Az elvesztett F-16-os néhány részlete napvilágot látott, és források segítettek pótolni néhány hiányosságot a Breaking Defense számára, beleértve azt az elméletet is, amely szerint a veszteség a repülőgépbe csapódó repeszek következménye.
Amikor augusztus elején Ukrajna első F-16-osai végre megérkeztek az országba, az sok ünneplésre adott lehetőséget Kijev támogatóinak. Így aztán az egyik F-16-os elvesztése néhány héttel később különösen súlyosan érintett mindenkit, és azonnal kérdéseket vetett fel arról, hogy mi történt.
Néhányan felvetették, hogy siettették-e a pilóták kiképzését. Mások azon töprengtek, vajon a baleset azt mutatja-e, hogy az F-16-os nem is alkalmas Ukrajna védelmére. Eközben Oleksij „Moonfish” Mes ezredest gyászolja a családja és a barátai, a repülőgép pilótáját, aki korábban az Egyesült Államokba utazott, hogy találkozzon a Kongresszus tagjaival, és arra buzdítsa őket, küldjenek F-16-osokat Kijev védelmére.
Az incidenssel kapcsolatos információkat lezárták, annak a Zelneszkij-kormány számára kényes természete miatt. Az egyik magas rangú védelmi vezető szerint az F-16-os elvesztése ilyen hamar azt jelenti, hogy a probléma „kétszeresen érzékeny, és senki sem beszél róla hivatalosan”.
Az incidens néhány részlete azonban napvilágot látott, és a források segítettek a Breaking Defense számára pótolni néhány hiányosságot, beleértve azt az elméletet is, amely szerint a veszteség a repülőgépet eltaláló repeszek következménye.
Ezzel egy hihetetlenül veszélyes küldetés képe rajzolódik ki, ahol a repülőgép elvesztése tekintetében inkább az volt a kérdés, hogy mikor, és nem az, hogy miért – ez a halálos valóság, amelyet ukrán szakértők szerint tovább súlyosbít a hibás megoldások sokasága, amelyet Kijev kénytelen volt felhasználni a védelmében.
Halálos küldetés
Először is a kontextus. Több forrás és nyilvános jelentés szerint az volt Moonfish küldetése, hogy más F-16-osokkal közösen működjön együtt az Egyesült Államok által küldött Patriot és más légvédelmi rakéta-ütegekkel. A feladat az oroszok által ukrajnai célpontok ellen indított cirkálórakéták és drónok elfogása volt.
Fontos megérteni, mennyire összetett ez a működési környezet. 2022 augusztusában a Breaking Defense az ukrán légierő több pilótájával és tisztjével beszélgetett, akik elmagyarázták, hogy az öregedő MiG és Szuhoj flotta hogyan teljesíti a légvédelmi küldetését.
Elmondták, hogy az orosz tervezésű, félaktív levegő-levegő rakétákkal sikeresen lőtték le az érkező orosz cirkálórakétákat, de az is elhangzott, hogy az ilyen küldetés a természeténél fogva veszélyes volt.
"A másodperc töredéke áll rendelkezésedre, ha egyáltalán van ennyi időd, hogy eldöntsd, hogy befogd a célt és elindítsd az egyik levegő-levegő rakétát a közeledő cirkáló-rakétákra" - mondta az egyik pilóta. „Nagy sebességgel közelednek, és el kell őket fogni, mielőtt elhaladnának melletted. Elkapni őket üldözéssel sok esetben nem lehetséges.”
Ugyanezen a megbeszélésen az ukrán légierő megvitatta, hogy konkrétan miért volt szükségük az F-16-osra ehhez a küldetéshez. Az amerikai gyártmányú repülőgép agilisabb kormányzással, jobb radarral és rakétákkal rendelkezik, amelyek elméletileg hatékonyabbak lennének az ukrajnai célok ellen indított H-32-es és más nagy hatótávolságú cirkálórakétákkal szemben.
Azon az éjszakán, amikor Moonfish elveszett, ő és százada láthatóan pontosan ilyen műveletben vett részt. Az ukrán vezérkar közleménye szerint „a légiharc során az F-16-os repülőgépek megmutatták nagy hatékonyságukat, négy ellenséges cirkálórakétát lőttek le a rakétáikkal”.
A közlemény szerint ezután az történt, hogy „a következő légi cél megközelítése során megszakadt a kapcsolat az egyik repülőgéppel. Mint később kiderült, a gép lezuhant, és a pilóta meghalt.”
Integrációs kihívás
A vadászgépek azonban csak egy részét képezik az összetett működési szférának. A hadsereggel szorosan együttműködő, a légvédelmi egységeket és az F-16-osokat egyaránt támogató ukrán védelmi szakemberek a Breaking Defense-nek elmondták, hogy ezek a rakétaelfogó küldetések, amelyekben vadászgépek és légvédelmi ütegek közösen működnek, precíziós koordinációt igényelnek.
Több forrás szerint bonyolítja ezt a koordinációt, hogy sem az ukrán légierő vadászgépei, sem a földi légvédelmi egységek nem kapcsolják be az IFF-berendezéseiket (barát-ellenség azonosító) ezekben a bevetésekben. A háború kezdetén az IFF zűrzavart okozott, mert az orosz és az ukrán fél ugyanazon repülőgépeket üzemelteti, és aggódtak a repülőgépek összetévesztésével kapcsolatban. Ezt a gyakorlatot megtartották – az IFF használatának mellőzését – a jelenleg szolgálatban lévő F-16-osok esetében is.
Emiatt több katonai forrás – sőt az ukrán parlament egyik képviselője is – azt állította, hogy az F-16-os baráti tűz áldozata lett. Az ukrán légierő képviselője, aki több hírszolgáltatónak nyilatkozott, később kijelentette: „az eset különböző lehetséges változatait vizsgálják, beleértve a légvédelmi rendszereik „baráti tüzét”, a műszaki meghibásodást és a pilóta hibáját. (Ez nem zárja ki a baráti tüzet, de jócskán meg is erősíti azt; a végső válasz valószínűleg csak alapos áttekintés után születik meg.)
Az ukrán védelmi közösség egyik forgatókönyve szerint az F-16-os véletlenül átrepült egy felrobbanó törmelékfelhőn, amelyet az egyik közeledő orosz cirkálórakéta sikeres elfogása és megsemmisítése okozott. A megsemmisült rakéta törmeléke károsíthatta a hajtóművet és a repülőgép más alkatrészeit, aminek következtében az F-16-os olyan mértékben sérülhetett, hogy a pilóta halálát okozhatta, mielőtt katapultálhatott volna.
Ez a verzió az egyik legvalószínűbb forgatókönyvként jelenik meg a múltbeli egyezőség miatt, mivel ugyanazon szolgálati vezetők egyike azt mondta a Breaking Defense-nek, hogy „a háború elején öt másik vadászgépet veszítettünk el ugyanezen ok miatt, mivel a levegőben szétrepülő alkatrészek használhatatlanná tették a repülőgépet.”
"Két MiG-29-es és három Szuhoj modell veszett el ilyen módon" - folytatta. "Nagyon lehetséges, hogy ebből az F-16-osból most az hatodik ilyen veszteség lett. A korábbi veszteségek nem keltettek ekkora figyelmet, mert nem voltak drága, modern vadászgépek, mint az amerikai vadászgép."
Általában Ukrajna világos leírást ad arról, hogy mi okozta a repülőgépek elvesztését, de van néhány olyan esemény, ahol a megadott leírás homályos, és megfelel a szolgálati vezető által leírtaknak, beleértve a MiG-29-esek elvesztését 2022. március 13-án, 2022 október 12-én, egy Szu-24-es 2022 május 19-én és két Szu-27-es 2022 június 5-én és 2023 március 28-án. Sem a légierő, sem a védelmi minisztérium nem válaszolt az állításra vonatkozó információkérésre.
Az egyetlen módja annak, hogy hasonló tragédia többé ne fordulhasson elő – mondta az egyik katonatiszt –, „ha biztosítják számunkra azokat a légvédelmi eszközöket, amelyeket már több mint két éve kérünk.
„Amíg a földi légvédelmi hálózat nem lesz önmagában elég kiterjedt és redundáns, továbbra is vadászgépeket kell használnunk, hogy megvédjük városainkat, embereinket, erőműveinket, kórházainkat stb. az orosz rakétacsapásoktól. Veszélyes küldetésről van szó, és attól tartok, hogy további repülőgépek vesznek el ugyanilyen tragikus módon.”
A képzési faktor
Kijev támogatói arra panaszkodtak, hogy az Egyesült Államoknak mennyi időbe telt az ukrán pilóták kiképzése, az Egyesült Államok pedig a rohanó pilótaképzés veszélyeit hangsúlyozta. Moonfish halála azonnal újra felvillantotta ezt oda-vissza, annak ellenére, hogy továbbra sem világos, hogy mi történt aznap a levegőben.
Természetesen számos különbség van az F-16-os általános kialakításában a MiG-29-esekhez és a Szuhoj Szu-27-esekhez képest, amelyek az ukrán légierő vadászerőinek az alappillérei voltak. Ezek „kihívást jelentő akadályok, amelyeket le kell győzni egy kiképzési rendszer során” – mondta egy NATO-tagországbeli tesztpilóta, aki a Breaking Defense-nek nyilatkozott az eseményre reagálva.
Ezek közül néhány jelentősebb:
· Az szovjet korszakból származó MiG és Szuhoj repülőgépek előző generációs, hidromechanikus repülésvezérlő rendszereket használnak a pilótafülkében középen elhelyezett botkormánnyal. Ezért a pilóta szó szerint „érzi” a manőverező repülőgép kormányterhelését, miközben mozgatja a botkormányt. Ez a fajta visszacsatolás nem létezik ugyanolyan manőverek során az F-16-os esetében, mivel fly-by-wire számítógép-vezérelt kormányrendszerrel működik, amely egy side-stick vezérlőhöz kapcsolódik. A régebbi orosz modellek irányítási hatásától eltérő és szinte kényes stílusú pilótatechnikát igényel.
· Az F-16-os ember-gép interfészét különösen az újabb modelleknél, többfunkciós kijelzők és más, digitális műszerek jellemzik. Az ukrán légierő MiG-29-esei és Szu-27-esei, valamint az orosz tervezésű repülőgépek, amelyeket később más, volt szovjet blokk nemzetei adományoztak, pilótafülkéit különböző szabványok szerint korszerűsítették, de még mindig megvannak a mutatós műszerek.
· Mindkét repülőgép mechanikusan vezérelt radarral készült, de az amerikai radarok számára sokkal kevesebb problémát okoznak a hamis célok és a megbízhatóság, mint a MiG-29-es N019-es és a Szu-27-es N001-es radar modelljei számára. Ezenkívül az F-16-osok képesek aktív radarirányítású, „indítsd és felejtsd el” AIM-120 AMRAAM levegő-levegő rakétát használni, de az orosz gyártmányú ukrán repülőgépek nincsenek felszerelve az orosz analóggal, az R-77-sel. Módosítottak ugyan az ukrán repülőgépeken, hogy lehetővé tegyék az amerikai rakéták használatát, de ez nem tökéletes megoldás.
A nehézségek ellenére azonban az volt az eddigi megjegyzés, hogy az ukrán pilóták jól megtanulták kezelni az F-16-ost, és a Moonfish halála óta eltelt egy hónapban végzett rendszeres bevetések ellenére nem érkezett jelentés pilóta problémákról. Egy meg nem nevezett forrás, aki a CNN-nek és más médiának nyilatkozott, kijelentette: „az ukrán fegyveres erők nem hisznek abban, hogy pilótahiba állt az incidens hátterében”.
Az F-16-ossal kapcsolatos tapasztalatok hiánya minden bizonnyal közrejátszhatott abban, hogy a pilóta, aki nem szokott hozzá az amerikai repülőgép használatának másságához, képtelen volt úgy reagálni, ahogyan a múltban használt vadászgéppel tenné. De a valóság az, hogy soha nem találjuk meg a választ arra, hogy a kiképzés sebessége milyen szerepet játszott, ha van ilyen a küldetés halálos kimenetelében.
James Hecker tábornok, az Egyesült Államok légierőinek európai vezetője a héten az idei légi, űr- és kiber-konferencián azt mondta: „Ami az F-16-os repülőgép-balesetet és sajnos egy pilóta elvesztését illeti, ez egy folyamatban lévő vizsgálat, amelyet Ukrajna folytat. Felajánlottuk a segítségünket a nyomozásban. Meglátjuk, elfogadják-e az ajánlatunkat.
„De bármi, ami ebből adódik, és minden előzetes dolog, amit átnézünk, hogy beépíthessük a továbbképzésbe, mind Dániában, mind az Egyesült Államokban fontos, hogy lássuk, kell-e változtatás, amit a képzésben végre kell hajtanunk és meggyőződjünk róla, hogy ez többé nem fordul elő."
Tanulságok
Ha ebből a veszteségből legfelső szintű „leckét” kell levonni, akkor előfordulhat, hogy egy új platform integrálását egy nagy intenzitású konfliktusban részt vevő hadseregbe fokozatos folyamatként kell felfogni.
Konkrét példák vannak a múltban arra, hogy a posztszovjet katonaság nyugati és orosz tervezésű vadászgépeket is üzemeltetett, de ezek az ukrán megközelítéstől eltérnek abban, hogy ezek a légierők általában kiegészítő, de határozottan eltérő küldetésekben alkalmazzák ezeket az új repülőgépeket.
A legtöbb új F-16-os felhasználó nem szeretné azonnal olyan bevetésre küldeni az új repülőgépet, amelyet több mint két éve a MiG-29-es és a Szuhoj modellek töltöttek be, mint ahogy az ukrán légierő tette, amikor az F-16-os repülőgépet cirkálórakéta elfogási feladatra küldte.
Tágabb értelemben a helyzet arra is emlékeztet, hogy az F-16-osok nem jelentenek mindenre folyamatban lévő konfliktusra gyógyírt. De ez a katasztrófa sem jelenti azt, hogy az F-16-os hibás volt. Egy júliusi eseményen Hecker kijelentette, hogy irreális lenne azt várni, hogy az F-16-osok azonnali és drámai hatást gyakoroljanak a háború légi-dimenziójára.
„Nem ez lesz az „arany lövedék”, hogy hirtelen F-16-osaik vannak, és most kimennek, és légi fölényre tesznek szert” – mondta. Ami hosszú távon változást hozhat, az az amerikai légi indítású fegyverek hatékonyabb alkalmazásának képessége.
Az ukrán légierő „levette a pilótákat a MiG-29-esekről és a Szu-24-esekről. Most lehetőségük lesz arra, hogy olyan repülőgéppel harcoljanak, amelyik több lehetőséget biztosít számukra.”
Dobos Endre
Forrás és kép: BREAKING DEFENSE
