánc lezárása kritikus fontosságú, az okozott kár felmérése és annak eldöntése, hogy szükséges-e további intézkedés, ezek a ciklus lezárásának utolsó lépései. Bár ezek lehetnek a megsemmisítési lánc alapvető építőkövei, ez jelentős leegyszerűsítése mindannak, ami ebbe beletartozik. Szóval, hogyan fog kinézni a jövőbeli megsemmisítési lánc – amelynek a távolsága drámaian megnő? Miért lesznek olyan fontosak? És hogyan fejlődhetnek az idő múlásával?

Scott „Frag” Jobe, nyugállományú vezérőrnagy, az erőtervezés, az integráció és a háborús játékok igazgatója volt, mielőtt nyugállományba vonult az Egyesült Államok Légierejétől. Jobe a megsemmisítési lánc mestere, és ma a Boeing titkos Phantom Works fejlesztési program stratégiájának az alakításáért felel.

Ezek a célzási ciklusok érzékelőket, lövészeket, döntéshozókat, összetett kommunikációs kapcsolatokat és fegyvereket igényelnek, és mindegyiknek megvannak a saját speciális követelményei. Az elégtelen sebesség, a gyenge érzékelés és számos hiányosság, beleértve mindenekelőtt az ellenséges akciókat, amelyek megszakíthatják a ciklust, amelyek végső soron kudarchoz vezethetnek. Konkrét taktikai bevetésekben, valamint stratégiai szinten a fejlett ellenfelek kulcsfontosságú elemekben, például adatkapcsolatokban, parancsnoki és irányító csomópontokban keresik a sebezhetőségeket, hogy megszakítsák ezt a rendkívül fontos láncot.

Jobe beszélt a Boeing azon elképzeléséről, hogy a csata megkezdése előtt lezárja a megsemmisítési láncokat, jelentősen megfosztva az ellenséget a megszakításuk lehetőségétől. Ez számos képességet foglal magában, beleértve a pilóta és a drónok közötti csapatmunkát a többi együttműködő harci repülőgéppel együtt támadó és védelmi szerepekben. Az E-7 Wedgetail, mint előretolt parancsnoki és érzékelő csomópont, összhangban az űrbeli és a földi harctéri érzékelő és kommunikációs rétegekkel, mind az egyenlet részét képezi, a Phantom Works pedig a vállalat innovációinak élvonalában áll ezen a kritikus területen – beleértve a fejlett technológiát és a légi dominancia élvonalbeli elemeit, mint a 6. generációs F-47-es vadászgépet.

TWZ: El tudná magyarázni a megsemmisítési lánc kritikus funkcióját?

Jobe: Néhány példát fogok felhozni a közelmúltbeli eseményekből, amelyek segítenek keretet adni a beszélgetésnek. A közelmúltbeli konfliktusokban láthattuk, hogy a célzási ciklus lezárásának képtelensége legalább az egyik fél számára hatalmas kárt okozott. Az úgynevezett „organikus megsemmisítési láncok” – azok, amelyeket egy adott platformon lévő érzékelőből fejlesztenek ki, és egy fegyverhez kötnek a célpontok megtámadására – lezárásának képessége némileg sikeresnek bizonyult.

Ez bonyolultabbá válik, ha operatív szintre emeljük, és hírszerzést, megfigyelést és felderítést (ISR) is bevonunk az információk gyűjtésébe a csatatérről, és ezeket összekötjük a következő manőversorozattal vagy a megtámadni kívánt célpontokkal. Ezután fel kell mérnünk, hogy sikerült-e elérni a kívánt hatást.

Láttunk már olyan erőket, amelyek nem tudták ezt nagy léptékben megtenni, a statikus, lövészárokba kényszerített csatatér eredményeként. Ez olyan taktikákhoz vezetett, mint például több ezer drón kiküldése nagyon apró és különálló cselekmények, például egyes járművek vagy egyes katonák megtámadására. Ha valóban képesek lettek volna ezeket a láncokat operatív szinten lezárni, valószínűleg nem így működött volna, ahogy alakult.

A manőverező képesség és az ellenségre történő hatás képessége annyira degradálódott, hogy hosszú, elhúzódó hadjárattá vált. Az a képesség, hogy meghatározza a harc ciklusának a léptékét kritikus fontosságú.

Az amerikai hadsereg koncepciója „találd meg, azonosítsd, kövesd, célozz, semmisítsd meg, értékeld” vagy (find, fix, track, target, engage, assess; F2T2EA). A célpont észlelésének a képessége az elsődleges követelmény minden megsemmisítési láncban. Ez származhat műholdakról, pilóta nélküli platformok képeiről, egy radarral rendelkező harci gépről – bármiről, ami információkat gyűjt a csatatérről, majd értelmezi azokat.

Ha visszamegyünk John Boydhoz és az általa megfogalmazott figyeld meg, tájékozódj, dönts, cselekedj (observe, orient, decide, act; OODA hurok) ciklushoz, ez a koncepció ma is érvényes –. Ezek a megsemmisítési láncok alapvető elemei, amelyek átkerültek a találd meg, azonosítsd, kövesd, célozz, semmisítsd meg, értékeld mantrába – ezek valójában az alapvető összetevők.

TWZ: Mi a példa arra, hogyan lehet lezárni egy megsemmisítési láncot a csata előtt?

Jobe: A lényeg a hadműveleti terv, a manőver, valamint a megsemmisítési lánc értelmezésének és működésének megértése – az összecsapás előtt. Itt nem csak az érzékelőkről és a támadó eszközökről van szó.

Nemrég láttuk ezt, amikor a vadászok úgy döntöttek, hogy nem szállnak harcba, amikor tudták, hogy hátrányba kerülhetnek. Csak akkor harcoltak, amikor tudták, hogy lezárhatják a célpontkeresési ciklust – és ezeket a döntéseket valószínűleg a felszállás előtt hozták meg. Már előre megvolt a fejükben, hogyan fognak összecsapni, mi a manővertervük, milyen célpontokat támadnak meg, és mikor vállalnak kockázatot, hogy optimalizálják a saját pozíciójukat és minimalizálják az ellenfélét.

Bizonyos helyzetekben ezek a katonai erők félelmetes képességekkel rendelkeztek – a repülőgépekkel, a rakétákkal és a radarokkal. De valójában nem ez döntötte el ezeket az összecsapásokat, hanem az, hogyan fognak összecsapni, és milyen kockázatokat fognak vállalni. Azt hiszem, hogy a pilóták és a parancsnokság már a csatába lépés előtt eldöntötték, hogyan fogják lezárni ezeket a megsemmisítési láncokat.

Biztos vagyok benne, hogy voltak tartalékaik arra az esetre, ha a dolgok rosszul mennének, de így kell valójában megtervezni a küldetést és a manőver tervet. Maga a terv általában meglehetősen alapvető, és soha nem éli túl az ellenséggel való első találkozást. Minden a vészhelyzetekről szól, és arról, hogy mi történik, ha valami nem sikerül.

Szeretném megemlíteni a vietnami háború Bolo hadműveletét is, amelyet akkoriban Robin Olds ezredes vezetett. Ez egy hihetetlen megtévesztő kampány volt, és ők lezárták ezeket a megsemmisítési láncokat, mielőtt összecsaptak volna. Hamis rádióhívásokat generáltak és hamis repülési profilokat, amelyek megtévesztették az ellenséget. Ezt feltérképezték a fejükben, és ezeket az összecsapásokat valószínűleg még a felszállás előtt eldöntötték.

Robin Olds fejlesztette ki ezt a taktikát és ezt a manőver tervet, tökéletesen beállította, hogy az a saját előnyükre váljon, és csak akkor csaptak le, amikor pontosan az volt a lehetőség, amit akartak.

TWZ: El tudná magyarázni, mit jelent a megsemmisítési lánc lezárása?

Jobe: Egy egyszerű példa egy ellenséges jármű megtámadása, a rakéta eltalálja a járművet, a jármű már nem hatékony, vagy megsemmisül. De az értékelés ugyanolyan fontos, mint a célpont megtalálása, rögzítése és megtámadása. Be kell zárni a kört. A Bolo hadművelet sikeres volt taktikai összecsapásként, de stratégiai szinten a vietnami háború kimenetele egészen más volt. A taktikai célpontok megtámadásának értékelése nem terjedt ki a hadműveleti és stratégiai célokra. A megsemmisítési lánc lezárása a teljes ciklus vége. Fel kell mérni, mi történt, és mire van szükség ahhoz, hogy a következő akciósorozat hatékony legyen.

TWZ: Milyen elemek kritikusak egy modern nagy hatótávolságú megsemmisítési láncban?

Jobe: Tegyük fel, hogy van két légi eszköz, egy baráti és egy ellenséges, és mindkettő 12 000 m magasságban repül. Ha a Föld görbületének egy egyszerű heurisztikáját használom, akkor közvetlen rálátásuk lehet egymásra körülbelül 650-700 km távolságig, a globális elhelyezkedéstől függően. Ezen a hatótávolságon túl a görbület két oldalán vannak, és nincs fizikai mód, hogy lássák egymást, hacsak nem rendelkeznek egy horizonton túli radarral, amellyel ma egyetlen légi eszköz sem rendelkezik. Egyszerűen fogalmazva, ha a Föld görbületének másik oldalán vagy, akkor egy nagy távolságú megsemmisítési lánc környezetben vagy.

Ebben az esetben ez nem egy „organikus megsemmisítési lánc”, vagy valami, amit te magad fejlesztesz ki a saját fedélzeti érzékelőiddel. Valami másnak kell érzékelnie a célpontot. Most adatokról beszélünk. A célponttal kapcsolatos információk: a pozíciója, magassága, iránya, sebessége, a célpont típusa – ekkor valamilyen más eszköztől származnak. Tehát nem tudod saját elhatározással lezárni ezt a megsemmisítési láncot.

Ebben a helyzetben valószínűleg egy űrbe telepített eszközzel fogsz dolgozni. Mert az képes érzékelni a célpontot, amikor te nem. Emellett képes lehet nagy mennyiségű adatot gyűjteni, ezeket az adatokat feldolgozni, és a küldetés szempontjából releváns adatokat a küldetés szempontjából releváns sebességgel biztosítani. Tehát ebben a helyzetben a nagy hatótávolságú megsemmisítési lánc alapvető kezdete ismét a célpont érzékelése, de ennek egy külső forrásból kell származnia. Ezután az érzékelőtől származó adatoknak el kell jutniuk a vadászgéphez, aminek van egy fegyvere vagy egy hatása, amivel el lehet távolítani a célpontot. Ebben az esetben tegyük fel, hogy ez egy levegő-levegő rakéta. Még ha a vadászgépnek van is egy olyan rakétája amelyik rendelkezik ilyen hatótávolsággal, szüksége van a célpont adataira, ezért igénybe vesz egy kommunikációs réteget. Ehhez jön még valaki, aki ezt a harcot irányítja, hogy a vadászgépet a célponthoz irányítja a kívánt hatások elérése érdekében, manőver perspektívát, és felhatalmazást ad a támadásra.

A hatalmas hatótávolságok és a hozzájuk kapcsolódó repülési idő miatt valaminek frissítenie kell a támadó rakéta adatait repülés közbeni céladatokkal, mert a fegyverek manőverezése szinte soha nem statikus. Ehhez ugyanaz az érzékelő szükséges, amely a célpontot követi, hogy akár organikusan, akár más mechanizmuson keresztül elküldje a frissítéseket a rakéta számára.

TWZ: Vannak lehetőségek az űrérzékelésen keresztül?

Jobe: Közvetlenül az űrből is megtörténhet a cél észlelése, vagy lehet egy légi eszköz, amely látótávolságon belül van, és rendelkezik egy érzékelővel az észleléshez. Van egy érzékelő réteg az űrben, amely ezeket a dolgokat különböző szinteken tudja megvalósítani, és azt hiszem, a besorolási szintek miatt valószínűleg ennyiben hagyom.

TWZ: Áttérve a kommunikációs oldalra. Biztos vagyok benne, hogy az ellenfelek nagyon kifinomult eszközökkel rendelkeznek a nagy hatótávolságú megsemmisítési láncok működésének a kivédésére a kommunikációs eszközök célba vételével. Mit tesznek ennek kezelésére?

Jobe: Mindenki tudja, hogy a műholdak kétcsatornás vonalakon keresztül kommunikálnak. Ha ezeket zavarják, akkor már nem tudják megmondani egy űrbe telepített eszköznek, hogy mit akarnak tőle, és nem tudják elérni azt az információt vagy küldetéshatást, amelyet a műhold kommunikálni próbál. Ezért folyamatosan fejlesztjük a nagy hatótávolságú megsemmisítési láncaink rugalmasságát – a harci ciklus azon elemeinek az alkalmazása mellett, amelyek már redundanciával vagy zavarással szembeni ellenállással rendelkeznek. Legújabb generációs kommunikációs műholdjaink szoftveresen definiált zavarvédelmi és autonóm önjavító képességekkel rendelkeznek az ellenséges zavarási kísérletek kivédésére. A megsemmisítési láncokban redundancia rétegeknek kell lenniük ahhoz, hogy lezárják őket, és megbízhatóak legyenek.

TWZ: Említette a célpontokat észlelő légi eszközöket, és ez természetesen elvezet minket az E-7A Wedgetail és annak képességeiről való beszélgetéshez.

Jobe: Az E-7A Wedgetail kritikus fontosságú képesség a megsemmisítési lánc lezárásához. Az E-7A Wedgetail rugalmasságot biztosít az ismeretlennel szemben. Irányítja a harcot. A többsávos fejlett érzékelési, parancs- és irányítási rendszer a csatát a javadra fordítja. Lehetővé teszi több célpont leküzdését, több fenyegetés elkerülését és az egyesített erő alkalmazását.

Az E-7A Wedgetail fejlett képességei – az érzékeléstől a több tartományon keresztül végzett adatintegráción át a valós idejű elemzésig a csatatér átfogó képének biztosítása érdekében – hatékony több tartományon keresztül végzett megfigyelési, kommunikációs és hálózatba kapcsolt csatavezetési képességeket és interoperabilitást biztosítanak, amelyek megsokszorozzák az egyesített erők hatékonyságát.

Számos légi és tengeri célpontot képes észlelni és követni, átfogó helyzetismeretet biztosítva hatalmas műveleti területeken. Az integrált érzékelőrendszer lehetővé teszi a repülőgép számára, hogy egyszerre több célpontot figyeljen meg, így felbecsülhetetlen értékű eszköz mind a védekező, mind a támadó műveletekhez.

Képességei túlmutatnak az észlelésen. Kifinomult kommunikációs rendszerekkel rendelkezik, amelyek megkönnyítik a valós idejű adatmegosztást a légi, az űr- és a szárazföldi erőkkel, javítva az együttműködésen alapuló döntéshozatalt. Az E-7A Wedgetail páratlan parancsnoki és irányítási képessége ugyanolyan kulcsfontosságú, és még fontosabbá válik, mivel a teljes területre kiterjedő adatintegráció és a vadászgép-drón csapatmunka egyre nagyobb szerepet kap a műveletekben.

Az E-7A Wedgetail első ilyen jellegű bemutatója során két MQ-28 Ghost Bat drónt (Collaborative Combat Aircraft; CCA) és egy harmadik repülőgépet irányított. Az MQ-28-as drón megfizethető harci tömeget kínál a nagy hatótávolságú megsemmisítési láncok kiegészítésére és fokozására.

Sok vita folyik a CCA-król és általában a vadászgép-drón csapatmunkáról. Már nagyon régóta repülünk távirányítású repülőgépekkel, de a CCA-k bizonyos szintű autonómiával működnek, ami magához a vadászgép platformhoz szervesen kapcsolódik. Ha az E-7A Wedgetailt és az MQ-28 Ghost Bat-eket együtt nézzük példaként, a Wedgetail képesek kommunikálni ezekkel az eszközökkel, és koordinálni a tevékenységüket, ami hatalmas erősokszorozót jelent.

Mostantól ezeket a CCA-kat előre lehet küldeni az ellenség felé, ahol nagyobb a kockázat, anélkül, hogy veszélyeztetnél egy nagy értékű eszközt, mint például az E-7A Wedgetailt, vagy a fedélzeten lévő operátorokat. Ezenkívül a Ghost Bats-ekbe ágyazott autonómia és mesterséges intelligencia is jelen van, ami azt jelenti, hogy képesek ugyanazokat a készségeket elsajátítani, mint egy a légiharcban esetleg megsemmisített drón. A repülőtérről felszálló következő drón pontosan ugyanazokkal a készségekkel rendelkezhet, és az iterációs folyamat sokkal gyorsabb, mint egy ember esetében.

A CCA-k a kockázatszámítást is megváltoztatják. Megengedheted magadnak, hogy elveszítsd az eszközt a hatás elérése érdekében, de anélkül, hogy kockáztatnád egy pilóta elvesztését.

A CCA képes messze elöl repülve rakétát indítani a légi célra vagy érzékelőként működni. Egy CCA-t előre küldhetsz érzékelni és a vadászgépre továbbítani az információt, akár egy E-7A Wedgetailen keresztül, akár közvetlenül. Ezt úgy képzelheted el, mintha a céladatokat visszacsatolnád a vadászgépre rakéta indításhoz.

TWZ: Milyen szerepet játszik ebben a Phantom Works?

Jobe: A Phantom Works a Boeing fejlett kutatás-fejlesztési és gyors prototípus készítési részlege, amelynek küldetése az innováció és a technológia határainak feszegetése. Végső cél a védelem jövőjének átalakítása – amely magában foglalja a küldetéstervezést, a képességeket és a megoldásokat, amelyek segítenek a vadászainknak a csata megkezdése előtt lezárni a megsemmisítési láncolatokat.

A Boeing védelmi üzletágában, amely magában foglalja a Phantom Works részleget is, nagy hangsúlyt fektetünk a rendszercsalád megközelítésre és a nyílt rendszer architektúrára. Ennek a munkának a nagy része a Virtuális Hadviselés Központunkban (Virtual Warfare Center; VWC) kezdődik, vezető modellező és szimulációs környezetben, amelyet arra használunk, hogy közösen fejlesszük ki a legjobb megoldásokat ügyfeleink legnehezebb problémáira. A Phantom Works számos projektet fejleszt jelenleg a tengeri, a légi és az űrkutatás terén – amelyek többsége titkosított.

A Virtuális Hadviselés Központban sok operatív elemzést végzünk, hogy biztosítsuk, hogy mélyen megértsük a viselkedést, és fejlesszük a technológiát, hogy megbízható hatásokat érjünk el, és bizalmat építsünk ki azzal kapcsolatban, hogy mit fognak tenni a CCA-k, amikor már nem „emberekkel kommunikálnak”. Végső soron küldetéstípusú utasításokat kell adni a CCA-knak. Tehát ha nincsenek ott emberek, akik megmondanák nekik, mit tegyenek, akkor is végrehajthatják a küldetés valamely elemét.

Ez a rendszercsalád magában foglalja az E-7A Wedgetail-t a Ghost Bat-tel. Így építjük ki az adatkapcsolataink rugalmasságát és platformjaink túlélőképességét, és hogyan kommunikálunk mind az űrben, de más hadviselési területekkel is, legyenek azok felszíni hajók – cirkálók, anyahajók stb. Ez a rendszercsalád megközelítés azt jelenti, hogy megérthetjük azokat az elemeket, amelyeknek együtt kell működniük. Lehet, hogy az E-7A Wedgetail irányítja a CCA-kat. Aztán talán van egy F-15EX-em, amely nagy hatótávolságú megsemmisítési lánc bevetést végez, hogy nagy értékű célpontokat iktasson ki.

Hogyan integrálhatjuk ezt a rendszercsaládot? Ez hatalmas részét képezi a munkánknak, és ezt építjük a különböző termékszegmensünkbe, az Apache-tól és a Chinooktól kezdve a fejlett vadászgépeinkig, az F-15EX-eken és F/A-18-kon át a fejlett jövőbeli programjainkig.

Mobilitási, felderítő és bombázó portfóliónk is a család része. Például a KC-46A Pegasus esetében azt vizsgáljuk, hogyan tehetjük részleges csatairányítási csomóponttá, mert tanker nélkül sehova sem megyünk. Ha vadászgéppel repülünk, a tankerek jelentik az életünket, mert biztosítják az üzemanyagot. Feltölthetjük a vadászgépeket üzemanyaggal, és ugyanakkor adatokkal is. A KC-46A tanker képes a harctéri információk továbbítására a vadászgépek, anyahajók és a flotta többi tagja között. Tehát a komplex segítségnyújtási megközelítésre összpontosítunk, és arra, hogy megértsük, hogyan illeszkednek ezek egymáshoz.

Visszatérünk oda, amiről korábban beszéltünk. Rugalmasnak kell lenniük a megsemmisítési láncoknak, ami megbízhatóvá teszi őket. Arra összpontosítunk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy értjük az összes lehetséges sebezhetőséget, és hogy ezeket enyhítsük, valamint bizalmat építsünk a rendszerek ökoszisztémájában.

Folyamatosan háborús gyakorlatokat végzünk, hogy megértsük a változó környezetet a fenyegetések szempontjából. Technológiai szempontból nagy hangsúlyt fektetünk a digitális mérnöki és tervezési koncepciókra, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy az új technológiákat, mind hardver, mind szoftver téren gyorsan bevezessünk. Az új szoftverekkel rengeteg képességet szerezhetünk az új fenyegetések mérséklésére. Ilyenek az új algoritmusok, amelyek képesek automatikusan felismerni a célpontokat, akkor is ha az ellenfél megváltoztatja azok elektronikus mintáját, más szóval azt, hogy hogyan milyen képet mutat egy érzékelő számára. Gyorsan be lehet építeni egy szoftvert, hogy ellensúlyozzuk ezt a képességet, amikor az megjelenik.

TWZ: Beszéltünk arról, hogy a csata megkezdése előtt lezárjuk a megsemmisítési láncokat. Mi a Phantom Works jövőképe ezzel kapcsolatban, és hogyan fejlesztik a megsemmisítési láncokat?

Jobe: Aktívan dolgozunk a Harc Menedzsment Parancs, Irányítás, Kommunikáció (Battle Management Command, Control, and Communications; BMC-3) terén. Ennek nagy része olyan fejlett szoftverekről szól, amelyek képesek olyan sebességgel és léptékben működni, amelyet az emberek nehezen tudnak megtenni, hogy tudják, hol vannak a különböző eszközök, milyen különböző érzékelőket tudnak alkalmazni, és hogyan lehet őket integrálni. Így lehetővé teszed az emberek számára a döntéshozatalt, és jobban megértheted a gépek között zajló csatát.

Emellett számos küldetéstervezés is folyik, amely segít jellemezni a fenyegetettségi és a fizikai környezetet. Ilyenek például a terepviszonyok és az időjárás – ezek mind olyan tényezők a valós műveletekben, amelyeket gyakran figyelmen kívül hagynak. Ezért rengeteg szoftverfejlesztést és küldetéstervezést, majd csatavezetést végzünk ezen a területen.

Végső soron egy összekapcsolt, alkalmazkodóképes és kész rendszercsaládra összpontosítunk, amely képes elrettenteni és megnyerni a közös harcot. Ez magában foglalja az E-7A Wedgetailt, az MQ-28-ast, a műholdakat, az F-15EX-et, az F-47-et, a küldetés-rendszereket és az alapvető technológiai képességeket, amelyek rendszercsaládunk néhány fontos elemét alkotják.

A Boeing adatokat, platformtudást, integrációt és nyílt rendszer-architektúrát kínál az ügyfeleknek és a potenciális partnereknek, miközben folyamatosan fejlesztjük, prototípusokat készítünk és tervezünk a jövőre nézve. Segítünk az ügyfeleknek felülmúlni a fenyegetéseket a nagy hatótávolságú megsemmisítési lánc tekintetében, és ezt a képességet a jövőben is tovább fogjuk fejleszteni.

Dobos Endre

Forrás: TWZ 

Kép: CA-1 Europe; Bayerisches Wirtschaftsministerium

A német védelmi startup vállalat, a Helsing bemutatta új, pilóta nélküli harci légi drónját (UCAV), a CA-1 Europát. A vállalat 2027-re tervezi a drón első repülését, amely nagyon hasonlít az MQ-28 Ghost Bat-ra. A Boeing ausztrál leányvállalata a Ghost Bat-ot először az Airpower Teaming System keretében az Ausztrál Királyi Légierő támogató harci drónjának fejlesztette. Az Egyesült Államok Légiereje is beszerzett legalább egy példányt, állítólag a kutatás-fejlesztés, valamint a tesztelési és értékelés támogatására.

Az egyhajtóműves CA-1 (Combat Aircraft 1) teljes méretű makettjét ma mutatták be a Helsing bajorországi tussenhauseni üzemében. A drón szögletes törzsének, szárnyának, oldalra helyezett szívócsatornáinak és osztott, kifelé döntött vezérsíkjának elrendezése mind erős hasonlóságot mutat az MQ-28-al. Ezt a konfigurációt időközben más drónok tervezése során is átvették. A Helsing drón súlya körülbelül 3992 kg, hossza pedig nagyjából 11 méter, ami nagyon hasonlít az MQ-28-hoz, és mindkét drónt a hagyományos kifutópályákról történő alkalmazásra készítik fel. A CA-1 más harci drónokhoz hasonlóan a belső fegyverterében szállítja majd a támadóeszközeit, de nem ismert azok mérete, tömege és mennyisége.

Ami a CA-1 mögött álló vállalatot illeti, a Helsinget 2021-ben alapították, és eddig leginkább mesterséges intelligencia szoftveréről ismert. A Helsing által kifejlesztett technológiák kisebb drónokba kerültek, amelyeket Ukrajna használ Oroszország teljes körű inváziója óta.

A vállalat CA-1-gyel kapcsolatos ütemterve szerint az első repülés 2027-ben, a szolgálatba állítás pedig 2031 előtt valószínű. E cél elérése érdekében a Helsing azt mondja, hogy több százmillió eurót fektet be a projektbe, és más, meg nem nevezett európai vállalatokkal is együttműködik. Mégis, a pénzbefektetés és az együttműködés másokkal egy dolog, de egy ilyen képesség tényleges megvalósítása már egy másik, különösen egy olyan vállalat számára, amely nem arról ismert, hogy nagyméretű, fejlett, pilóta nélküli repülőgépeket gyártana nagy mennyiségben. Másrészt az amerikai Anduril is hasonló helyzetben volt, amikor a Fury-t javasolta az USAF Collaborative Combat Aircraft programjába, és nyert. De ebben az esetben az alap Fury-terv már előrehaladott fejlesztés alatt állt, mint egy agresszor drón a Blue Force Technologies-tól, amelyet a vállalat felvásárolt.

Helsing szerint a CA-1 autonóm képességekkel fog rendelkezni. Bár jelenleg nem világos, hogy milyen mértékben lesz képes emberi beavatkozás nélkül küldetéseket végrehajtani, Helsing azt mondta, hogy arra számít, hogy a CA-1 képes lesz önállóan, más drónokkal és vadászgépekkel egy csoportban működni.

A CA-1 más hasonló típusú drónok gyors elterjedésének idején érkezik a színre, amit a légierők azon vágya vezérel, hogy növeljék a harci tömeget egy vitatott környezetben, amit ezek az olcsóbb és feláldozható platformok segítenek.

Egyre több katonai startup és tech cég, mint a Helsing, lép új területre, amelyet a már prosperáló „nehézsúlyú” védelmi cégek uralnak és igyekeznek a kezdőket kiszorítani a piacról.

A Ghost Bat-hez hasonlóan a CA-1-et is elsősorban támogató szerepkörre szánják, amely a támadó vadászgépekkel működik együtt, ami egyre nagyobb érdeklődésre tart számot Németországban is.

A legjelentősebb, hogy Németországban az Airbus Defense and Space nemrégiben bejelentette, hogy összeállt a Kratos Defense and Security Solutions vállalattal, hogy a lopakodó XQ-58A Valkyrie drónt a német Luftwaffe számára biztosítsák. Ez a partnerség akár más európai nemzetek számára is nyitott, és a Valkyrie elérhető lehet.

Az Airbus azt tervezi, hogy egy európaivá alakított Valkyrie drón 2029-re készen állhat a Luftwaffe számára. Jelenleg nem világos, hogy a német védelmi minisztériumnak van-e konkrét követelménye az XQ-58A megvásárlására vonatkozóan, de minden bizonnyal vannak jelek arra, hogy a jövőben egy hasonló platformot kíván bevezetni.

Most a Helsing CA-1-e versenytársat jelenthet ugyanerre a szerepkörre. Érdemes megjegyezni, hogy az Airbus más ajánlatokkal is rendelkezik ezen a területen.

2024-ben az Airbus bemutatta saját, lopakodó, támogató harci drón koncepcióját, amelyet Wingman néven ismernek. A vállalat akkoriban azt nyilatkozta, hogy a Luftwaffe egyértelmű igényét fejezte ki egy olyan drónra, amely képes lenne 4. és 5. generációs vadászgépekkel együttműködni, mielőtt a páneurópai Jövőbeli Harci Légi Rendszer (FCAS) szolgálatba állna. Az FCAS program által elérendő cél, hogy a 2040-es években szolgálatba álljon, középpontjában egy új generációs vadászgéppel (NGF) és a támogató harci drónokkal.

Jelenleg a páneurópai FCAS program jövője, és különösen Németország helye benne, egyre inkább vizsgálat alatt áll. Ettől függetlenül egyértelműnek tűnik, hogy Németország egy támogató harci drónt keres, bármi is legyen az FCAS sorsa.

Különösen szükség van egy következő generációs vadászgépre, amely Németország hamarosan megjelenő Eurofighter EK elektronikus harci repülőgépei mellett működhet. Az Eurofighter mellett, amelyekből többet is megrendeltek, Németország akár harci drónokat is kérhetne az általa szintén megrendelt F-35A lopakodó vadászgépek mellé. Ez az amerikai légierő F-35-ösre vonatkozó terve is, amelyet az Együttműködő Harci Drónok program keretében kifejlesztett drónokkal együtt terveznek üzemeltetni.

A lopakodó vadászgép és a támogató harci drónok kombinációját a tervezett jövőbeli amerikai légierő alapvető részének tekintik, és ez az ötlet más országokban is egyre népszerűbb.

Összességében úgy tűnik, hogy az támogató harci drónokat egyre inkább megoldásnak tekintik az európai légierők újjáépítésére, miután évekig csökkentették méretüket és korábbi képességeik egy része elsorvadt. A NATO és Oroszország közötti növekvő feszültségek miatt az európai – köztük németországi – védelmi kiadások emelkednek, és a légierők gyors és költséghatékony bővítésének szükségessége a drónokat a középpontba helyezi.

A CA-1 Europa egy testreszabott megoldásnak tűnik a légierők – köztük a német Luftwaffe – számára, amelyek a harci tömeg újjáépítésének módjait keresik. Ugyanakkor a CA-1 Europa-nak kemény versenyre kell számítania a már régebb óta működő szereplőkkel a támogató harci drónok gyorsan telítődő piacán.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/09/20/nemetorszag_fontolgatja_hogy_kilep_a_franciaorszag_altal_vezetett_a_kovetkezo_generacios_vadaszgep_p

https://aviatika.blog.hu/2024/10/04/a_rafale_f4_1_szabvany_szerinti_vadaszrepulogep_utan_varhatoan_lesz_egy_5_generacios_szuper_rafale

https://aviatika.blog.hu/2025/02/06/franciaorszag_bejelentette_egy_uj_lopakodo_harci_dron_kifejleszteset_a_super_rafale_f5-os_vadaszgepe

Kép: LongShot látványterv; General Atomics

A General Atomics ajánlatai új megvilágításba helyezik a levegőből indítható LongShot drónjuk alkalmazását F-15-ös vadászgépekről, B-52-es bombázókról és C-17-es teherszállító repülőgépekről. A LongShot a Védelmi Fejlett Kutatási Projektek Ügynökségének (Defense Advanced Research Projects Agency; DARPA) programja, amely egy levegőből indítható pilóta nélküli repülőgép koncepciót vizsgál, és amely képes levegő-levegő rakéták szállítására és indítására. Ez a fajta indítás megnövelné a támadás hatótávolságát és csökkentené az indítóplatform sebezhetőségét.

A DARPA 2020-ban szerződést kötött a General Atomics, valamint a Lockheed Martin és a Northrop Grumman hadiipari vállalatokkal a LongShot koncepciók kezdeti kidolgozására. Végül a General Atomics vállalatot választották a terv 2023-as folytatására. A szélcsatorna tesztelés már folyamatban van az első repülés pedig jövőre várható. A DARPA eredetileg abban reménykedett, hogy a LongShot 2023 vége előtt repülni fog. 2024 márciusára ez az ütemterv már a 2025-ös pénzügyi év egy bizonyos pontjára csúszott, amely a hónap végén zárul.

A General Atomics legújabb látványtervein látható LongShot drón teljes mértékben összhangban van azzal, amit a vállalat az elmúlt években mutatott be, a dizájn 2020 óta sokat fejlődött.

A jelenlegi dizájn egy hosszúkás törzset és egy ívelt orrot tartalmaz. Elöl helyezkedik el a vízszintes vezérsík, mögötte foglal helyet a nyilazott szárny, mögötte pedig a lefelé néző kifelé döntött osztott függőleges vezérsík, valamint egy spoiler, amely a szívócsatorna légbeömlőjétől a fúvócsőig fut. Az új látványtervek megerősítik, hogy a szárny az indítást követően nyílik ki üzemi helyzetébe. A LongShot specifikációi és képességei egyelőre titkosak.

Egy viszonylag alacsony sebességű, üzemanyag-takarékos légi járműről van szó, amelynek a feladata a cél közelébe juttatni a nagy energiájú levegő-levegő rakétákat. A célok megsemmisítése a rakéták feladata, ami számos kulcsfontosságú előnnyel jár, amelyek növelik a fegyverek hatékonyságát – áll a programról szóló bejegyzésben a Pentagon 2026-os költségvetési kérelmében. A jelenlegi program a levegő-levegő rakéták viszonylag kis, lakatlan területről történő indításának stabilitási és irányítási kihívásait igyekszik feltárni.

„Harci forgatókönyvekben bevetést követő helyreállítása nem igazán praktikus, és az ár sem teszi szükségessé” – mondta C. Mark Brinkley, a General Atomics szóvivője a drón ismételt felhasználhatóságával kapcsolatos kérdésekre válaszolva. „Tesztelésre és kiképzésre azonban visszaállítható, és erre vannak lehetőségeink.”-mondta.

A General Atomics LongShot korábbi látványtervei a kibővített Strike Eagle család kétüléses F-15-ös változatairól indított drónokat ábrázolták, amelybe most már az amerikai légierő F-15EX Eagle II is beletartozik. Az F-15EX a szárny alatti tartóin egy-egy LongShot drónt szállíthat. Az F-15E és most az EX által kínált jelentős hatótávolság és teherbírás, amelyek különösen fontossá teszik ezeket a gépeket a jelenlegi és jövőbeli műveletekhez.

Egyelőre nem ismert, hogy egy LongShot egyszerre hány levegő-levegő rakétát tud szállítani. Az eddigi látványtervek azt mutatták, hogy a drónok mindegyike képes legalább két AIM-120-ast indítani a belső rekeszéből. Amint azt már említettük, a LongShot célja, hogy kiterjessze a megsemmisítési hatótávolságot, amelyen az F-15EX indítóplatform légiharc rakétát indíthat a célokra. A drónok előre repülhetnek a magasabb kockázatú területekre, mielőtt indítanák a belső rekeszből a rakétáikat. A tervek szerint a LongShot drónok egyszerűen megnövelik azt a területet, amelyen egy indítóplatform, különösen egy taktikai vadászgép, mint például egy F-15-ös, képes a fenyegetések leküzdésére.

A LongShot drónok a saját indítóplatformjukon kívüli forrásokból származó céladatokat is felhasználhatnák a célok leküzdésére. Ez az alkalmazás a fejlesztés alatt álló nagy hatótávolságú megsemmisítő háló architektúrákra támaszkodna kihasználva annak előnyeit. Ahogy a megsemmisítő háló kiterjedése bővül, az ilyen drónok egyre nagyobb valószínűséggel találnak el légi célokat az indítóplatform érzékelőinek hatótávolságán kívül eső célok ellen.

Más látványterveken B-52-es bombázók indítanak LongShot drónokat a szárny alatti pilonjaikról, valamint C-17-esek, amelyek a Rapid Dragon rakétarendszerrel indítják azokat. A Rapid Dragon egy különálló fejlesztési program, amelyet az amerikai légierő folytat, elsősorban azért, hogy a C-17-esek, valamint más teherszállító repülőgépek további indítóplatformként szolgálhassanak a cirkálórakéták indítása számára.

Egyetlen bombázó vagy teherszállító repülőgép sokkal több LongShot rakétát képes egyszerre indítani, mint egy taktikai repülőgép, ami segítene gyorsabban telíteni légiharc rakétákkal a csatatér egy adott szektorát. Ez lehetővé tenné egy ideiglenes légiharc rendszer gyors telepítését. A drónok a nagyobb és sebezhetőbb indítóplatformok közelében maradhatnának, hogy további helyi védelmet nyújtsanak, és csak szükség esetén vethetnék be, ami mind csökkentené a kísérő eszközök terhelését.

Ezeknek a drónoknak az irányítása potenciálisan számos módon történhet, az indító platformokon lévő parancsnoki modultól kezdve az olyan eszközökön át, mint a vadászgépek és bombázók, egészen a légtérben lévő légi parancsnoki és irányító platformokig. A drónok nagy távolságból is irányíthatók lennének, ha kommunikációjukat egy védett adatkapcsolati képességgel felszerelt közbenső platformon keresztül biztosítanák. Tehát az irányítási potenciál meglehetősen széles, de egyelőre úgy tűnik, hogy elsősorban a saját indító platformjaik végzik az irányítást.

Autonóm képességeik szintjétől függően a LongShotok potenciálisan függetlenebb módon is működhetnek. A DARPA beszélt arról a lehetőségről, hogy LongShotokat indítsanak bombázók belső táraiból. A drón összecsukható szárnyai és vezérsíkjai lehetővé tehetik a szállításukat forgó tárakból, amelyeket a légierő B-52-eseinek, valamint a B-1-eseinek és lopakodó B-2-eseinek bombarekeszeibe lehetne telepíteni. A program állásától függően a LongShot alkalmas lehet a hamarosan megjelenő B-21 Raider lopakodó bombázókon való alkalmazásra.

A légierő mellett a DARPA azt mondta, hogy a haditengerészet is átmeneti partner lehet ezekhez a légi indítással működő drónokhoz a jövőben.

A LongShot olyan programokhoz is hozzájárulhat, mint a légierő együttműködő harci drón (CCA) programja. A légierő tisztviselői nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a jövőbeli CCA-flották légi indítással működő típusokat is tartalmazhatnak. Az amerikai tengerészgyalogságnak és az amerikai haditengerészetnek is megvannak a saját CCA-tervei, amelyek összefonódnak a légierő programjával.

A Pentagon legutóbbi költségvetési javaslata szerint a program jelenlegi céljai között szerepel a szélcsatorna-tesztjármű gyártásának és az ellenőrzések befejezése, a repülési tesztjárművek gyártásának folytatása, valamint a teljes méretű szélcsatorna-tesztelés lebonyolítása, adatok gyűjtése a kritikus mechanizmusok és alrendszerek szerkezeti dinamikai működéséről, instacionárius aerodinamikai adatok gyűjtése és a transzonikus aerodinamikai adatok skálázási korrekcióinak levezetése a 2025-ös pénzügyi év vége előtt. A légi alkalmassági tanúsítás és a repülőgépek integrációjának folytatása, szintén a kitűzött programcélok között szerepel.

A költségvetési dokumentumok megerősítik továbbá a repülési teszttevékenységek széles skálájának megkezdésére vonatkozó terveket a 2026-os pénzügyi évben, a taktikai szállító platformra való integrációt követően. A következő pénzügyi ciklusra vonatkozó kitűzött programcélok között szerepelnek az éles lövészeti bemutatók is.

A LongShotról és képességeiről, valamint arról, hogyan és milyen platformokról lehetne alkalmazni, további részletek is megjelenhetnek, ahogy a General Atomics és a DARPA közelebb kerül a repülési tesztkampány megkezdéséhez.

Dobos Endre

Kép: Az AN/APG-82(V)X radar; Raytheon

A Raytheon ma bemutatta a már bevált AN/APG-82-es radar legújabb változatát, az APG-82(V)X, amelynek célja, hogy további képességeket biztosítson az F-15EX Eagle II számára. Az APG-82-es következő generációja a gallium-nitrid (GaN) technológián alapul, tükrözve a fejlett radarok iránti növekvő trendet.

A jelenlegi F-15E Strike Eagle és F-15EX repülőgépekben használt APG-82(V)1-es után, a Raytheon most az APG-82(V)X-et állítja rendszerbe. Az új GaN antennarács központi szerepet játszik az APG-82(V)X továbbfejlesztett képességeiben. A korábbi technológiához képest a GaN kevesebb hőt termel, és képes magasabb feszültségen működni, ami azt jelenti, hogy a kimeneti teljesítmény növelhető, miközben az alkatrészek mérete csökkenhet. Általánosabban fogalmazva, a GaN használata biztosítja, hogy a radarok kisebbek, könnyebbek és alacsonyabb energiaigényűek legyenek, mint a hasonló teljesítményű radarok.

Ugyanannyi energiát felhasználva a GaN biztosítja, hogy a radar nemcsak hatékonyabb legyen, hanem nagyobb hatótávolságot is biztosítson. A radarnak egyúttal új processzora van, amely megnövelt feldolgozási sebességet biztosít, ami több levegő-levegő, több levegő-föld és jobb elektronikai hadviselési képességet biztosít. Ehhez jön még egy új tápegység, de a végeredmény ugyanolyan formájú, a törzsbe jól illeszkedő, mint a korábbi radar, így a jelenlegi antennához hasonlóan egy szabványos F-15EX-be beilleszthető. A vállalat az APG-82(V)X-et az Egyesült Államok Légierejének ajánlásai alapján fejlesztette ki, beleértve Mark D. Kelly tábornokot, az Air Combat Command parancsnokát is. Az F-15-öst az utóbbi években úgy fejlesztik, hogy képes legyen egyre nagyobb távolságból harcolni az ellenség vadászgépeivel.

Ezt a lépést a légiharc rakéták által elért megnövekedett hatótávolság is ösztönözte, mint az AIM-120-as fejlett közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta (AMRAAM) esetében. Ez a fejlesztés akkor válik még fontosabbá, ha az új AIM-260-as légiharc rakéta szolgálatba áll. Ezenkívül az ellenséges repülőgépek és rakéták egyre fejlettebbek, nagyobb hatótávolságúak, és az F-15EX nem egy alacsony észlelhetőségű vadászgép. Ennek megfelelően a gépnek képesnek kell lennie nagyobb távolságból harcolnia a fenyegetésektől. Tehát egy erősebb radar az erősebb rakétákkal nemcsak halálosabbak lesz, hanem nagyobb biztonságot is jelentenek.

A légierő ajánlásai arra késztették a Raytheont, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne nagyobb hatótávolságot kihozni a radarból a GaN technológia segítségével. Valójában az új fejlesztésű antenna egy kicsit nagyobb is, mint az APG-82(V)1-es, ami szintén segít a nagyobb hatótávolság elérésében.

Most igyekeznek lépést tartani az AMRAAM képességeivel, és biztosítani a szükséges radarképességet a nagy hatótávolságú rakétákhoz. Az AIM-120-nak folyamatosan bővül a hatótávolsága, a valaha volt legnagyobb indítási hatótávolságot nemrégiben érték el egy F-22-essel.

A légierő egy másik szempontja a jövőbeli vadászgép fedélzeti radarok terén az alacsony felderítési valószínűség (LPI) biztosítása volt, egy olyan képesség, amely a lopakodó repülőgépek radarjainak a sajátossága, mint az F-22 Raptorban található AN/APG-77-es és az F-35-ben található AN/APG-83-as. Az LPI módok különféle taktikákat alkalmaznak, mint például a nagy gyakoriságú frekvenciaugrás és az elektromágneses spektrum szélesebb tartományának kihasználása, hogy megnehezítsék az ellenség számára a jelkibocsátások észlelését, különösen a forrás megbízható geolokációjának meghatározása miatt.

Kelly tábornok meg volt győződve arról is, hogy bár a légierő „nagyon jó az X sávban, ki kell szállnunk belőle”. Az X sávot a legtöbb tűzvezető radarban használják, és így ez a legnagyobb fenyegetés, amelyre az ellenség figyel. Az új radar már nem abban a sávban működik, ahol az ellenség a leginkább keresi. Ez az agilitás kulcsfontosságú az elfogás és a felderítés alacsony valószínűségéhez.

Az APG-82(V)X esetében az eredmény jelentős képességnövekedés, ami különösen az elektronikai hadviselés terén meglévő agilisabb képességet jelent egy orosz vagy a csendes-óceáni ellenféllel való küzdelemben.

Lényegében a korábbi radarokhoz képest az APG-82(V)X elektronikai védelem szempontjából nehezebben felderíthetővé teszi a vadászgépet, és az elektronikai hadviselés területén több eszközt biztosít az F-15EX legénységének a további fenyegetések kezelésére.

Az APG-82(V)X-et alapvetően úgy is tervezték, hogy képes legyen szorosan együttműködni az F-15EX Eagle passzív/aktív figyelmeztető és túlélést biztosító rendszerével, vagyis EPAWSS-rendszerrel, amely egy nagyon hatékony radarfigyelmeztető és elektronikai hadviselési rendszer, amelyet szintén folyamatosan fejlesztenek. Az AESA radar gyors és keskeny sugarú szkennelési képességei nagyon hatékony, és látens elektronikai támadási képességeket biztosítanak a gép számára.

Az APG-82(V)X alacsony felderítési valószínűségének, valamint az EPAWSS rendszer képességeinek a kombinációja biztosítja, hogy az F-15EX egy esetleges harcban is képes legyen túlélni. Ezt a képességet szeretnék biztosítani mind az Egyesült Államok Légierejének, mind a nemzetközi partnereiknek.

Ugyanakkor az APG-82(V)1-nek már látszik a kora, amelyet a Radar Modernizációs Program (RMP) keretében először az F-15E-be telepítettek. Az APG-82(V)1-es felváltja az APG-63(V)3-ast, amelyet a továbbfejlesztett F-15C/D-ben használtak, és az APG-79-est, amely az F/A-18E/F Super Hornetben található.

A régebbi radarok régebbi technológiát képviselnek, a technológia idő közben fejlődött, és az alkatrészek nehezebben beszerezhetők. Naponta ellátási kihívásokkal küzdenek, ezért ahelyett, hogy drága cseréket végeznének ugyanazon képességek biztosítása érdekében, frissítik a rendszert, és már nagyobb képességekkel rendelkeznek a gépek.

Bár az APG-82(V)1 nem fejleszthető APG-82(V)X szintre, az új radar „alkatrészei” hozzáadhatók a régebbihez. Például a régebbi radar felszerelhető az APG-82(V)X új processzorával, a GaN antennarácsot pedig később építik be.

Az APG-82(V)X fejlesztése során hasznosították a vállalat 6. generációs alkalmazásokhoz készült radartechnológián végzett fejlesztő munkáját, és a tanulságok egy részét felhasználták a 4. generációs rendszerekhez, így csökkentve a kockázatokat mind az antennarács, mind a processzor tekintetében.

Az APG-82(V)X-et eddig még nem tesztelték repülés közben, és még mindig fejlesztés alatt áll a kaliforniai El Segundóban, a vállalat azonban bízik benne, hogy most már azt mondhatja az ügyfélnek: „Ez a (V)1 folytatása, ez a következő iteráció, és egy teljesen más világot nyit a tűzvezető radarok terén egy 4. generációs vadászgép számára.”

Amennyiben az Egyesült Államok Légiereje és más ügyfelek az APG-82(V)X mellett döntenek, az új radar biztosítja, hogy az F-15EX képes legyen a lehető legtöbbet kihozni a nagyobb hatótávolságú rakétáiból.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2024/09/23/a_kognitiv_elektronikai_hadviseles_lehetosegei

https://aviatika.blog.hu/2025/01/08/a_bae_systems_felkeszul_az_f-15-os_harci_gepek_elektronikai_hadviselesi_keszletenek_a_szeriagyartasa

 https://aviatika.blog.hu/2025/03/17/szukseges-e_a_4_es_5_generacios_vadaszgepek_egyuttmukodese

Kép: Az orosz berepülés térképe; EDF

Az Észt Védelmi Erők (EDF) szombaton közzétett egy térképet, amelyen látható a három orosz MiG-31-es vadászgép repülési útvonala, amelyek péntek reggel megsértették az észt légteret.

A térképen a három MiG-31-es szuperszonikus elfogó repülőgép látható, amelyek Észtország határával párhuzamosan, kelet-nyugati irányú pályán, és nagyjából a tallinni terület felé haladnak.

Az orosz repülőgépek engedély nélkül léptek be az észt légtérbe a lakatlan Vaindloo sziget közelében lévő területen, és 12 percig maradtak az észt légtérben. A repülőgépeknek nem volt repülési tervük, és a transzpondereik ki voltak kapcsolva.

Az incidensre az olasz légierő F-35-ös vadászgépei reagáltak, amelyek jelenleg az észak-észtországi Ämari légibázison állomásoznak a NATO balti légtérrendészeti missziójának részeként, és a három repülőgépet kikísérték az észt légtérből a délre fekvő kalinyingrádi exklávé felé.

Kristen Michal miniszterelnök pénteken bejelentette, hogy az észt kormány a 4. cikkely szerinti NATO-konzultációt kért, ahogyan Lengyelország is tette a múlt héten a drónrepülések után.

Az orosz repülőgépek észt légterébe történő behatolása idén a negyedik volt, és jelentős, mivel hosszabb ideig tartott, mint a korábbi incidensek, amelyek mindegyikében katonai repülőgépek, nem pedig drónok vettek részt. 2014 óta több mint 40 orosz légtérsértés történt az észt légtérbe.

Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter hétfőn, az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén figyelmeztette Moszkvát.

Lengyelország közölte Oroszországgal, hogy ne "nyafogjon", ha repülőgépeit NATO-terület felett lövik le, a Moszkva által végrehajtott közelmúltbeli légi inváziókkal kapcsolatos fokozódó feszültségek közepette.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) hétfői rendkívüli ülésén Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter azt mondta, hogy "csak egy kérése van az orosz kormányhoz". "Ha egy másik rakéta vagy repülőgép engedély nélkül, szándékosan vagy véletlenül belép a területünkre, és lelövik, és a roncsok NATO-területre hullanak, kérjük, ne jöjjenek ide panaszkodni" - mondta Sikorski. "Figyelmeztetést kaptak."

Az ENSZ BT ülését azután hívták össze, hogy Észtország pénteken arról számolt be, hogy három orosz vadászrepülőgép engedély nélkül lépett be a légterébe, és 12 percig ott is tartózkodott.

Yvette Cooper, az Egyesült Királyság külügyminisztere az ENSZ BT ülésén azt mondta Moszkvának, hogy "felelőtlen cselekedetei közvetlen fegyveres konfrontációt veszélyeztetnek a NATO és Oroszország között".

„Szövetségünk védekező jellegű, de ne legyenek illúzióink afelől, hogy készen állunk megvédeni a NATO égboltját és területét” – mondta

Válaszul Dmitrij Poljanszkij, Oroszország ENSZ-nagykövet-helyettese elutasította a felháborodást, és azt mondta az ENSZ BT-nek, hogy ez annak a törekvésnek a része, hogy „mindenért Oroszországot hibáztassák”.

Ettől függetlenül hétfőn Donald Tusk lengyel miniszterelnök egy sajtótájékoztatón azt mondta, hogy országa le fogja lőni azokat a repülőgépeket, amelyek engedély nélkül lépnek be a légterébe.

„Mi fogjuk meghozni a döntést arról, hogy lelőjük a repülő tárgyakat, amikor megsértik a területünket és átrepülnek Lengyelország felett – erről egyáltalán nincs vita” – mondta.

Kedden a NATO-szövetségesek Észtország kérésére hivatalos konzultációkat tartanak a szövetségesek a szövetségi szerződés 4. cikke alapján.

 Ez lehetővé teszi egy tag számára, hogy konzultáljon szövetségeseivel, amikor területi integritásukat, politikai függetlenségüket vagy biztonságukat fenyegetés éri.

Forrás: news.err.ee;    euronews.com

Dobos Endre

Kép: Vectis; Lockheed Martin

A Lockheed Martin híres Skunk Works fejlett projektekkel foglalkozó részlege bemutatta a Vectis névre keresztelt új, csúcskategóriás, lopakodó együttműködő harci repülőgép (Collaborative Combat Aircraft; CCA) típusú drónt. A pilóta nélküli repülőgépet úgy tervezték, hogy nagymértékben alkalmazkodjon az üzemeltető igényeihez, legyenek azok az Egyesült Államokban vagy a világ más részein, és várhatóan két éven belül repülni fog. A Vectis a Skunk Works számára kudarccal végződött alacsony észlelhetőségű CCA program 1. fázis követelményének elvei szerint készült, de a többi, jelenleg tesztelt – YQ-42A; YQ-44A – tervhez képest továbbra is átlagon felüli hangsúlyt fektet a túlélőképességre.

A Skunk Works még nem hozta nyilvánosságra, hogy pontosan mikor kezdődött a Vectis fejlesztése, de egy szélesebb körű fejlesztési filozófia termékeként írta le, amelyet Agilis Drón Keretrendszernek (Agile Drone Framework; ADF) neveznek. A keretrendszer a modularitást és a nyílt küldetésű rendszereket, valamint az olyan területeken való interoperabilitást helyezi előtérbe, mint a parancsnoki és irányítási architektúrák, bármilyen konkrét hardverrel szemben. A Vectis név latinul kart vagy rudat jelent, és a platform által kínált erőt hivatott tükrözni. A Vectis hatótávolságot, kitartást, többcélú rugalmasságot biztosít az amerikai és szövetséges vadászok számára, beleértve a levegő-levegő, a levegő-föld és az hírszerzés-megfigyelés-felderítés (ISR típusú) repüléseket.

Az amerikai hadsereg nyelvezetében az 5. Csoport drónjai a legnagyobbak és a legjobb képességűek, lefedve minden pilóta nélküli repülőgépet, amelynek maximális felszállósúlya 599 kg vagy annál nagyobb, és amely 5500 m vagy annál nagyobb magasságban repülhet. O.J. Sanchez, a Lockheed Martin alelnöke és a Skunk Works vezérigazgatója nem volt hajlandó megadni a Vectis konkrét méreteit vagy egyéb specifikációit. Azt mondta, hogy kisebb, mint egy Lockheed Martin F-16-os vadászgép, de nagyobb, mint a cég Közös Többfunkciós Szállító (Common Multi-Mission Truck; CMMT) rakétaszerű drónjainak egyike, ami egy nagyon széles mérettartományt ölel fel.

A Skunk Works Vectis-ről készült látványtervei egy vezérsíkok nélküli drónt mutatnak lambda szárny alaprajzzal és a törzs felső felületére épített szívócsatornával. A törzs elülső vége körül hangsúlyos gerincvonal, az orr lapátszerű formája, valamint különféle konform antennák és/vagy érzékelőnyílások láthatók, amelyek mind az alacsony észlelhetőségű tervezési megfontolásokra utalnak. Az S alakú szívócsatorna, és a fúvócső burkolata mögött, olyan jellemzők húzódnak meg, amelyek további radarkeresztmetszetet és infravörös jelcsökkentő előnyöket kínálnak.

A Vectis jelenlegi megjelenését tekintve kifutópálya-függő, de a futómű konfigurációját még nem mutatták be. A Vectis alaprajza érdekes módon nagy vonalakban emlékeztet egy lopakodó légi utántöltő koncepciójára, amelyet a Skunk Works tavaly mutatott be először nyilvánosan. Az a repülőgép sokkal nagyobb méretű volt, összhangban a tervezett küldetésével, amelyek lambda szárnyalaprajzzal, és levágott szárnyvégekkel rendelkeztek, valamint kifelé döntött, kettős függőleges vezérsíkkal.

Az utóbbi években egyre többször tapasztalható az új generációs vadászgép és együttműködő harci drón tervek terén, hogy lambda vagy lambda-szerű szárnyalaprajzot alkalmaznak. Ilyen szárny alaprajzot alkalmaztak a kínai tervezők a következő generációs vadászgépük és együttműködő harci drónjuk számára, de az európai Airbus drónja is ilyen szárnyalaprajzzal készült.

A Skunk Works arról sem volt hajlandó részleteket elárulni, hogy a Vectis milyen tervezett teljesítmény jellemzőkkel vagy, hogy milyen hajtóművel rendelkezik majd. A CCA-k alkalmazási területén, operatív elemzések szerint a szuperszonikus sebesség nem szükségszerű követelmény.  A Lockheed Martin sajtóközleménye szerint a Vectis „indo-csendes-óceáni, európai és a CENTCOM [USA Központi Parancsnokság] hadszíntereivel kompatibilis hatótávolsággal” rendelkezik, de nem részletezte jobban a drón képességeit.

Az sem ismert, hogy a Vectis milyen támadóeszközök és egyéb hasznos terhek szállítására képes. Egy elképzelés szerint a drónok F-22-es vadászgéppel együttműködve meghatározatlan érzékelőket használnak a légi fenyegetések észlelésére és követésére, mielőtt parancsot kapnának a belső rekeszből levegő-levegő rakéták indítására a kijelölt célokra. A kompakt AESA radarok és/vagy infravörös kereső és követő (IRST) rendszerek logikus érzékelő opciók lehetnek a levegő-levegő szerepkör támogatására. Elektronikai hadviselési és információ továbbító csomagok is szerepelhetnek a Vectis drónok által szállított hasznos terhek között.

A kialakítás „gyorsan fejleszthető és testre szabható, hogy igazodjon a változó fenyegetési környezet prioritásaihoz”. „A Vectis jellemzői és kommunikációja kompatibilis az 5. és a 6. generációs repülőgépekkel. Titkosított, vadászgép-harci drón csapatmunka műveleti elemzést végeztek, F-22-eseket és F-35-ösöket párosítva a Vectis-szel, és az eredmények lenyűgözőek voltak

Sanchez később tisztázta, hogy ezt a műveleti elemzést szimulált környezetben végezték, mivel a Vectis még nem repül. A Lockheed Martin már jól ismert a nem titkosított területen végzett kiterjedt munkájáról a vadászgép-harci drón csapatmunka képességek fejlesztése terén, beleértve a digitális környezeteket és a valós repülési teszteket, valamint a kettőt ötvöző eseteket. Az F-22-es mostantól a légierő együttműködő harci drónjainak (CCA) első légi irányítójaként szolgálhat. A vállalat szerződést kötött az amerikai haditengerészettel is, hogy közös parancsnoki és irányítási architektúrát biztosítson a légierő jövőbeli drónjainak az irányítása számára. Ehhez a Több Tartományú Harcrendszer (Multi Domain Combat System; MDCX) szoftvercsomagján végzett munkát fogja felhasználni, amelyet már integrálnak az amerikai repülőgép-hordozók új drónvezérlő központjaiba.

A Többtartományú Harci Rendszer egy olyan katonai keretrendszer, amely integrálja a képességeket minden hadviselés területén – levegőben, szárazföldön, tengeren, űrben és kibertérben – a stratégiai célok elérése érdekében azáltal, hogy szinkronizált hatásokat hoz létre az ellenféllel szemben. A cél az ezen területek közötti sebezhetőségek kihasználása és előnyös lehetőségek létrehozása a saját erők számára, lehetővé téve számukra, hogy hatékonyabban manőverezzenek és érjenek el célokat, mint a hagyományos, területspecifikus megközelítések.

A Skunk Works egyik pozitív tulajdonsága a nyílt küldetésű rendszerek, és architektúrák iránti elkötelezettsége, amelyek lehetővé teszik, hogy nagyszámú operátor csatlakozhasson. Az interoperabilitás alapvető fontosságú a vadászgépekkel kapcsolatos problémák megoldásához a következő évtizedekben. A Vectis rendszert bármely más platformmal, vagy bárkivel vagy bármivel össze lehet kapcsolni a harctéren.

Az utóbbi években vitatott téma volt, hogy miként történjen a pilóta nélküli repülőgépek irányítása a vadászgépek pilótafülkéjéből. A Skunk Works korábban azt nyilatkozta, hogy a táblagépszerű és más érintőképernyős eszközök alkalmazására összpontosít, de a jövőben más lehetőségek is felmerülhetnek. Kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a drónok táblagéppel történő irányítása további terheket ró a pilótákra a küldetések során.

Sanchez nem közölt konkrét költségmutatókat a Vectisre vonatkozóan. A légierő korábban azt nyilatkozta, hogy a CCA program 1. fázisában fejlesztés alatt álló drónok egységköltségét nagyjából 20 millió dollár körülire kívánják beállítani. A szolgálat azt is kijelentette, hogy a tervezett 2. fázishoz olcsóbb (és kevésbé kifinomult) terveket is kidolgozhatnak.

Az 1. fázisban kínált drónok lopakodóképessége magasabb, mint a követelményekben meghatározott, mivel az operatív elemzés meggyőződése az volt, hogy olyasmit építsenek, ami hosszú távon valóban értékes a légierő számára. A Skunk Works legalább bizonyos mértékig áthelyezte a hangsúlyt az opcionálisan feláldozható tervek feltárására, hogy megfeleljen a légierő 2. fázis CCA-követelményeinek, amelynek a véglegesítése folyamatban volt, és amelyeket még nem részleteztek nyilvánosan.

2024 áprilisában a General Atomics és az Anduril szerződést kapott a légierőtől a CCA-terveik fejlesztésének folytatására, amelyek most YFQ-42A, illetve YFQ-44A néven szerepelnek. Mindkét terv kevesebb hangsúlyt fektet a túlélőképességre és a költségekre, mint ahogyan a Vectis jelenleg bemutatásra kerül. A Lockheed Martin mellett a Boeing és a Northrop Grumman is versenyben volt az 1. fázis fejlesztésért.

A Vectis több amerikai és külföldi üzemeltetői igényhez való adaptálhatóságának megvitatása során Sanchez részletesebben is beszélt a drón jelenlegi kifutópálya függéséről, valamint arról, hogy képes kevésbé előkészített helyszínekről is működni. Az Egyesült Államokban az amerikai légierő és különösen az amerikai tengerészgyalogság jelenleg a vadászgéppel és drónnal működtetett légierő tervezési döntéseit arra alapozza, hogy széttagolt, előretolt helyszínekről kell működniük, amelyek közül sok távoli lehet, és korlátozott támogató infrastruktúrával rendelkezik. Ennek az a célja, hogy célpontkeresési kihívásokat teremtsen az ellenség számára, csökkentse a sebezhetőséget, valamint, hogy a repülőgépeket elég közel vigye a célpontokhoz, hogy nagyobb bevetési sebességgel is hatékonyak legyenek, különösen a Csendes-óceánon Kína ellen vívott potenciálisan magas szintű harcok összefüggésében.

„Elemzésünk összhangban van az amerikai légierővel, miszerint a kifutópálya elérhetősége rendkívül fontos minden hadszíntéren, különösen az Egyesült Államok Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának felelősségi területén. Ezért nagyon tudatosan törekszünk arra a rugalmasságra, amelyet ez a rendszer lehetővé tenne az adott hadszíntereken” – magyarázta Sanchez. „Tehát a rendelkezésre álló kifutópályák száma, a megvalósítható rugalmasság mértéke, legyen szó akár egy agilis harci alkalmazási megközelítésről, akár egy központosított rendszerről más országok számára, attól függően, hogy hogyan alakul, a Vectis nagyon alkalmas lesz ezekre a területekre.”

A Skunk Works vezetőjét arról is kérdezték, hogy a Vectis hogyan illeszkedhetne olyan műveleti koncepciókba, amelyekben a harci drón flotta nagy részét raktárban tartanák, ahelyett, hogy a mindennapi repülés során, beleértve a rutinszerű kiképzéseket is, repültetnék. Az amerikai hadseregnek általánosságban még mindig sok kérdése van a CCA-típusú drónok telepítésével, indításával, visszatérésével, támogatásával és műszaki üzemeltetésével, valamint taktikai alkalmazásával kapcsolatban.

A gyártó vállalat beépítette a Vectisbe azt a képességet, hogy naponta repülhessen, megbízhatóan együttműködhessen a vadászgépekkel, hogy integrálódhasson a műveletekbe mind a kiképzés, mind a bevetés során.

A Vectis megjelenése a CCA típusú drónok növekvő térnyerése közepette történik az Egyesült Államokban és világszerte másutt, amelyek már számos különböző mögöttes haderő-tervezési koncepciót tükröznek. Bár az amerikai hadsereg továbbra is kerüli a kifinomultabb, pilóta nélküli harci légi járműveket (UCAV), legalábbis nyilvánosan, az amerikai szövetségesek és partnerek körében világszerte egyre nagyobb az érdeklődés az ilyen kategóriájú tervek iránt. Kína egyre inkább domináns szereplőként, valamint tágabb értelemben a fejlett drónfejlesztések vezetőjévé pozícionálja magát a lopakodó csupaszárny UCAV-k piacán. Oroszország, India, Törökország és Franciaország is csupaszárny UCAV-ok fejlesztésén dolgozik.

A Lockheed Martin évek óta beszél a jövőbeli fejlett drónokról és a vadászgép-drón csapatmunkáról alkotott elképzeléseiről, amelyek számos különböző képességszintet foglalnak magukban. A Vectis biztosan nem az egyetlen drónterv, amin a vállalat dolgozik. Sanchez a múlt héten kiemelte, hogy a Skunk Works tevékenységének nagyjából 97%-ka titkosított. Másrészt a Vectis nyilvános közzététele egyértelművé teszi, hogy a vállalat ezt fontos tényezőnek tekinti a bővülő CCA piacon.

„Jelenleg a Vectis prototípuson dolgozunk. Az alkatrészek megrendelve, a csapat dolgozik, és a következő két évben repülni szeretnénk” – mondta Sanchez. A Vectis számos küldetési területen széleskörű képességeket kínál, amelyek relevánsak lesznek, és olyan nehéz problémákat oldanak meg, amelyeket ilyen együttműködés nélkül nem lehetne megoldani. Tehát a fejlesztés folytatódik.

Dobos Endre

Úgy tűnik, hogy a páneurópai Jövőbeli Harci Légi Rendszer (Future Combat Air System, FCAS) programban, amelynek középpontjában az Új Generációs Vadászgép (New Generation Fighter, NGF) áll majd. A jelentések szerint Németország – az FCAS két fő partnerének egyike – azt vizsgálja, hogyan válhatna le Franciaországtól a létfontosságú programban a munkamegosztási megállapodásokkal kapcsolatos régóta fennálló aggodalmai miatt.

A Politico szerint a német védelmi minisztérium a múlt héten megvitatta az FCAS program jövőjét az Airbusszal, amely a program német részét vezeti. A cikk két meg nem nevezett személyt idézett, akik ismerik a megbeszélések részleteit. Állítólag a német védelmi tisztviselők elégedetlenek a francia követelésekkel, hogy aránytalanul nagy részesedésük legyen a programban, ezért most más lehetőségeket vizsgálnak. Ugyanez a cikk kimondja, hogy a német Luftwaffe tisztviselői a hét elején tájékoztatták a Bundestag törvényhozóit a kérdésről, idézve egy törvényhozási tisztviselőt.

A német védelmi média beszámolói szerint Franciaország a NGF harci repülőgép munkálatainak 80%-át szeretné megszerezni, amit a francia tisztviselők tagadtak.

„Valamikor a parlamentnek ki kell mondania: »Vagy szükségünk van erre a repülőgépre, vagy nem«” – mondta Andreas Schwarz szociáldemokrata törvényhozó a Politiconak. A német kormány állítólag a tervek szerint Franciaország nélkül folytatná az FCAS-t, bár ennek megvalósíthatósága erősen megkérdőjelezhető.

Ez azt sugallja, hogy Németország Spanyolországgal együtt folytatná az FCAS-t, amely később csatlakozott a programhoz, majd Belgium is, mint kisebb partner. Mind Németországnak, mind Spanyolországnak vannak gyártósorai az Eurofighter Typhoonhoz, de Németország évtizedek óta nem tervezett és épített harci repülőgépet egy szélesebb konzorciumon kívül, míg Spanyolország soha nem kezdett ilyen programba egyedül, csak a páneurópai Eurofighter program részeként.

Friedrich Merz német kancellár tegnap Madridban járt, ahol Pedro Sánchez spanyol miniszterelnökkel tárgyalt az FCAS-programról. „Egyetértünk abban az értékelésben, hogy a jelenlegi helyzet nem kielégítő. Nem haladunk előre ezzel a projekttel” – mondta Merz. „Mindketten tárgyalni fogunk a francia kormánnyal, és a lehető leghamarabb megoldást akarunk.”

Másrészt, bármilyen utat is választ Németország, Spanyolország és/vagy Belgium továbbra is dönthet úgy, hogy Franciaország mellett marad, ahol a Dassault Aviation vezeti a programot. A német kormány állítólag további lehetőségeket is mérlegel, például Németország együttműködését az Egyesült Királysággal vagy Svédországgal.

Zavaró módon az FCAS nómenklatúrát a brit és svéd vezetésű jövőbeli légiharc-kezdeményezések is használják, amelyek középpontjában egy vadászgép, valamint számos támogató drón és más fejlett technológia áll. A páneurópai megfelelőjéhez hasonlóan az Egyesült Királyság által vezetett FCAS is többet fog tartalmazni, mint egy új, taktikai repülőgép, beleértve az együttműködő harci drónokat, a következő generációs fegyvereket, a hálózatokat, az adatmegosztást, és egyebeket.

A brit FCAS-program középpontjában álló Tempest vadászgépet egy nemzetközi együttműködési program keretében fejlesztik, amelynek célja a repülőgép, valamint a kapcsolódó támogatás és kiképzés az Egyesült Királyságban, Olaszországban és Japánban. Ez az együttműködés Globális Harci Légi Program (GCAP) néven is ismert. Amennyiben Németország csatlakozna az Egyesült Királyság vezette FCAS/GCAP erőfeszítésekhez, akkor Olaszországhoz és Japánhoz is csatlakozna. Az az elképzelés, hogy az Egyesült Királyság BAE Systems vállalata, amely a brit FCAS programot vezeti, Németországgal közösen fejlesszen ki egy különálló, új generációs harci repülőgépet, nagyon kevéssé valószínű.

Érdekes módon, amikor Ingo Gerhartz altábornagy a német Luftwaffe volt vezetője, olasz és brit kollégáival folytatott beszélgetéseiben a brit és a páneurópai FCAS programok összefogására irányuló erőfeszítéseket népszerűsítette. „Lehetséges, hogy különböző utakon haladunk” – mondta Gerhartz a Defense Newsnak 2021-ben. „Remélhetőleg végül egyesülünk.”

Első ránézésre Svédország valószínűbb partnernek tűnhet Németország számára, bár korai szakaszban van az FCAS-szal kapcsolatos gondolkodásában. Eddig a Saab bemutatott egy lehetséges új generációs vadászgép koncepciót, valamint egy sor, azzal párhuzamosan működő drónt.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a Saab a drónokat az FCAS-kezdeményezés középpontjában tartja, ami talán nem olyan egyértelmű a rivális brit és páneurópai programok esetében, bár ez megváltozhat, különösen, ha Németország új irányt vesz. Az Airbus és a Kratos már a lopakodó XQ-58A Valkyrie drónt kínálja a német Luftwaffe-nak, és az Airbus azon is dolgozik, hogy betöltse az együttműködő harci drónok újonnan felmerülő piaci rését, beleértve a saját lopakodó harci drón koncepcióját, az úgynevezett Wingman-t.

A Saab korábban a brit FCAS programban is részt vett, mielőtt visszalépett onnan.

Németország számára azonban fogy az idő, ha át akarja pozícionálni magát az FCAS-programban, és el akarja érni azt a célt, hogy jelenlegi Eurofighter harci repülőgépeit egy új „rendszerek-rendszerével”, beleértve egy új generációs vadászgépet is, 2040 körül lecserélje. Az Egyesült Királyság vezetői remélik, hogy nagyjából ugyanebben az időben egy új vadászgépet és a vele együttműködő rendszereket szolgálatba állíthatja. Ezt szem előtt tartva a hírek szerint a német tisztviselők garanciákat akarnak országuk programban való szerepvállalására vonatkozóan az év vége előtt. Középtávon Németország fejlett, harci repülőgép iránti igényét némileg ellensúlyozza majd az F-35A harci gépek érkezése, amelyből 35 darabra van megrendelésük, kezdetben a Tornado változtatható szárnyállású harci repülőgép nukleáris csapásmérő szerepkörének a helyettesítésére. Érdekes módon a nyár eleji jelentések arra utaltak, hogy Berlin érdeklődhet további 15 darab F-35A vásárlása iránt, tehát összesen 50 darabra, áthidaló megoldásként az FCAS megvalósulása előtt, bár a tisztviselők később tagadták, hogy ez a terv valós lett volna – legalábbis egyelőre.

Most, minden eddiginél jobban úgy tűnik, hogy reális a lehetősége annak, hogy Németország és Franciaország külön utakon haladjon a páneurópai FCAS-programban, bár az, hogy ez négy különálló FCAS-erőfeszítéshez vezet-e Európában (beleértve Svédországét is), sokkal kevésbé valószínű.

A páneurópai FCAS jelenleg valószínűleg válaszút előtt áll, mivel Franciaország, Németország és Spanyolország védelmi miniszterei a jövő hónapban találkoznak, hogy kidolgozzák a program jövőjének részleteit. A tárgyalások eredménye valószínűleg befolyásolja majd, hogy a program a 2. fázisba lép-e, amelyben az érintett vállalatok demonstrációs repülőgépet fognak gyártani. Erre a döntésre még az év vége előtt sor kerül. De még akkor sem biztos, hogy nem lesz túl késő a dolgok megváltoztatásához.

Érdemes felidézni, hogy Franciaország eredetileg annak az európai konzorciumnak a tagja volt, amely végül kifejlesztette és gyártotta az Eurofightert, mielőtt elhagyta a program elődjét, és egyedül folytatta a Dassault által fejlesztett Rafale-lal.

Ami Franciaország FCAS-szal kapcsolatos álláspontját illeti, úgy tűnik, hogy a tisztviselők fel akarják gyorsítani a programot, különösen nagyobb kontrollt szeretnének gyakorolni a döntéshozatal felett, ahelyett, hogy a részleteket a német és francia partnereikkel megvitatnák, ami növelheti a késedelmek kockázatát.

Míg a páneurópai FCAS-t régóta sújtják a munkamegosztási megállapodásokkal kapcsolatos viták, a jelenlegi feszültségek időzítése aligha lehetne rosszabb. A repülőgépek és más rendszerek üzembe helyezésének ütemterve már most is nagyon szoros. Az érintett országok a NATO keleti szárnyán egyre növekvő orosz fenyegetéssel szemben igyekeznek felépíteni fegyveres erőiket. Ugyanakkor az Egyesült Államok jelenlegi adminisztrációjának nehezen kiszámítható viselkedése sem könnyíti meg a helyzetet, számukra előnyösebb lenne a saját harci repülőiket értékesíteni Európában.

Európa számára viszont fontos, hogy megmaradjon a saját fejlesztői kapacitása, és magas minőségű fegyverek fejlesztése terén a saját lábán álljon, ami egyúttal munkahelyek megtartását is jelenti.

Nem világos, hogy a jelenlegi súrlódások a páneurópai FCAS jelentős átalakításához vezetnek-e, és talán még az európai rivális erőfeszítések irányát is megváltoztatják. Az ilyen változások azonban valószínűleg késleltetik azt, ami már így is rendkívül ambiciózus és technológiailag igényes erőfeszítés.

Dobos Endre

Kép: Iráni Shahed drónok

Az első ilyen jellegű ipari partnerség lehetővé teszi az Egyesült Királyság és Ukrajna számára, hogy megosszák egymással a legmodernebb légvédelmi drónok és egyéb felszerelések részletes terveit.

Az Egyesült Királyság egy úttörő új technológia megosztási megállapodás révén az ukrán iparral közösen fog élvonalbeli katonai felszereléseket gyártani és fejleszteni, amely támogatja a brit munkahelyeket és erősíti mind az Egyesült Királyság, mind pedig Ukrajna nemzetbiztonságát.

Az első közös projekt, amelyet csütörtökön a londoni DSEI szakkiállításon jelentenek be, egy fejlett új légvédelmi elfogó drón, az OCTOPUS Project, amelyet tömeggyártásba fognak bocsátani az Egyesült Királyságban, azzal a céllal, hogy havonta több ezer darab készüljön belőle Ukrajna számára.

Az elfogó drónok lényegesen olcsóbbak, mint a hagyományos légvédelmi rakéták, és rendkívül hatékonynak bizonyulnak az egyirányú támadó drónok hullámainak ellensúlyozásában, amelyeket Oroszország indít Ukrajna városainak a lerombolására.

Az új fejlesztésű drónok nagy sebességgel repülnek, hogy elfogják a közeledő támadó drónokat és rakétákat, és megsemmisítsék azokat, mielőtt elérnék a célpontjukat. Segíteni fogják Ukrajnát a légitámadások elleni védekezésben, mint a legutóbbi orosz éjszakai támadása Nyugat-Ukrajna ellen, amelynek során Lengyelország és a NATO igyekezett elfogni a lengyel légtérbe berepülő orosz drónokat.

Az új technológia megosztási megállapodás az Egyesült Királyság és Ukrajna között egyre erősödő ipari partnerségnek köszönhető, amelyet a miniszterelnök jelentett be, miután nyáron találkozott Zelenszkij elnökkel. A múlt héten John Healey védelmi miniszter Kijevbe látogatott, és aláírta a partnerség bővítéséről szóló okmányt, amely lehetővé teszi a szellemi tulajdon megosztását és közös fejlesztését.

A technológia megosztási megállapodás az első a maga nemében az Ukrajnával aláírt megállapodások között, amely példátlan együttműködést tesz lehetővé a brit és ukrán vállalatok között, lehetőséget teremtve az ipari kapacitás bővítésére és a védelem növekedési motorként való felhasználására – támogatva a beruházásokat és megvalósítva a Brit Kormány Változási tervét.

Az OCTOPUS Projekt keretében kifejlesztett drónt Ukrajna tervezte brit tudósok és technikusok támogatásával, és már sikeresnek bizonyult a csatatéren. Rendkívül hatékonynak bizonyult az Oroszország által használt Shahed egyirányú támadó drónváltozatok ellen – annak ellenére, hogy az előállításuk kevesebb mint 10%-ka, a támadó drónokénak.

A védelmi miniszter ezen a héten Londonban látta vendégül ukrán kollégáját, Denys Shmyhalt és más európai védelmi minisztereket az 50 országból álló, Ukrajna katonai támogatására létrehozott csoport legújabb találkozóján, amelyet az Egyesült Királyság és Németország közösen vezet. Az Ukrajnai Védelmi Kapcsolattartó Csoport ülésén megerősítette, hogy az Egyesült Királyság vezette Nemzetközi Alap Ukrajnáért meghaladta a 2 milliárd fontot az Egyesült Királyság és 11 másik ország finanszírozási kötelezettség vállalásaiban.

A növekvő ipari együttműködés megvalósítja az Egyesült Királyság és Ukrajna között januárban aláírt 100 éves partnerségi kapcsolatról szóló megállapodást, miközben támogatja a védelmi miniszter által meghatározott prioritásokat, amelyek biztosítják, hogy Ukrajna támogatást kapjon Putyin illegális inváziójával szembeni jelenlegi védekezéshez, valamint a jövőbeni fenyegetések elrettentéséhez.

Márciusban a miniszterelnök történelmi jelentőségű, 1,6 milliárd fontos megállapodást jelentett be, amelynek keretében több mint ötezer légvédelmi rakétát szállítanak Ukrajnának - 200 új munkahelyet teremtve és további 700-at támogatva. Az Egyesült Királyság idén rekordösszegű, 350 millió fontot fektet be az ukrajnai drónok szállításának növelésébe a 2024-es 10 000-es darabról 2025-re 100 000 darabra.

Dobos Endre

Forrás: GOV.UK; Defense News

Kép: Orosz Gerbera drón; euromaidenpress,com

A NATO európai szövetséges erőinek főparancsnokságának (SACEUR) szóvivője azt nyilatkozta, hogy nem kell bejelenteniük a haderő-elhelyezés változását, azután, hogy orosz drónok eddig példátlan mennyisége sértette meg a lengyel légteret szeptember 10-e éjszakáján. A lengyel hatóságok szerint a behatolások nem véletlenül történtek. Lengyel és holland vadászgépek lőttek le több behatoló pilóta nélküli repülőgépet. A szövetség ezt az első ilyen jellegű eseménynek minősítette, Donald Tusk lengyel miniszterelnök pedig figyelmeztetett, hogy egy szélesebb körű európai konfliktus kockázata most nagyobb, mint a második világháború vége óta bármikor.

A lengyel hatóságok szerint az orosz drónok légtérsértése helyi idő szerint szerdán 23:30 körül kezdődött. Az utolsó berepülést reggel helyi idő szerint 6:30-kor jelentették. A berepülésekre a szomszédos Ukrajna elleni újabb orosz drón- és rakétatámadások közepette került sor.

Nem ismert, hogy pontosan hány orosz drón jutott be Lengyelország légterébe, és milyen típusúak. Tusk lengyel miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy az éjszaka folyamán 11 és 19 közötti légtérsértést regisztráltak, amelyek közül sok Fehéroroszország felől lépte át a határt. Azt mondta, hogy legalább három, de valószínűleg négy drónt lőttek le.

Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter ezt követően azt mondta, hogy összesen 19 légtérsértés történt. Azt is elmondta, hogy Lengyelország értékelése szerint a drónok „nem tértek le az útvonalukról, hanem szándékosan vették célba őket”.

Tusk lengyel miniszterelnök azt is elmondta, hogy bár legalább három-négy drónt lőttek le, további három-négy egyszerűen lengyel területen zuhant le. Karolina Gałecka, a lengyel belügyminiszter szóvivője szerint eddig hét drón és egy azonosítatlan „rakéta” maradványait találták meg. Jacek Goryszewski, a Lengyel Fegyveres Erők Műveleti Parancsnokságának szóvivője elmondta, hogy a jelenleg „ismeretlen eredetűnek” minősített törmelék valószínűleg egy, a NATO légvédelme által indított rakétából származik.

Az eddig felbukkant képek azt mutatják, hogy a begyűjtött repülő eszközök Gerbera drónoknak tűnnek, amelyek az iráni tervezésű Shahed-136-osok olcsóbb és egyszerűsített, orosz fejlesztésű változatai. A Gerberák kamikaze drónként vagy radar csaliként is konfigurálhatók, és nem ismert, hogy a Lengyelországba berepülők rendelkeztek-e robbanótöltettel. A becsült hatótávolságuk alig 600 kilométer, így nem egyértelmű, hogy honnan indíthatták a Gerberákat, hogy lengyel területre kerülhessenek.

A törmelékeket főként Kelet-Lengyelország területén találták, viszonylag közel az ország ukrán és fehérorosz határaihoz, de néhányat sokkal északabbra és nyugatabbra is felfedeztek. A dróntámadások miatt négy lengyel repülőteret ideiglenes lezártak, köztük a Chopin repülőteret a fővárosban, bár ezt azóta újra megnyitották, és a járatok is elindultak. A másik lezárt repülőtér a délkelet-lengyelországi Rzeszów-Jasionka volt, amely az Ukrajnába irányuló fegyverszállítások egyik fő csomópontja.

Lengyelország már tegnap este fokozott készültségbe helyezte erőit az első légtérsértések előtt. A lengyel és az ukrán hatóságok is megerősítették, hogy aktívan koordinálták az akciót az éjszaka folyamán, miközben az orosz drónokat nyugat felé követték.

Tusk miniszterelnök hivatala megerősítette, hogy a „várható műveleti területre irányított” eszközök között két lengyel F-16-os, valamint a lengyel hadsereg Mi-24 Hind, Mi-17 Hip és S-70 Black Hawk helikopterei szerepeltek. A nyilvánosan elérhető repüléskövetési adatok alapján úgy tűnik, hogy legalább egy lengyel Saab 340 Erieye korai légi előrejelző és irányító (AEW&C) repülőgép is részt vett a műveletben. Az Erieye radarja által kínált lefelé néző képesség különösen értékes lett volna a kisméretű, alacsonyan repülő drónok észlelésében. A lengyel fegyveres erők kiterjedt légvédelmi képességekkel is rendelkeznek.

A lengyel hatóságok azt is közölték, hogy két F-35-ös Joint Strike Fighter részt vett az orosz dróntámadások elhárításában. Hollandia külön kijelentette, hogy F-35-ösei is azok között az eszközök között voltak, amelyek segítettek biztosítani Lengyelország egét az éjszaka folyamán. A Holland Királyi Légierő (RNLAF) jelenleg Joint Strike Fightereket állomásoztat a lengyelországi Malborkban, hogy segítsenek megerősíteni az ország légvédelmét.

A NATO megerősítette, hogy az olasz légierő egy AEW&C repülőgépet – amely az ország módosított Gulfstream G-550-es repülőgépeinek egyike – valamint legalább egy A330 Multi-Role Tanker Transport (MRTT) repülőgépet indítottak a szövetség által közösen üzemeltetett flottából a lengyel légtérbe történő berepülésekre válaszul.

A Lengyelországban előre telepített német Patriot föld-levegő rakétarendszereket is készültségbe helyezték. Egy NATO-forrás külön azt mondta a Reutersnek, hogy a régióban lévő Patriot légvédelmi rendszer radarjai észlelték a drónokat, de nem történt rakétaindítás. Hogy pontosan milyen lengyel és más NATO-eszközöket használtak az orosz drónok lelövésére, egyelőre nem ismert. Ruben Brekelmans holland védelmi miniszter megerősítette, hogy lengyel és holland vadászgépek is voltak közöttük.

Megjelent egy videó, amelyen állítólag a lengyel légierő F-16-os vadászgépe egy orosz drónt lőtt le, de ez nem ellenőrzött információ, azonban egy AIM-120C-7 közepes hatótávolságú levegő-levegő rakéta (AMRAAM) roncsainak képe is látható az interneten, amelyet állítólag ma korábban találtak Lengyelországban. Mind az F-16-osok, mind az F-35A-k használhattak AIM-120-asokat, valamint AIM-9 Sidewinder rakétákat, sőt akár a fedélzeti gépágyújukat is.

Lengyelország elnöke, Tusk megköszönte országa fegyveres erőinek és a NATO-szövetségeseknek, hogy az éjszaka folyamán drónokat lőttek le. Fontos megjegyezni, hogy a NATO-gépek, köztük a lengyelországi holland F-35-ösök, korábban már felszálltak az orosz drónok elfogására, amelyek a szövetségesek feletti légtérbe repültek. Azonban szerda estig nem volt fegyverhasználat.

„Ez az első alkalom, hogy a NATO repülőgépei potenciális fenyegetéssel találkoztak a szövetség légterében” – mondta Martin L. O’Donnell ezredes, a NATO európai szövetséges erőinek főparancsnokságának (SHAPE) szóvivője az ABC Newsnak. Bár az éjszakai orosz dróntámadásokra adott azonnali válasz véget ért, Władysław Kosiniak-Kamysz lengyel védelmi miniszter megerősítette, hogy szerdán még folyamatban vélt a lelőtt drónok keresése. A Lengyel Fegyveres Erők Műveleti Parancsnoksága „példátlannak” és „polgáraink életére valós veszélyt jelentő agressziónak” nevezte az éjszakai berepüléseket.

„Nincs okunk azt állítani, hogy háborús állapotban vagyunk, de a helyzet jelentősen veszélyesebb, mint az összes korábbi” – mondta Tusk lengyel miniszterelnök. Továbbá figyelmeztetett, hogy egy nagyszabású konfliktus kilátása Európában most „közelebb van, mint a második világháború óta bármikor”. Varsó azonnali válaszaként a külügyminisztérium beidézte Andrej Ordasht, Oroszország ügyvivőjét a lengyel fővárosban. Ordash azonban az orosz RIA Novosti hírügynökségnek elmondta, hogy Lengyelország nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a drónok orosz eredetűek lennének.

Lengyelország most az Észak-atlanti Szerződés 4. cikkelyét is alkalmazta, amely a NATO jogalapját képezi. A 4. cikkely kimondja, hogy „a felek [a szövetségben] konzultálnak egymással, ha bármelyikük véleménye szerint bármelyik fél területi integritása, politikai függetlensége vagy biztonsága veszélybe kerül.”

A NATO 1949-es létrehozása óta a 4. cikkelyt mindössze hét alkalommal alkalmazták. Legutóbb 2022-ben, Oroszország Ukrajna teljes körű inváziója miatt. Az Észak-atlanti Szerződés tartalmaz egy kollektív védelmi rendelkezést is, az 5. cikkelyt, amelyet eddig csak egyszer, az Egyesült Államokban történt 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően alkalmaztak.

Amint azt megjegyezték, a NATO európai szövetséges főparancsnokságának (SACEUR) szóvivője a TWZ-nek elmondta, hogy „jelenleg nincsenek bejelentendő haderő-beosztásbeli változtatások”. Az Egyesült Államok Európai Parancsnoksága (EUCOM) nem kívánt nyilatkozni. Még nem tudni, hogy a NATO milyen választ ad a 4. cikkely szerinti konzultációt követően.

Egy Fehér Ház tisztviselő a TWZ-nek elmondta, hogy Donald Trump elnök és a Fehér Ház figyelemmel kíséri a Lengyelországból érkező jelentéseket, és tervek szerint Trump elnök ma beszél Karol Nawrocki lengyel elnökkel. Eközben az amerikai törvényhozók elítélték Oroszország cselekedeteit. Dick Durbin demokrata szenátor azt mondta, hogy az orosz drónok általi „NATO légtér ismételt megsértése” „jó figyelmeztetés arra, hogy Vlagyimir Putyin teszteli elszántságunkat Lengyelország és a balti nemzetek védelmét illetően”.

Joe Wilson republikánus kongresszusi képviselő, a külügyi bizottság egyik vezető tagja továbbment, és a behatolásokat „háborús cselekménynek” nevezte. Wilson felszólította Donald Trump elnököt, hogy válaszoljon szankciókkal, „amelyek csődbe viszik az orosz hadigépezetet”.

Egyre több kérdés merül fel a legmagasabb szinteken arról, hogy a drónbetörés szándékos cselekmény volt-e, bár a Kreml tagadta ezt.

Reuters hír: Fehéroroszország azt állítja, hogy lelőtt néhány eltévedt drónt az orosz-ukrán légicsapások során. Fehéroroszország szerdán bejelentette, hogy lelőtt néhány olyan drónt, amelyek elektronikai zavarás miatt tévedtek el az Oroszország és Ukrajna közötti légicsapás-csere során, és hogy Minszk tájékoztatta Lengyelországot és Litvániát a drónok közeledéséről.

Dobos Endre

Forrás: TWZ

Kép: MQ-28 Ghost Bat drónok; Boeing

A Boeing nemrégiben közzétett számítógéppel generált videójában a MQ-28 Ghost Bat drónok törzsének felső felületén a légi utántöltést lehetővé tévő csatlakozóaljzatok vannak. A légi utántöltési képesség meghosszabbítaná az MQ-28-as hatótávolságát és légtérben töltött idejét, de bonyolultabbá tenné a rendszerét és költségesebbé a drónt.

A Boeing a múlt héten tette közzé a szóban forgó videót. A videó ugyanakkor a vállalat új F-15EX Eagle II-es vadászgépének azon képességét hivatott bemutatni, hogy légi drónirányítóként működjön, amire a kétüléses repülőgép kiválóan alkalmas. A Boeing állítólag most élénken kínálja az MQ-28-ast Lengyelország számára, egy esetleges F-15EX vásárlással kombinálva.

A Ghost Bat-ot a Boeing ausztrál leányvállalata fejlesztette ki az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) számára, de más ügyfelek, köztük az amerikai haditengerészet is érdeklődik iránta. Az Egyesült Államok Légiereje a múltban legalább egy MQ-28-ast tesztelt fejlett, pilóta nélküli repülőgépek és az autonómia fejlesztésére irányuló programjai számára.

A Boeing videón látható, hogy az MQ-28-asok törzse felső felületére olyan irányítást segítő vonalakat festettek, amelyek segítik a légi utántöltő operátor munkáját a kapcsolat létrehozásában. A jelölések gyakorlatilag megegyeznek az F-22 Raptorokon és az F-35A Joint Strike Fightereken látható jelölésekkel.

A forgatókönyv szerint az F-15EX operátora előretolt érzékelő csomópontokként használja a Ghost Bat drónokat, hogy segítsenek felderíteni és céladatokat küldeni ellenséges légvédelmi rendszerekről. Az egyik Eagle II-es ezután egy AGM-84H/K Standoff Land Attack Missile-Expanded Response (SLAM-ER) cirkálórakétát indít a cél megsemmisítésére.

Az MQ-28-asok képesek egy pár AIM-120-as közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát (AMRAAM) hordozni, és különféle érzékelőkkel rendelkeznek, mint az infravörös kereső és követő rendszert (IRST). Az RAAF kezdeti MQ-28-asai közül legalább kettőt láttak, amelyeknek az orr felső felületére IRST érzékelőt szereltek. Általánosságban elmondható, hogy az IRST érzékelők értékes alternatívát és/vagy kiegészítő szenzort jelentenek a radarok mellett, különösen a lopakodó repülőgépek és rakéták felderítése és követése terén. Az IRST-berendezések immunisak az elektronikai hadviselés támadásaira, mivel passzív üzemmódban működnek, tehát nem küldenek olyan jeleket, amelyek figyelmeztethetnék az ellenfelet arra, hogy észlelték és követik őket. Az IRST érzékelőkkel ellátott drónok képesek fenyegetések után kutatni és adatokat továbbítani más platformokra.

A légi utántöltési képesség növelné az MQ-28-as teljes hatótávolságát, amelyről a Boeing korábban azt nyilatkozta, hogy az jelenleg legalább 3700 kilométer egyetlen feltöltéssel. A levegőben történő utántöltés lehetősége biztosítaná a drón számára, hogy a kijelölt műveleti területre érkezés után hosszabb ideig a légtérben maradjon. A drónok légi irányítása a műveleti területen ugyanakkor átadható lenne az őket vezérlő vadászgépek között.

Az RAAF így megfelelő kapacitással rendelkezne ahhoz, hogy a jövőbeli légi utántöltő csatlakozóval épített MQ-28-kat az Airbus A330 Multi-Role Tanker Transport (MRTT) repülőgépeivel feltöltse. Az Airbus emellett az MRTT kialakításának fejlesztésén dolgozik, hogy lehetővé tegye a drónrepülőgépek biztonságos utántöltését.

Az amerikai légierő tisztviselői a múltban már beszéltek a légi utántöltési képességről a Collaborative Combat Aircraft (CCA) drónprogram keretében. Mindez viszont kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy mennyivel bonyolultabb és költségesebb lenne ezt a képességet bármilyen dróntervhez hozzáadni. Ez vitákat is indított arról, hogy a légi utántöltésre alkalmas drónok nagy flottáinak telepítése hogyan befolyásolhatja a már amúgy is leterhelt tankerflottát. A légierő külön is új lehetőségeket vizsgál a teljes légi utántöltési kapacitás növelésére. Egy pilóta nélküli repülőgép, mint az MQ-28-as, viszonylag kis mennyiségű üzemanyagot fogyasztana egy közepes vagy nehéz vadászrepülőgéphez képest.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy az egyre sebezhetőbb, de kritikus fontosságú tankergépek és egyéb támogató repülőgépek szerves védelmében régóta számítanak az MQ-28-as, valamint számos más drón részvételére. A repülés közben tankolható, pilóta nélküli repülőgépek segíthetnek növelni a védelmi rendszert. Más szóval, a tankergépekkel és a nagyméretű felderítő, előrejelző repülőgépekkel együtt indulhatnak a bázisról a drónkisérőik, és közvetlenül irányíthatják azokat.

A Boeing a múlt héten jelentette be, hogy számos RAAF tesztelési mérföldkövet elértek június vége előtt, beleértve az „autonóm viselkedést és küldetésvégrehajtást”, a „többgépes műveleteket a harci tömeg biztosítása érdekében”, valamint az „adatfúziót és adatmegosztást több MQ-28-as repülőgép között, és ezen adatok továbbítását egy vadászgépre”. Júniusban a Boeing már bejelentette, hogy egy E-7 Wedgetail légi korai figyelmeztető és irányító repülőgép fedélzetén lévő RAAF személyzet képes volt arra, hogy az MQ-28-asokat légi fenyegetések leküzdésére irányítson. Ez ismét utat nyithat a nagy támogató repülőgépek számára, amelyek saját védelmi drónjárőrökkel együtt indulhatnak bevetésre.

A Boeing azt is közölte, hogy az eddig épített MQ-28-asok már 150 órányi tesztelésen estek át, és további 20 000 órányi teszten virtuális környezetben.

„Az RAAF feladata az MQ-28-as légiharc alkalmazás első négy lépésének bizonyítása volt, és ezt a vártnál hamarabb teljesítettük” – mondta Glen Ferguson, a Boeing MQ-28-as globális programigazgatója egy nyilatkozatban. „A munka korai befejezése lehetővé teszi számunkra, hogy felgyorsítsuk a fejlesztés következő fázisát, egy levegő-levegő alkalmazást, amelyet az év későbbi szakaszára vagy 2026 elejére terveznek.

Hogy pontosan mikor kezdheti meg az RAAF az MQ-28-asok bármilyen konfigurációban történő repülését, egyelőre nem ismert. Az Aviation Week múlt heti jelentése szerint az ausztrál Nemzetbiztonsági Bizottság várhatóan az év vége előtt döntést hoz arról, hogy folytatja-e a további Ghost Bat beszerzéseket.

Összességében, bár a repülés közben újratölthető MQ-28-as ötlete jelenleg csak koncepció, vonzó kiegészítője lehet a még fejlesztés alatt álló Ghost Bat tervnek.

Dobos Endre