Egy a Tempest vadászgép jövőbeli követelményeinek meghatározásáért felelős tiszt szerint a fejlesztési program legfontosabb prioritása a nagy hasznos terhelés, ami nagyjából kétszerese lehet az F-35A lopakodó vadászgépének. Ugyanakkor a légierő igazán extrém hatótávolságot vár az új repülőgéptől, potenciálisan elegendő belső üzemanyaggal ahhoz, hogy légi utántöltés nélkül legyen képes átrepülni az Atlanti-óceánt. Ezen követelmények alapján elképzelhető a 6. generációs lopakodó vadászgép mérete és képességei, amellyel párhuzamba állíthatók az Egyesült Államok Légierejének aggodalmai is a Boeing F-47-es fejlesztésével kapcsolatban.

Az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériumának Követelmény- és Koncepciócsoportját vezető tiszt osztotta meg a fenti információkat. Ennek a csoportnak a feladata meghatározni, azokat a képességeket, amelyekre a Tempestnek szüksége van ahhoz, hogy megfeleljen a Királyi Légierő változó operatív követelményeinek.

A Globális Légiharc Program (Global Combat Air Program; GCAP) keretében fejleszti az Egyesült Királyság a Tempest következő generációs vadászgépet Olaszországgal és Japánnal együtt. Meglehet, hogy amikor a gép szolgálatba áll, nem feltétlenül fogják Tempestnek nevezni, bár ez még mindig a legvalószínűbb névnek tűnik a Királyi Légierő számára.

A Tempest program demonstrátora jelenleg építés alatt áll, bár a végleges repülőgéppel való pontos kapcsolata nem teljesen világos. A repülőgép várhatóan 2027-ben emelkedik a levegőbe.

Eközben egy Boeing 757-es átalakításából nyert, Excalibur nevű tesztrepülőgépen már tesztelik a Tempest érzékelőit, és amelybe a tervek szerint beépítik a Leonardo vállalat többfunkciós rádiófrekvenciás (Multi-Function Radio Frequency System) radarját, valamint kommunikációs rendszereit és elektronikai hadviselési berendezéseit.

Az Egyesült Királyság számára, a Tempest a Future Combat Air System (FCAS) program része lesz, amely egy széles körű légiharc fejlesztési program, és magában foglalja a következő generációs fegyvereket, pilóta nélküli platformokat vagy drónokat, hálózatokat és adatmegosztást. A fejlesztők a Tempest vadászgépet, mint a szélesebb FCAS program rendszerek-rendszerének központi platformját, quarterback-nek, vagy irányítónak nevezték. Ez a kifejezés korábban is felmerült, amikor a jövőbeli harci repülőgép küldetéseit fogalmazták meg.

Ez a gép kiváló helyzetismereti képességét és túlélőképességét használják fel arra, hogy elsődleges műveletekkel tevékenykedjen a kevésbé hatékony 4. generációs eszközök számára. A 6. generációs taktikai repülőgépek esetében ez a pilóta nélküli együttműködő harci repülőgépek vagy drónok, valamint a hálózatba kapcsolt fegyverek irányításának képességére is utal.

A központi szerepet játszó vadászgép pilótájának fontos képességeket kell ellátnia, rendelkeznie, stratégiai vízióval és eszközökkel ahhoz, hogy képes legyen kezelni a harctéren kialakuló helyzetet, majd eldönteni, hogyan fogja átadni a feladatokat az alacsonyabb képességű együttműködő-támogató partnereknek, hogy képes legyen ellenőrizni, mi történik, és eldöntse, hogyan éri el a kitűzött célt. Megfelelő túlélőképességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy szükség esetén elviselje a kapott sérülést. Legfontosabb feladata az első csapásmérés, de a további cél az, hogy összehangolja az komplex rendszer a működését.

A fenyegetett környezet megközelítése, a légvédelem áttörése és a feladat végrehajtása miatt a megnövelt hatótávolság mint követelmény nagyon fontossá vált. A 6. generációs harci repülőgép-programokban világszerte felismerték ezt a tényt, legyen szó akár az Egyesült Államok következő generációs légi dominancia (NGAD) programjáról, akár a nagyjából hasonló kínai fejlesztésekről.

A Tempest program esetében a tervezett fenyegetett környezet azt jelenti, hogy a vadászgépnek valószínűleg jelentősen el kell távolodnia a tankergéptől a különböző harci forgatókönyvek szerint. Ez igényli az extrém hatótávolság szükségességét. Ehhez az előd Typhoonnak három vagy négy légi utántöltésre lenne szüksége ugyanazon távolság megtételéhez. A légi utántöltés azonban veszélyezteti mind a tankert, mind pedig a lopakodó vadászgépet az extrém nagy hatótávolságú rakéták megjelenése óta.

A fejlesztők most olyan repülőgépet építenek, amelynek hatalmas hatótávolsága lesz, de a követelménylista élén a gép hasznos terhelése áll.

A Tempest hasznos teherbírása nagyjából kétszerese lesz egy F-35A teherbírásának. Nem világos, hogy ez hogyan oszlik meg az üzemanyag és függesztmények tekintetében, de az F-35A esetében a belső és külső függesztmények tekintetében ez több mint 8 000 kg-ot jelent a gyártó szerint. A Tempest fent leírt küldetését figyelembe véve az adat valószínűleg a belső hasznos terhelésre utal, ami körülbelül 4500 kg-ot tenne ki, szemben az F-35A 2200 kg-os belső fegyver-terhelésével, ami két 900 kg-os irányított bombát és egy pár AIM-120-as rakétát jelent. Ez lenyűgöző fegyverterhelés lenne, és a Tempest számára jelentős arzenált biztosítana.

Nagyméretű, új típusú, jelenleg fejlesztés alatt álló rakéták fogják megtölteni a fegyverrekeszeket, amelyek várhatóan ultranagy hatótávolságú levegő-levegő rakéták lesznek.

A Tempest nagy hatótávolságú levegő-levegő rakétáinak fejlesztési tervei az év elején jelentek meg. A fejlesztők szerint a Tempestet nem szabad kifejezetten a látótávolságon túli harc specialistájaként jellemezni, de egyértelmű, hogy az elvárás, hogy a légi fenyegetéseket nagyobb távolságon győzze le, mint jelenleg a Typhoon.

Azzal az elképzeléssel kapcsolatban, hogy az ellenséget nagy túlterhelésű fordulóval győzzünk le, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy feltétlenül így akarjuk-e, hogy a Tempest harcoljon? Ne feledjük, hogy ilyen kijelentést már egyszer tettek az 1960-as években a Phantom esetében, ahol azt mondták, hogy a manőverező képesség már nem számít, és hogy a rakéták a radarral képesek lesznek elvégezni a feladatot. Ez téves elképzelésnek bizonyult, és egy egész ciklus kellett, hogy felismerjék a légi támadó eszközök korlátait. Rengeteg elemzés áll a fejlesztők mögött, és egyáltalán nem gondolják a GCAP-t csak nagy hatótávolságú platformként kell elképzelni.

A Tempest hatalmas hasznos terhelése nem csak üzemanyagból és fegyverekből fog állni. Ugyanilyen fontosak lesznek az érzékelők is, amelyek a Tempest tervezett irányítói szerepét segítik majd.

A Tempest az érzékelői segítségével képet alkot az őt körülvevő harctérről, hogy támogassa partnereit, hogy kiaknázhassa és felhasználhassa képességüket. Ezek az érzékelők azt is jelentik, hogy amikor a Tempest mélyen behatol az ellenséges területre, és nem vehet igénybe segítségét, vagy ha nincs kapcsolata az E-7 Wedgetail-el, akkor is be tudja fejezni a feladatát, tehát képesnek kell lennie valamit megtalálni, azonosítani, megtámadni, és ellenőrizni a csapás hatékonyságát.

A Tempest hasznos teher összetevőinek utolsó darabja a gép különleges funkciója lesz, amit „repülő szerverként” írnak le, amely kifejezetten az együttműködő fegyveres drónok és más autonóm képességű eszközök támogatására szolgál, amelyek messze a vadászgép előtti légtérben tevékenykednek majd.

A Tempest fogja vinni a számítási kapacitást, és a „szervert”. Ha alacsony költségű autonóm rendszereket akarunk, szükség van egy információs csomópontra, és érzékelőkre, hogy az együttműködő harci drónok képesek legyenek elvégezni a feladatot. Tehát az irányítónak nagyon fontos szerepe lesz, mert az hordozza az érzékelőket és a számítási kapacitást, hogy lehetővé tegye a rendszer működését.

A Tempest fontossága, mint adatgyűjtő és adatmegosztó központ, szintén összefügg a tervezett irányítói szerepével, amely funkció kritikussá válik, tekintve, hogy a repülőgép különféle képességeit, így a lopakodást, a passzív érzékelőit és kommunikációs eszközeit is használnia kell mélyen az ellenséges légtérben.

Ami alapvető fontosságú az a Tempesthez való információ visszacsatolás. Ezért nevezzük ezt a repülőgépet irányítónak. A Tempest az a platform, amely fenn fog tartani egy helyi hálózatot az együttműködő eszközökkel.”

Az F-35-ös jó példa egy olyan repülőgépre, amely hatalmas mennyiségű adatot képes gyűjteni és ezt más eszközökhöz eljuttatni, bár a Tempest ezt egy lépéssel tovább fogja vinni.

A Tempest és a 6. generáció gépei számára az együttműködés a partnerekkel valami olyasmi, ami több, mint a rendszer részeinek összege, és ez minden területre igaz, tehát a tengeri, a szárazföldi, az űrbeli és más légi eszközök között. A kapcsolattartási képesség alapvető fontosságú lesz a siker érdekében. Amikor a Tempest a fenyegetett környezeten kívül kerül, nagyon széles, nagy sebességű, nagy sávszélességű módon kapcsolódik az együttműködő eszközökkel, amikor pedig ellenséges területre megy, ugyanezt leszűkítve végzi a túlélés érdekében.

Az a tény, hogy a parancsnoki központhoz vagy más távoli műveleti csomóponthoz való visszacsatolás nem mindig garantálható, az oka annak is, hogy legalábbis egyelőre a Tempestnek pilótája lesz. A Tempestnek egyetlen fő személyzete lesz, aki funkcióját tekintve inkább egy fegyverrendszer-tiszt (WSO) és egy hagyományos pilóta funkcióját látja el.

A vállalat felkészült a gép pilóta nélküli változatának a kifejlesztésére, ahol a rutinfeladatokat a mesterséges intelligencia kezeli majd. Az év elején Sir Richard Knighton, a légierő törzsfőnöke azt mondta, hogy nagyon valószínű, hogy hosszú távon a Tempest pilóta nélküli változatát kifejlesztik.

Egy vadászgép áráért egy légierő talán 10 000 drónt is meg tud vásárolni, de a jövőbeli fenyegetési környezet fogja megkövetelni, hogy hol lesz a magas és az alacsonyabb szintű képességek egyensúlya. Végül is a légiharc megvívása számára a legfontosabb követelmények, a nagy hatótávolság, a nagy sebesség, és a magas szintű lopakodási képesség úgy a vadászgép, mint a drónok szempontjából.

Amikor elkészül a nagy hatótávolságú, nagy sebességű, valamilyen szintű lopakodó és feláldozható drón, a fejlesztők eljutnak egy bizonyos képesség és költségszinthez, ami nem feltétlenül az, amire szükség van. Tehát van egyensúly a képességek és a költségek terén. Ha alacsonyabb költségű drónok fejlesztése a cél, akkor a drónok nem hordoznak a szenzorokat, hanem a Tempest deríti fel a célokat, és továbbítja a céladatokat a drónokhoz. Ha intelligensebb drónok alkalmazása a cél, a szenzorokat – infravörös, rádióelektronikai stb. – a drónokra telepítik, a vadászgép pedig információs csomópontként működik.

Az autonóm és feláldozható drónrendszerek alkalmazásában a lopakodás, az ellenség rádióelektronikus eszközeinek az elnyomása és a légvédelem rendszereinek a túlterhelése rendkívül hatásos technikák, amelyeket a jövőben alkalmazni fognak.

Újabb információk szerint a Tempest a 2040-es években váltja fel a Királyi Légierő Typhoonját, míg a korábbi hivatalos nyilatkozatok 2035-ös üzembe helyezési dátumról szóltak.

Ebben az esetben kétségtelen, hogy a tervezett egzotikus technológiák teljes skálájának időben és megfizethető módon történő kifejlesztése továbbra is komoly feladat lesz majd.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/23/a_kovetkezo_generacios_tempest_vadaszgep_radarja_masodpercenkent_egy_varos_informacio_aramlasanak_me

https://aviatika.blog.hu/2025/03/14/a_bae_systemsnek_vannak_elkepzelesei_arrol_hogy_ez_hogyan_nezhet_ki_7_generacios_vadaszgep

https://aviatika.blog.hu/2025/01/19/az_egyesult_kiralysag_hangsulyozza_hogy_a_tempest_lopakodo_harci_gep_szamara_nagyobb_hatotavolsagu_l

 https://aviatika.blog.hu/2025/01/09/az_egyesult_kiralysag_japan_es_olaszorszag_tovabbi_partnereket_keres_a_gcap-programhoz_szaud-arabia_

Kép: Rafale vadászgép ASMP-A nukleáris rakétával a törzs alatt; TWZ

A Francia Légi- és Űrhaderő Rafale vadászgépei részt vesznek a NATO-hoz alig több mint egy éve csatlakozott Svédország légterében végrehajtandó hadműveletekben. A Pégase (Pegazus) legutóbbi gyakorlata az európai NATO-tagok elrettentő képességének az Egyesült Államoktól független megerősítését teszteli, és Franciaország áll ennek az új felállásnak a középpontjában.

A manőverek a gyakorlat részei, amelynek során a francia katonai repülőgépeket rövid idő alatt alternatív repülőterekre telepítették, amire például szükség lenne egy Oroszországgal folytatott nagyszabású konfliktusban.

A Francia Légi- és Űrhaderő közzétette a Pégase 25 hadgyakorlat részleteit, amelynek során repülőgépek szálltak fel a Mont-de-Marsan, Istres, Saint-Dizier és Orléans légibázisról. A hadgyakorlatban hat Rafale vdászgép, két A400M szállítógép és egy A330 többcélú légiutántöltő-szállítógép (Multi-Role Tanker Transportből; MRTT) vesz részt.

A Pégase Grand Nord fázisban, amelyet a szolgálat éves „erődemonstráció” küldetésként jellemez, ezek a repülőgépek Svédország felégterébe repültek, melynek során azt kívánták bizonyítani, hogy a Francia Légi- és Űrhaderő Rafale gépei képesek rövid idő alatt elérni távoli repülőtereket és fenntartani az önálló bevetési képességüket.

A manővert a Francia Légi- és Űrhaderő stratégiai gyakorlatnak minősítette, amelynek célja „jelenlétünk és partnerségeink megerősítése, valamint az európai biztonság iránti elkötelezettségünk bizonyítása szövetségeseink felé”.

Etienne Marcuz az FRS francia agytröszt munkatársa – aki stratégiai rendszerek és nukleáris elrettentés elemzésével foglalkozik – az X-közösségi oldalon megjegyezte, hogy a Pégase 25 hadgyakorlat keretében telepített hat Rafale közül legalább néhány a francia nukleáris elrettentés légi komponenséből származik. Pontosabban, ezek a gépek a Saint-Dizier-ben állomásozó Stratégiai Légierő 4. vadászrepülőgép (4e Escadre de Chasse) századának részei.

Franciaország körülbelül 50 kétüléses Rafale B harci gépet tart szolgálatban ASMP-A nukleáris fejjel szerelt szuperszonikus rakétákkal felfegyverezve nukleáris küldetésre, amelyet a bevetése során A330 MRTT légi utántöltő gépek flottája támogat. Ezek a repülőgépek azonban kettős szerepet töltenek be, és a stratégiai csapásmérő szerepük mellett levegő-föld küldetések széles skálájára, vagy légvédelmi küldetésre is képesek.

Jelenleg nem világos, hogy a repülőgépek milyen konkrét küldetésekben vesznek részt a Pégase 25 során. Ami a Pégase Grand Nord komponenst illeti, úgy tűnik, hogy a francia repülőgépek közül legalább néhány Svédországban szállt le, és a svéd légierő gépeivel együtt vesz részt gyakorló küldetéseken. Nem világos azonban, hogy egy ideig Svédországban maradnak-e, vagy egy másik országba repülnek tovább.

A gyakorlat általános stratégiai jellegét tükrözi, hogy a Pégase 25 gépei egy második manőversorozatot is végrehajtanak Exercise Jade néven (a Jailissement d'Escadre, vagy „századkitörés” fedőnéven).

A Jade-gyakorlatokon a Francia Légi- és Űrhaderő arra törekszik, hogy a repülőgépeket otthoni bázisaikról alternatív repülőterekre küldje, tükrözve azt a fajta gondolkodást, amely a hidegháború alatt jellemző volt, de az azt követő években háttérbe került.

A repülőgépek elosztása nagyobb számú bázison, beleértve azokat is, ahol nincs állandó harci repülőgép jelenlét szintén kulcsfontosságú ahhoz, hogy elkerüljék az agresszor által indított kezdeti támadások miatt a repülőgépek megsemmisülését. Ezek a taktikák kulcsfontosságúak voltak az ukrán légierő túlélése szempontjából, és most az USAF ACE és tengerészgyalogság EABO hadgyakorlatok forgatókönyvei erősítik meg az Egyesült Államok csendes-óceáni légiharc doktrínáját.

A legutóbbi Jade-manőverek során, amelyek a héten kezdődtek, elrendelték, hogy előzetes értesítés nélkül a Nancy légibázis összes működő Mirage 2000D és Mirage 2000B repülőgépei települjenek át öt másik repülőtérre. Ezek az alternatív repülőterek két kiképzőbázist jelentettek, amelyek általában nem fogadnak vadászrepülőket.

A repülőgépek rövid időn belüli széttelepítésének a képessége különösen fontos a Stratégiai Légierő számára biztosítva a francia elrettentés hitelességét. Ez csökkenti annak kockázatát, hogy a nukleáris képességű Rafale vadászgépek megsemmisüljenek egy megelőző csapás során.

A repülőgépek ilyen módon történő széttelepítése során potenciálisan használatba veszik a polgári repülőtereket is, ami sokkal több lehetőséget nyit meg a Francia Légi- és Űrhaderő eszközei biztonságának szavatolására azáltal, hogy az ellenfél számára sokkal nehezebb egyidejűleg megsemmisíteni őket.

Ugyanakkor a Rafale és a támogató eszközök Svédországba telepítése lehetőséget teremt arra, hogy ezeknek a repülőgépeknek a tevékenységét Franciaországon kívüli repülőterekre kiterjesszék. Ennek több előnye is lehet a megnövekedett feszültség idején. Amellett, hogy tovább bonyolítja az ellenfél célzási terveit, a harci repülőgépek Svédországba telepítésével közelebb kerülnek a potenciális oroszországi célpontokhoz. Ez egyben egyértelmű jelzés is, hogy Franciaország támogatni fogja NATO-szövetségeseit, ha azokat támadás érné.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a Pégase 25 hadgyakorlat helyszínéül Svédországot választották, amely sokkal közelebb van Oroszországhoz, és amely stratégiai helyen fekszik a balti régióban és a Távoli-Észak közelében.

Összességében a Pégase 25 és a Jade hadgyakorlat azt jelzi, hogy Franciaország nagyszabású katonai vészhelyzetekre készül fel, amelyek mind saját területén, mind Európa-szerte bekövetkezhetnek.

Marcuz számára nem volt meglepetés, hogy a Francia Légi- és Űrhaderő harci repülőgépeket – kifejezetten nukleáris fegyverhordozókat – küld Svédországba, tekintettel a szélesebb körű biztonsági helyzetre.

„Február végén a Stratégiai Légierő repülőgépeinek Európa keleti határaira történő kiküldését az első lehetséges lépésként jelöltem meg afelé, hogy elrettentő erőnket szomszédainkra is kiterjesszük” – mondta Marcuz. „Akkoriban egyetlen hosszú repülést képzeltem el, de egy olyan küldetés, amely több napon keresztül tart, mint a Pégase 25, azzal az előnnyel jár, hogy országokat látogatunk meg, és mélyebb kiképző repülést végzünk szövetségeseinkkel.”

Attól függően, hogy meddig tart a Pégase 25, más országok légitámaszpontjait is meg tudjuk látogatni, növelve a kooperatív képzés lehetőségeit, valamint hangsúlyosabb üzenetet küldve a potenciális ellenfeleknek.

"Azonban meg kell várnunk a további, valószínűleg egy magasabb szintű kommunikációt, hogy megtudjuk, van-e hivatalos "nukleáris" jellege ennek a küldetésnek, vagy megmarad egy burkolt – megfelelően gyengébb üzenet" - tette hozzá Marcuz.

Bármi legyen is a nukleáris elrettentés sajátos funkciója a Pégase 25-ön belül, ez egy olyan terület, ahol Franciaország jelenleg terjeszkedni kíván, hogy megfeleljen az újraéledő orosz fenyegetésnek.

Franciaország egy újabb nukleáris légibázist hoz létre – a negyediket –, amelyet a Rafale legújabb verziójának két századával szerelnek fel. Az új nukleáris bázis a kelet-franciaországi Luxeuil lesz, amely csatlakozik a Saint-Dizier-ben, Istres-ben és Avordban már működő hasonló funkcióval bíró bázisokhoz. A luxeuili nukleáris bázis a tervek szerint a fejlesztés fázisában lévő, a francia fegyveres erők következő generációs hiperszonikus sebességre képes nukleáris ASN4G rakétával felszerelt fejlett Rafale F5-öseit fogja állomásoztatni.

Az a tény, hogy Franciaország független nukleáris elrettentő erővel rendelkezik, ez a képessége az utóbbi hónapokban előtérbe került.

Franciaország eközben rendelkezik tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakétákkal és saját tervezésű, levegőből indítható nukleáris rakétákkal. Ennél is fontosabb, hogy ezek a fegyverek technikailag függetlenek a NATO nukleáris tervezésétől, ellentétben a brit nukleáris elrettentő erőtől, amely szorosan összefonódik az Egyesült Államokéval. Nem világos, hogy mindez hogyan működne egy a NATO-t érintő nukleáris konfliktus esetén, de legalább nagyobb rugalmasságot biztosít Párizsnak, amikor arról van szó, hogy nukleáris ernyőjét hogyan lehetne kiterjeszteni az európai NATO-szövetségesekre.

Az év elején arról számoltak be, hogy Franciaország levegőből indítható nukleáris fegyverek telepítésének lehetőségét vizsgálja Németországban. Ezt az elképzelést az aggodalmak vezérelték, hogy az Egyesült Államok már nem garantálja Európa biztonságát a NATO keretében. Mielőtt Friedrich Merz-et megválasztották német kancellárnak, tárgyalásokat folytatott brit és francia kollégájával az európai „nukleáris megosztásról vagy legalábbis a nukleáris biztonságról”.

A The Telegraph című brit lap februári jelentése egy meg nem nevezett francia tisztviselőre hivatkozott: „Néhány francia nukleáris vadászrepülőgép Németországba telepítése nem lenne nehéz, amelynek célja Európa nukleáris elrettentő erejének erősítése, amely ugyanakkor erős üzenet lenne Oroszország számára”.

Általánosságban elmondható, hogy Franciaországban jelenleg egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek Európa azon képességének kiépítésére, hogy védőbástya legyen Oroszországgal szemben, amelyet jelentős mértékben az Egyesült Államok biztonsági garanciáival kapcsolatos aggodalmak hajtanak. Természetesen ez magában foglalja a hagyományos képességek széles skáláját, amelyeket végül a nukleáris feladatot ellátó Stratégiai Légierő támaszt alá.

A Pégase 25 gyakorlatok fontosságát a tágabb európai biztonsági kontextusban a Francia Légi- és Űrhaderő saját nyilatkozata is világossá teszi a manőverekkel kapcsolatban: „A Pégase 25 több mint gyakorlat: konkrét elkötelezettség az európai biztonság, és szövetségeseink mellett. Elrettenteni, védeni, együtt cselekedni.”

Bár nem tudjuk biztosan, hogy a Pégase 25 hadgyakorlat milyen mértékben fókuszál a nukleáris háborúra, fontos, hogy a nukleáris harcra alkalmas Rafale vadászgépek és azok stratégiai támogató eszközei fontos részei a gyakorlatnak. Általánosságban véve figyelemre méltó, hogy a manővereket a szélesebb körű európai NATO-biztonság iránti francia elkötelezettség kifejezett demonstrációjaként emelik ki.

Forrás: TWZ

Dobos Endre

Hasonló írások: https://aviatika.blog.hu/2025/04/15/az_erosen_tovabbfejlesztett_mirage_2000d_rmv_megnovelt_csapasmero_kepesseggel_all_szolgalatba

https://aviatika.blog.hu/2025/03/30/milyen_kepessegekkel_rendelkezhet_a_rafale_f5-os_vagy_super_rafale

https://aviatika.blog.hu/2025/03/20/franciaorszag_uj_legibazison_boviti_nuklearis_elrettento_erejet

https://aviatika.blog.hu/2025/02/06/franciaorszag_bejelentette_egy_uj_lopakodo_harci_dron_kifejleszteset_a_super_rafale_f5-os_vadaszgepe

https://aviatika.blog.hu/2025/03/11/a_flygsystem-2020-es_a_saab_6_generacios_vadaszgepe_lesz

Kép: F-35 JSF; USAF

A Lockheed Martin azt állítja, hogy a tömeggyártású F-35 Joint Strike Fighter az F-47 következő generációs légi dominancia (Next Generation Air Dominance; NGAD) vadászrepülőgép képességeinek 80%-át feleakkora áron tudja biztosítani. Ez hatalmas állítás, amelynek célja, hogy az F-35-ös releváns maradjon az elkövetkező évtizedekben, és potenciális alternatívát nyújtson az F-47-el szemben. Ezt úgy lehetne elérni, hogy a Lockheed által a NGAD vadászgép program keretében kifejlesztett technológiákat be kell építeni az F-35-be. A kisebb módosításokon túlmenően az F-35-ös egy „NASCAR frissítést” kapna az alap sárkányszerkezet felhasználásával. Ez az 5+ generációs átdolgozás az NGAD keretében kifejlesztett új anyagokat, geometriát és ellenintézkedés csomagot tartalmazhat.

A felvetés részletei közvetlenül Jim Taiclettől, a Lockheed Martin vezérigazgatójától származtak.

A terv az, hogy a NGAD-projekt számára kifejlesztett technológiákat alkalmazzák a jelenlegi rendszerek képességnövelésére, így a már bevált vadászgépet még relevánsabbá tesszik a jövő szempontjából, valamint bővítik a folyamatos és jövőbeli fejlesztések során biztosított képességeit. A NGAD versenybe való befektetésekből nyert tudás és technológiai fejlesztés megerősítette a meggyőződésüket, hogy az F-35-ös képességeit 5+ generációs szintre emelik. Ez egy kihívás a fejlesztő csapat elé, hogy biztosítsák a 6. generációs képesség 80%-át a költségek 50%-ért. A költségek 50%-a mellett, a diszruptív innováció alkalmazásával, valamint a közelmúltban kialakított belső képességekre és a mesterséges intelligenciára, csapatmunkára, valamint a teljes vállalatra kiterjedő irányítási rendszerre építve kívánják megvalósítani.

A vállalatnak van egy viszonylag jelentős fejlesztése, amelynek az eredményeit vissza kívánják forgatni a meglévő vadászgépeikbe, az F-35-be és az F-22-be, hogy hatékonyabbá tegyék őket. Ugyanakkor felkészültek arra az eshetőségre, hogy azonnal megvalósítsák a fejlesztéseiket, ha az F-47-es nem kerül gyártásba.

A vállalat vezetése nem tiltakozott az Egyesült Államok kormányának NGAD-döntése ellen.

A munka megy tovább, és elkezdik alkalmazni az összes NGAD-ajánlatukhoz kifejlesztett technológiát az F-35-ös és F-22-es bázisán. Ezek közül számos fejlesztés már alkalmazásban van a Block 4-es F-35-ön. További új technológiákat is alkalmazásra ajánlanak fel a védelmi minisztériumnak, hogy megvegye azokat és alkalmazza a jövőben. Ez egy erős 5+ generációs koncepció az F-35-ös számára, amely a NGAD-technológiákba való befektetés révén az elmúlt néhány évben végrehajtott kutatás és fejlesztés eredményeként jött létre, de most közvetlenül erre a sárkányszerkezetre fog vonatkozni.

Figyelembe véve, hogy a Lockheednek továbbra is jó kapcsolatot kell fenntartania a szúrós Trump-adminisztrációval, kockázatos lépés lett volna az F-47-es megrendelés odaítéléséről szóló döntés megtámadása. A vállalat számos más terméket is eladhat elsődleges ügyfelének, az Egyesült Államok Szövetségi Kormányának. Ez magában foglalja a teljes NGAD program számos más aspektusát is, a pilóta nélküli rendszerektől a fegyvereken át a parancsnoki és irányítási architektúrákig. Egy kihívás veszélybe sodorhatja a vállalatnak az adminisztrációval való jövőbeli és folyamatban lévő üzleti helyzetét. Ez csak egy a sok tényező közül, amelyek belejátszottak a hivatalos tiltakozás ejtésére vonatkozó döntésben.

A platform olyan, mint egy rendkívül alkalmazkodó vászon, amelyre a légierő felfestheti egy vadászgép képességére vonatkozó igényeit. Ezt szem előtt tartva, valószínűleg nem telik el sok idő, amíg a Lockheed átfogóan hozzákezd a Block 4-es utáni F-35-ös további fejlesztéséhez, ami a képességek szempontjából egzotikusabb lehet, mint amit sokan feltételeztek az NGAD harci repülőgépek versenyének elvesztése előtt.

Az USAF tavaly javasolt egy sokkal olcsóbb alternatívát a jelenlegi F-47-hez képest. Egy alaposan átdolgozott F-35-ös volt az elképzelés, amit a légierő akkori titkára és az NGAD harci repülőgép keresztapja, Frank Kendall kifejezetten támogatott januárban. Akkoriban olyan elképzelés is felmerült, hogy a vadászgép képességeinek a csökkentésével tegyék olcsóbbá a gépet és az elvesztett képességeket alkalmazzák inkább az együttműködő harci drónokban.

A Lockheed nem fog visszatekinteni az elvesztett NGAD projektre, és továbblép, hiszen a portfóliójában két 5. generációs vadászrepülő programot tudhat a magáénak, amelyek közül az egyikből több mint 1100 példányt gyártott, és amelyek iránt továbbra is erős a kereslet. Bár az NGAD program vadászgép komponense lehet a legkiemelkedőbb, de sok más lehetőség is rejlik a széles körű programon belül, amelyek pilóta nélküli komponensei vitathatatlanul a legfontosabbak a jövőbeli növekedés szempontjából.

A Lockheed már tett erőfeszítéseket az F-22-es modernizálására, amely eddig is már a repülőgép jelentős áttervezésével járt, és amellyel támogatta az NGAD-projekt fejlesztési munkáit.

Arra a kérdésre, hogy az NGAD technológiákat és azok migrációját hogyan finanszíroznák, és hogy a vállalat mennyire bízik abban, hogy integrálja őket az F-35-be, Taiclet sokkal több részletet adott arról, hogy ez valójában hogyan is nézhet ki:

"A cégnél 70 000 mérnök és tudós dolgozik folyamatosan igazán érdekes dolgokon. Az 5+ generációs megoldáskészlet egy részét pedig már az Egyesült Államok kormánya és maga az F-35-ös program is finanszírozza. Vannak olyan összetevők, amelyek egy része minősített, így nem tudom megosztani azokat.”

„Csak általában beszélek arról, hogy vannak kulcsfontosságú technikák és megközelítések, amelyekkel egy vadászpilótának versenyképesnek kell lennie és győznie kell, de biztosak lehettek abban, hogy mi is és a kormány is közösen fektet be ezekbe a dolgokba. Ezen elemek némelyike ​​ismét csak az F-35-ös programon keresztül valósul meg a mai állapotában. Ennek egy része a kormány által finanszírozott befektetés a NGAD kutatás-fejlesztésébe, csak a versenyfolyamat volt az, amelyet a kormány, valamint a Lockheed Martin és a Boeing is finanszírozott éveken keresztül. És közben önálló befektetéseket is végrehajtottunk mindkét programban.”

Tehát nincs tiszta százalékos arány, de van közös befektetés azokban a technológiákban, amelyekről beszélek az Egyesült Államok kormánya, szövetségeseink és a Lockheed Martin között.”

Vannak kiemelt fejlesztési irányok, amelyek a szenzorok területére koncentrálnak, hogy a pilóta nagyobb távolságból legyen képes érzékelni az ellenséget, mint ahonnan az érzékelni tudja őt. Az ilyen kiemelt eszközök a radar, és a passzív infravörös érzékelők. A passzív infravörös érzékelés nagyon fontos, mert ha radar működik, akkor van esélye, hogy az ellenség elektronikai hadviselési szakembere észlelni fogja a gép radarját. Ha pedig észlelik, akkor van esélye, hogy lelőhetik.

Tehát jobb, ha van egy infravörös érzékelő berendezés, ami passzív, és azzal derítik fel nagy távolságból a célokat, valamint egy csúcskategóriás fedélzeti radar. A levegő-levegő harc felderítési és rakétaindítási távolsága jelentősen kitolódott. Az F-35-ös működő elektronikai harc rendszere passzív módon több, mint 300 km távolságból érzékeli egy másik repülőgép bekapcsolt radarját, és képes rakétát indítani a célra.

A pilótának a kritikus érzékelőket használva kell megtalálnia a célokat. Fontos, hogy az ellenség ne legyen képes erre. Ez a lopakodó technológia. Vannak olyan technikák, amelyeket a vállalat a NGAD-ajánlatában megjelenített, és amelyek alkalmazhatók, legyen szó akár anyagokról, akár geometriákról, akár lopakodó ellenintézkedésekről.

„Ez olyan, mint egy NASCAR-frissítés, ahol az F-35-re alkalmazzák a NGAD és az F-35-ös program által társfinanszírozott technológiákat, és az lesz a kihívás a fejlesztő csapat számára, hogy építsék meg a 6. generációs képesség 80%-át fél áron. Ez a legjobb ár-érték arányú megközelítés, amelyet a Lockheed Martinnál az elmúlt négy-öt évben igyekeztünk elérni. Hogyan érhetjük el a legjobb értéket a korlátozott költségvetéssel és növekvő fenyegetettséggel rendelkező ügyfélnek?

A digitális technológiák alkalmazásával. Alkalmaznak valamit az egyik rendszerből a másikba, és valójában megpróbálják létrehozni a legjobb értékegyenletet.

Méretezhetőnek kell lennie, megfizethetőnek kell lennie, és minden alkalommal működnie kell. Ez a cél.”

Összességében a világ legnagyobb védelmi vállalkozója most újragondolta az F-35-öst, amely a nem túl távoli jövőben egészen másképp nézhet ki, mint most, legalábbis koncepcióját tekintve. Azzal kapcsolatban, hogy a Joint Strike Fighter-t olyasmivé alakítják, amely közel áll a versenytársakhoz egy évtizedekkel újabb, jövőbeli fenyegetésekre szabott dizájnnal, várnunk kell, és meglátjuk, de ennek az igénynek a teljesítése nagyon nehéz feladat lesz.

Dobos Endre

Kapcsolódó írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/22/a_boeing_nyerte_a_legiero_kovetkezo_generacios_legi_dominancia_vadaszgep_ngad_szerzodest

https://aviatika.blog.hu/2025/03/07/az_f-22_raptor_hat_tesztrepulest_vegzett_a_beepitett_uj_erzekeloivel

https://aviatika.blog.hu/2024/09/24/hatodik_generacios_vadaszgep_f-35-os_aron_ez_nem_fog_mukodni_mondjak_az_ipar_kepviseloi

https://aviatika.blog.hu/2024/09/23/az_obss_program_jelentosege_az_usaf_szamara

Kép: KF-21-es Boramae; Aviacionline

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Arab Emirátusok (EAE) érdeklődik a dél-koreai KF-21 Boramae vadászgépek iránt, mivel a két állam szorosabb védelmi kapcsolatokat épít.

Az Egyesült Arab Emírségek és a Dél-Koreai Légierő szándék-nyilatkozatot írt alá a dél-koreai vadászgépekkel kapcsolatos átfogó együttműködésről.

A megállapodást a Koreai Köztársaság Légierejének (RoKAF) vezérkari főnöke, Lee Young-su tábornok és az Egyesült Arab Emírségek Légierejének parancsnoka, Rashed Mohammed A. Al Shamsi tábornok írta alá, az utóbbi látogatása során a KF-21-es vadászgépeket és az FA-50-es könnyű támadórepülőket gyártó Korea Aerospace Industries (KAI) vállalatnál.

A megállapodás nem részletezte, hogy az Egyesült Arab Emírségek a repülőgépek konkrét megrendelése miatt érdeklődik Dél-Koreánál, mindazonáltal úgy vélik, hogy a szándéknyilatkozat előkészítheti az utat egy jövőbeli megállapodáshoz.

Az Egyesült Arab Emírségek először 2023-ban mutattak érdeklődést a KF-21-es iránt, a következő generációs vadászrepülőgépek beszerzésére irányuló terve részeként. Akkoriban a jelentések megjegyezték, hogy az Egyesült Arab Emírségek Tawazun Gazdasági Tanácsa levelet küldött a Dél-Koreai Nemzetbiztonsági Hivatalnak, amelyben kijelentette, hogy Abu Dhabi közvetlen együttműködést folytat a KF-21-es programmal kapcsolatban.

Az érdeklődés elmélyülhetett, miután az Egyesült Arab Emírségek légierejének légvédelmi parancsnoka és Kang Gu-young, a KAI elnöke februárban találkozott az Abu-Dzabiban megrendezett IDEX 2025 kiállításon, ahol a KAI főnöke tájékoztatta az Egyesült Arab Emírségek légierejének parancsnokát a KF-21-es jelenlegi állapotáról és fejlesztési lehetőségeiről a mesterséges intelligencia (AI) jövőbeli alkalmazása révén.

A KAI igyekszik helyet biztosítani magának a közel-keleti exportpiacon, ahol számos ország igyekszik korszerűsíteni hadseregét az állami szereplők növekvő biztonsági fenyegetései közepette, de a nyugati felszerelések vásárlásával járó korlátozások nélkül.

Az Egyesült Arab Emírségek delegációjának látogatásáról szólva Kang a KAI elnöke kijelentette: „A légierő parancsnokának látogatása lehetőséget adott arra, hogy bemutassuk a KAI magas szintű repülőgép-fejlesztési technológiáját, és megalapozhassuk a jövőbeli védelmi együttműködés bővítését.” "Továbbra is törekszünk a Közel-Keletre és Afrikába irányuló exportra."

Az Egyesült Arab Emírségek légiereje elsősorban a Mirage 2000-est és az F-16 Fighting Falcont üzemelteti, fejlettebb harci repülőgépeket keresnek, mióta az Egyesült Államokkal az F-35-ös lopakodó vadászgépekről folytatott tárgyalások megszakadtak.

Az Emirátus Királyság korábban 50 darab F-35 Lightning II-es vadászrepülőgépet, 18 darab fejlett drónt, és egyéb rakétákat tartalmazó csomag megvételét tervezte. A királyság később azonban úgy döntött, hogy felhagy a projekttel, miután az amerikai tisztviselőkkel folytatott tárgyalások holtpontra jutottak, és lassítani kezdték az értékesítési folyamatot.

Az Egyesült Államok vonakodása a repülőgépek Egyesült Arab Emírségek számára történő eladásáról az Egyesült Arab Emírségeknek Kínához fűződő szoros kapcsolatainak, valamint az Egyesült Államok azon kötelezettségének tulajdonítható, hogy Izrael megőrizze minőségi katonai előnyét a régióban.

Mivel az F-35-ről szóló tárgyalások elakadtak, az Egyesült Arab Emírségek megállapodást írt alá a francia Dassault Aviation társasággal 80 darab Rafale F4-es vadászgép vásárlásáról 2021 decemberében – amely a legnagyobb Rafale-megrendelés a világ bármely országától. Az első ilyen vadászgépet 2025 januárjában adta át a gyártó a királyság légierejének.

Nevezetesen, az Egyesült Arab Emírségek és a Dél-Koreai Légierő közötti szándéknyilatkozatot hónapokkal azután írták alá, hogy az Egyesült Arab Emírségek 2024 szeptemberében bejelentette, hogy nem kívánják újraindítani az F-35 Lightning II vadászrepülőgépek esetleges megvásárlásáról szóló tárgyalásokat.

A dél-koreai KF-21-es mellett az Emirátus érdeklődést mutatott egy másik fejlett generációs vadászgép, a török ​​KAAN iránt is. Világos, hogy a királyság már elvetette az amerikai 5. generációs repülőgépbeszerzés lehetőségét.

Az Egyesült Államok hagyományosan az Egyesült Arab Emírségek elsődleges fegyverszállítója, 2019 és 2023 között az Emirátus fegyverimportjának 57%-át adta. Úgy tűnik azonban, hogy az ország most eltávolodik az Egyesült Államoktól, amint azt az F-35-ös alternatívái iránti érdeklődése mutat.

KF-21-es a dél-koreai vadászgép

A KF-21-es, egy fejlett szuperszonikus vadászgép a tervek szerint a dél-koreai légierő elöregedő F-4-es és F-5-ös flottáját váltja fel. A KF-21 Boramae vadászrepülőgép a tervek szerint a dél-koreai légierő elsődleges repülőgépe lesz, és várhatóan jelentősen javítani fogja az ország három lábon álló védelmi rendszerét, amely az Észak-Korea potenciális fenyegetéseinek elhárítására szolgál.

Tavaly a KF-21 Boramae, amelynek fejlesztését kilenc éve kezdték meg, jelentős mérföldkőhöz érkezett, amikor Dél-Korea és a KAI megállapodást írt alá 20 darab gép gyártásáról. Ezeket a vadászgépeket a tervek szerint 2026 végén adják át a Koreai Köztársaság légierejének (RoKAF).

A KAI főnöke, Kang a repülőgépet jobb alternatívának tartja, mint az európai 4.5 generációs vadászgépeket.

Kang, a légierő nyugalmazott hadnagya, aki korábban az F-4-es vadászgéppel repült, azt mondta: „Azt mondják, a KF-21-es egy 4.5 generációs vadászgép, de szerintem ezzel alulértékelik a gépet. A 4.5 generációs francia Rafale-hoz és az európai Eurofighter Typhoonhoz képest a teljesítménye kiemelkedő. Szóval én 4.9 generációs vadászgépnek tartom, ami közelebb áll az 5. generációhoz” (teljes lopakodó képességekkel rendelkező vadászgép).

Rámutatott a repülőgép radar-keresztmetszetére (RCS), amely közelebb pozícionálja a KF-21-est az ötödik generációs vadászgépekhez. Ezenkívül olyan fejlett funkciókkal is rendelkezik, mint az aktív elektronikusan pásztázó (AESA) radar és különféle elektronikai hadviselési berendezések.

A KF-21-es azonban távol áll az F-35-ös képességeitől, annak ellenére, hogy a repülőgép alakja erős hasonlóságot mutat az F-22-es vadászgéppel, de jelenleg nem rendelkezik belső fegyverrekeszekkel. Ez azonban a jövőbeli fejlesztések során változhat, ami a repülőgép generációs átértékeléséhez vezethet az ötödik generációs vadászrepülőgépek közé.

Nagy kérdés azonban, hogy a gép fejlesztői milyen hajtóművel kívánják elérni az 5. generációs szintet, mert a jelenlegi F414-GE-400-as hajtómű egy régi konstrukció, amelyet nem lopakodó gép számára fejlesztettek. Egy 5. generációs hajtóműnek nagyobb tengelyteljesítményt kell biztosítania, a nagyobb hűtési és fedélzeti elektromos rendszer teljesítmény-igényeihez mérten.

Ha ez megtörténik, a KF-21-es a negyedik ország lehet, amely 5. generációs harci repülőgépet fejleszt és üzemeltet. Jelenleg, konfigurációtól függően, a repülőgép kilenc-tíz külső fegyverfüggesztési ponttal rendelkezik.

A repülőgép levegő-levegő rakétákkal, bombákkal és M61A2 Vulcan gépágyúval van felszerelve. Tavaly a KF-21-es végrehajtotta az első éles fegyvertesztjét a nagy hatótávolságú levegő-levegő Meteor rakétával, valamint az IRIS-T rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétával, tovább emelve a vadászgép képességeit.

A KF-21-nek több változatát tervezik:

·        KF-21N haditengerészeti változat megerősített szerkezettel és 20%-al megnövelt szárnyfelülettel

·        KF-21EA kétüléses elektronikai harc változat, hasonlóan az EA-18G Growlerhez

·        KF-21EX a megcélzott 5. generációs változat, ahol a rakéták, bombák már a belső rekeszben foglalnak helyet

·        KF-21SA az eredeti konstrukció exportváltozata a vevő igényei szerint.

Sok szakértő úgy látja, hogy a KF-21-es a globális fegyverpiac potenciális sztárja, gyors fejlődése és esetlegesen gyors szállítási képessége miatt. Ez a lehetőség Dél-Koreának, mint jelentős globális fegyverexportőrnek a sikereiből fakad, különösen az elmúlt évtizedben az FA-50-es könnyű támadó repülőgépekre vonatkozó több jelentős exportszerződése okán.

Kang kijelentette, hogy a KF-21-es egyik legfontosabb előnye a költséghatékonyság, mivel körülbelül 30-40%-kal olcsóbb, mint versenytársai.

A gyártási folyamatok továbbfejlesztett automatizálása révén erőfeszítések folynak az ár további csökkentésére. Egy dél-koreai tisztviselő anélkül, hogy egyetlen országot is megnevezne, elmondta, hogy számos közel-keleti nemzet figyelemreméltó és növekvő érdeklődést mutat az FA-50-es iránt.

Dobos Endre

Az EuroDASS konzorcium, az Eurofighter Typhoon „Praetorian” védelmi csomagért felelős ipari együttműködés a tervezési munka és a technológiai repülési kísérletek befejezését követően nyilvánosságra hozta a Typhoon érzékelő és zavaró képességei következő generációjának részleteit. Az EuroDASS partnerei, a Leonardo, az ELT Group, az Indra és a Hensoldt, Európa önálló elektronikai hadviselési szakértelmére támaszkodva, a rendszerintegrátor BAE Systems-szel együttműködve fejlesztik a rendszert a Typhoon Next Generation program támogatására.

A Praetorian rendszer egy moduláris rendszer, amely elektronikai ellenintézkedések (ECM), elektronikai támogató intézkedések (ESM), rakéta közeledés figyelmeztető rendszerek (MAW), lézeres figyelmeztető vevők (LWR) és vontatott radarvezérlésű rakéta csali (TRD) antennáiból áll. A rendszer 20 fő cserélhető egységre (LRU) van felosztva, és az összes alkatrészt egy Teldix GmbH Defensive Aids Computer (DAC) vezérli.

A DASS rendszer elektronikai támogatási intézkedés csomagot (ESM) tartalmaz, és radarsugárzás-érzékelő vevőantennákkal (RWR) van felszerelve. Az RWR-t úgy tervezték, hogy digitális vevőantennák segítségével észlelje a fenyegetést okozó radarokat, amelyek a szárnyvégi áramvonalas konténerekben helyezkednek el, így teljes 360°-os lefedettséget biztosítanak 1°-nál jobb pontossággal azimut szerint. Ezek a passzív antennák 100 MHz-től 10 GHz-ig képesek azonosítani a rádiófrekvenciákat, ami szinte minden típusú radarrendszer észlelésére elegendő, sőt más rádiófrekvenciás források, például rádiók vagy adatkapcsolati rendszerek észlelésére is alkalmas.

A rendszer az érzékelt adatokat összehasonlítja az elektronikai támogató intézkedés csomag (Electronic Support Measures Suite, ESM) radarjel adatbázisával. Ezen információk felhasználásával az ESM lehetővé teszi a radar és így a platform azonosítását, majd folyamatosan megjeleníti azt egy mozgó térképen vagy többfunkciós kijelzőn. Ez valójában egy 360°-os repülőgép körüli fenyegetéskép, beleértve az azonosított célokkal, azok aktív zónáival együtt. Ez lehetővé teszi a pilóta számára, hogy ezen zónák ismeretében repüljön, hogy elkerülje az észlelést vagy a támadást. Így a rendszer nem csak figyelmezteti a pilótát, hanem segít a potenciális célok felkutatásában, azonosításában.

Az Eurofighter Typhoon rendelkezik egy belső elektronikai ellenintézkedési rendszerrel (ECM), amely digitális rádiófrekvenciás memóriát (DRFM) és digitális frekvencia-generátort használ, hogy egyszerre és nagy hatótávolságból legyen képes zavarni több légi és földi radarrendszert. Minden adó- és vevőmodul (T/R) Vivaldi antennákból áll, amelyek passzív módon meg tudják határozni az adók helyét. Az antennák a szárnyvégeken lévő áramvonalas konténerei előtt, mások pedig a bal oldali konténer hátsó felületénél helyezkednek el, így biztosítva a 360°-os lefedettséget. A radar T/R moduljai gallium-arzenid (GaAs) alapúak és a 6-18 GHz-es frekvencia-tartományban működnek. A modulonkénti kimenet 50 Watt sugárzási teljesítményű.

Lehetséges, hogy az Elettronica által kifejlesztett Cross Eye (X-Eye) rendszert utólag integrálják egy második antenna beillesztésével a jobb oldali szárnyvégi konténerbe A Phase 1 Enhancement (P1E) részeként a Typhoon új antennákat kapott, amelyek szélesítették a frekvencia-tartományt, növelték a teljesítményt, valamint továbbfejlesztették a rádiófrekvenciás memóriát és ECM-technikákat.

A következő generációs jövőbiztos elektronikai hadviselési rendszer biztosítja a helyzetismeretet és a túlélést az új és folyamatosan változó fenyegetésekkel szemben egészen 2060-ig és azt követően.

A legfontosabb jellemzők közé tartozik a fejlett komplex fenyegetés jellemzés, a digitális rádiófrekvenciás memória (DRFM) képességei és interfészek biztosítása egy külső, nagy teljesítményű elektronikai támadóegység számára az ellenséges légvédelmi (SEAD) rendszerek elleni küldetésekhez, ami kulcsfontosságú NATO-követelmény. A szélessávú aktív elektronikusan pásztázó (AESA) radar elektronikai ellenintézkedései (ECM) megnövelt teljesítménnyel működnek az önvédelem érdekében.

A Typhoon új védelmi támogató-alrendszerét (Defensive Aids Sub-System, DASS) utólag illesztik a gép rendszerébe, amely a római elit testőrségtől származó Praetorian nevet kapta. Nem lesz hatással a Typhoon külső formájára, és nem jelent korlátozást a jelenlegi repülési jellemzőire. Ez biztosítja az új építésű repülőgépekbe való egyszerű integrálást, valamint a már üzemben lévő repülőgépekre való utólagos felszerelést. A Typhoon jobb képességű, nagyobb túlélő képességgel rendelkező és könnyebben bevethető gép lesz, és az elkövetkező évtizedekben kielégíti a légierő hadműveleti igényeit szerte Európában és a Közel-Keleten.

Az EuroDASS konzorcium már befejezte a következő generációs rendszer fejlesztésének jelentős részét, beleértve a „Praetorian eVolution” koncepciós fázist és az új berendezés repülési próbáját.

A koncepció véglegesítését követően a 2023-as kísérletek során digitális vevő- és sávszélesítő technológiákat vezettek be és teszteltek egy speciális tesztrepülőgépen. Aztán 2024-ben sikeresen végrehajtották a repülési próbákat egy Eurofighter Typhoon fedélzetén. A képességek további érlelése mellett a partnerek jelentős adatokat gyűjthettek reprezentatív fenyegetési forgatókönyvekről a további fejlesztés támogatása érdekében.

Mivel az elkövetkező évtizedekben a repülőgépek elleni fenyegetések várhatóan gyorsan fejlődnek, a Typhoon új védelmi képességeit adatközpontú architektúrával tervezik.

Ez magában foglalja a nagy sebességű, nagy sávszélességű infrastruktúra biztosítását, amely nyers jeladatokat továbbít egy fejlett központi feldolgozó központba. Ez lehetővé teszi a pilóták számára, hogy egyszerre több nagyobb távolságban lévő összetett fenyegetést azonosítsanak és rangsoroljanak. A kognitív elektronikai hadviselési egység (CEW), a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás segítségével feldolgozza a rögzített, nagy pontosságú adatokat, és reagál az új fenyegetésekre, amint azok megjelennek.

A már működő Praetorian rendszer több mint 30 éve védte a repülőgépet az olyan fenyegetésektől, mint az infravörös és radarvezérelt rakéták. A folyamatban lévő Eurofighter négy országra kiterjedő Phase 4 Enhancement (P4E) csomag keretében ezt a rendszert továbbfejlesztik, hogy a lehető legtöbbet hozhassák ki a Typhoon AESA radarjának a lehetőségeivel együtt, beleértve a már üzemben lévő európai közös radarrendszert (ECRS).

Forrás: Leonardo UK

Dobos Endre

Kapcsolodó írás: https://aviatika.blog.hu/2025/04/19/az_eurofighter_typhoon_hosszu_tavu_fejlesztesi_programja_biztositja_a_gep_jovobeli_bevetesi_kepesege

Kép: A Typhoon új kijelzője; BAE Systems

A Hosszú Távú Fejlesztés (Long Term Evolution; LTE) és Technológia Érettséget biztosító Fázis (Technology Maturation Phase; TMP) programok az Eurofighter Typhoon új pilótafülkéjén, küldetésszámítási rendszerén, repülésirányító rendszerén, a kommunikációs berendezések és fegyverzetvezérlő rendszerek fejlesztésén keresztül fogja növelni a gép, mint fegyverrendszer kapacitását

Az Eurofighter Typhoon jelentős fejlődésen megy keresztül az LTE és a TMP programok megvalósítása révén, amely biztosítja, hogy a négy európai nemzet által kifejlesztett többcélú vadászrepülőgép a 2060-as évekig szolgálatban maradjon.

Az LTE és TMP-szerződések aláírását és a német parlament jóváhagyását követően megkezdődött az Eurofighter Typhoon legújabb technológiával való felszerelési programja.

Az LTE és TMP programok végrehajtása során a gép új pilótafülkéjének, küldetésszámítási rendszerének, repülésirányító számítási rendszerének, kommunikációs berendezéseinek és fegyverzetvezérlő rendszereinek a kifejlesztésével növeli az Eurofighter fegyverrendszerének kapacitását.

Az LTE és TMP programra vonatkozó szerződést az Eurofighter vezérigazgatója, Giancarlo Mezzanatto és a NETMA (NATO Eurofighter and Tornado Management Agency) AVM vezérigazgatója, Simon Ellard írta alá.

„Az LTE TMP program az Eurofighter Typhoon jelentős közép-élettartamú technológiai frissítése lesz, amely számos jelentős fejlesztést vezet be a repülőgépen – különösen annak repülés-elektronikai architektúrájában” – mondta Mezzanatto.

Új koncepciók alkalmazása a cél, amelyek még nagyobb harci előnyt biztosítanak a Typhoon számára, mint az új, nagy felületű kijelző a hatalmas adatmennyiségek leegyszerűsítésére és az új processzorok, amelyek a mai technológiánál 200-szor gyorsabban képesek feldolgozni az adatokat.

A nagy felületű kijelző különösen fontos előny a jövőbeli ECRS2-es AESA radarral felszerelt Typhoon számára. A radar széles sávú képességei lehetővé teszik a nagyobb hatótávolságú érzékelést, a nagyfelületű kijelző pedig átfogó képet ad a taktikai helyzetről.

Az egyenlethez hozzáadódik, hogy a Striker II-es sisakot úgy tervezték, hogy a képernyőn 2D-ben megjelenített információk nagy részét átvigye a háromdimenziós külvilágba. A sisak-kijelző jelentősen javítja a pilóta helyzetismeretét hatékonyan kiterjesztve a külső teret. Röviden, ez megkönnyíti a pilóták számára a célok észlelését. Ez pedig kritikus helyzetekben értékes extra másodperceket ad a pilótának a mindenkori helyzet gyors áttekintésére, a döntésre és a reagálásra.

"Az LTE és TMP szerződés aláírása tükrözi elkötelezettségünket az Eurofighter Typhoon és programja folyamatos hatékonyságának biztosítására az elkövetkező években. Légierőink változó igényeire is választ fog adni" - tette hozzá Mezzanatto.

Az LTE és TMP-megállapodás az alapja annak, hogy az Eurofighter Typhoon a 2060-as években is működőképes maradjon. Az LTE program kulcsfontosságú elem az Eurofighter képességeinek növelésében, mint híd a hatodik generációs vadászrepülőgépek felé.

A programon keresztül bevezetett fejlesztések biztosítják, hogy az Eurofighter Typhoon továbbra is az innováció élvonalában maradjon, technológiai fölényt és élvonalbeli teljesítményt nyújtva üzemeltetői számára.

Az Eurofighter Typhoon Phase 4 Enhancement (P4E) SD csomagját úgy tervezték, hogy javítsa a repülőgép működési képességeit, meghosszabbítva élettartamát. A frissítési csomag legfontosabb fejlesztései a következők:

·        Automatizált érzékelőkezelés – Ez a funkció optimalizálja az összes Eurofighter Typhoon radar, különösen az Active Electronically Scanned Array (AESA) radar használatát, lehetővé téve a repülőgép számára, hogy egyidejűleg több feladatot hajtson végre csökkentve a pilóta munkaterhelését.

·        Továbbfejlesztett pilótafülke interfész – Az ember-gép interfész (HMI) frissítései intuitívabb vezérlést és jobb helyzetismeretet biztosítanak a pilóták számára, javítva a küldetés általános hatékonyságát.

A világ különböző légierőinél hozzávetőleg 608 Eurofighter Typhoon repülőgép áll szolgálatban. Az Egyesült Királyság az Eurofighter Typhoon legnagyobb üzemeltetője, melynek állományában 137 repülőgép áll szolgálatban.

Dobos Endre

Kép: Mirage 2000D az Iniochos éves többnemzetiségű légi gyakorlat során, amelyre az elmúlt hetekben Görögországban került sor; Rich Cooper

A Francia Légi- és Űrerő nem régen egy ünnepség keretében hivatalosan is újra bemutatta a modernizált Mirage 2000D RMV csapásmérő repülőgépet. Az idei év végéig a haderő 50 továbbfejlesztett példányt vesz át a deltaszárnyú repülőgépből, amely kora ellenére továbbra is rendkívül hatékony hagyományos csapásmérő és harcászati támogató eszköz. A továbbfejlesztett típus legalább 2035-ig marad szolgálatban, amikor is végül a Rafale veszi át a szerepét – várhatóan egy harci drón repülőgéppel (UCAV), majd végül egy teljesen új páneurópai repülőgéppel is kiegészítve.

A Mirage 2000D RMV (RMV a Rénovation Mi-Vie vagy az életciklus félidejében történő frissítés) modernizálás számos új fegyveralkalmazást tesz lehetővé: levegő-föld opcióban az Egyesült Államokban gyártott 1000 font/454 kg tömegű GBU-48, 500 font/227 kg tömegű GBU-49 és 2000 font/907 kg tömegű GBU-50 Enhanced Paveway II nagy pontosságú bombákat. A saját fejlesztésű bombák tekintetében létezik a helyben gyártott AASM rakétahajtóművel hajtott bomba lézervezérelt változata, amelynek változatait Ukrajnában széles körben használták. További támadó lehetőségek közé tartozik a Thales/TDA ASPTT (Air-Sol Petite Taille Tactique) könnyű, lézervezérelt, levegő-felszín bomba, más néven BAT-120LG.

A Mirage 2000D most először rendelkezik csöves fegyverzettel, a CC422-es típusú 30 mm-es konténerezett gépágyút a bal oldali szívócsatorna alatti tartóra lehet függeszteni. A repülőgép-fedélzeti gépágyúk ma is értékes támogató eszközei lehetnek a vadászgépnek. Mivel azonban a Mirage 2000D a nukleáris csapásmérő Mirage 2000N repülőgépvázból származik, így ezt a változatot soha nem szerelték fel belső gépágyúkkal.

A továbbfejlesztett Mirage rendszereit jól felkészítették az új a fegyvereknek a használatára, köszönhetően a Rafale-on használt, modernebb nagy hatótávolságú függesztett elektro-optikai TALIOS berendezés bevezetésének. Ez felváltja az öregedő ATLIS II, PDL CTS és Damocles berendezéseket, amelyeket korábban a Mirage 2000D használt. A TALIOS egy kétfunkciós eszköz, amely taktikai felderítési és célzó funkciókkal rendelkezik. A berendezés felderítő üzemmódban nagy felbontású színes képeket készít, amelyek valós időben továbbíthatók a Link 16-os adatkapcsolaton keresztül.

A Mirage 2000D RMV egy új törzs alatti póttartályt kapott, amely üzemanyagot szállít, ugyanakkor beépített infra- és rádió zavaró töltet tárolóval is rendelkezik. Ezzel megduplázódott a gép által szállított zavaró töltetek száma. Az speciális törzs alatti póttartály elektronikus intelligencia (ELINT) berendezést is tartalmaz, ami azt jelenti, hogy a repülőgép ilyen típusú küldetéseket nagyobb hatótávolságban is végre tud hajtani. Korábban a régebbi ASTAC berendezést kellett a törzs alatti tartóra függeszteni, elvéve a lehetőséget a törzs alatti póttartály alkalmazására.

Ezeken a fegyvereken kívül a Mirage 2000D RMV modernizált pilótafülkét is tartalmaz, beleértve az intuitívabb digitális műszerfalat. A hírek szerint a modernizált repülőgép pilótái a Thales Scorpion sisakra szerelt kijelzőt is megkapták, amelyet a francia Rafale legénysége már egy ideje használ, és amelyet az Egyesült Államok Légierejének A-10-es és F-16-os közössége is átvett.

A többi kulcsfontosságú avionika – köztük az Antilope 5 domborzatkövető radar – azonban változatlan marad. Mindez körülbelül 530 millió eurós, azaz nagyjából 590 millió dolláros költséggel valósul meg.

A Mirage 2000D a Mirage 2000N kétüléses, minden időjárási körülmények között bevethető nukleáris csapásmérő repülőgép rugalmasabb, hagyományos fegyverzetű változataként jelent meg.

Eredetileg a Mirage 2000N nem volt képes precíziós támadásokat végrehajtani hagyományos fegyverekkel, a Mirage 2000D változatot azonban erre tervezték.

A D-változat külsőleg nagyon hasonlít a Mirage 2000N-re, az eredeti D-modell egy teljesen átdolgozott pilótafülkével is rendelkezik, valamint korszerű kijelzőkkel, és a HOTAS elveit megvalósító gázkarral és botkormánnyal. A célzást segítő berendezések mellett a Mirage 2000D továbbfejlesztett elektronikai önvédelmi csomaggal is bővült.

A Mirage 2000D kezdeti támadófegyverei a lézervezérelt AS30L rakéta, a BGL 1000 lézervezérelt bomba (LGB), valamint az Egyesült Államokban gyártott 500 font/227 kg tömegű GBU-12 és a 2000 font/907 kg tömegű GBU-24 Paveway II bombák voltak. A Mirage 2000D egyetlen SCALP-EG vagy APACHE rakétát is hordozhat a törzs alatti tartóján. Az APACHE rakétát, amely repülőterek elleni kazettás lőszereket szállított, azóta kivonták a szolgálatból, míg Franciaország SCALP-EG cirkálórakétáiból jelentős mennyiséget adott Ukrajnának.

A Mirage 2000D gyártása 1993-tól 2001-ig tartott, és ez idő alatt 86 darab készült. Ezek hamarosan a francia légierő igáslovai lettek kiterjedt hadműveletei során Afganisztán felett, Afrika Száhel-övezetében a Barkhane hadműveletben, valamint a Közel-Keleten a Chammal hadműveletben.

Fontos szerepüket tükrözve a Mirage 2000D-t már a DRMV program előtt is fokozatosan frissítették, új fegyverekkel, köztük kettős üzemmódú GBU-49 lézer/GPS-vezérelt bombák alkalmazásának a lehetőségével, valamint Link 16-os adatkapcsolattal, továbbfejlesztett adatmodemmel és titkosított rádiókkal.

Amellett, hogy a Mirage 2000D RMV program késésben van, az érintett mennyiséget a program elindítása óta csökkentették 71 korszerűsített repülőgépről a jelenlegi 50-re, amelyet a Francia Légi- és Űrhaderő kap. A repülőgépekre azonban továbbra is nagy az igény a nagy intenzitású konfliktusokban, amelyekre a NATO európai légiereje készül az egyre növekvő orosz fenyegetés miatt.

Az első modernizált Mirage 2000D RMV-t 2021 elején adták át a Francia Légi- és Űrerőnek, amelyet akkor tesztelésre és értékelésre használtak. A Mirage 2000D flottát az északkelet-franciaországi Aérienne 133 Nancy-Ochey bázisról üzemeltetik. A bázis három százada 67 darab Mirage 2000D-vel van felszerelve.

A folyamatban lévő műveletek során, különösen a Közel-Keleten, a továbbfejlesztett Mirage 2000D RMV-ket valószínűleg inkább előbb, mint utóbb bevetik, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a gépek új képességeiből.

Jelenlegi állapotában a Mirage 2000D lesz az utolsó a Francia Légi- és Űrhaderőt kiszolgáló deltaszárnyú harci repülőgépek közül. A Mirage 2000N-t 2018-ban nyugdíjazták, majd ezt követte 2022-ben az alapváltozat Mirage 2000C légiharcra tervezett vadászgép. Mára a továbbfejlesztett Mirage 2000-5F vadászgép flottát állítják le, de néhány példányt ezek közül Ukrajnának adományoznak. A különböző verziójú Mirage-ok 1961 óta állnak szolgálatban a francia légierőnél, amikor is az első generációs Mirage III-as szolgálatba állt.

Megfelelően modernizálva a Mirage 2000D RMV 2035-ig folytatja a francia élvonalbeli szolgálatot. Ekkorra a Rafale olyan számban lesz elérhető, hogy a Mirage D-modell végre kivonható lesz. A Francia Légi- és Űrerő körülbelül ugyanebben az időkeretben tervezi, hogy az új a Next Generation Fighter (NGF), valamint az együttműködő harci drónok szolgálatba állnak.

Bárhogyan is alakulnak ezek az ambiciózus tervek, úgy tűnik, hogy a Mirage 2000D végül lenyűgöző négy évtizedes szolgálatot teljesít majd.

Dobos Endre

F-35B US MARINE CORPS;  Kép: Lance CPL. Kyle Baskin

A Tengerészgyalogság részben Charles „Tre” Del Pizzót hibáztatta az F-35B Joint Strike Fighter elvesztéséért, amely csaknem 12 percig pilóta nélkül repült, mielőtt a 2023. szeptemberi katapultálást követően a földbe csapódott. Most a 48 éves nyugalmazott ezredes elmondta, hogy látja ő a történetet.

A Post and Courier riportere, Tony Bartelme egy igazán elképesztő írásában Del Pizzo visszautasította a Tengerészgyalogság megállapításait, mondván, alapvető repülési műszerek nélkül maradt a rossz időben a berendezések lépcsőzetes meghibásodása miatt, miközben igyekezett visszatérni a dél-karolinai Charleston bázisra az Atlanti-óceán feletti kiképzésről.

Az incidens előtt Del Pizzo ütemezve „átpörgette” a gépet, miközben megtanulta annak erősségeit és gyengeségeit, mielőtt átvette volna a VMX-1 parancsnokságát, amely az arizonai Yuma városában egy kulcsfontosságú hadműveleti tesztelő és értékelő század. A szerencsétlenség akkor történt, amikor Del Pizzo egy műszeres leszállást tervezett végrehajtani az F-35B függőleges üzemmódjában, nulla látási viszonyok között egy tomboló vihar idején. A légierő F-35A és a haditengerészet F-35C hordozófedélzeti változatától eltérően a tengerészgyalogosok által repült B változat rövid felszállási, és függőleges leszállási (STOVL) képességekkel rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy a Del Pizzo által használt AV-B8 Harrier repülőgépekhez hasonló módon tudjon fel- és leszállni, illetve lebegni.

Mind a tengerészgyalogság végső jelentése a szerencsétlenségről, mind Del Pizzo verziója problémákat jelez a közel félmillió dolláros sisakkal kapcsolatban, amely a gép repülési sebességét, magasságát és céladatait hivatott megjeleníteni. A meghibásodások súlyosságától és attól, hogy ez mennyiben járult hozzá Del Pizzo azon döntéséhez, hogy 2023. szeptember 17-én katapultált repülőgépből, a két beszámoló nagyban különbözik. A Tengerészgyalogság két másik vizsgálata alátámasztotta Del Pizzo állítását (azokról később).

"A szerencsétlenséghez hozzájárult egy repülés közbeni elektromos esemény, amely mindkét elsődleges rádió, a transzponder, a taktikai navigációs rendszer és a műszeres leszállító rendszer meghibásodását okozta; valamint annak valószínűsége, hogy a sisakra szerelt kijelző és a panoráma pilótafülke-kijelző legalább három különböző időszakon keresztül nem működött" – jelentette ki a 2. Tengerészgyalogos Repülőegység tavaly egy sajtóközleményben, amelyben ismertette az incidens harmadik, egyben utolsó vizsgálatának eredményeit. "Ez azt okozta, hogy a pilóta elvesztette a tájékozódást a nehéz műszeres és meteorológiai körülmények között."

"A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a szerencsétlenség pilótahiba miatt következett be" - folytatta a közlemény. "A pilóta helytelenül diagnosztizált egy ellenőrizetlen repülési vészhelyzetet, és katapultált egy repülőképes gépből, jóllehet heves esőzések idején, amelyet a repülőgép elektromos és kijelző berendezésének a meghibásodása is kísért."

Del Pizzo azt mondta, nem volt más választása, mint a katapultálás. A sisak nem sokkal 13:30 után hirtelen 41 másodpercen belül háromszor is meghibásodott – nyilatkozta a már visszavonult tengerészgyalogos pilóta.

Azt mondta, hogy a sisak kijelzője bizonytalanul működött, majd „villogó riasztási jelzést adott” – írta Bartelme. "Hibák a repülésirányító rendszerekben, a repüléselektronikában, a hűtésben, a navigációs rendszerben, a GPS-ben, a kommunikációban. A rendszer hangriasztást adott. Aztán a sisak és a fő kijelzők elsötétültek; a hangjelzések megszűntek. Eltelt körülbelül 15 másodperc."

Körülbelül 15 másodperccel később a sisak másodszor is meghibásodott, amikor a gép felhőben volt a talajtól körülbelül 229 m magasságban, és függőleges üzemmódban körülbelül 4 m/s sebességgel süllyedt. Úgy döntött, hogy végrehajt egy „megszakított megközelítési eljárást”, és elemelkedett a talajtól.

Del Pizzo „hátrahúzta a botot, hogy emelkedjen, és előretolta a gázkart a nagyobb tolóerő érdekében” – írta Bartelme. "Behúzta a futóművet. A hajtóművet függőleges üzemmódból vízszintes repülési üzemmódra állította. Aztán a sisak kijelzője ismét elsötétült, mintha újraindulna a kijelző rendszer. Megpróbált rádión üzenni a kisérőjének, és az irányító toronynak. Semmi. Nem működött a kommunikáció. Aztán egy újabb viharral együtt új riasztások jöttek, több mint 25 üzenet jelezte, hogy a gép komoly bajban volt, és egyre rosszabb lett.

Alig 11 másodperccel később a berendezés ismét meghibásodott – nyilatkozta Del Pizzo Bartelmének.

„A sisak és a fő kijelző harmadszor is meghibásodott, most másképp, mintha végleg kikapcsolna” – írta Bartelme. "Eltűntek a kijelzések, a kabintetőn kívül a szürke tenger látszott. Reagál a gép? Visszahúzta a gázkart. A lábai között lévő kis panelre pillantott. Olyan hangot hallott, mint amikor egy motor „lepörög”. A hajtómű? Érezte, hogy a repülőgép orra felfelé billen. Magasságcsökkenést érzett. A légibázis fölött volt? A fák fölött?"

"Negyvenegy másodperc. Döntés, cselekvés: A gép a fák közé megy, én pedig vele megyek. Egy gyors mozdulattal a lábai közé nyúlt a sárga fogantyúért, bal kezét a jobb csuklójára tette. És meghúzta a fogantyút."

Del Pizzo megsérült a katapultálás következtében, amikor a pirotöltet által lerobbantott kabintetőből fémszilánkok fúródtak a nyakába. További sérülései lettek, amikor a szél erejétől roncsolódott a sisakja és az arcmaszkja. A háta is megsérült.

Kezdetben attól tartott, hogy az irányíthatatlan gép megöli, amely rázuhan, miközben mindketten zuhantak a föld felé.

"Emlékszem, hogy éreztem az esőt az arcomon, amikor kinyílt az ernyő, és lelassított" - jegyezte meg Del Pizzo. "És hallottam a hajtómű zaját a repülőgépből. Sisak nélkül elég hangos volt. Amit hallottam, az teljes káosz volt. A dolgok zuhantak körülöttem. És akkor azt hittem, hogy a repülőgép eltalál, és itt fogok meghalni az ejtőernyőn lógva.

Azt mondta azonban, hogy a leginkább nem önmagáért aggódott.

„A legfelső gondolataiban, ahogy a diszpécserrel és a kiérkező mentősökkel beszélt: Mi történt a géppel?” írta Bartelme.

„A legnagyobb félelmem az volt, hogy megsérül valaki” – mondta neki Del Pizzo.

A Tengerészgyalogság tavalyi sajtóközleménye szerint, Del Pizzo akkor nem tudta, hogy a repülőgép pilóta nélkül repült még „11 percig és 21 másodpercig, mielőtt becsapódott egy vidéki területen, körülbelül 118 km-re északkeletre a dél-karolinai Williamsburg megyei repülőtértől. "A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a balesetet okozó repülőgép pilóta nélküli repülése az F-35-ös fejlett automatikus repülésirányító rendszerei által biztosított stabilitásnak köszönhető."

A repülőgépet több mint 24 órával később találták meg, és egy sűrű erdős területen.

"A szerencsétlenség nem okozott sérüléseket, de anyagi károkat okozott az elveszett erdőterület és termény formájában" - áll a tengerészgyalogság sajtóközleményében.

Az elektromos meghibásodás pontos oka soha nem derülhet ki nyilvánosan, mert a Tengerészgyalogság „nemzetbiztonsági okokból” visszatartotta az információt – mutatott rá Bartelme.

„A szerkesztetlen részek azonban kizártak bizonyos okokat” – írta. "Viharok voltak a környéken, de a szerencsétlenség idején a villámlás 38 km-re volt, így kizárható, hogy az tette tönkre a gép elektronikáját. A kivizsgálók megjegyezték, hogy a repülőgép öt perccel Del Pizzo katapultálása előtt heves esőzésbe került. A Tengerészgyalogság szóvivője azonban azt mondta, hogy a vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy az esővíz okozta volna az elektromos meghibásodást."

Az F-35-ös flotta egésze problémákkal küzdött a villámlásnak a repülőgép üzemanyagrendszerre gyakorolt hatása miatt.

A Tengerészgyalogság végső vizsgálati jelentése szerint a szerencsétlenség következtében „nem javasoltak büntetőintézkedések”. Több mint egy évvel később azonban a Tengerészgyalogság felmentette Del Pizzót a VMX-1 parancsnoksága alól.

A döntést annak ellenére hozták meg, hogy a Tengerészgyalogság három vizsgálata közül kettő arra a következtetésre jutott, hogy Del Pizzo nem hibás – magyarázta a Post and Courier. Ez a következtetés Del Pizzo nyilatkozatain alapult, és a jelentések tartalmával és a közzététel által a nyílt nyilvántartási törvények révén megszerzett dokumentumokat ismerő tisztviselők által.

"Del Pizzo repülőgépén jelentős elektromos meghibásodás történt, amely használhatatlanná tette a kulcsfontosságú rendszereket - beleértve a kijelzőket és a navigációs segédeszközöket, amelyekre a szélsőséges időben történő leszálláshoz szüksége volt" - jegyezte meg az újság. "A rádiók sem működtek, így nehéz volt kapcsolatba lépni a légi-irányítókkal vagy a kisérőjével, hogy támogatást kérjen. Egy kisméretű tartalék kijelző részben működött, de Del Pizzónak le kellett néznie, hogy lássa."

Ez és a zéró látási viszonyok „valószínűleg hozzájárultak a térbeli dezorientációnak nevezett jelenséghez, amikor a belső fül olyan érzést kelt, hogy az ember szédül vagy elesik” – folytatta Bartelme.

A Post and Courier szerint a Navy Aviation Mishap Board és a Field Flight Performance Board „megjegyezte, hogy a katonaság kiképzése és szimulátori munkája során semmi sem készítette fel a pilótákat arra, hogy a rendszerek meghibásodnak alacsony magasságban, súlyos időjárás esetén. „Valójában az F-35B repülési kézikönyve azt írja, hogy „a légijármű nem irányított repülési helyzetben van, ha nem reagál megfelelően a pilóta parancsaira” – tette hozzá, „ha a repülési magasság 1800 m alatt van, és a gép nem irányítható: akkor KATAPULTÁLJ”.

Mindkét vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb, hasonló szintű tapasztalattal rendelkező F-35-ös pilóta elhagyta volna a gépet. Az egyik még Del Pizzót is dicsérte a helyzet kezeléséért. A baleset után a felettesei is dicsérték Del Pizzót a VMX-1 vezetéséért.

Ennek ellenére tavaly októberben hirtelen és azonnali hatállyal felmentették a parancsnokság alól a szolgálat parancsnoki vizsgálata alapján, amely a harmadik a balesetet vizsgáló három közül – írta Bartelme. A Tengerészgyalogság magyarázata szerint a parancsnoki tevékenység alóli hirtelen és azonnali felmentés a „bizalom elvesztésének” volt köszönhető.

Del Pizzo, akit váratlanul érte és bántott a felmentés, úgy döntött, hogy visszavonul, mivel a tengerészgyalogságnál a jövőbeni lehetőségei nagyon behatároltakká váltak.

"A Tengerészgyalogság Parancsnoka folyamatosan értékeli a parancsnokokkal és egységeikkel kapcsolatos ügyeket. A 2023. szeptember 17-i F-35-ös szerencsétlenség parancsnoki vizsgálatának tavaly augusztusi részletes áttekintését követően úgy döntött, hogy felmenti az 1. Tengerészgyalogos Hadműveleti Tesztelő és Értékelő Század (VMX-1) parancsnokát az arizonai Yuma Tengerészgyalogság Légibázison, a VMX-1 egyedülálló küldetésének köszönhetően.”

Mindennek ellenére Del Pizzo továbbra is az ellentmondásos F-35-nek és technológiájának a rajongója. Aggasztja azonban, hogy ennek az eseménynek a kimenetele rossz üzenetet küld a többi pilóta felé.

„Kemény vizsgálatot kell végezni, hogy ilyen helyzet ne forduljon elő újra” – mondta Del Pizzo Bartelmének. "A repülésben van egy kultúránk. Ha vannak hibák, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elterveztük, tanulunk belőlük. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a félelem kultúrája alakul ki. És ha a félelem kultúrája uralkodik, akkor az emberek megbénulnak, és nem tudnak döntést hozni. Így pedig az emberek sérülnek. Végül pedig így ölnek meg az emberek."

Forrás: TWZ

Dobos Endre

 Kapcsolódó írás: https://aviatika.blog.hu/2024/11/01/vegso_kovetkeztetesek_a_zombi_f-35b_bizarr_meghibasodasarol_amely_pilota_nelkul_repult_118_kilometer

Kép: A Rafale közös repülése a nEuron drónnal; Dassault Aviation

Emmanuel Macron francia elnök az Egyesült Államok és Oroszország közeledésének jeleit követően Franciaországot helyezte az európai újrafegyverkezési kezdeményezések középpontjába. Mivel az Egyesült Államok visszafogja Európa katonai védelmi tevékenységét, miközben Oroszország egyre nagyobb veszélyt jelent a kontinens biztonságára, az EU a kiadások növelését és a források összevonását szorgalmazza tagjai között a közös védelmi projektekre.

Franciaország ennek szellemében ambiciózus tervet indított légiereje megerősítésére. Ennek részeként a Rafale vadászgép új változatának kifejlesztését helyezte a középpontba, amely Rafale F5-ös vagy „Super Rafale” néven vált ismertté. A Dassault Aviation a francia kormánnyal együttműködve azzal a céllal fejleszti ezt az élvonalbeli iterációt, amely a következő évtizedben ölt testet, hogy megkérdőjelezze a Lockheed Martin által kifejlesztett amerikai F-35-ös fölényét. 2024-től kezdődően 2030-ig a Rafale F5-nek az lesz a szerepe Franciaország stratégiájában, hogy visszaszerezze pozícióját a katonai repülőgépek vezető exportőreként, különösen azokon a piacokon, ahol az F-35-ös gyakran túlszárnyalta.

Az új Rafale variáns változást ígér Franciaország számára, amely a legmodernebb technológia és a harctéri sokoldalúság páratlan kombinációját ígéri légiereje számára, miközben a Dassault Aviationt is agresszívebb versenyre pozícionálja a globális fegyvereladások terén. Franciaország azon törekvése, hogy a Super Rafale-t az F-35-ös kiváló alternatívájaként forgalmazza, egyrészt a kereskedelmi motivációkat, másrészt azt a vágyat tükrözi, hogy technológiai vezető szerepet töltsön be a világban.

Az elmúlt években a Dassault Aviation kemény versennyel szembesült a Lockheed Martin F-35-öseivel, különösen Európában. Annak ellenére, hogy jelentős exportgyőzelmeket aratott Ázsiában és a Közel-Keleten, például Indonéziában, a Rafale küzdött azért, hogy megőrizze lábát Európában, még azokban az országokban is, amelyeket hagyományosan Franciaország szövetségeseinek vagy közeli kereskedelmi partnereinek tekintettek. Az európai nemzetek, mint Belgium és Svájc az F-35-öst választották, előnyben részesítve az amerikai gyártású vadászgépet annak érzékelt technológiai előnye, a NATO-n belüli interoperabilitása és a közös beszerzési csomagok versenyképes árai miatt.

A Dassault Aviation, megdöbbenve ezeken a vereségeken, határozott lépéseket tett egy olyan Rafale-változat kifejlesztésére, amely nemcsak versenyezhet, hanem felülmúlja az F-35-öst a nemzetközi versenyeken. A Rafale F5-ös válasz ezekre a kudarcokra, új technológiákat tartalmaz, amelyek célja az F-35-höz viszonyított képességbeli különbségek áthidalása, és bizonyos területeken annak túlszárnyalása.

Míg az F-35-öst a lopakodó képességei, az érzékelő-fúziója és a hálózati hadviselés lehetőségei miatt dicsérték, a Rafale F5-ös egyedülálló előnyöket kínál. Franciaország célja, hogy az új vadászgépet sokoldalúbb és autonóm repülőgépként pozícionálja, kihasználva a Dassault megbízható hírnevét, valamint azt a működési függetlenséget, amelyet a Rafale az üzemeltetői számára biztosít.

A Rafale F5-ös egyik kulcsfontosságú újítása a pilóta nélküli légijárművek (UAV) új generációjával való integrálása lesz. A Super Rafale a jövőben a „nEUROn” néven fejlesztett autonóm együttműködő drónokkal együtt indul bevetésre. Ezek a drónok a vadászgéppel párhuzamosan működnek, a Rafale pilóták felügyelete alatt, miközben megőrzik saját autonómiájukat. Ez az integráció erősebb és rugalmasabb harcrendszert hoz létre, amely lehetővé teszi a pilóták számára, hogy több platformot irányítsanak egyidejűleg, és összetett küldetéseket hajtsanak végre fokozott helyzetismerettel.

A Dassault által irányított páneurópai projekt keretében kifejlesztett nEUROn drónok döntő előnyt biztosítanak a Rafale F5-ös számára a több tartományt átívelő műveletekben. A pilóta több drónt kezelhet egyszerre, és ezek a pilóta nélküli repülőgépek olyan feladatokat hajthatnak végre, mint a megfigyelés, az elektronikai hadviselés vagy akár a precíziós csapások, anélkül, hogy további terhet rónának a Rafale pilótáira. A vadászgép-drón együttműködés eme koncepciója a jövő légi hadviselésének kulcsfontosságú megkülönböztető eleme, és a Rafale F5-ös ennek a váltásnak az élén áll majd.

A Rafale F5-ös olyan önvédelmi rendszerekkel lesz felszerelve, amelyek egy „védelmi buborékot” hoznak létre mind a repülőgép, mind az együttműködő eszközök körül. Ezek a tulajdonságok jelentősen javítják a Rafale túlélőképességét egy erősen védett környezetben. A korábbi Rafale modellek egyik gyengesége, különösen az ellenséges légvédelmi (SEAD) küldetésekben, az volt, hogy sebezhetőek a kifinomult ellenséges légvédelmi rendszerekkel szemben. A Rafale F5-ös új zavaró technológiáit úgy tervezték meg, hogy ellensúlyozzák ezeket a fenyegetéseket, biztosítva, hogy a repülőgépek hatékonyan működhessenek nagy veszélyt jelentő környezetben, ahol a radarvezérelt rakéták és a fejlett föld-levegő (SAM) rakétarendszerek működnek.

Az önvédelmi csomagot várhatóan teljes mértékben integrálni kell a repülőgép általános harci rendszerébe, védelmet nyújtva nemcsak magának a Rafale-nak, hanem az azt kísérő baráti repülőgépeknek vagy rendszereknek is az operatív hálózaton belül. Ez a fejlesztés egyértelmű válasz arra, hogy az F-35-ös a lopakodó és az elektronikai hadviselésre helyezi a hangsúlyt, és célja, hogy a repülőgép előnyt biztosítson mind a védelmi, mind a támadó műveletekben.

A Rafale F5-ös jelentős elmozdulást jelent majd Franciaország levegő-föld és hajóelleni képességeiben is. Úgy tervezték, hogy az Egyesült Királysággal együttműködésben kifejlesztett irányított rakéták új generációját alkalmazza, amelyek  Jövőbeli Cirkálórakéta (Future Cruise Missile; FCM) és a Jövőbeli Hajó Elleni Rakéta (Future Anti-Ship Missile; FASM)  néven ismertek. Ezek a fegyverek váltják fel a francia erők által jelenleg használt SCALP/Storm Shadow cirkálórakétákat és az AM39 Exocet hajóelhárító rakétát.

Az FCM és a FASM várhatóan nagyobb hatótávolságot, pontosságot és túlélőképességet kínál elődeikhez képest, lehetővé téve a Rafale F5-ös számára, hogy nagyobb távolságból és nagyobb halálos erővel mérjen csapást célpontjaira. Ezek a fejlesztések kulcsfontosságúak lesznek a Rafale relevanciájának megőrzéséhez egy gyorsan fejlődő harctéren.

Stratégiai téren a Rafale F5-ös az ASN4G néven ismert hiperszonikus nukleáris rakétákkal lesz felszerelve, amelyek felváltják a jelenleg hadrendben lévő ASMPA nukleáris cirkáló rakétákat. A hiperszonikus rakéták új generációja jelentős nukleáris elrettentő erőt ad majd Franciaországnak, amely képes kikerülni az ellenséges rakétavédelmet, és példátlan sebességű csapásokat mérni. Franciaország azon döntése, hogy hiperszonikus fegyvereket fejleszt, egy szélesebb irányzat része a katonai nagyhatalmak körében, és olyan országok is jelentős mértékben fektetnek be ezekbe a technológiákba, mint az Egyesült Államok, Oroszország és Kína.

Franciaország számára a hiteles nukleáris elrettentő erő fenntartása védelmi politikájának sarokköve, és a Rafale F5-ös kulcsfontosságú eleme lesz ennek a stratégiának. A hiperszonikus rakéták alkalmazása biztosítja, hogy a Rafale F5-ös a francia légierő kritikus eszköze maradjon a 21. századig is, mind a hagyományos, mind a nukleáris csapásmérő képességekkel.

Új hajtóműre van szükség

Ez a verzió jelentős technológiai fejlődést fog tartalmazni az érzékelési, kommunikációs és digitális feldolgozó rendszerek terén. Ahhoz azonban, hogy ezek az új rendszerek teljes mértékben hatékonyak legyenek, a repülőgép M88-as kétáramú hajtóművének evolúciós ugráson kell keresztülmennie a tolóerő és az elektromos termelési kapacitás tekintetében.

A Safran a T-REX programon keresztül az M88-as továbbfejlesztett változatán dolgozik, amelynek célja a 90 kN tolóerő elérése, biztosítva a jövőbeli Rafale F5-ösök fejlett képességeit. Ezt a teljesítménynövekedést elengedhetetlennek tartják a Rafale versenyképességének megőrzéséhez, mind hazai, mind nemzetközi szinten, különös tekintettel a 6. generációs FCAS vadászrepülő program késedelmére.

Az M88, az a hajtómű, amely a Rafale középpontjában állt szolgálatba lépése óta, hatékonynak bizonyult a vadászgép korábbi verzióinál az F1-től az F3-ig. A Rafale F5-ös új működési követelményei azonban, amelyek magukban foglalják a megnövekedett hasznos terhelést és a magasabb elektromos teljesítményigényt, meghaladták ennek a hajtóműnek a jelenlegi képességeit. Az elért jelentős fejlesztések, mint a csökkentett üzemanyag-fogyasztás és az optimalizált karbantartás ellenére, az M88-as teljesítménye nem fejlődött olyan ütemben, mint azt a repülőgép rendszerei igényelték.

Ez a különbség akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a Francia Nemzetgyűlés Védelmi Bizottságának alelnöke, Frank Giletti rámutatott, hogy a Rafale hasznos teherbírása több mint 2 tonnával nőtt, miközben az M88-as hajtómű tolóereje változatlan maradt a kezdetek óta. Ez az eltérés kihívást jelent annak biztosítására, hogy a Rafale versenyképes maradjon az új generációs vadászgépekkel szemben.

A hajtómű teljesítmény növelése ugyan elengedhetetlen, de jelentős technikai kihívásokat is magával hoz. Az első fázisban az M88-as tolóerejének 75 kN-ról 81 kN-ra történő növelése a cél. Ez a szerény teljesítmény növekedés elérhető anélkül, hogy módosítani kellene a levegő szívócsatorna kialakítását a megnövekedett levegőfogyasztás igény kielégítése érdekében. Ez optimalizálná a francia vadászgép teljesítményét anélkül, hogy költséges átalakításokat vagy jelentős sárkányszerkezet módosításokat kellene végezni, miközben megőrzi a csökkentett radarhullám visszaverő képességét.

A 9 tonnás tolóerő cél eléréséhez az eredeti M88-hoz képest 20%-os növekedéssel az M88-as hajtómű (vagy esetleg új elnevezést kap, pl. M89?) szükségszerűen méreteiben növekednie kell. Ez a méretváltozás a repülőgép egyes részeinek szükség szerinti újratervezésével jár, hogy a 9 tonnás tolóerejű hajtóművek megfelelően integrálhatók legyenek.

Az M88-as hajtómű továbbfejlesztett változatával, amely képes megfelelni a repülőgép növekvő hasznos teher- és teljesítmény igényének, Franciaország hosszú távon biztosíthatja fő légiharc-rendszerének relevanciáját és hatékonyságát, különös tekintettel a hatodik generációs FCAS vadászrepülőgép fejlesztési programjában tapasztalható késésekre.

A fedélzeti elektronikai rendszer

A francia védelmi minisztérium egy parlamenti képviselőnek 2023. november 21-én adott válasza megmutatja, hogy szerinte az ellenséges légvédelem áttörése a jövőbeni hadviselés egyik legkomolyabb kihívást jelentő feladata lesz.

2023. július 6-án a francia Fegyverzeti Főigazgatóság (DGA) bejelentette az aktív elektronikusan pásztázó RBE2-XG AESA radar fejlesztését, az RBE2-AESA radar továbbfejlesztését. Ez az új verzió gallium-nitrid (GaN) technológia alkalmazásán alapul, amely várhatóan jelentősen megnöveli a radar hatótávolságát és számítási teljesítményét. Ez a fejlesztés a Rafale F5-ös szabványra való frissítésének része, amely jelentős fejlesztést jelent a működési képességeiben.

Az új GaN adó/vevő elemekkel épített AESA radar alacsonyabb energiafogyasztást és jobb hőállóképességgel rendelkezik. Ez nagyobb sávszélességet és megbízhatóságot, rendelkezésre állást és hatékonyságot tesz lehetővé. Az új AESA radar jobb teljesítményt nyújt kisméretű légi célok ellen, továbbfejlesztett elektronikai ellenintézkedési (ECCM) képességgel, valamint fejlettebb fegyverzet támogatással.

Az RBE2-XG lehetőséget biztosít a Francia Légierőnek arra, hogy létrehozzon egy az amerikai haditengerészet EA-18G Growler-ével egyenértékű, hihetetlenül erős elektronikai-harc repülőgépet. Sok elemző szerint az EA-18G Growler képességei Kínát is arra kényszerítették, hogy kifejlessze a J-16D repülőgépet.

Az RBE2 AESA radar képességei lenyűgözőek:

Nagy hatótávú észlelés: Több célpontot képes észlelni és követni nagy távolságból, így a Rafale számára kiváló helyzetismeretet biztosít.

Több cél követése: 2011 májusában az RBE2 AESA bemutatta, hogy képes több légi cél követésére, még a közvetlen látószögén kívül is.

Zavarokkal szembeni ellenállás: A robusztus zavarásálló képességekkel az RBE2 radar működőképes és megbízható marad, még kiterjedten alkalmazott elektronikai zavarás esetén is.

Működési rugalmasság: A radar képes váltani a levegő-levegő és levegő-föld üzemmódok között, alkalmazkodva a különféle küldetési követelményekhez.

Összefoglalva, az RBE2 AESA radar jelentősen megnöveli a Rafale képességeit, így sokoldalú és hatékony eszköz a modern légi hadviselésben.

A technológia fejlődésével az RBE2 AESA radar is folyamatosan fejlődik, alkalmazkodik az új kihívásokhoz, és megőrzi helyét a radarrendszerek élvonalában. Az RBE2 AESA radarral felszerelt Rafale minden légierő számára biztos módja a légi fölény elérésének.

A Rafale F5-ös másik kulcsfontosságú frissítése két fejlett célzórendszer integrálására irányul, kombinálva a „Talios” és a „Reco NG” rendszerek technológiáit és képességeit. Ezeket a korábban a Rafale F3R és F4-es változatokon, valamint a Mirage repülőgépeken használt rendszereket egyetlen komplex célzóberendezésben egyesítik. Ez az új egység javítja a repülőgép azon képességét, hogy precíziós csapásokat hajtson végre, és valós időben gyűjtsön kritikus hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) adatokat.

A levegő-föld és levegő-levegő célzásban való sokoldalúságáról ismert Talios berendezés páratlan tisztaságot biztosít a Rafale F5-ös számára a célok azonosításában és kijelölésében. A felderítésre specializálódott Reco NG rendszer lehetővé teszi a repülőgép számára az ellenséges pozíciók feltérképezését és a kritikus adatok összegyűjtését, így a francia légierő átfogó képet ad a csatatérről. Ezek a képességek együttesen lehetővé teszik, hogy a Rafale F5-ös uralja mind a légi, mind a földi műveleteket, és a küldetések széles skáláját hajtsa végre a mélycsapástól a közeli légi támogatásig és felderítésig.

Ezen túlmenően a Rafale F5-ös továbbfejlesztett szenzorfúziót is tartalmaz majd, integrálva a saját rendszereiből, a szövetséges repülőgépektől, valamint földi platformoktól származó adatokat. Ez a hálózat alapú megközelítés lehetővé teszi, hogy a Rafale hatékonyabban működjön egy nagyobb haderő részeként, valós időben osszon meg és fogadjon információkat, hogy összefüggő képet alkothasson a csatatérről. Az ilyen fejlesztések összhangban vannak Franciaország tágabb elképzelésével egy olyan integrált légiharc-rendszerről, amely túlmutat az egyes repülőgépeken, és egy összetett, összekapcsolt rendszerek-rendszerét hozza létre.

Rendszer a rendszerben

A Rafale F5-öst nem csak egy továbbfejlesztett vadászgépként fejlesztik. Úgy képzelik el, mint egy légi harc rendszert, amely egy szélesebb, vadászgépek és drónok integrált hálózatának részeként működik. Ez a „rendszer a rendszerben” koncepció változást jelent a modern légiharc lebonyolításában, így a Rafale F5-ös egy rugalmasan alkalmazkodó erő központi elemeként működik, amely képes reagálni a fenyegetések széles skálájára.

A Rafale F5-ös fejlesztése kulcsfontosságú eleme a francia katonai tervezési programnak, amely felvázolja az ország védelmi prioritásait 2030-ig. A francia légierő jelenleg a Rafale F3R változatot üzemelteti, az F4-es változatra való átállás pedig folyamatban van. Az F5-ös változat egy hosszabb fejlesztés csúcspontja lesz, beépíti a korábbi verziókból levont tanulságokat, miközben úttörő technológiákat vezet be, amelyek meghatározzák a légi hadviselés jövőjét.

A Rafale F5-ös fejlesztése új fejezetet jelent a francia katonai repülésben. A modern vadászgépek képességei határainak feszegetésével Franciaország vezető szerepet tölt be a globális védelmi iparban, és biztosítja, hogy saját légiereje a technológia élvonalában maradjon. A Rafale F5-ös a fejlett fegyverrendszerek, a pilóta nélküli képességek és a stratégiai elrettentés kombinációjával félelmetes eszköz lesz a honvédelem és a nemzetközi védelem szintjén egyaránt. A Rafale F5-ös valószínűleg Franciaország technológiai képességeinek és eltökéltségének szimbólumává válhat, hogy kulcsszereplő maradjon globális színtéren. Mivel a fejlesztés 2030-ig folytatódik, a Super Rafale készen áll arra, hogy tartós hatást gyakoroljon a légiharc jövőjére.

Dobos Endre

További írások: https://aviatika.blog.hu/2025/03/28/valodi_alternativa-e_portugalia_szamara_a_francia_rafale_vadaszgep_az_amerikai_f-35-os_helyett

https://aviatika.blog.hu/2025/03/20/franciaorszag_uj_legibazison_boviti_nuklearis_elrettento_erejet

https://aviatika.blog.hu/2025/02/06/franciaorszag_bejelentette_egy_uj_lopakodo_harci_dron_kifejleszteset_a_super_rafale_f5-os_vadaszgepe

https://aviatika.blog.hu/2024/12/01/a_safran_hajtomugyarto_az_m88-as_hajtomuvek_toloerejenek_a_novelesere_torekszik_ami_kulcsfontossagu_

https://aviatika.blog.hu/2024/10/04/a_rafale_f4_1_szabvany_szerinti_vadaszrepulogep_utan_varhatoan_lesz_egy_5_generacios_szuper_rafale

https://aviatika.blog.hu/2024/09/27/a_dassault_gyarhoz_beerkezo_rafale_megrendelesek_nagy_mennyisege_szallitasi_keset_okoz

https://aviatika.blog.hu/2024/11/13/az_paneuropai_mbda_vallalat_uj_nagy_hatotavolsagu_csapasmero_raketaprogramot_indit_hogy_europa_felfe